Az Est, 1932. március (23. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
4é 1'‚& M z Osztálysorosjáték teljes gyorslistáMt Budapest, 1932 * Kedd * március. XXIII. évfolyam ■' 49» szám. Előfizetési árt Egy hónapra 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. Telefon: J. ess—so.ttl 37. lg. J 464—IS. J 464—19 Politikai napilap Főszerkesztő: Miklós Andor Szerkesztőség* Vli kér.. Rákóczi út 34. Kiadóhivatal. Vll.. Erzsébet körút 18.30, Szerkesztőség Bécsben• Kohlmarkt 7. a. ord Ambrus Zoltán meghalt, kevesebben vagyunk egy emberrel és szegényebbek egy nagysággal. Hetvenegy esztendős volt és addig dolgozott, amíg mécsese ki nem aludt; halálhírét majdnem egyszerre olvassák utolsó cikkével, amely a Pesti Napló vasárnapi számát díszítette. Melyek is azok a szavak, amelyekben Ambrus Zoltán lelke kiröppent, mit üzen a nagy író a végtelenség küszöbén?... Azt, hogy »a paroxizmus nem tart örökkön és mihelyt elkezdődik a lecsillapulás, már újra hallani lehet az emberi lelkiismeret hangját, amely nem üvöltő, mint a csataordítás, hanem halk, mint maga a lélekzet, de végkég nem hallgat el addig, amíg a ■jldön nem szűnik meg minden em-beri élet«... Halk, mint maga a lélekzet... Ambrus Zoltán élete is lalk volt, mint maga a lélekzet. A kevesek írójának mondták----pedig de sokakat hódított meg a nagyközönségtől — az Akadémiáig. Gyémántköszörűje volt a prózának, hőse és remetéje a gondolatnak. Mint regényíró, maga is ős, mint kritikusban: a Gyulai Pál klasszikus magyar hagyományai kereszteződnek a francia kritika legnagyobb hagyományaival, a illetői Lemaitreig. Mint író is: kritikus és mint kritikus is pazar virágpompában ragyogó szépíró. S mikor a Nemzeti Színház igazgatója, a kor áramlatai remeghetik meg a klasszikus művészet örökzöld lombjait s új élet virágai sardnak az örök kultúrák rózsatévén ... Ötven esztendőn át szakadatlanul ír, mesél és tanít. Majdnem mindenkiről írt, aki félszáz esztendő alatt színpadon, parlamentben, újságban, könyvben, a Parnasszuson, vagy az Olimpuson, idehaza, vagy külföldön, az ucea porában, vagy az elefántcsontrányban megszólalt. Véleménye akárhány emberről, dologról, közvélemény lett. Mindenkiről írt és beszélt..., csak önmagáról nem. Nem szerénységből és nem művészgőgből. Egyszerűen nem foglalkoztatta magával a világot. Pedig bármilyen nagy volt írásaiban, még nagyobb volt — életében, amelynek monumentális ismeretlensége, zengő halksága, gazdag szegénysége és szellemek végtelenségével benépesített magánya micsoda regénytéma is lett volna ... a Midas király és a Solus Eris írójának! De ezt a regényt már más fogja megírni, Ambrus Zoltán elment... Ami belőle test volt, a temetőben kap díszsírhelyet, ami belőle lélek, az a magyar élet örök díszhelyén Matuska megőrült a bécsi börtönben Raád Árpád és Gyulai Molnár vallomása a puccsügyben — Az Est tudósítójától — A puccsügy katonai tárgyalásának megnyitása után Kovács Béla százados hadbíró tárgyalásvezető ma enunciálta, hogy a haditörvényszék elrendelte Hetényi Imre főkapitányhelyettesnek és Schweinitzer József rendőrfőtanácsosnak a kihallgatását arra vonatkozólag, milyen körülmények között tették meg beismerő vallomásukat a puccsügy letartóztatottjai a rendőrségen. A bejelentés után a tárgyalásvezető a haditörvényszék elé állítja a mára beidézett tanukat: Raád Árpádot, Gyulai Molnár Ferencet és Tóth Ferencet. Mindhármukat fegyőr kísérte elő a Markó utcai fogházból, ahol a puccsügy miatt még most is letartóztatásban ülnek- Raád védi Varonayt Először Raád Árpádot hallgatják ki. Raád magántisztviselőnek vallja magát és vallomását így kezdi meg: — Vitéz Vannay Lászlóval 12 esztendő óta vagyok jóviszonyban. A szervezkedésben Vannay mintegy kültagként szerepelt és csupán belehengeredett ebbe az ügybe. Én Temesváry Lászlóval tárgyaltam arról, hogy az ő pártjának, a Nemzeti Pártnak és az én pártomnak, a Magyar Szabadság Pártnak fúzionálni kellene. Vannay mindig csak velem jött és hallgatta tárgyalásainkat. Közben természetesen beszélgettünk, milyen állapotok vannak az országban, előbb-utóbb összeroppanásnak kell történnie és megállapítottuk, hogy kell valamilyen gátnak lennie, amely az összeroppanás esetén megakasztja a kommunisták hatalomrajutását. Elhatároztuk, hogy a frontharcosokat tömöríteni fogjuk. Ennek az eszmének én voltam a pro-„•’"Via, miután láttam, hogy Németországban milyen óriási hatalmuk van a tömörült frontharcosoknak. — Itthon azonban nem engedték meg a frontharcosoknak ezt a szervezkedést, így kénytelenek voltunk pártot alakítani. Egyre jobban megrökönyödve láttuk, hogy itthon olyan vircsaft uralkodik amely néhány év alatt elprédál mindent Meg is szerveztük a Duna-Tisza közén a frontharcosokat, illetőleg meg akartuk szervezni, ebben azonban megakadályoztuk ,s hogy a kormány agyonüssön bennünket: egy kormánypárti szervvel, a MOVE-val csináltatta meg... ■— Kérem, az önök szervezkedéséről beszéljen most, — szól közbe a tárgyalásvezető. A szervezkedés titka — Csak az orosz regényekben olvashatunk oyan nyomort, mint amilyent a Duna.—Tisza közén tapasztaltunk — folytatja Raád Árpád. — Ezért gyökeresedett meg béreink az eszme: meg kell szervezni a nyomorgókat, nehogy az antinacionalisták kezébe kerüljenek. — Így indult meg a szervezkedés. Vannay csak hallott ezekről a dolgokról, aktíve azonban nem vett részt a szervezkedésekben, hiszen ő katona volt. — Ismétlem tisztán azért szervezkedtünk, hogy mai közállapotaink folytán olyan meglepetés ne érjen bennünket, mint 1918-ban. puccsról azonban nem volt szó. — És arról nem beszéltek. — Érzi a tárgyalásvezető — hogy abban az estben, ha a kormány nem lesz elég esélyes, azok e szemben, akiket önök veszedelminek tartanak, akkor el kell távoltani helyéről a kormányt? — Nem, erről nem volt szó, csupán nemzetvédelmi alakulatok megszervezéséről beszéltünk, hogy készenlétben legyenek, ha összeomlik minden. — És elhatározták úgy-e, hogy az összeomlás esetén meg fogják szállni a laktanyákat, pályaudvarokat, postát, rádiót és a városparancsnokságot. — Nem emlékszem, hogy ezekről a dolgokról ilyen konkrét formában lett volna szó. elfogatása, az új hatalom proklamálása A tárgyalásvezető százados hadbíró most ismerteti Raád Árpádnak a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, amelyben ő is éppen úgy, mint a többi puccsista beismerte, hogy „ elfogjuk majd a múlt bűneit egy éjjel és reggel proklamálni fogjuk, az új hatalmat!«. — Példátlan jegyzőkönyvek ezek, — mondja erre Raád Árpád. —• Én elmondottam Schweinitzer tanácsos