Az Est, 1930. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Szerda, 1930. január 7. »Mil.:Hmm­m­ 11 m­mmmngmmm3 oldal. ■ kijelölte őt a Smith Jeremiás-féle ösztöndíjra. De korai volt az öröm. A szegény Magyarországon nem olyan könnyű fiatal tudósnak karriert csinálni : az ösztöndíjbizottság azt is közölte Tiha­nyival, hogy csak két év múlva tud­ja az ösztöndíjat rendelkezésére bo­csátani, mert, előbb a régebbi nyerte­sek kerülhet­­sorra. Tihanyi Kálmán feltaláló nagy külföldi sikerei az Est tehetségpályázata technikus nyertesé­nek új találmányai Egyik nagyhatalom fővárosának légi védelmét bízta Tihanyira — Az Etil tudósítójától — .Szombaton este karcsú, szőkésbarna hajú, nyílt tekintetű fiatalember ér­kezett hosszú külföldi útról a keleti pályaudvarra. A neve: Tihanyi Kál­mán.. 1928 júniusában ugyanerről a pályaudvarról indult Berlinbe. Zse­bében néhány ajánlólevéllel, nagy rá­törő, káprázatos tervekkel és Az Est ezerpengős ösztöndíjával. Most, hogy visszaérkezett, két iratot hozott ma­gával és ez a két irat azt jelenti, hogy talán még soha , senkinek sem sikerült ilyen rövid idő alatt befutni az értől az óceánba. Az iratok egyikét egy világhata­lom légügyi minisztériuma pecsételte le és a légügyi minisztérium igazga­tója írta alá s ennek az írásnak az a tartalma, hogy az eg­yik legnagyobb világhatalom a 32 éves Tihanyi Kálmánt bízza meg légi védelmének kiépítésével. Tihanyi Kálmán kezébe adta az öt kontinens egyik legnagyobb hatalma azt a feladatot, hogy háború esetén megóvja a pusztulástól, a repülőgé­­­ p Meister Szappangyár pék bombáinak légióitól. De ezért a feladatért olyan fényes a jutalom, amilyen még alig jutott külföldre szakadt magyar embernek. A másik írás azt tanúsítja, hogy Tihanyi Kálmán feltalálta a tö­kéletes távolbalátó szerkezetet s­ ennek a szerkezetnek pontos kidol­gozása munkában van. Egy amerikai nagytőkés társult a fiatal, magyar feltalálóval és 60%-ot biztosított ré­szére a jövedelemből. Karácsonyra jött haza feleségéhez, családjához Tihanyi Kálmán és más­éi is utazott, hogy hozzákezdjen a technika egyik legnehezebb feladatá­nak megoldásához. Tökéletesíteni azt a találmányát, mellyel elháríthatatlanul meg tudja aka­dályozni a légiháború pusztítását. Mielőtt elutazott volna, beszéltünk vele, átlapoztuk írásait, hogy részle­tesen beszámolhassunk a tudományos eseményről, hogy közelebbről ismer­jük és ismertessük meg azt a rokon­szenves fiatalembert, aki másfél év alatt szédületes tempóban csinálta mert karrierjét. Tihanyi Kálmán nem az egyol­dalú," száraz technikusok típusa. Ar­cában, domború homlokában, nyílt tekintetében, mosolyában sok van a művészemberből­ "Beszédében is. — Kézenfogjuk Tihanyi Kálmánt, ve­zessen végig bennünket életének lép­csőfokain. A zseniális gimnazista — Üzbégen, Nyítra megyében születtem, — így kezdi el Tihanyi Kálmán élete tör­ténetét. — Apám vasúti elöljáró volt. Mint kis gyermek kerültem apámmal Pozsony­ba. Gimnáziumba járattak, de már ekkor nagy kedvem volt a technikához. Fúrtam, faragtam fából és pléhből repülőgépeket gyártottam otthon, úgyhogy a gimnázium mellett elektrotechnikai, iskolába is jár­tam. Ti­zenn­ éves koromban már voltak­ apróbb találmányaimMikor tizennégy­­éves voltam, kitaláltam a tlmoautomatát. Persze, később más is kitalálta és meg­csinálta. •­­ Tizenhétéves koromban Vácra ke­rültem, ahol mint hetedikes gimnazista feltaláltam egy gázlómra távgyjtót. Az egyik bécsi gyár megvette tőlem­ 1500 ko­ronáért. Ekkor már komoly terveim vol­tak, nehezebb technikai kérdéseket szeret­tem volna megoldani, de a háború közbe­szólt, bevonultam. Mint hadnagy szolgál­tam Paidban, sajnos, nem tudtam beke­rülni a műszaki osztályba, de így is min­den szabad idomot munkára fordítottam, így történt, hogy aknagyujtó találmányo­mat a pólói kikötőparancsnokság meg­vette. _ Később feltaláltam a szárazföldi aknát. Érsekújváron ki is próbálták. Nagy volt a­ siker, jóváhagyták, de a ki­vitelre már nem kerülhetett sor, mert be­fejeződött a háború. — Ahogy diákkoromban kezdtem, úgy folytattam a háború után is: ha pénzre volt szükség, ha bajba jutottam, kitaláltam valamit és abból megéltem. Mikor leszereltem, beiratkoztam a tudományegyetemre, rengeteg köny­vet vásároltam, nekifeküdtem a tanu­lásnak, közben kitaláltam egy pa­rafadugót gyártó gépet s műhelyt ren­deztem be és ebből éltem­. A tanulás pedig egyre nagyobb perspektívákat nyitott meg előttem. — Mikor a­­ parafadugópótlékra már nem volt szükség, új rendszerű olvadó­­biztosítékot szabadalmaztattam, Vácott műhelyt rendeztem be. Tizenkét munkás­sal dolgoztam, ebből viseltem magam és testvéreim tanulmányi költségeit. A pia­risták fizikai laboratóriumában esténként folytattam a tudományos kísérleteket. Tihanyi Kálmánnak kilenc testvé­re van, és majdnem valamennyiről ő gondoskodott. Tervek, perspektívák, szabadalmak Vácott alakult ki először az a terve és akarata, hogy a távolbalátó készüléket megkonstruálja. A harctéren merült fel benne először az a gondolat, hogy a már öt­ven évvel ezelőtt felvetett tervet nem lehet úgynevezett mecha­nikai úton megvalósítani. Az volt a határozott meggyőződése, hogy a távolbalátás kérdésének az a megol­dása, amelyen Amerikában dolgoznak és amely most is munka alatt áll, nem tökéletes, mert sohasem fog megfelelő, élvezhető és használható eredményt hozni. Vácott világosodott meg előtte a távolbalátás fizikai megoldása. És ekkor megmásíthatatlanul elhatároz­ta, hogy akármi is történik, bárhogy is kelljen nélkülöznie, tervét keresz­tülviszi, s megvalósítja a távolbalátás ter­vét. Pestre költözött. Nem­ volt pénze. Feltalálta tehát az elektromos auto­mata szerkezetet, az­­Efkat-t, amit Németország részére 4000 pengőért vettek meg tőle. — Sokat vélküly­ten, — mondja TI­ TIHANYI KALMAN wwwwwwwwwwwwww Kétszer kellő — négy, Meister szappant ve­gy ! hajlandó megalkudni. Az Auguszta-telepi m­űh­elyben meg­kezdődött a munka. Jogász- és mér­nökfivére segített Tihanyinak a kor­szakalkotó találmány­­ kidolgozásán. Nyolchónapi munka utá­n végre sike­rült megtalálni a megoldást, mely az eddigivel, a mechanikus megold­ással szemben fizikai eszközökkel oldja meg a távolbalátás kérdését. A találmány alapja elkészült, de a további mun­kálatokhoz már nem volt pénz és Tihanyi Kálmánnak annyira lefog­lalta minden idegszálát a munka, hogy bár szabadalmait már csak — mint, mondja — kilószámra tudta mérni, nem tudott értékesítésükkel foglalkozni. Ekkoriban írták ki a pályázatot a Smith Jeremiás ösztöndíjra és Ti­hanyi Kálmán is beadta pályázatát az ösztöndíj bizottsághoz, hogy küldjék ki Amerikába, távolbalátó találmá­nyának, a Radioscop-nak megvaló­sítása végett. Az ösztöndíj-bizottság, melynek el­nöke Domanovszky professzor volt, elfogadta Tihanyi Kálmán kérvé­nyét és Bécs, pálysdíj, Berlin, Párizs Pöschl professzor ajánlatára báró Kornfeld Móric kiküldte Tihanyi Kálmánt Bécsbe, a bécsi rádióhoz, ahol megvizsgálták találmányát és Schweiger tanár-igazgató ajánlóleve­let adott részére a berlini Telefun­­ken-gyárhoz, melynek­ figyelmét fel­hívta a nagy perspektíva előtt álló fels­ejtésre. Schweiger a bécsi leadó- hanyi. Kálmán­, szomorúan­ em­lékezve vissza a régi időkre — de­ nem voltam­( Az újesztendő első szava JfilaCCa a legtökéletesebb ruhaanyag minden időben és minden alkalomra JiliCé­r. I. V., Szent István tér IS

Next