Az Est, 1933. július (24. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-02 / 147. szám

Vasárnap, 1933. július 2. 27.Syir Ebcsont se forr be könnyen — és egyéb kutyabajok Egy délelőtt az Állatorvosi Főiskolán írta: ^ tv Karinthy Frigyes AvmtmHMnmMVWMimnMtimMwuwHiMnMMimmnMmMiMvii Raitsits Emil tanár úr, aki har­minc éve áll az Állatorvosi Főiskola élén, türelmesen hallgatja végig sze­rény tudományos elméletemet, mint jövedelem okát, hogy tudniillik az állatok élettanával, betegségeivel és gyógyításával foglalkozó tudomány a valódi, legáltalánosabb kutatási terület lévén, tulajdonképpen fölötte áll az emberrel foglalkozó orvostudo­mánynak, lévén az ember élettani szempontból egyik fajtája csak a sokezer állati fajtáknak s így legfel­jebb egy mellékágnak tekinthető az összehasonlító biológiában. — Hát így is fel lehet fogni, — jegyzi meg békülékenyen — de talán tessék bejönni a rendelőbe, három ambuláns betegem vár. A három beteg, mint kiderül, két kutya meg egy kanári. Okosszemű uszkár. Gazdája mondja be helyette a »szubjektív vallomás«-t, ő csak a farkával helyesel. Fájdal­mai vannak, nyöszörög, nem eszik. [A tanár ránéz. — Minek adnak neki annyi csirke­combot? — csinálja meg azonnal a »Blickdiagnózis«-t. — Na, tegyék fel­­az asztalra. Pillanat múlva a lefogott kutya a műtőasztalon. Csak befogott száján át nyöszörög s a derekát próbálja meggörbíteni, ahogy villámgyorsan belészalad a fogó s már húzódik is vissza: hatalmas csontot emel ki a beteg állat beléből. Kész, mehet, meggyógyult. Következő! Törpe agár. Hasán hatalmas daga­­nat. »Megrúgta a ló!« állítja a hölgy, aki hozta. Haematoma, vérömleny, jegyzem meg tudósán. A tanár csak legyint. Fogják le. A tű behatol a daganatba. Dehogy is rúgta meg a ló, mondja a tanár, ez egy szabályos tályog. Át fogjuk küldeni a sebé­szetre. Következő! A következő beteget (érzékeny éne­kesnőik figyelmébe!) kalitkában nyújtja át kísérője. Barzi-kanári az illető. Kísérője szerint »egy hete re­kedt«. A magas cével bajok vannak. A tanár benyúl a kalitkába, kezében a madár. Csipesz, pipetta. — Tessék belenézni a torkába, — mutatja — milyen piros. Laringitis. Füléhez emeli mint egy zsebórát. Aztán diadalmasan odatartja a fü­lemhez. — Na, mit mondtam? Nem hallja a tüdőtörejt? Tipikus szörcszörej. Alaposan meghalt. Az ilyenek hajla­­mosak mellhártyagyulladásra, vi­gyázni kell velük. S már a kísérőhöz fordul. — Mézzel kevert vizet igyék, diéta füge és tojás. Borogatni nem kell. Hidropirint fogok felírni, naponta há­romszor a torkába csöpögtetni. Követ­kező! Félszemű pincsi. Két­ hete vették ki sérült szemét. Szoktak üvegszemet is adni, de ez a fajta nem tűri, kipisz­kálja a mancsával, játszik vele. Kü­lönben jól van, így félszemmel is helyre legény. Miközben átmegyünk a belgyógyá­szatra a­ tanulságos ábrák és minták tömegével díszített folyosókon, az­iránt érdeklődöm, hányfajta állatot hoznak be kezdésre, a főanyagon, kutyán és barmon kívül. Ebben az évben, amennyire fejből emlékszik, szerepeltek: szamár, kecske, tyúk, gerlnce, páva, seregély, má­tyás, varjú, vércse, keselyű, bagoly, tíz­féle majom, oroszlán, orrmányos medve, róka, fóka, antilop, gnú, vidra, mókus, sündisznó, teknős­béka. — Ja igaz, — teszi hozzá kiegészí­tésül — múlt hónapban egy tücsköt is hoztak. Olyan házi tücsök volt, amit függőkosárban tartanak. Már nem emlékszem pontosan, mi baja volt — azt hiszem, nagyon lefogyott. — Cachexia, — jegyzem meg udva­riasan biztosan sokat énekelt a nyáron. S ha szabad kérdenem: han­giját nem hoztak be? — Nem emlékszem. — Mégis, mi baja lehetett annak a tücsöknek? — makacskodom, de a tanár úr kitérő választ ad-Észbekapok. Persze. Orvosi titok­tartás. Tapintat a tücsök hozzátarto­zóival szemben.* Van itt belgyógyászat, sebészet, fo­gászat, szülészet, mindegyiken tan­terem, műtő, felvevő osztály, ambu­lancia. A kórtermek ajtaján a sza­bályszerű tábla: »A betegeket csak 3-tól 4-ig lehet látogatni.« Engem kivételesen mindenüvé be­vezetnek a kedves tudós, asszisztens­urak, akikkel mondolizmusról, szár­mazástanról, az új kísérletekről lehet vitatkozni. Nehezményezem, hogy lélektani és elmekórtani osztály nincs. Volt róla szó, de nincs pénz, a gyönyörűen neki­lendült fejlődés megrekedt a válság óta. Egyébként Lipcsében jól felsze­relt pszichológiai állomás van, azzal összeköttetésben, állanak. Nálunk érdemes volna lélekelemző klinikát állítani fel: annyi kitűnő analitikusunk van, freudista, szeke-­­ ista, adlerista, akiket foglalkoztatni lehetne. Régi hitem, hogy a nyulak üldöztetési mániáját az oroszlánok szadizmusát, a bárányok mezochiz­­musát, a saját hímjének fejét lehara­pó ájtatos kabóca hiszteri­ko-neuro­­tikus idegességét, a kölykeit felfaló emse­ndipusz-komplexumát beható lélekelemzéssel kellene gyógykezelni. * Nagyon érdekes a nagyobbacska állatok (ló, tehén, — már teve is volt!) műtő­szerkezete. Hatalmas állványok­ról lógó heveder, ebbe rögzítik a be­teget. Bélcsavarodást, daganatokat, töréseket és ficamokat, csakúgy ope­rálnak, mint az embernél. S ők is, a kanáritól a zsiráfig, a szenvedésben csakúgy viselkednek, mint mi: nézz bele megtört sze­mükbe, vedd észre reszkető tagjaikat, ahogy az asztalra kerülnek, képzeld tulajdon torkod lüktetését, gyomrod émelygését, ahogy eleven húsuk­ba vág a gyógyító kés é s rész­véteden át megérted az Élőlények testvériségének szentferenci gondo­latát-A szenvedés közössége csinál elefán­tot a szúnyogból s az elefántból szú­nyogot, ebben az egyetemes nyomorú­ságban, testvéreim kanárik és kutyák, tehenek és sertések és tücskök és bogarak. A kertben őzike sétál. Bájos, mint egy színinövendék, de bizony — mi tűrés-tagadás — (a nevét úgyse írom ki, nem kell aggódnia) nagyon prózai bántalom gyötri, hasmenése van a lelkemnek. Sebaj, majd meg­gyógyítják. A szülészeti kórteremben egy macs­ka és egy kutya, keresztkötéssel a derekán. Császármetszésen estek át, mindketten lábbadozók. A másik ketrecben vidáman csahol egy puli, lábtörése begyógyult. Ki­irtásra adták ide, de az orvosok meg­sajnálták, kigyógyították és most ingyen kezelik. Siralomház, öreg, rühes kutya, ezen már nem érdemes segíteni, min­­­den foga kihullt. Ma este sztrichnin­­injekciót kap a szívébe, kérdően, szomorúan néz rám. Bőrbajos menyét. Hosszabb kezelés. Mi a csudának, kérdem, mert erre már magam is kijövök a sodromból — miért kell egy menyétet kigyógyí­tani? Mit gondolok — ez egy vadász­­menyét, úgy használják, mint a sóly­mot, a gazdája szemefénye. Kísérleti sertés. A gyomrát kivág­ták, vékonybelén át táplálkozik. Egész jól érzi magát, de a szőre színe fehér, a bőre szinte átlátszó. Van a tekintetében valami átszelle­mült. A tudomány vértanúja. A laboratóriumban mikroszkópi le­mezeket vizsgálunk. Bolha két combja közt apró élősdi látható. A bolha bolhája. Képzelem, milyen dühös rá. Egy szerencse, hogy a bolha bolhá­jának is van bolhája: egy mikroszko­pikus ászka-féle. Ez utóbbit viszont baktériumok csí­pik. Éjszaka dühösen ugrik fel, gyer­­gyát gyújt, fene egye, megint nem poloskáztak. Van igazság a világon. új szerepkörben GUSTAV FRÖHLICH A TÉKOZLÓ FIÚ Mai idők mai regénye: Lucie Englisch, Hex Adalbert, Camilla Spira, Ida R©YAL APOLLO Wüst remek alakítása. Holnap, vasárnap premier ! ! 11. oldal A Szovjet, a kisantant és Lengyelország megnem­támadási szerződést köt London, Július 1 (Az Est külön tudósításától) A Daily Herald közli ma reggeli számában, hogy a tárgyalások Lit­vinov szovjet népbiztos, a­­kisantant külügyminiszterei és Lengyelország között a megnemtámadási szerződés megkötése körül megegyezésre vezet­tek és a paktum aláírása már legköze­lebb meg fog történni. A szerződés bevezetéssel kezdődik, amelyben a szerződő felek kölcsönö­sen biztosítják egymást békevágyuk­ról. Kötelezik magukat, hogy minden támadástól tartózkodni fognak egy­más ellen. Azután következik a tá­madó meghatározása olyan szöveg­gel, amely szóról-szóra egyezik a leszerelési bizottságnak ez év májusában írásba foglalt meghatározásával. Azt állítja a lap, hogy Litvinov kül­ügyi népbiztos ezenfelül a besszará­­biai kérdésben is megoldást talált Ti­­tulescu román külügyminiszterrel. Közvetlenül azután, hogy megtörté­nik a megnemtámadási szerződés alá­írása, a kisantant államai el fogják ismerni a szovjet kormányt. (Gr. M.) A Marslakók üvegházban laknak és vegetáriánusok London, július 1 (Az Est londoni szerkesztőségétől) A Mars egyre jobban izgatja a kutatók fantáziáját. Dr. H. Mansfield Robinson, akinek léte és munkássága összeforrott ezzel a kérdéssel, újabban meglepő dolgo­kat állít. Szerinte gondolatátvitel útján — az egész marsbeli életről és emberekről teljes képet lehet nyújtani. — A Marson lakó emberek egészen mo­dern életet élnek — mondja dr. Robinson — a szó földi értelmében. A gondolat­átvitel és a telepátia erejével felvettem gr­amefonlemezre a beszédüket is, a hangokat, persze, én magam modtam be. — Tulajdonképpen már el is látogattam a másik planétára. Már meg is vannak a magam marsi ismeretségeim. Főképpen két férfiszerű és egy nőszerű lénnyel kö­töttem barátságot gondolatban, akik aránylag a legközelebb állanak, formá­ban és felfogásban, hozzánk, földi embe­rekhez. Talán az a különbség a legfel­tűnőbb rajtuk, hogy sokkal nagyobb a szájuk és a fülük, mint a mienk.­­ A Marslakók elsősorban zöldféléket esznek, javarészük kint él a vidéken. Az úgynevezett városok csak üzleti, szerve­zési és szórakozási célokra szolgálnak. Munkanélküli egyáltalán nincsen. A há­zakat, amelyekben emberek élnek, üvegből építik, hogy a nap sugara minden akadály nél­kül áthatolhasson a falakon! A lakóházak kockaalakúak. I. M. KftliNY G­ALK­ilT! Sokkal kényelmesebb, nem tapad és így hűvösebb Gyártja: JOSS M­. és LÖWENSTEIN RT .

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék