Az Est, 1929. szeptember (20. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

A Mit is jelentenek ezek a furcsa és titokzatos közgaz­dasági varázsszavak, amelyeket most olvasunk, hogy: a bankok »leépítik a kihitelezési kereteket«. A bankok saját külön Szinnyei­­nagyszótára szerint a »kihitelezési keret leépítése« a hitel abszolút korlátozása." Magyarán szólva, a kihitelezési keret újabb leépítése azt jelenti, hogy még ritkább lesz a hitel. És nem kell magyarázni, hogy ez aztán a vállalkozás teljes elsatnyulását, a kereskedelem to­vábbi hanyatlását, a kisipar el­­nyomorodását jelenti, és jelenti természetesen a gazdatársadalom újabb súlyos küzdelmeit, mert hi­szen ha­ a kihitelezési keret leépül, a nagybank »szelíd nyomást« gya­korol a vidéki bankra, az pedig továbbviszi irgalmatlanul a szelíd nyomást a gazdára... Tisztelettel kérdezzük: ez-e a bank hivatása? Vájjon miért van bank a világon, ha nem azért, hogy hitelüzletet kössön. Végre a bank életéhez­­ nemcsak a bankvezérlet tartozik­­ hozzá, de legalább századunk el­avult felfogása szerint: a kliens is. Egy bank, amely a végsőkig építi le hitelezési kereteit, olyan, mint egy mozdony, amelynek csak féke van. Ami nagyon érdekes technikai újítás, de kár hozzá a sok szén, a sok vágón. Megcsodáljuk a vasutat, amely nem akar utast felvenni, de nem vagyunk hajlan­dók közlekedési faktornak elismer­ni. A bankok kezdenek megfeled­kezni róla, hogy a bank nem ön­cél. A bank nem egy külön szuve­renitás a nemzeti életben, a bank­nak hivatása van a nemzet egész gazdasági életében és nem építheti le magát a bank hitelpolitikáikig »segédszolgálatossá« — a banknak hitelpolitikájával támogatni kell a nemzeti életet, hogy minél job­ban felfrissítse és gazdagítsa a minél több vállalkozást, a minél több munkát. Ma egész köz­­gazdasági politikánknak, a köz­­gazdasági kormánypolitikától a bank hitelpolitikájáig és a legki­sebb magángazdaság legkisebb részletéig az az egy kötelessége van, hogy megerősítse gazdasági­lag a nemzetet a maga nagy küz­delmeire. Gazdasági újjáépítést — csak leépítéssel kezdeni nem lehet. Ez abszurdum s a magyar gazda­sági feltámadás nem tűrhet ilyen abszurdumot! IO— Budapest, 1929 * Vasárnap * szeptember 1. XX. évfolyam * 197. szám. Előfizetési ár: Egy hónapra : 3 pangó Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 70 fill. Talefini J. 4SS—SO,töl 5­5'ig, J. 464—IS, J. 464—19 Politikai napilap »•% FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JINBOR V Szerkesztőség­­ OH. kerület, Rákóczi út 34* Kiadóhivatalt Olt., Erzsébet körút 13—30, fil. F­i­ók *k­iadó­hivat­alt V., Vilmos császár út 14. Szerkesztőség Bécsben* l. Kohlmarkt 7. Jipeki Balás tanár és báró Orczy Lajosné bűnperét ma zárt tárgyaláson folytatták Zsitvay Tibor elmondja hatalmas igazság­ügyi programját Gyors és tökéletes igazságszolgáltatást ígér Hadüzenet a párbajnak Zsitvay Tibor. Új főkapitány­sági épület és új rendőrségi szellem­ ­ Az Est tudósítójától . Munkatársunknak alkalma volt hos­szabban beszélgetni Zsitvay Tibor igazság­­ü­gyminiszterrel azokról a törvényjavasla­tokról és reformokról, amelyek most van­nak kidolgozás alatt és amelyek a jövő parlamenti ülésben kerülnek tárgyalás alá. Hogy milyen javaslatokon dolgozik az igazságügyminiszter, erre nézve a kö­vetkezőket mondotta:­­ — Az igazságügyminisztérium tör­vényelőkészítő osztályán igen serény munka folyik, amely munkához szük-­ ségesnek és helyesnek tartom nyilvános ankétok bölcs tanácsait is idénybe venni. Azt tartom, hogy sem a büróban, sem ma­n­dban az életben egyedül nem szü­­­lethetik meg a jó törvény, hanem össze kell hozni a tudóst az élet em­berével és ezek gondolatainak sze­rencsés házasításából születik meg az életrevaló és nagy irányelveket is figyelembevevő reform. Négyszáz esztendő után... — Előtérben áll a magánjogi kódex megalkotása. Valamennyi­­jogász il­­letődötten gondol arra, hogy 400 esz­tendő után végre ott vagyunk, hogy tető alá hozhatjuk a magánjogi kó­dexet. — Határozott szándékom, hogy a hitbizományok reform.Ha a tervezetet az őszi ülésszakon nyilvánosságra hozzam, hogy azt lehetőleg még a té­len le is tárgyalhassa a parlament. — A polgári eljárási reformmal kapcsolatban meg akarom még refor­málni a csődeljárást és a csődönkívüli kényszeregyességet, amit az érdekeltségek és az ügyvé­dek sürgősnek vélnek. Ezzel a re­formmal szükségesnek látszik a büntetőtörvénykönyv kiegé­szítése . Az első feladat az, hogy a ke­reskedelmi törvényt is a magánjogi kódexhez idomítsuk. A kereskedelmi törvény reformjával kapcsolatban pedig előtérben áll a társasági jog reformja. Az első a korlátolt felelősségű társasá­gok létesítéséről szóló javaslat, az­után mellőzhetetlennek tartom a részvényjog reformját is. A részvényjog reformjánál azon­ban nem állhatunk meg egy kérdés­nél, annak alaposnak, egészségesnek kell lennie és e tekintetben a téren szándékozom majd a Háznak a javas­latot előterjeszteni. A részvényjog reformjával kapcso­latos a szövetkezeti jog reformja is, amely függvénye a részvényjog re­formjának.­­ A biztosítási jog reformjával is foglalkozom, de nem akarok részle­tesen kiterjeszkedni, mert ez nem egy máról-holnapra szóló aktuális kérdés. Komolyan foglalkozunk a kamatkérdés szabályozásával is, a hitelezőket károsító cselekmények fokozottabb megtorlásával. — A kereskedelmi jogalkotás terén természetesen a gazdasági miniszte­rekkel egyetértőleg kell olyan jelen­ségeket szabályozni, amelyekhez a gazdasági élet ismerete szükséges és amelyekhez gazdasági érdekek is fű­ződnek.­­ A büntetőjog és a büntetőeljárás terén számos probléma merült fel, de én még­sem a törvényelőkészítést tartom elsősorban fontosnak, hanem im­ikiá­bb azt a tényt kívánom megje­lölni, hogy a büntető igazságszolgál­tatás terén első feladatomat a meg­levő törvények végrehajtásában lá­tom. Védekezés és védelem — Az 1913 :XXI. létesítette a dologházat a csavargók és prostituáltak elh­itt védelem és a bűnözés megelőzése cél­jából. Ez a törvény még ma sincs végrehajtva. A magam részéről min­den erővel igyekezni fogok, hogy. ..A a meghozott törvényt végrehajtsam. Az 1913. évi VII. törvénycikk a fia­­talkorúak intézményével foglalkozik, amely, sajnos, nincs minden vonat­­kozásban végrehajtva. Az átmeneti otthonok, a fiú- és leányotthonok in­­tézményének működése jóformán a nullával egyenlő.­­ Amikor a fiatalkorúak intézmé­nyével foglalkozom, meg kell állapí­­tanom, hogy a fiatalkorúak védelme elsősorban népjóléti feladat, úgyhogy jogi reformok a kereskedelmi életben

Next