Az Est, 1932. április (23. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-23 / 89. szám

2. oldal. em ■ Tény az, hogy a kórházban körül­belül az történt, amit Erika akart. Ha valaki nem tetszett neki, a pro­fesszor úr e bocsátotta az illetőt. Ha éjjel Erika volt szolgálatban, hiába csengettek n­eki, nem ige­n ment a be­teghez, csak ha külön felszólították e­rre. Aki Erikával összeveszett, szá­molná, kellett azzal, hogy a kórház­­tól eltávozhat. A főorvos úr egyszer Debrecenbe ment. A belgyógyászat tífuszos betegekkel volt tele. Autóján magával vitte Erikát is, úgyhogy a osztály ápolónő nélkül maradt. Nagy Erzsébet ápolónő a következő tanú. Szintén nem tud a konkrétu­mokról, csak ezeket mondja: — Csak annyit tudok, hogy Csáky doktor úrnak Erika a menyasszonya volt, d­e emellett igen jó barátságban volt Nagy Géza professzori úrral is. Azt­ persze, hogy a professzor úr és Eri­ka vagy az alorvos úr és Erika kö­zött mi volt, nem lehet tudni, hiszen mi nem láttunk semmit... Antal Mária szülésznő sem tud sem­mi konkrétumot. Nagyf­a professzor cáfolja a vádakat Utána Nagy Géza főorvost, debre­ceni egyetemi tanárt hallgatják ki. Először is azt kérdi tőle a tanács­elnök, mi történt azzal a református l­appal, akit állítólag egy jelentékte­­l­n­ betegség miatt vittek be a kór­házba, egy tífuszos beteg ágyába fek­tették, megkapta a tífuszt és meg­­­halt. A professzor így felelt: — Hát kérem, ezek a vádak mind légből kapott koholmányok, abszurdumok és úgy látszik, az ilyen pletykák elke­rülhetetlenek. Egy kórházban, ahol­­ sok női ápoló van és egyáltalán, ahol­­ sok nő vail együtt, az ilyen ásktílódá­­sok, pletykák, sugdolózások, hazudo­­­­zások azt hiszem, elkerülhetetlenek. — Azzal a református pappal sem­mi különös nem történt. Csakugyan egy jelentéktelenebb betegség miatt hozták be a kórházba és nem lehetet­len, hogy olyan ágyba került, amely­ben azelőtt tifuszos beteg volt. Ez azonban csak a laikusoknak látszik feltűnőnek. Én voltam a budapesti, a debreceni egyetemen, az országnak, de Európának is minden kórházában: a tifuszos betegeket befektetik a belgyógyászatra a többi beteg közé. Mi nagyon jó tudjuk, hogy a ti­fuszos beteg csak egy bizonyos úton fertőz, ezt az u­tat nagyon könnyű el­kerülni és a tifuszos beteg akkor egy­általán nem veszélyes a mellette fekvő betegre. A tifuszos betegek nálunk is benn fekk­sznek a belgyógyászaton és úgyszólván egyetlen ágy sincs, amely­ben valamikor tifuszos beteg ne fe­küdt volna. A tifuszos beteg elszállí­tása után az ágyat egész egyszerűen fertőtlenítik, víz­huzatot, zsákot tesz­nek belé, a fertőzés veszélye úgyszól­ván teljesen ki van zárva. Lehet, hogy az a református pap is egy olyan ágyban feküdt, amelyben azelőtt tifu­szos beteg volt, de bizonyos, hogy a tifuszos beteg hazamenetele után az ágyat megfelelően fertőtlenítették. A pap elhagyta a kórházat. Hogy azután hol kapta a­ tífuszt, a kórházban-e vagy máshol, ezt ma már nem lehet megállapítani, ez csak kombináció dolga. Nem tartom ki­zártnak, hogy, a kórházban kapta meg, de egy kórházban soha sem le­het teljesen kizárni az esetleges fert főzéseket, noha a lehetőség úgyszól­ván alig van meg. Az is lehet azon­ban, hogy otthon vagy az ucc-ín vala­milyen bacillushordozó gazdától kap­ta meg a tifuszt. Csáki doktor és Erika nővér jegyessége . — Igaz-e az, — kérdi a tanácseljük — hogy Csáki­ doktor úr az­MV-ó­iók hatása alá került? — Nyilvánvalóan Erika ápolónő­vér hatása alá került, hiszen eljegy­zett menyasszonya — mondja a pro­fesszor. Csáfey­ doktornak igen, kitű­nő családja van. Egyik­ közeli rokona egyetemi tanár. A család mégis befo­gadta az alorvos úr menyasszonyát. Ők legális menyasszony—vőle­gény, ebből lehet Visszafelé következtetni: az a­lorvos úr valóban Erika hatása alá kerü­lt, —­ de azt hiszem, ellen semmiféle bűnös dolgot nem lehet ta­lálni, szolgálati viszonyukban min­­­denben megfeleltek. — Igaz-e, hogy a professzor az Eri­kát elvitte Debrecenbe autón, amikor a belgyógyászaton a tifuszos betegek tömege feküdt? — Igaz. Hogyne. Sokszor elvittem őt is, másokat is, ápolónőket, orvoso­kat és városbelieket, akik megkértek, hogy ha autón Debrecenbe megyek Sanyarú életvi­szonyok közepette is örülni a jelennek — mert csakis a jelent éljük át valóban — akkor vagyunk képesek, ha a korszak legértékesebb ja­vát felismerjük, megbecsül­jük és élvezzük. Minden­napi nélkülözhetetlen élve­zetünk a kávé, az emberiség a kávé korszakát éli. jówMrtL- meimíllkAW TEfCnTT IFCXIp AIL©M! * előadást tartani, vigyem el őket. Ez nagyon természetes. Erika nővér se akarta megfizetni a vasúti költséget, megkért és elvittem Debrecenbe. Nemcsak akkor, tegnapelőtt is levit­tem például, de olyankor persze, ami­kor szabadnapos volt és más ápoló­nők helyettesítették. A professzor sorra cáfolja a vá­dakat, mindegyikről megállapítja, hogy tilaptalan pletyka. A főorvos után még kihallgattak­­egy-két tanut, akik nem tudtak kon­krétumot mondani. A bíróság végül­­is bizonyításkiegészítést új tanúk ki­hallgatását rendelte el és a tárgyalás folytatását májusra halasztotta. wmwwmwvmwwMwuwvn Szombat, 1932. április 23. fs Falvakat nyelt el a kiáradt Száva Belgrád­, április 22 (Az Est tudósítójától) A Száva hét kilométer hosz­­szú­ságban kiöntött és Szlavon­­bródtől Sábáéig hatalmas ten­gert képez. A falvak egész sora pusz­tul el az áradatban. Kacsa község tel­jesen el fog tűnni a föld színé­ről. A Száva kilenc méterrel magasabb vizet hord, mint rendes körülmények között. Csak az lehet megelégedett , aki belépődíj nélkül látta a VordcrbrOhlpwiuodüií MÖdlIng-Vorderbrühl Uechten­­sWnntr. 9. Telef. Mödling 349. '/,ára BécstSI,első­rangú biz. Folyó híd. $ i#el víz.Tetiej penzió 1*5.-161 mint a duplája, 158 pengő és 88 fillér. Szolnok a békében 108 kilométer volt most 118 kilométer, a szállítás az előtt 42 pengő 60 fillérbe, most pedig két és félszer többe, 102.72 pengőbe kerül. Nyíregyházáról a békében 94.94 pengőbe került a szállítás, ma 212.80 pengő. Ha a vasúti díjszabást rende­zik, úgy máris jobban ki fog fizetődni a termelés a gazdáknak. A főváros igen magas vágó- és vásárdíjakat szed. A díjak darabszám, vagy súly sze­rint vannak megállapítva, nem pedig az ár szerint és így az olcsó árat na­gyon nyomják a magas díjak. A vá­ros is hajlandó a kérdés rendezésére. Közösen fogják a gazdák a széru­mot beszerezni, a bizományos díjait, együttes fellépés révén mérsékelni fogják. Reggeltől éjfélig tárgyalt és tana­kodott a Ház. Ez igaz. De ugyanakkor az is igaz, hogy ez a végtelen vita akárhányszor üres padsorok előtt kínlódott és vesztegelt. Hogyan kíván­ják a képviselők, hogy az ország fel tudjon figyelni rájuk, amikor akár­hányszor ők nem tudnak magukra felfigyelni. Sem magukra ügyelni, sem magukra figyelni. Egy nyolcéves kisfiú öngyilkos akart lenni, mert mint mondta ,az embernek annyi gondja van«. Hiszté­riás gyerek ? És hisztériás világ! Amelyben a gyerekek a felnőttek gondjaival és a felnőttek pesszimiz­musával születnek meg. Egy világ, amelyből talán éppen ezért veszik ki a gyerekkor, mert maga a világ kezd elgyerekesedni.* Hunyady Mátyás ötödik centenná­­riumán büszkén kell gondolni nem­csak arra, hogy mi volt a magyar, hanem arra is, hogy egy nép, amely­nek ilyen fia volt a jövőben még mi­lyen nagy lehet és — lesz is. A kivitel az idei márciusban csök­kent a tavalyihoz képest Hiszen ez az, amit mindig mondunk. Hogy gaz­dasági politikánknak talán nem is olyan rossz az elgondolása. De a ki­vitelezése. A kivitelezése. B­enzi I. Nincsen pária! B­enziti^L' Állatkivitelünk katasztrofális összezsugorodása A drezdai kudarc — Az Est tudósítójától — . Az Est tegnapi jelentése a Drez­dába exportált élőmarhák ijesztően olcsó áron való értéke­sít­éséről, ért­hető feltűnést keltett úgy a tenyész­tők, mint az exportőrök körében. Jeleztük, hogy szakköreink már kez­dettől fogva bizalmatlankodtak a drezdai piac kijelölése miatt, mert mint szakemberek tudták, hogy a magyar élőmarhának legjobb piaca München, Drezda pedig általában nem jó piac, a magyar élőállatokra nézve pedig különösen hátrányos, mert a mi minőségeink nem felel­tek m­eg az ottani igényeknek. Sajnos, azonban szerződéses tár­gyalásaink során alig érvényesül a szakérdekeltségek véleménye. Pedig, hogy milyen nagy súlyt kell helyez­ni piacaink jó megválogatására, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a hivatalos statisztika, amely legköze­lebb meg fog jelenni vágó- és igás­­állat-kivitelünk alakulásáról. Módunk volt ez összeállítást megismerni és közölhetjük belőle a következő ada­tokat: Szarvasmarhakivitelünk még 1930- ban 113.9 millió pengő volt, a múlt évben már csak 60.3 milliót kaptak a tenyésztők­ az exportált szarvasmar­hákért. Sertéskivitelünk 57.3 millióról le­zuhant 19.4 milióra! _­­Lókivitelünk 14 millió pengőről 7,8 millióra csökkent. A baromfitenyésztésből eredő kivi­telünk pedig, amely ma már a kül­kereskedelmi forgalom legerősebb tér­­nyezője s lényegesen meghaladja a­­gabonakivitelt, 83,6 millió pengőről lesett 76 millió pengőre. Amikor tehát állatkivitelünk ilyen katasztrofális arányokban zsugorodik össze, kétszeresen fontos volna a pia­cok megszerzésénél szakszerűséget ér­vényesíteni, mert különben az ilyen drezdai esetek megismétlődnek. A gazdák megszervezik Budapest húsellátását A gazdák most elhatározták, hogy­­ szervezkedni fognak és az állatte­nyésztést egészen új alapokra fekte­tik. A Hússertés Tenyésztők Egyesü­lete indította meg a mozgalmat és megbízta báró Biedermann Imre képviselőt, hogy a megfelelő terveze­tet kidolgozza. A tervezet el is ké­szült és a hivatalos fórumokkal meg is beszélték a szükséges teendőket. A budapesti hentesipartestülettel hivatalosan lépnek érintkezésbe a hússertés-tenyésztők, mert a henteseknek is érdeke az, hogy jó anyag kerüljön fel a fővárosba. .Budapest ellátása után megszervezik az exportot is, küs­földre a legjobb árut fogják küldeni, amelynek még mindig van ára. Monopóliumról nem lehet szó, el­lenben a hatóságok különféle kedvezmé­nyeket fognak adni az egyesület tagjainak, az egyesület viszont vállalja, hogy­­csak annyi állatot irányít Budapest­re, amennyit a főváros fel tud venni. A legfontosabb kérdés a vasúti szállítás rendezése­ Érdekes, hogy a vasúti díjszabás szerint Buda­pest és Szeged között a távolság a háború óta nyolc kilométerrel növekedett Békében 190 volt, most 198. Negyven darab süldő felhozatala (félvagon) a Hitlerek hazugságelhárító irodát akarnak szervezni. Hogy elhárítsák a róluk terjesztett »rágalmakat«. Hogy is mondta a francia író, ami­kor a halálbüntetés eltörléséről volt szó: »Kezdjék el a gyilkos urak.« Mázsánként húsz fillérrel csökken­tik a kartelcem­ent árát. Ettől aztán olcsóbb lesz az építkezés! Hogy két­száz pengőt takaríthassak, legalább kell építenem ezer mázsa házat. Nem egy mázsás olcsóság. Bizony nem az. bekeben 69,65 pengőbe­­került, ma több »«.

Next