Az Est, 1933. június (24. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
Csütörtök XXIV. évfolyam * * június, Budapest, 1933 123 . szám. Előfizetési ár Egy hónapra 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidékénés a pályaudvarokon 10 fill. Telefon: 4SS—SO,tSl Sz- ig, 464—18, 464—19 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőségi OH ker., Rákóczi út 54. Kiadóhivatali VII., Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Bécsben. 1., Kohlmarkt 7. Jobb Jövő — így állt cégérén a kocsmának, amelynek gazdája íme elment ama legbiztosabb és mégis legbizonytalanabb jövő felé, amely túl van e földön. Az ismeretlen tartományba, honnan még nem tért meg utas, Németh Lászlónak hívták a »Jobb Jövő« kocsmárost, élt és az életből kimenekült Újpesten. Már nem mér ki többé egyetlen deci bort sem, nem szolgál fel több rántott csirkét és a sör habja sem érdekli. Kétszeresen is lehúzta a redőnyt. Elment, konyhája padlóján, a »Jobb Jövő« konyhapadlóján holtan találták a jó öreg kocsmárost. Adót, közterheket már nem tudott fizetni, ki a Jobb Jövő jegyében élt és dolgozott, nem bírta ezt a jó, ezt a legjobb jelent, egy vendéglős konyha padlóján polgári tragédia játszódott le, Németh László hatvanöt éves vendéglős, Németh Lászlóné hatvanöt éves vendéglősné megmérgezték magukat. És amikor kiemeljük nevét ennek a házaspárnak az élet és a halál mindennapjából, tesszük ezt azért, mert bennük az idők mártírjait látjuk. Senki ne mondja... Mi nem izgatunk az adók ellen. Adót fizetni kell. De legyen is miből. Közterhekre is szükség van, az adófizetésnek is van morálja, de... Adó és közterhek és házbér és tarifák és illetékek mellett és fölött mintha egy kicsit folytatni kellene az életet is, amiből mindezek a dolgok lesznek. Azt csak igazán nem lehet mondani, hogy olyan ember, aki a Jobb jövőt választja élete és ipara jelmondatának, csüggedt lélek volt. Ne tévesszék össze Németh László újpesti vendéglőst Schopenhauer Artúr frankfurti filozófussal. Németh László élni akart. És élni akarnak a többi Németh Lászlók is innen a Jobb Jövőtől, de harcolva és küzdve, söntésben, műhelyben, boltban, szántókon küzdve a Jobb Jövőért, azért az igazságért, amely életet akar és napsütést, dolgos hétköznapokat, nevetős vasárnapokat, komoly férfikor után biztonságos öregséget. Ez olyan nemzedék, amely még ismerte a háború előttet, azt a Jobb Múltat, amelyben a mára biztos volt a holnap, amikor mindenki, aki akart és tudott dolgozni, azt is tudta, hogy miért, miből, minek dolgozik. Ez a Németh László, Isten nyugtassa, még ismert egy olyan világot, amelyben minden élet egyúttal életbiztosítás is volt. A holnap Jobb Jövő és a ma Jobb, Legjobb Jelen. 1 Ára 10 fillér ^jjí£*Aly t ?rvn sect &»0 « nail Tíz fegyenc-bandita vakmerő szökése és elmenekülése Newyorke, május 31 (Az Est külön tudósítójától) Kansas állam központi fegyházában, Lansingben, az életfogytig tartó fegyházra elítéltek, számszerűtz tízen, csupa rablógyilkosok és bankrablók, becsempészett revolverekkel megfélemlítették őreiket, mind a hatot lefegyverezték, azután megkötözték ésbezárták a cellákba, ők pedig köteleken leereszkedtek az uccára, miután az ablakrostélyokat átfűrészelték. Az uccán több autót megállásra kényszerítettek, utasaikat letették és a sofőrök mellének revolvert szegezve, kényszerítették őket, hogy a legnagyobb sebességgel hajtsanak el velük. A magánautók több utasát, köztük két asszonyt és egy fiatal leányt, magukkal vitték túszokul, hogyha esetleg rendőrök üldözik őket és lövöldözni akarnak rájuk, védőpajzsul használhassák foglyaikat. A fellármázott rendőrség és a milícia csapatai később az elmenekült fegyencek üldözésére indultak, de nem tüzelhettek utánuk, mert óriási tömegcső dűlt össze és félő volt, hogy a golyók a kíváncsiak között pusztítani fognak. Mind a tíz fegyenc elmenekült. Estefelé visszatértek a városba azok a túszok, akiket a szökevények magukkal hurcoltak, a három nő is, akiket a fegyencek letettek az autókról, mikor már biztonságban érezték magukat. ÍR. J.) A magyar nép megérdemli a nemzetek őszinte megértését - jelentette ki Tessan velt francia miniszter — Az Est tudósítójától• A Magyar Újságírók Egyesülete által a Nemzetközi Újságíró Kongresszus tagjainak tiszteletére a Margitszigeten rendezett vacsorán felszólalt Francois de Tessan képviselő, volt miniszter is, a francia kamara külügyi bizottságának alelnöke. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Nem mint képviselő szólalok fel és nem mint volt miniszter. Van valami, ami jobban a szívemhez nőtt, és ez újságírói hivatásom. *— A sajtótól nem lehet elvenni vívmányait és a sajtó szabadsága minden elnyomatás után ismét visszatér. — Mi, újságírók, ahoz vagyunk szokva, hogy mindig megmondjuk, amit gondolunk és mindig eljön a nap, amikor tegnapi kudarcunk diadallá változik. Kívánjuk a sajtó szabadságát és a jogok egyenlőségét és ezt az egyenlőséget üdvözlöm itt, amelyet sikerült megvalósítanunk. Az újságírók feladata, hogy megerősítsék az összetartás érzését. — Itt Budapesten a sajtóhatalom, amely előtt meg kell hajolni. Olyan kartársak között vagyunk, akik levizsgáztak előttünk, mert a fajok kereszteződésének kellős közepén megmutatták számunkra a követendő utat. A magyar sajtó a nemzetközi testvériség kötőjele. A magyar újságírók azt az összhangot keresik, amelyre nagy szükségünk van. Hódolat érte Magyarországnak, Budapest egész lakosságának meg akarom mondani, mennyire meghatott bennünket mindaz, amit számunkra nyújtott és köszönetet akarok mondani a magyar újságíróknak a részünkre biztosított meleg fogadtatásért. — Nincs jogom, hogy itt politikáról beszéljek. De az a magyar nép, amely büszkén, igazsága tudatában, annyira jó szolgálatokat tud tenni a közös ügynek, megérdemli a többi nemzetek őszinte megértését. — Hölgyeim és Uraim! Emelem poharamat a magyarokra és a magyar asszonyokra. Az újságoknak van esztétikai rovatuk is és a magyar nőt ebben a rovatban az első hely illeti meg. A magyar asszonyok, a magyar nép és a jelenlevők egészségére!