Az Est, 1933. november (24. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
Előfizetési árt «1» Hónapra ~ 3 »••#* Egyes szánt ára »fővárosban, a vidéken is a pályaudvarokon föful. r Stefin, essso,tei gr ig, 464—IS, 464—10 Ara 10 fillér Politikai napilap e - ♦ Főszerkesztő: Miklós Andor on Sumrkmamt Baégt kor., Rákóczi út 54» Kiadó klemtah Olt., Erzsébet körút (8*30. Smerkeentétég BécaSem* /., Kohlmarkt f. Az élet házánál nevezi az ős keleti bölcsesség a temetőt. Az élet házának, ahová hazatér dolga végeztével minden halandó erő s minden öröm és szenvedély és minden szenvedés és bánat ami a földön a szivek kincsesládájába záratott. Emberöltőről emberöltőre oda gyűlik az életünk a díszes kertbe hol virágok nyílnak a zöld pázsiton és madarak zengedeznek a merengő csend fölött, ott, az élet házában talál örök otthont és megnyugvást mindnyájunk nyugtalansága, hányatottsága. Az élet örökkévalóságának szólnak azok a koszorúk, amelyeket november elsején a csend, a nyugalom, az álom kertjébe kiviszünk. Azt mondják, a halottak kormányozzák az élőket. Igen, azok az álommá tisztult hozzánk tartozók, azok akiket halottainknak nevezünk, ők vigyáznak a mi életünkre, ők ügyelnek a cselekedeteinkre, ők követelik hogy mi is utódokat hívjunk a helyünkbe s átadjuk nékik az élet boldog és szent parancsolatát. Azok az eszményekké magasztosult magyarok, akiknek, a nyugvóhelyeihez, zarándokol az áhitatos ifjúság az örökkévalóság koszorús ünnepén, azok lelkükkel üdén árasztják a múlt nevelését, és azok testetlen neve mint a zászló csattogva lobog a jelenben az ünneplők fedetlen fejei fölött és azok szelleme a magasból lehatoló biztatásával várja a jövőnek születendőket. Most teszik le a párizsi Pantheonba, örök őrizetre Franciaországnak egy nemes és nagyérdemű fiát, Painlevét a tudóst és államférfit. Ez a nagy francia hazafi a halálos ágyán a Faust francia fordítását diktálta, úgy költözött át a csodálatos Csendbe, a német Goethe könyvét szorítva kihűlő kezében. Matematikus volt Painlevés filozófiával és költészettel foglalkozott. De éppen ilyen szerelme volt a haza. Háború előtt, háborúban, háború után, utolsó lehelletéig töretlen, csüggedetlen békebarát. Emberhez illőbb, szebb, boldogabb világ harcosa. A leglázasabb hitlerség óráiban, indulat és esemény fölött, emberek távoli találkozása felé tekintve, tolmácsolta nemzetének a más nyelven szóló testvéreiket. Nekünk is vannak tolmácsolandó Faustjaink, Madáchunk van és Petőfink, géniusza van nemeztünknek, amely megbecsültetésünket és fölemelésünket sürgeti. Hitet teszünk az örökélet virágos napján, hiszünk a magyar feltámadásban! Ravasz püspök nagy beszéde a reformáció emlékünnepén „Aki egy nemzet hőrjeit, kincseit felekezet szerint becsüli, a legnagyobb destrukciót végzi** — Az Est tudósítójától — Minden eddigit felülmúló lelkesedéssel és bensőséggel ünnepelte meg a protestáns társadalom. Luther napját, október 31-én. . " Budapest protestánsainak az Országos Bethlen Gábor-Szövetség, a Magyar Kálvin-Szövetség, az Országos Luther-Szövetség és az unitárius Dávid Ferenc Egylet a Pesti Vigadóban kedden este rendezett nagyszerű és emlékezetes ünnepet, amelyen a fényes közönség élén a kormányzó is megjelent. A nagyterem első soraiban ■ foglaltak helyet: Lázár Andor és Fabinyi Tihamér miniszterek, Sztranyavszky Sándor, Józan Miklós, Juhász Andor, Czettler Jenő, Darányi Kálmán, Petri Pál, Tasnádi Nagy András, Mikó Ferenc, Tóth István és még nagyon sokan.' ' Az elnöki asztalnál ült Ravasz László püspök, Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, vitéz Csécsi Nagy Imre ny. altábornagy, a Bethlen Gábor Szövetség ügyvezető elnöke, dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, Madai Gyula és vitéz Kozma György. Horthy Miklós kormányzót Raffay Sándor evangélikus püspök és vitéz Csécsi Nagy Imre altábornagy fogadták és kísérték fel a nagyterembe, ahol a közönség felállással és hódoló éljenzéssel köszöntötte. A Himnuszt, azután pedig a XC. zsoltárt énekelték az egybegyűltek, majd a gyűlés elnöke, báró Radvánszky Albert külön is üdvözlőbeszédet intézett a kormányzóhoz, majd megnyitóját mondotta el. „Az istentagadás sátáni szelleme*1 —■ Az utóbbi évtizedekben Európa keletén nyíltan fellépett az istentagadás sátáni szelleme, amely szentségtörő kézzel mér csapást mindenre, amit a keresztény kultúra kétezer év alatt alkotott. — Nem az egész emberiségnek tett szolgálat-e rámutatni a hit emberére és rajta keresztül az eszményre, amelynek étitka sorstépte nemzedékünk lelkiét 8* -« hit hatja Az, amely Lutherben és Luther által hatott, eljön az egyházzal és az egyház által a jobb kor. Zúgó taps. felelt dr. . báró Radváiszky Albert Szávaira, azután pedig a Goudimel-énekkar, Veres Sándor vezényletével Schütz- és Gumpeltzhaimer-kórusokat adott elő. Ezután Ravasz László püspök mondott emlékbeszédet. Ravasz püspök beszéde |___|.________________________________|_____| ................ _ — Bizonyságtevésre jöttünk össze, elsősorban a kívülállókért, — így kezdte egyórás beszédét a püspök. —. Elismerjük mindenkinek jogátarra, hogy véleményt alkosson rólunk, de követeljük az illetékességet, hogy mi mondjuk meg: kik vagyunk, mi az igazságunk, mit hiszünk és merre járunk. Szükség van erre a bizonyságtételre önmagunkért is. Nem elég egy igazságnak elméleti igazságnak lenni, az igazságot meg kell vallani, hogy erő áradjon belőle. Igazságról folyik a szó: csak ez a küzdelem méltó az emberhez.. . Mi a protestantizmust A »protestát igét a köztudat szereti a »tiltakozást-jal fejezni ki, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy a protestantizmusban nincs más, mint üres tiltakozás. Ennek a filológia is ellentmond, nemcsak a történelem és a teológia. Mert protestálni annyit jelent, mint egy vélemény igazságát nyilván kijelenteni, tanúbizonyságot tenni egy általunk felismert igazságról akkor, amikor ez az igazság fenyegetve, vagy megtámadva van, amikor az igazsággal együtt talán magunk is veszélyben forgunk. A Krisztusi reformáció i— A világon minden vallásos közösségben van szakadatlan protestálás és reformáció. A buddhizmus is reformáció volt a brahmanizmussal szemben, a szövetségi próféta nem egyéb, mint élő és lobogó reformáció a főpap-imádás, a kultusz és rituálé ellen. Jézus egész küldetése reformáció volt, amikor olyan hallatlan dolgokat mondott: »Rontsátok el a templomot és én harmadnapra felépítem, amikor egy egész világgal szemben pártját fogta az elhagyottaknak és azt a hallatlan szociális gondolatot proklamálta, hogy »elsőkből lesznek az utolsók és utolsókból elsők*, — egész működése reformáció azzal a világgal szemben, amit át akart alakítani. — Ágoston, amikor boldog pátheszában megindított egy lírát, amely évezredeken átzeng és összeomló világokon is felujjong, mint egy boldog mgváltás fináléja, és reformációs munkát végzett, mint azok a hűséges, áldott szerzetesek, akik, ebben a látható világban egy láthatatlan világ törvényét, a hatalommal szemben a szolgálatot állították, a méltósággal szemben az egyszerűséget, az uralkodással szemben a lemondást, akik a világ minden gazdagsága mellett alázatos, szótlan, hűséges, dolgos egyéniségükkel egy elvilágiasodott egyházban örök reformációs munkát végeztek. A halállal szemben — az életért — És amikor az egyház körítései anynyira meglazultak a renaisszance pápák