Az Est, 1931. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Előfizetési ártám» hónapra .... 3 pangt Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon löful, rtufám J.áss—SO-tél Sf.ig, J. 49*—ig, J. 494—19 Apa 10 fiffém ! * Csat öt lök XXII. évfolyam antidr. szám Budapest, 193 Politikai napilap Főszerkesztő : Miklós Andor \ Szerkesztőség» Ülkér•» Rákóczi út 54» Kiadó hivatal» ált., Erzsébet körút 18.20 Szerkesztőség Bécsben•., SCohlmarkt 7. Ki vagy, ismeretlen esztendő, rejtélyes utas, aki most cammogsz elő az idő végtelenségéből, a ki vagy és mit hozol számunkra mesebeli tarisznyádban, a sorsnak miféle titkát vagy küldeményét kézbesíted nekünk? Mivé alakulsz majd itt át köztünk, eseményben és minek maradsz majd itt, emlékéül, ha elmúlik háromszázhatvanöt napod? Milliók és milliók fürkészik titkod és várják, mit hozol, találgatják utad, várnak ragyogó szilveszteri éjszakában, jókedvű tömegekben, borospohárral a kézben és várnak töprengő, méla magányban és csendben. Új esztendő következik ránk: várjon menynyivel lesz jobb, mint a régi, amelytől az idő útkereszteződésében, végső és első másodpercek őrjáratának fel és leváltásában búcsúzunk? 1914-gyel elbúcsúzott a világ a békebeli esztendőktől, a „békebeli esztendő«-től, amelynek talán az volt a legfőbb történelmi sajátsága, hogy szinte minden eseménye csillagászati pontossággal volt kiszámítható, kis és nagy népek, világbirodalmak életében és úgy, mint családokéban és egyénekében. Vetés és aratás, élet és boldogulás, munka és jövedelem, virulás és hervadás olyan szépen jött és ment a maga gazdasági vagy természeti rendjében és egymásutánjában! De ez megváltozott 1914-gyel. Jöttek az esztendők, amelyekben nem volt tavasz. Egyre-másra jöttek az esztendők, csupa borzalmas meglepetéssel, előbb a háború iszonyataival, aztán azzal a legiszonyúbb meglepetéssel, hogy a béke nem hozott békét a földön. Min gjárt a békeszerződésben a gyűlölet erői léptek új munkába, ezeréves egységeket bontva szét, végtelen szenvedést árasztva Európaszerte mindenfelé. Ezek a háborús és háború utáni »új esztendők« csupa meglepetést hoztak, az esztendő arca szinte másodpercenként változott és sötétült el. Hogy búcsúzzunk a letűnt évtől, mikor az újat köszöntjük? Nem mentünk előre az elmúlt évben szinte semmiben sem. S ha politika és gazdasági politika azt kérdezné, hogy fogjon hozzá az új esztendőhöz, csak azt mondhatjuk, hogy egész máskép kell csinálni mindent, mint a régiben. Akkor szebb is lesz az illesztendő, mint a mostani volt és boldogabb is lesz és nehezebb szívvel búcsúzunk tőle, mint a mostanitól. Gróf Bethlen István új külkereskedelmi kencepelej Miről tárgyal majd a miniszterelnök Bécsben? Bécs, december 31 (4* Est bécsi szerkesztőségétől) ‘ 'Kitűnően tornáit bécsi politikai körökből úgy értesül Az Est bécsi szerkesztősége, hogy gróf Bethlen István küszöbön álló bécsi látogatása utolsó állomása lesz egy nagyszabású gazdasági koncepciónak, amelyet a magyar kormány kezdeményezett s amelynek eddigi jelzőtáblái a sűrű érintkezés Magyarország és Olaszország között, a nagy és mély közeledés Németország és Olaszország között és végül Bethlen István minapi berlini utazása. .. Bécsi beavatott helyen úgy tudják, hogy gróf Bethlen Istvánnak az a terve és javaslata, hogy Magyarország, Ausztria, Németország és Olaszország az eddiginél szorosabb gazdasági barátságra lépjen egymással. A terv szerint az egyes államok gazdasági megállapodásokat kötnének, amelyek részletesen körülírnák az egymásnak szállítandó agrártermékek és iparcikkek mennyiségeit és különféle kedvezményeket biztosítanának ezeknek a termékeknek és a behozatal és a megállapodásban meghatározott kontingens vámtarifája körül. Bécsi politikai körökben úgy vannak informálva, hogy gróf Bethlen Istvánnak ez a terve Németországban tetszésre talál és így Ausztria is szívesen egyezik bele ennek a koncepciónak a tárgyalásába, amely, ha eredményre vezet, a magyar agrártermékek számára igen nagy piacot jelent, mert az egyes országok, mert lypikf floppra lépnénk, elsősorban :pari országok és tekintélyes gabonaimportra szorulnak. GRÓF BETHLEN ISTVÁN... Nálunk nincs válság, csak stagnálás, mondja Popovics .áBil®r — Az Est tudósítójától — A magyar politikát és a gazdasági életet a pénzügyi probléma uralja. Természetes, hogy az egész ország közvéleménye kíváncsi arra, miképpen ítéli meg az elmúlt esztendőt Magyarország olyan pénzügyi tekintélye, mint Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke. Munkatársunk két kérdést intéezttl Popovics Sándorhoz. Kérte, hogy mondjon véleményt az elmúlt esztendőről és prognózist az újesztendőre vonatkozóan. — A gazdasági életben a jövendőntadás igen kockázatos vállalkozás — kezdte Popovics Sándor. — Ilyenekbe nem, is bocsátkozom. Legfeljebb csak a diagnózis megállapítását kísérelhetjük meg. _ Ami gazdasági viszonyainkat illeti, az az általános ?s mondhatnám a- epész világra nehezedő állapotod azonos. Az ezeket, előidéző okok annyira mélyrehatóak, hogy »infig.ukól nem tudunk szabaditni ezeknek hatásától. Ennek a hatásonk enyhítésére alkalmas eszközök tekintetében egységes akarat kifejlődésének mén körvonalait sem látha* »»/«. — Ami pedig saját«s helyzetünket illeti. — folytatta Pávovics Sándor — vigaszul szolgálhat, hogy nálunk nem lehet válságról beszélni, hanem csak stagnálásról. Nem látjuk sehol, hogy a nemzeti vagyon állaga meg lenne támadva. A kereseti lehetőségek megcsappantak ugyan, de ennek mértéke a közgazdaság egészét, tekintve nem akkora, hogy azon intézkedésekkel, elsősorban szigorú takarékoskodással ne lehetne segíteni. POPOVICS SÁNDOR — Áll ez természetesen vult az állami, mint a magángazdálkodásra. Nagyon kívánatos volna, ha ezt a követelményt mindenki szem előtt tartaná s így a nehéz viszonyoknak legalább ezt a hasznos tanúságát levonnék. Segítségünkre lehet az, hogy a közgazdasági élet automatice alkalmazkodik, aminek az a jó hatása is megvan, hogy mesteréges eszközöket, amelyek rendesen céltalanok is, nélkülözhetünk. \ uiiki’. c'u term'd''-a folyamat nem akadt, meg, jelentős fizetéskétperen