Az Est, 1931. februrá (22. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

Előfizetési ár: Kgy hónapra ... 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 30 fill. Telefon: J. 4ss-SO-tól sa.ig, J. 404—18, J. 464—19 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR • - J',A­ ­ti 1931 JAM Ara fo fittén, r v E Budapest, írni * Vasárnap 7. évfolyam * 26. sgdml febru­ár Szerkesztéség, VII ker., Rákóczi út S4. Kiadóhivatal» VII., Erzsébet körút 1.,2Q szerkesztőség Bécsbat,»*­­., Kohlmarkt 7. Húsz év szemete, padlások és pincék piszka kerül most napvilágra, hogy szélesség­ben és magasságban növelje Sze­­métország határait. És ennek a birodalomnak kincskeresői, arany­ásói friss reményekkel vetik ma­gukat a békebli zsákmányra, hogy egy gazdag és boldog korszak hul­ladékait kaparják ki ebben az ín­séges világban. A jóvilág, a szép­­világ szemetesládái, pincébe, pad­lásra dobált lomjai talán értéke­sebbek, mint a mostani ínséges na­pok termése. A szeméthegyek bá­nyászai hamarosan csalódtak, rozsdás, ócska lavóroknál, csempe és lyukas edényeknél egyebet nem igen leltek az antik szemét, között, mert bármily jól ment is soruk húsz év előtt az embereknek, érté­kes holmit nem dobáltak padlásuk, pincéjük lomtárába. Ami lim-loni így összegyűlt a családokban, ak­kor sem ért semmit, ma sincs érté­ke. Csak a patkányok, az egerek, a molyok örültek a biztos fészek­nek s szaporodtak fejünk felett, lábunk alatt. Most nagytakarítást parancsoltak ránk, de azt a kincset csak nem találják meg a »guberá­lók«. A békebeli­­kincs úgy látszik végkép elveszett, vagy nagyon jól elrejtőzött. Mindenesetre való­színű, hogy nem a szemét közé bújt el, ahol sohasem volt a helye. Nem, nem, valahol más helyen kel­lene keresni ezt a drágaságot, ta­lán sokkal­­közelebb, talán sokkal távolabb. Húsz esztendő avarját kellene felásni, felszántani, múló életünk, futó napjaink, eltelt éle­tünk rétegeződését kéne megboly­gatni archeológus művészettel s az agyag- és lávarétegek között be­ágyazva talán ráakadnánk a kincs­re, amelyet Szemétországban hiába is keresnek. Ez a szemét közé nem keveredhetett. Értékesebb és bizto­sabb kazetták mélyén kellene szét­nézni, talán szívünk, lelkünk pán­célszekrény­ében keresnénk ? Ott lesz az a titokzatos, az a csodálatos drágaság, amely karáttal le­­ nem mérhető, árral ki nem fejezhető, ami semelyik érzékszervünkkel nem konstatálható, de amely volt, amely hatott, amely gazdaggá és boldoggá tett egy szép korszakot s a szellem csodálatos termékenysé­gét zúdította az emberiségre. Húsz esztendő történelmi szemétdombja alatt ezt a titkot keressük, ezt a titokzatos kincset meg kell talál­nunk emberek, népek, országok és világrészek cselekedeteinek, bűnei­nek, tévedéseinek szeméthegye alatt, mert ez adja a föld népeinek azt a harmóniát, ami nélkül ma oly nyomorultak és oly boldogtalanok. Éhhalál fenyeget 200 ezer embert Arkansas a szárazság áldozata Kenyonk, január 31 .Az Est külön tudósítójától­ A múlt nyár szárazsága, a gyapot- és a búzaárak esése következtében n­a­p­r­ól-n­­a­it­r­a, nő Arkansas állam földműves n­é­p­én­e­k nyomora s félő, hogy néhány hé­ten belül 200.000 ember éhínség előtt fog állni. Sie mm­ ing szenátor az arkansasi törvényhozó testületben­­­kitelesítette, hogy h­­a az Eg­y é­s­ü Itt Államok kormánya hamarosan nem ad hathatós segítséget,­akkor m mr ai m jii n ac ni a lakosság nagy része a szó szoros értelmében éhen fog halni, mert az a segítség, amellyel az ame­­rikai Vörös Kereszt a nyomor­­gókat támogatja, nem elég a katasz­­trófa elhárítására. Harc a bürokrácia túltengése ellen Az összes minisztériumok „beutazásával“ akarja megreformálni a közigazgatást Magyary Zoltán Az új kormánybiztos programot ad „Az Est“-ben — Az Est tudósítójától — A múlt évben még a kultuszminisz­térium egyetemi főosztályának veze­tője volt dr­. Magyary Zoltán minisz­teri tanácsos, aki úgyszólván m­ától holnapra került a miniszter­elnökség­­re, hogy gróf Beth­len István határo­zott kívánságára­l a közigazgatás ra­cionalizálásának súlyos kérdésével foglalkozzék. A­k­­kor­­már­ működött a tárcaközi bizott­ság­ és Magyary Zoltán ennek előadó­ja lett, majd rövidesen végleg meg­Magyary Zoltán vált a kultuszminisztériumtól. Nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki és ezután mint a közigaz­gatási, jog professzora minden idejét e tudománynak szentelhette. Állandó rezidenciája volt azonban továbbra is a miniszterelnökségen, mert Bethlen ő benne látta azt a­ férfiút, aki meg­oldja a magyar bürokrácia kérdését és leegyszerűsíti, észszerűsíti a szöve­vényes, elavult, és minden tekintetben reformokra szoruló magyar közigaz­gatást.­A minisztertanács által tegnap ki­adott rendelet olyan hatalommal ruházza fel ezt a kormánybiztost, amilyennel közigazgatási tényező nálunk még nem rendelkezett, irányt és más színvonalat adhat. Ebben a tekintetben figyelemmel kell len­­nünk egyrészt a munka tudományos meg­szervezése terén szerzett tapasztalatokra, —" ezt nevezik a németek racionalizálás­nak, — másrészt a külföldi jogfejlődés színvonalára. Kidolgozott javaslataimat átadom, a miniszterelnök úrnak és azok további sorsára csak annyi befolyásom lesz, hogy a rendelet értelmében a mi­niszterelnök úr kívánságára a minisztertanácsban azokat magam adhatom elő. Megvan a reményem, hogy sikerülni fog a közigazgatásnak alapvető problémái­ról,­­olyan javaslatokat készíteni, amelyek a maguk észszerűsége és belső igazsága, út­ján fogják az összes érdekelt tényezők és a közvélemény tetszését megnyerni. Azt kérdeztük ezután Magyary Zol­tántól, miképpen fog hozzá munkáájá­hoz, melyek lesznek a kezdő lépései , hogyan fog előre haladni a köz­­igazgatás labirintusában. Mit akar az új kormánybiztos? A­ nagy munka küszöbén beszélget­tünk Magyary Zoltánnal, aki pro­gramot ad Az Est útján a magyar nyilvánosságnak.­­ — Mint a rendeletből is kitűnik, — mondja — a kormánybiztosnak nincs intézkedési hatásköre. Csak arra ad meg neki a­ rendelet min­den szükséges meghatalmazást, hogy a közigazgatást ott, akkor és olyan mértékben tanulmányozhassa, ahol és amikor azt szükségesnek találja a végbe, hogy helyes javaslatokat készít­hessem. Már memorandumomban rámutat­tam közigazgatásunk nem egy ala­pvető problémájára, amelyeknek helyes kondifi­­katorikus megoldása , a közigazgatás egész működésének más . Aki be akarja utazni az összes magyar minisztériumokat — Örülök a kérdés ilyen feltevésének, amely úgy szól, hogyan fogom kezdeni ezt a munkát — hangzik Magyary Zoltán válasza. — A közigazgatás racionalizá­lása ugyanis olyan méretű probléma, hogy kétségtelenül

Next