Az Est, 1932. június (23. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
2. oldal. viszonyokhoz és életkörülmények- hez szabott, szokásos eszközök alkalmazásának próbálkozásában, meg lévén győződve arról, hogy akinek az Isten hivatalt ad, annak tehetséget is ad hozzá... Nincs értelme a felelősségrevonásnak Kitér a Bethlen rezsimre és ezeket mondja: »Alig hiszem, hogy található lenne értelmesen gondolkodó ember az országban, aki — legalább is négyszem között — tagadásba venné, hogy a Bethlen-kormány enyhén szólva, helytelen, kevéssé előre látó, könnyelmű pénzügyi gazdálkodást folytatott kormányzásának második Insztranában. Formális felelősségre vonásnak sem értelme, sem lehetősége nem forog fenn, mert az ezidőszerinti parlamenti többség erre úgy sem kapható, lévén maga is érdekelt fél a hibák és mulasztások aplacidálásában és annak idején való helyeslésében. Értelme sem lenne, mert végre is ezek a hibák és mulasztások nem olyan természetűek, hogy az értük felelőseknek felelősségre vonása utóbb bármiféle pozitív szankcióval járhasson. A tanulság csak az lehet, ezután másképpen csinálni.« A továbbiakban beszél a mai kormányzatról és az alábbiakat írja: »•Ha a Bethlen-kormányzat különösen utóbbi évei a könnyelmű és rövidlátó gazdálkodás és a bizonyos tekintetben balkanisztikus adminisztráció kritériumát érdemlik meg, viszont a jelenlegi kormányzatot a legtisztább szándék, a legnagyobb jóakarat és legkifogástalanabb erkölcsi színvonal mellett a mostani rendkívüli helyzetnek meg nem felelő gondolatszegénység, lassúság és tehetségtelenség jellemzi. Elavult gondolkozási módjukat nem képesek a megváltozott rendkívüli körülményekhez hozzáidomítani.« Megállapításait konkrét okokkal igyekszik alátámasztani. Helyteleníti az adóemeléseket tekintet nélkül arra, hogy az ország súlyosan beteg, vértelen gazdasági élete már a meglevőket sem bírja el.« Nem bír el az ország ilyen költségvetést — kormányzatunk vezetői és félhivatalos tanácsadóik — mondja ezután — egynéhány igen nagy falsora alapján dolgoznak, amely falsumok egynémelyikével határozottan szembe kell szállni. Falsum az, hogy az ország gazdasági helyzete 800 millió állami közigazgatási, közadózási és 409 millió állami közüzemi bevételezést elbírhat. Mert a gazdasági életet nemcsak ez az 1200 millió, hanem 350 millió önkormányzati, Helyhatósági közadózás és 300 millió helyhatósági közüzemi bevételezés is terheli. A Falsum az, hogy csak egyharmadát teszik ki a közszolgáltatások a nemzeti bruttó jövedelemnek. Mert ez az 1931. évre már csak körülbelül 3,25 milliárdra rúgván, az összes közszolgáltatások állami és helyhatósági közadózás, közüzemi díjak, egyházi, társadalombiztosítói és ármentesítési járulékok együtt több mint kétmilliárdot irén ki, a nemzet bruttó jövedelemnek több mint háromötödét képezik. — Falsum az, hogy a tisztviselők és alkalmazottak száma csak 122.000. Az összes vármegyei, városi, községi, közüzemi tisztviselőkkel együtt az országnak több mint 350.060 közalkalmazotta van a katonasággal együtt, akik fizetésből és nem termelésből élnek. Ezeket mind a gazdasági életnek a termelésnek kell eltartani. A jelenlegi helyzetben, a jelenlegi fizetésekkel ez képtelenség, ezt a lehanyatlott termelés el nem bírja. A Falsum az, hogy a személyes járandóságokat nem lehet leszállítani. Le is fogják szállítani, mert muszáj lesz. De a kisebbfizetésűeknek lehetséges a teljesen megfelelő rekompenzációt nyújtani egy árleszállító szükség rendelet-komplexum kapcsán úgyhogy életfeltételei semmi csorbát ne szenvedjenek. A fallum-sorozatban, amelyekkel Károlyi szembeszáll, szerepel az állami kiadások redukálhatatlansága, a külföldi tartozások megfizetésének lehetetlensége, a kamatlábak leszállíthatatlansága stb. A kilábaláshoz — mondja a könyv — a kamatok jelentékeny leszállítása feltétlenül szükséges. A speciális magyarországi bajok orvoslására gróf Károlyi Imre segy szükségrendelet-komplexum kiadását tartja tanácsosnak és kilenc pontban maga meg is állapítja e szükségrendeletek intézkedéseit. Ezek: általános kamatredukció, az összes haszonbérek leszállítása, közüzemi díjak leszállítása, az állami közüzemek díjszabásainak csökkentése, a szegényebb néprétegek életszükségleti iparcikkei árának lefaragása, a szén árának új megállapítása, az élelmiszerek városi detail árainak lesszállítása, minden fizetési járandóság 10 százalékos leszállítása, a hátbéradónak s az alkalmazottak kereseti adójának 10 százalékos leszállítása és végül a köztartozások késedelmi kamatainak havi félszázalékra való mérséklése. Mindez— mondja gróf Károlyi Imre — csak egy olyan széles hatáskörű áldiktátor hatáskörével érhető el, mint a német kormány Presskomissarja. Bőven foglalkozik a könyv politikai kérdésekkel is-Igen értékes része gróf Károlyi Imre könyvének azok a bő fejtegetések, amelyekben a világgazdasági helyzet kontúrjait rajzolja meg és meglepő, érdekes és bátor következtetéseket von le. iWWUUUHWWWMWWWWWWW Hasinostodsii, Mw Schmidthauer Igmánál ásványvize a hatékony forrás-sókban Európa leggazdagabb keserűvize. Utasítás minden palackhoz mellékelve! Haphale mindenütt! Vérével festette ideálja arcképét az őrült festő —Az Est tudósítóidtól — Nagy csődület vett körül ma délelőtt a Margit körút 14. számú ház előtt egy különös fiatalembert, aki a gyalogjáró szélén ülve, vérével festegetett. Késével felkarcolta kezét és ujját a vérző sebbe n adogatva női fejet festegetett egy papirosra. Valaki rendőrért szaladt, hogy a vérrel festő fiatalembert, aki nyilván k valólag elmebeteg, szállítsák el. A rendőr barátságosan felszólította a fiatalembert, hogy kövesse az őrszobára. — Ugyan kérem hogy gondolhat ilyet? —méltatlankodott az uccai művész, — csak nem hagyom itt klasszikus műtermemet?... Nagynehezen mégis hajlandó volt követni a rendőrt és vérző kezében szorongatva a vérfestményt, egy idealizált női portrét, szépen besétált a főkapitányságra. Most nem tudják mit csináljanak vele. Személyazonosságát nem lehetett megállapítani, mert a hozzáintézett kérdésekre nem adott kielégítő választ. Semmiféle irat nincs nála. Egyre csak ezt hajtogatja: — Hol kapok megint olyan remek műtermet, ahol ideálom arcképét bevégezhetném... A szerencsétlent a rendőrorvosi vizsgálat után valamelyik elmegyógyintézetben helyezik el. Szerda, 1932. június /. MMWtmtWWWWWWimWWWMWWWWWMItWWIIWWHWWWtWtWWMI Kétévi fegyházra ítélték Jorgovits Szevért — Az üst tudósítójától — Többheti tárgyalás után ma délben hirdetett ítéletet a budapesti büntető törvényszék Jorgovics Szevér »ókatolikus püspök« és bűntársai ügyében. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Jorgovics Szevért sokrendbeli csalásban és más bűncselekményben és ezért két esztendei fegyházra ítélte. Bűntársai közül Schwürmacher Ignácot 5 hónapi és 2 heti fogházra, Hlinka Sándort 10 hónapi börtönre ítélte a bíróság, míg a többi vádlottat felmentette. Jorgovicsot a törvényszék az ókatolikus püspöki cím és a doktori cím használata miatt külön is elítélte pénzbüntetésre. Az ítélet ellen úgy az elítélt vádlottak, mint a királyi ügyész is fellebbezést jelentett be. Jorgovits Szevér MWWIWIM»»mMIWWmWMMSMMMtWMWIWMiWWWMMWWWWMIM hangzó szava nemcsak irányt mutatott, hanem célt is. ■ * Vissza a hivatalszobáktól — a produktív pályák felé! Egy nemzedék számára, de egy egész kor számára fordítja meg az útirányt és jelzőtáblát Horthy Miklós kormányzó beszéde, amelyben arra hívja fel az ifjúságot, hogy ne csak a hivatalszobákban, de a termelőpályán és a kereskedelemben is keressen érvényesülést. Ha már egy emberöltő előtt is lett volna itt szó, amely visszavezényli, az ifjúságot (de az akkori negyvenéveseket is) a hivatalszobák összeköttetési vonalától! Mennyire más volna — a mai helyzet is, menynyivel kevesebb gond nyomná nemcsak a fiúk vállát, — de az apákét is! Sajnos, akkor a hivatalszobákban zsúfoltak fel mindent — pedig akkor kapott lendületre a magyar ipar, akkor ért délelőttre kereskedelmünk, a vállalkozás azóta is példátlan fejlődést vett. Akkor elmulasztottuk — a jobb viszonyok közt, de most ezt a mulasztást ki kell pótolni, a nehezebb viszonyok közt. A kormányzó messzeki hiányzik az állami színházaknál! A repertoár? A közönség? Vagy talán — maga a siker? Nem. Nem ez hiányzik. Ostor József képviselő úr megmondta a Házban, mi hiányzik. A kritika hiányzik a lapokból — ez hiányzik... a színházakból. Eddig mindig a kritikának túlélőnk jelenlétét panaszolták fel, most egyszerre — abszenciát kap a kritika. A kritika, kritikája ez? Nem. Ez a kritikátlanság — kritikája. A tegnapi felszólalás nyomán az az impressziónk, hogy a színházi kritikus jobban ismeri a darabot és az előadást, szóval az anyagot, amelyről — beszél, mint az előadó úr az anyagot, amelyet előad... .* A kultuszminiszter úr nem engedi, hogy a minisztériumon keresztül politikai befolyások érvényesüljenek művészi kérdésekben és elsősorban színművészi kérdésekben. De, sajnos, a miniszter úr csak a politikai befolyást tarthatja távol a színháztól, nem pedig az... irodalompolitikai befolyást, amely igaz, hogy nem a minisztériumon keresztül érvényesül, még kevésbé... a művészeten... legkevésbé a művészet számára érvényesül. aa^vv\iVvvvvmaavvmmvmaavvvwvvvmvww\a/vvvwwuvvvuvvm 'MawwU HASSZONYOK 0TMI mmmmmmmxttmiiMmmmf. AZ ÚJ PENGŐS REGÉNY ATHENAEUM MINDENÜTT KAPHATÓ