Az Est, 1934. február (25. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

Egy esztendő eredményeit ünnepelte a hitlerista forradalom — évszázadok munká­jának elpusztításában. Ritka ered­mény, rekorderedmény! Mit alko­tott egy esztendő alatt a nemzeti szocializmus? Rombolást alkotott. A h­itlerizmus egy esztendei be­számolójában ez a szó a vezér­lő motívum: »megsemmisítettük«. Megsemmisítettük a pártpolitikát, megsemmisítettük az összes pár­tokat, hirdetik most diadalmasan — a polgáriakat is! De vájjon valóban megsemmisült-e az — ami nem látszik. Megsemmisül­het-e a pártpolitika ott, ahol a párthatalom — államhatalommá lett s az egész ország: pártország. Nagy dolog az a drill, de olyan drill még nem volt a világon, mely ily gyakran, szinte kérkedően kiáltja ki magát »forradalomnak«. Most látjuk csak, mennyire való­ban az. Most, amikor új riadóiban rohamot indít azok ellen a törté­nelmi oszlopok ellen, amelyek a német nagyság boltíveit évszáza­dok viharaiban fenta­rtották. Min­den forradalomnak végzete, hogy nem állhat meg; hogy felfalja támaszait is, hogy szolgáiként hajtja maga előtt gazdáit Hogy mennyiben »szocializmus« ez a nemzeti szocializmus, azt már tudjuk. De hogy mennyiben nem­zeti ez a szocializmus, amely most, mint minden demagógia, az intel­ligencia ellen fordul — azt nem tudjuk. Csak nem nemzeti siker ez a folytonos külpolitikai fegyver­­letétel, előbb Nyugat felé és most, a lengyel paktumban Kelet felé! — mint hogyha valaki magyar nemzeti külpolitikai sikernek mon­daná, ha egy kormány végleg le­mondana Erdélyről, vagy a Fel­vidékről. Mit mondtak volna Hit­lerék, ha Stresemann, vagy Brü­ning milliomodrész annyi lemon­dásba mentek­ volna bele! Ha a né­meteknek tetszik ez a rendszer, végre minden nép saját ideáljai szerint boldogul. A magyarság csak örül, ha ez a nagy nép, amely­hez annyi szál fűzi a múltból, ki­heveri seblázait. Mi tartozik ránk az egészből? Legfőkép az, hogy Ausztria felfalásával,­ ami Hitler minden szavából kicsendül, nem akarjuk a birodalom szomszédsá­gát; nem akarunk sem Mittel- Európa, sem Ostraum, sem Bur­genland lenni. A német éljen akár nácimódra, ha vigad benne, de a saját határai közt — mi a törté­nelmi Magyarország határai közt akarjuk élni szabad magyar éle­tünket. Ara 10 Budapest, 1930. * Csütörtök * február /. Előfizetési árt ely hónapra • » a m«n­ Egyes szám ára a fővárosban, a vitabenéz a pályaudvarokon lO/llL Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR «3* m 3 i XX­V. évfolyam * 25 szám, Szerkesztőség • V/. ker., Rákóczi út 54. Kiadóhivatal, VII., Erzsébet körút 18:30. Smerkesztőség Beerben. 1., Kohlmarkt 7 Telefon. 4ss—SO-tól 37 .ig, 484—SS, 484—79 1910—1955 PÁRIZS FORRONG Franciaország válaszúton Bizonytalan a Daladier-kormány sorsa Párizs, január 31 (A United Press telefonjelentése)­­ Az új Daladier-kormánynak nem jósol hosszú életet a francia sajtó. Általános az a vélemény, hogy az a baloldali többség, amely 1932-ben olyan erőteljesnek bizonyult és amelyre Daladier most támaszkodni kíván, nem elég összetartó ahoz, hogy hosszabb fenmaradást biztosít­­­­hasson egy kormánynak. A jobboldali lapok éppúgy, mint a baloldaliak, meg­egyeznek abban, hogy az új kormány esetleg csak napokig tarthatja magát és már az első bizalmi szavazáson alig kaphat többet 280 szavazatnál, ha tehát a szocialisták és a jobbközépi pártok nem tartózkodnának a szava­zástól, már az első erőpróbán megbuk­nék, minthogy a kamarának 600-nál több tagja van. A jobboldali Echo de Paris abban látja az új kormány gyöngéjét, hogy megalakulásakor nem volt figyelemmel a francia nép és a parlament között támadt áthidalha­tatlan ellentétekre. temps volt miniszterelnökre bízzák a ■pártelnöki tisztet. Daladier hír szerint Berlinbe készül­t Párizs, január 31 Az Exchange szerint Daladier mi­niszterelnök a közvetlen francia—né­met tárgyalás híve és ezért személye­sen ellátogat Berlinbe. A francia mi­niszterelnök ott Hitlerrel akar talál­kozni, hogy megbeszélje vele a lesze­relési kérdést, valamint a többi Né­metországot és Franciaországot ér­deklő problémát. . Herriot lemond a radikális párt elnökségéről ? Párizs, január 31 A Populaire értesülése szerint Heri­t tegnap a képviselőház folyo­sóin kijelentette, hogy a kormány összetételére való tekintettel haladék­­talanul lemond a radikális p­á­rt elnöki tisztségéről. A lap szerint a radikális párt köreiben mozgalom indult meg, hogy Herriot lemondása esetén Chau­ POKOL KATLANJA Párizs, ahol minden fő, forr, dübörög s robbanással fenyeget Párizs, január 31 (Az Est párizsi szerkesztőségétől) Botrányok szóló, korrupció, népharag, hisztérikus idegesség kavarja egyre nyug­talanabbra a levegőt Franciaország felett. A Slavisky-botrány nem tud elaludni. Az ucca lázong, hetenként háromszor­­négyszer uccakövezet s kitépett vaskorlá­tok röpködnek rendőrök fejének. Tüntetés tüntetést ér. Inognak a pártok, inogn­ak a népvezérek. Az újabb pénzügyi botrá­nyok még jobban felkavarják a lelkeket. Minden nap száguldó történelme évekre szóló eseményeket seper, magával. Mit hoz a holnap? Mi történt? Mi történik? Ki nincs benne ebben vagy egy másik skandalumban? Kinek áll egészen tisztán a számlája a képviselőházban, ebben a rettenetes tarka és vegyes gyülekezetben, amely a francia népszuverén más ezer szívességből, kijárásból, ígéretből, hite­getésből, kortesfogásból, kortesszívesség­­ből, pártkasszából és titkos alapokból összehozott parlamentjei! Melyik az a képviselő, aki tűzbe tehetné kezét és úgy állíthatná magáról, hogy soha semmiféle különleges érdek, helyi bank, vicinális vagy új szabályozás, zálog­ház vagy lapalapítás körül nem vetette latba képviselői tekintélyeit Barátságért, jószóért, másfajta háláért!...

Next