Az Est, 1933. november (24. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
2. oldal.^az^Sst Péntek, 1953. november 3. idejében, hogy ez a reformáció tovább nem maradhatott meg az egyház keretei között, akkor szükségképen két részre osztotta a kereszténységet, hiszen a tridenti zsinat és óriási alkotmánya is reformáció és a protestantizmus, amikor megszületett, már tovább kellett, hogy fejleszsze a reformációt, önmaga életének veszélyeztetésével kimondván legfontosabb elvét: »az egyház önmagát szakadatlanul kell, hogy reformálja«. _ Tehát a reformációt úgy tekinthetjük, mint a mindenkori fejlődési foknak előkészítő lendületét, mint egy dinamikai tényezőt a történelemben, amely a halállal szemben az élet javáért küzd. — A reformáció mindenekelőtt a vallás átalakulása. —A protestantizmus ■ módszer Krisztus igaz követésére. Odafenn az örök üdvösségben nem lesz protestantizmus azért, mert teljes lesz az ismeret és ennek a történelmileg adott módszernek a közvetítő munkája e földi világban már lejárt. A kétezer éves egyház — Helytelen, hogy a protestánsok, vagy mások úgy gondolkoznak, mintha a mi anyaszentegyházunk 400 éves volna csupán. Kétezeréves és az első pünkösd napjától számít élete. Ha pedig hozzávesszük az ótestamentum előkészítő munkáját, akkor azt mondják, hogy a mi anyaszentegyházunk mint Krisztusé, ott kezdődik, ahol az első kegyelmi tény megtörtént. A mienk Augustinus, Clairveauxi Bernát, Assziszi Ferenc, a szentek és igazságtevők és ha mi kritikai módszerrel szoktunk is eljárni és megkeressük, mik és kik felelnek meg az evangéliumnak, azért ők a mi nemzetségünk és mi az ő házuk népének valljuk magunkat. *. t,. . . • .1 A magyar történelem tanulságai — Különösen nem szabad erről megfenedkeznie a magyar embernek. Nem szabad belemenni olyan osztozódásba, hogy a magyar történelem 1500-ig a másé. Nem. Szent István, Szent László, Boldog Margit, Ráskay Lea és Temesváry Pelbárt és minden nagy hitvallója ennek a korszaknak éppen úgy a mienk, mint bárki másé ezen a földön. Ha ezt a helyt télen gondolatot elfogadnám, akkor a magyar történelem legelső ös legnagyobb alakja, Árpád fejedelem, senkié se volna, azért, mert akkor még nem keresztyén a magyar. — És ha most nem is osztozik senki Árpáddal pogányságban, boldog és misztikus megrendüléssel érmük, ő volt az áldott forrás, amelyből ezer évvel ezelőtt a magyar felfakadt és átver rajta a magyar lélek tűzpatakja. — Sőt, ha a magyar történelemben valaki a protestantizmussal ellentétbe lépett, azért nem zárhatjuk ki ezeket a szívünkből. A mienk Esterházy nádor, Zrínyi Miklós és Pázmány Péter, aki az közülük, aki kevésbé szereti édesanyját, ha véletlenül katolikus volt. Aki egy nemzet hőseit, történelmi kincseit felekezet szerint kontingentálja és ezen az alapon a vele nem egyezőt a történelemből a magyar nemzet nagy erkölcsi értékállományából ki akarja tudni, nemcsak magát teszi szegénnyé és nyomorulttá, hanem a világon a legnagyobb destrukciót végzi. Ravasz püspök beszéde után Maday Gyula képviselő ünnepi ódáját mondta el, majd Kovács Sándor egyetemi tanár beszélt Luther történelmi alakjáról, azzal kapcsolatban, hogy november 10-én lesz 450 éve Luther születésének. Vitéz Kozma György, az unitáriusok szónoka beszélt még, majd az »Erős várunk...«kal végződött az istentisztelet. tWlMWIWWIWWWWWWWWIMWMWWWmWWWWWWWVWMWIIWII Tüntettek az árusok a nagycsarnokban — Az Est tudósítójától — Ma délelőtt 11 óra tájban telefonon endőri segítséget kértek a központi ásárcsarnokból. A piaci árusok ugyanis tüntetésbe kezdtek, é csarnokban letakarták áruikat, beszüntették az árusítást és szónokaik beszédeinek hatása alatt elhatározták, hogy felvonulnak a városháza elé. Elsején lépett életbe a vásárcsarnokok új rendje, amely szerint reggel 6 óra helyett 7 órakor nyitják ki a csarnokot, este pedig 8 óra helyett 7 órakor zárják. A vásárcsarnoki árusok egy része sérelmesnek találta az új rendet. Mozgalom indult annak megváltoztatására. Ma délelőtt megjelent a csarnokban Perley Lajos törvényhatósági bizottsági tag és ő állt élére az elégedetlenkedőknek. Amikor riadóautón egy szakasz rendőr érkezett a vásárcsarnok elé, rövid néhány perc alatt helyreállította a rendet. ert Labrida mester elrepült hitelezői elől. De nálunk repülő gyorsasággal kapta meg egy színház bérletét. * Huszonöt egyetemi katedrát akarnak leépíteni. Közoktatási reformnak elég olcsó. Olcsó a költségvetés, drága a tudomány számára. Átmenetinek mondja mindenki a gazdaadósságok rendezését — a pénzügyminiszter is. De manapság az egész világon, minden pénzügyi rendezés csak átmeneti... — de ép mert az átmenet a legfontosabb, nem esők kennek, hanem nőnek az igények az átmeneti megoldásokkal szemben. Ma többet várunk egy átmeneti megoldástól, mint hajdanában egy végleges megoldástól. tabletták az enyhe és megbízható hashajtó, a renyhe bélműködés szabályozója. VTeljesen Ártalmasen. Rendőrbíróság előtt az apa, aki botrányt rendezett karcerbezárt fia miatt Az Est tudósítójától -Részletesen beszámolt Az Est arról, hogy milyen rendőri bonyodalmakat okozott az, hogy Réh István 13 éves kisfiú a nyáron a Szabadság téren labdázott. A kisfiút előállították a szerbuccai gyermek bíróságra, ott karcerbe zárták, s amikor az apja, Réh Dezső, be akart hozzá menni, nem engedték meg ,hogy fiával beszéljen. Az apa hangos jeleneteket rögtönzött a kapitányságon, botrányos viselkedéséről jegyzőkönyvet vettek fel és eljárás indult ellene. Ma délelőtt 10 órakor került Réh csemegekereskedő a rendőrbíró elé, hogy feleljen akkori viselkedéséért. A tárgyalást dr. Datky Lajos rendőrkapitány vezette és mint ügyészi megbízott, részt vett rajta Bartha Béla rendőrtanácsos. Botra támaszkodva, bicegve jelentkezett tíz óra után néhány perccel a rendőrbíró előtt Réh Dezső. Az izgatottan viselkedő férfi, mielőtt a rendőrbíró bármit is kérdezhetett volna tőle, a következőket mondotta: — Kérem, a tárgyalást halasszák el, mert nagyon nagy fájdalmaim vannak. Én isiászos beteg vagyok, fájdalmaim miatt nem tudok úgy védekezni, ahogyan akarok, védőm viszont akadályozva van a megjelenésben, körülbelül tizenegy óráig. Kérem, hogy a tárgyalást tizenegy órára halaszszák el. — Nem tudjuk elhalasztani, — válaszolja a rendőrbíró. — Hangsúlyozom, — mondta erre Réh — hogy semmit alá, nem írok és ne is tessék semmit kérdezni, mert a kérdésekre nem válaszolok. — De kérem, lehet, hogy rendesen megértjük egymást, »- mondotta a rendőrbíró. — Nem hiszem, — válaszolta Réh Dezső. Próbáljon nyugodtan viselkedni. — Hát... ahogy lehet... Datky kapitány ezután olvasni kezdte azt a jelentést, amelyet Réh Dezsőnek a kapitányságon való viselkedéséről készítettek. — Ön azt kiabálta, — olvasta a jelentést a kapitány — hogy »Gyilkosok, gazemberek, megölik a fiamat«. — Ezeket nem mondtam, csak az eljárást kritizáltam. Tény, hogy hangos voltam, de az nem csoda. Ha a kapitány úrnak van egy 16 éves fia és vele ez történik, nem tudom, mit csinálna a kapitány úr. Elismerem, hogy jogos volt fiam előállítása, de bezárták! Mindegy, hogy hogy hívják, karcernek-e vagy őrizetes cellának, azt tudom, hogy otthon le kellett csutakolni, amikor kiengedték, mert tetves volt és napokkal később mindnyájunkat megbotránkoztatott olyan kijelentésekkel, amelyeket a karcerben tanult azoktól, akikkel együtt volt. — Külföldön, — szól közbe a rendőri büntetőbíró — speciálisan Angliában még szigorúbban járnak el a gyermekekkel szemben. Indulatosan válaszolt Réh Dezső: — Én innen azonnal a belügyminisztériumba megyek, ha azt mondják, hogy rendben van az, ami történt. — A vádat megértette, ugy e. — Igen, megértettem.— Bűnösnek érzi magát. A rendőrséget nem ócsároltam, ndőrséget nem és csak kritizáltam Kérem, kapitány úr, tessék megmondani, rendben van-e az, hogy egy rendőr, amikor én lemegyek a kapitányságról, szó nélkül megragad és három társával együtt bedob az őrizetes cellába? — Önnek nincs joga kérdezni, csak válaszolni. Azt elismeri, úgy-e, hogy viselkedésével botrányt okozott. — folytatta a kérdezést a rendőrbíró. — Igen. . — Mivel tudja menteni az eljárását? * — Csak azt mondhatom most el, amit már az előbb elmondtam, hogy rendkívül felkavart, ami a fiammal történt. Amikor előállították, még nyugodt voltam. Azután bejöttem a kapitányságra, kerestem őt, egyik helyről a másikra küldtemk, nem akarták megengedni, hogy lássam a fiamat és amikor megtudtam, hogy bezárták, nagyon elkeseredtem. Barna rendőrtanácsos ügyészi megbízott kérte, hogy hallgassák ki a botrányos jelenetek szem- és fültanul, így dr. Antal Géza rendőrkapitányt és Szidanits Ferenc rendőrkezelőt. A rendőrbíró elrendelte az ügyészi megbízott által kért tanúk kihallgatását. Azonnal intézkedtek, hogy a kapitánysági épület második emeletén lévő rendőri gyermekbíróságról jöjjenek le azok a rendőrtisztviselők, akik annak idején tanúi voltak a kis Réh István előállításával kapcsolatban történteknek- A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztviselőkara mély fájdalommal jelentik, hogy a társulat igazgatója ez évi október hó 31-én, 50-ik életévében elhúnyt. A megboldogult 32 éven át ritka odaadással, páratlan hűséggel és példaadó kötelességérzettel szolgálta a társulat ügyeit Szorgalma, tudása és szilárd jelleme a társulat vezetői közé emelte. A kitűnő tisztviselő és melegszívű kortárs emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. A megboldogult földi maradványait november hó 2-án, déli 11 órakor fogjuk a farkasréti temető halottasházából a róm. kat. anyaszentegyház szertartása szerint örök nyugvóhelyére kísérni. Budapest, 1933 október 31. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, kik felejthetetlen hitre nem, illetve testvérünknek elhalálozása alkalmával részvétükkel felkerestek. Grüngraf József és családja ! Feleségem elhalálozásával jóbarátaimtól és kedves ismerőseimtől hozzám érkezett annyi meleg érzéstől áthatott részvétért ezúton fejezem ki hálásköszönetemet. Budapest, 1933 X/30. VIHCZE JÓZSef Dr. Lurja Aladárné Schulhof Sári és leányai , Rózsa Ibolya és Magda fájdalomtól összetörve tudatják, hogy felejthetetlen drága jó férje, illetve édesapjuk D' LURJA ALADÁR volt laptulajalonoa-feserkassza hosszú szenvedés után, 58 éves korában, október 30-án elhúnyt. November 2-án kísértük utolsó, útjára Legyen könye Neki a föld !