Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-08 / 129. szám

Vasárnap, 1930 Junius 8 11 szegény kovácsmester háza, ahol a Daco született Firenze, június hó (Az Est tudósítójától. Múlt héten három napig jártuk keresztül-kasul Mussolini szűkebb ha­záját, a Romagná-t; magyar utas milyen igen nagyon otthon érzi ma­gát ezen a szelíd, m­­egnyugtatóam egyhangú alföldön, ahol délibáb után kutatna a szem a sík láthatár meg­­töretlen gyűrűjén! De mégis más a kép, ha leide, a földre, figyelünk: géppel szántott, nyílegyenes sorokat látni, a primitív kéziekének nyoma sincs, a vetés között keskeny csa­tornahálózat, a kalászsorok között el­vonuló hajszálerekkel, ahova a víz mindenüvé behúzódik, az öntözés mű­vészei élnek itt! Ösvénytől, dűlőúttól szinte sajnálják a helyet, annyira ki­használnak minden négyzetcentimé­­tert; sokhelyütt a határt eperfára felhúzott, karvastagságú törzsű szőlő­tőkék vonják meg: a fa levele selyem­­hernyónak szolgál­ ételül, de a mamna is kap belőle takarmányt; ezt nálunk nem ismerik, aminthogy károsnak tartják a favetette árnyékot is, holott Olaszországban sokhelyütt a búzát olajfák és más gyümölcstermők alá vetik és kitűnően aratnak mégis, talán mert több a napi ki tudja... S még egy különös látvány: sok ezer asszony, gyerek javában gyom­lálja a búzavetést! Azt hinné az em­ber, hogy több kárt csinálnak azzal, ha betaposnak a kalászok közé, mint amennyit a gyom­lálással használnak, de kitűnő t­ermés statisztikájuk talán mégis nekik ad igazat! Erről a románnál alföldről kerül ki Itália legdolgosabb munkássága; ko­moly, méltóságteljes emberfajta,, Mussolini büszkén vallja magát test­vérüknek, mindenütt végig az egész tartományon, de különösen Forli vi­dékén, meg is érzik szerető pártfogá­sának hatása. Mert igen érdekes, történelmi és etnográfiai alapon na­gyon indokolt és megérthető jelen­ség, hogy az olaszban a hazájának szóló szereteten túl erősebben él­ő úgynevezett »regionális érzés«, mint a bárhol egyebütt Európában. Maga a birodalom, mint egység, még rövidmúltú, a szűkebb haza iránti atavisztikus ragaszkodást te­hát apáiktól, nagyapáiktól örökölték, akik még külön-külön országok pol­gárai voltak,­­ azonfelül annyira különbözik egymástól a mai Olaszor­szág egyes néptörzseinek nyelve, temperamentuma, szokása, hogy vol­taképpen csak politikai szempontból voltak annak idején közös nevezőre hozhatók a Savoya-család jogara alatt, ma pedig a fasiszta gondolat egysége alapján. Hogy csak egy pél­dát említsek: a háborúban szicíliai, kalábriai ezredek képtelenek voltak arra, hogy a szomszédos piemonti vagy lombardiai ezredekkel beszélje­nek, minthogy a nép csak a maga dialektusán értett és ezek a tájszólá­­sok egészen külön nyelvek, külön nyelvtannal és a maguk sajátságos szavaival... Éppen ebből a »regioná­lis érzésből« kifolyóan, valahányszor erősebb egyéniség került uralomra, szűkebb hazáját különösen felvirá­goztatta és pártolta minden téren. Predappio Nuovo, Mussolini szülőfaluja A Duce is mindenképpen hasznára volt eddig is itomaguának, ahova min­den emléke és érzése hála köti: birto­kot is itt, Carpena mellett szerzett magának és Iborli-t, amelynek köze­lében született, elhalmozta minden jóval: az agrárvidék kellős közepén új ipari centrumot teremtett itt, gyá­rak nőttek ki a földből, a régi kis vasúti stáció helyén új elegáns és nagyvárosias állomást építtetett, — holott ■ idegen utazó — Ravennát ki­véve — nem igen vetődik erre a vi­dékre, noha a forlii gazdag és érdekes múzeum képei és különösen romagnai etnográfiai gyűjteménye, melyet mos­tanában építettek ki, megérdemelné a megtekintést. Mussolini és családja a lehető leg­demokratikusabb módon tartják ma is a barátságot régi ismerőseikkel­­• Edda leányát, aki nemrég ment férj­hez a nemrégen grófi rangra emelt Ciano miniszter fiához, gyakran járt mostanáig a férfii mozikba barát­nőivel, különösen egyikkel, aki egy ottani fűszerkereskedő igen szép leá­nya. Magát a Dúcét is gyakran lát­ták nyaranta, amint a két fiatal lány­­nyál autón járta be a várost és vidé­ket, miközben meg-megálltak egy kis beszélgetésre régi barátaik, egyszerű emberek, háza előtt. Forliból széles, kitűnő autóúton in­dultunk hazafelé Firenzébe, pár kilo­méterre a várostól teljesen megvál­tozik a vidék jellege, szelíd dombok közé kerülünk, bolyhos, sárga­ rügyű jegenyék között zöld hegyi folyócska kanyarog, a távoli, szelíden halvány­kék Appennin-sáv mind zöldebb és zordabb valósággá merevedik elénk, már kikönyököl a síkság fölébe a hét­­százméteres Monte Colombo, az út hirtelen fordul és előttünk egy falu szélső házán óriás betűs felírás feke­téink: PREDAPPIO NUOVO. Hiszen ez a Duce szülőfaluja! Ve­gyük elő gyorsan a legkitűnőbb, leg­részletesebb olasz útikönyvet, a Tou­ring Club kiadásának romagnai köte­tét és olvassuk el, mit mond erről a nevezetes helyről! Szinte hihetetlen: az 1924-ben, tehát két évvel a fasiz­mus uralomra jutása után megjelent könyv, amely féloldalakat szentel minden kis helységnek, egy árva szó­val sem emlékszik meg erről a fontos helyről és annak nagy szülöttjéről, — éppen csak megemlíti a falu nevét, mint ahol két út kereszteződik... Befordulunk a tágas főutcába; csu­pa vadonatúj ház, jó anyagból épült, cseréppel fedett, gyönyörű, modern iskola, jól öltözött, elégedett külsejű emberek álldogálnak csoportosan, va­sárnapi terei­erén. Az egyik csoport előtt lefékezem az autót és megál­lunk. Még mielőtt bármit kérdezhet­nénk, az egyik feketeruhás férfi hoz­zánk lép és mosolyogva mutat fel a sziklás hegyek alatt meghúzódó ma­gas házsor felé: — Ott kérem, az a régi szürke kő­ház, amelynek az emeleti ablakából zászló leng, ott született a Duce! Szegényes szürke ház, semmit sem jelent, hogy emeletes, tudvalevőleg Olaszországban nem is létezik föld­szintes kunyhó, csak emeletes. Primi­tív viskó voltaképpen az egykori sze­gény kovács háza, ahol fia, a Duce, a világra jött és annak is csak egy kis részét lakta a Mussolini-család. Ma üresen áll, zászló leng az ablakában, de példátlanul érdekes az az építésze­ti kiképzés, amivel súlyt adtak az érintetlenül meghagyott szerény há­zacskának. Mi fölmagasztosult viskó­ ­­kent a főutcán, a magasan fekvő tzzal egyvonalban, óriási teret épí­­ettek, körül vörös oszlopcsarnokkal, ■ amely félkörben tárul ki, rajta kőből kivésett rengeteg fassiójelvények , váltakoznak az íveket tartó oszlopok- a kal: olyan az összbenyomás, mintha I valamely nagy fürdőhely kolonádját | látnők, a­mely egy híres és nagy- | hatású forrás fölé épüli! Hát igen,­­ itt a fasizmus forrása elé emelték be­ 9 gyeletes kezek ezt a monumentális 9 sétányfélét, ahonnan kettős szabad-­­ lépcső vezet fel, mint zarándokhely­­ templomához, a magasan fekvő neve­zetes házhoz,­­ amely fölött merede­ken és kopár sziklákkal tornyosul az Apennines előörshegylánca. S ez­­a pompázatos feljárat még tüntetőbben­­ húzza alá a ház szegényes voltát: itt van, nézzétek, innen jött és hová ju­tott! A sétáló lakosság büszkém figyeli az idegen utasok nézdelődését és szí­vesen beszél: bár valamennyien többé-kevésbé rokonai a nagyember­nek, legalább ezt állítják, senki nem nevezei Benito-nak, sőt még csak Mussolini-na­k sem, hanem áhitatosan ejti ki a Duce szót. Van, aki emléke­ket idéz fel gyerekkorából, de ezek a kis anekdoták semmivel sem hozzák közelebb a tárgyukat: a nagyembe­rekről szóló gyermekkori történetek rendszerint hasonlítanak egymáshoz, ha egyszerű agyuk megfigyeléseim keresztül kapjuk őket. És mégis: ezek a kerekkoponyájú fekete férfiak, erős állukkal, merev tekintetükkel, vala­hogyan hasonlítanak nagy­­ földijük­re, érezni rajtuk a közös vért, közös gyökereket... Miközben a szűkablakos, szürke nyomorúságos házat elnézem fent a monumentális oszlopcsarnok és sza­badlépcső fölött, erre kell gondol­­nom: mégis csak a demokratikus gon­dolat diadala az a tény, hogy ebben az országban lehetséges volt, amire sok más országban dehogyis , akad a mai időkben példa! — hogy innen, ebből a környezetből, ilyen gyer­mekség, ilyen múlt után, Itália kor­látlan urává nőhetett, Európában új államformát kreálhatott, lordo­kon és ősi arisztokrata­ családokból származott államférfiakon túl, kirá­lyokkal és pápákkal egyenrangú fél­­­ként tárgyalhatott valaki, akinek más jogcíme­khez nem volt, csak éppen a tehetsége, az intellektuális ereje... Vészi Margit* H­ungária Strandfürdő és Csór­akház Római-fürdő hajóállomásánál,átalakítva megnyílt. Budapest legnagyobb forrásvíz-medencéje. Közlekedés: Villamos a BSzKRT bármelyik vonalár­ról 36 filléres átszállóval a Pálffy térről Római-fürdőig, onnan autóbuszon 2 perc a fürdőig, gyalog 6 perc. Hajón reggel 8, 8*30, 11­­20, délután 2*20, 330. Újpesten át 15 percenként kompátkelés, Zsilip uccától. Hajó és komp a fürdő előtt kötnek ki. Weekend-szobák az ünnepekre bérelhetők. Csónak-garázsírozás téglából épített kétszemélyes fül­kékkel kiadók. Vendéglőben olcsó menü, zene, tánc. Városi iroda: V., Szabadság tér 2. Tel.: Aut. 177-30. Fürdő és csónakgarázs: Római-fürdő. Tel.: Aut. 547-98. Pünkösdvasárnap és hétfőn 50 drb strandfürdő bér­letet sorsolunk ki ingyen a fürdővendégek között, mely­­az egész 1930. évre szól kabinhasználattal együtt S­TOP! Hirligi-csárda meginu­lt MARIA-LAKS30FOK­­Vilm­a-telep, Sarok ucca 9 Állomáshoz 5 percnyire. Szoba és elsőrendű ellátás 4-szeri étkezés személyenkint 8 pengő 13 oldal■ SOFŐRGYŰLÉS A RÉGI KÉPVISELŐN HAZBAN. BOZÓKY ILLÉS ELNÖKÖL, POL­GÁR DEZSŐ TITKÁR BESZÉL A SOFŐRÖK BAJAIRÓL Választói blokk alakul — Az Est tudósítójától — . Az ellenzéki pártok vezetői hetek óta bizalmas értekezleteket tartottak, amelyen az a nézet alakult ki hogy közös választójogi frontot kell alakí­­taniuk. A bizalmas értekezleteken Garami Ernő, Peyer Károly, Pakots József, Bródy Ernő és Nagy Vince vettek részt. Elhatározták, hogy választójogi blokkot alakítanak, egyelőre ebben a szociáldemokrata és a demokrata párton kívül a független­ségi Kossuth-párt is részt vesz, de a többi ellenzéki pártok csatlakozását is remélik. A három párt zászlóbontó nagygyűlése­­J június 12-én, csütörtökön este fél hét­­kor lesz a Vigadóban. Peyer, Popper, Farkas István, Kéthly Anna, Bródy, Pakots, Fábián, Gál, továbbá Nagy Vince, Rupert, Búza Barna és Vám­­béry szólalnak fel a választójogi blokk első nagygyűlésén. .. I twmwwrtVMmvmmtvvtwMintvmumMmtmwHmmmuvmwi Magyarországi vezérképviselő:LÁSZLÓ BÓDOG Budapest, VII., Nagydiófa u. 16 Teletón: József 418-82

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék