Az Est, 1934. augusztus (25. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
Budapest, 1930. * SZEKOICS * augusztus. Előfizetési ár: Egy hónapra.............3 pengő Egyes számára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lofill. Telefon: 433—30.tét 37.ig, 364— IS, 464—19 AradO Politikai napilap * FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNBOR 1910—1933 XXV. évfolyam *172. szám. Szerkesztőség ét kiadóhivatal* VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési., előfize,tésre, utazásle és könyvosztály a Vll., Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Bécsben* 7*9 Kohlmarkt 7. Magától sült el a pisztoly, anélkül, hogy hozzányúlt volna a ravaszhoz, — mondja bírái előtt Dollfuss gyilkosa, Planetta Ottó. Egy szóf, egy gépalkatrész a félelmetes barna propaganda-szörnyből, melynek neve: osztrák nemzeti szocializmus. Hogy állt ott bírái előtt, hogy tagad — a »népakarat«. A »haragvó népszenvedély«. Az »áramlat«, amelyről még nemrég a nácisajtó írt. íme a népakarat, a Dollfussellenes népakarat — személyesen. Planetta Ottó. íme a horogkeresz- tes tömeg — mint egyéniség. Miket beszélt össze, ő is, meg a másik vádlott is. Micsoda borzalmas naivitás — de milyen jól tudta szegény Dollfuss, hogy kiktől és miktől akarja megmenteni Ausztriát! Egy ember a horogkeresztes sorból. »A fegyver véletlenül sült el.« De melyik fegyver sül el véletlenül! Csak az, amelyik megvan töltve. Ezt a golyót, amely csak úgy magától röpült ki a revolverből, ezt a golyót az agitáció kohójában öntötték. A golyó előőrse: a demagóg. Előbb jön a frázis, aztán jön a papírmozsár, aztán jön a golyó. Egy ilyen Planetta pedig előbb csöndesen dolgozik az ismeretlenségben, aztán »beszervezi« magának a náciagitáció, aztán kilódítja a sorba: előre, fel a szövetségi kancellári palotába. Magától nem síd el a fegyver. Magától nem találja meg az^ utat a revolverbe. Magától még náci se lesz az ember. Magától nincs— még »áramlat« sem. Előbb jön a propaganda, a horogkeresztes agi- táció, amely uszít és megvadít, robbant, telefonfülkéket és ^robbant ,—■ jelszavakat. A felderítő harcot a náci demagógia folytatja, amelynek jelszavai — minden demagógia jelszavai — mint a késsel hadonászó maláji ámokfutó, vágtatnak a levegőben. ^ Mi minden történik addig — szándékosan, amíg A fegyver »véletlenül«sül el. Az a veszett, agitáció esztendőkön át trajszolta életre-halálra Dolifuss, kancellárt. Útjában állt Dollfuss osztrák hűsége, osztrák hazafisága. És most, hogy a kancellár kidőlt, itt van... Planetta, a maga fegyverével, amely »véletlenül« sült el. Ezen a tárgyaláson is megnőtt Dollfuss halhatatlan alakja — a világ most látja tisztán, micsoda harcot folytatott a szegény hős kancellár, micsoda épség miféle szellemének terrorjával szemben védelmezte Ausztriát. Mi lett volna, ha ezek győznek és Planetta — »népakarat« marad. Dollfuss gyilkosa a statáriális ítélet előtt . Bécs, július 31 (Az Est bécsi szerkesztőségének telefonjelentése) Szerény, kopott berendezésű tárgyalóterem a bécsi Landesgericht II. emeletén. Az elnöki emelvényen zöld posztóval leterített hosszú, asztal, rajta két gyertya között ezüst feszület. Az emelvénytől jobbra-balra ügyész, védők, fegyver szakértők. A bírósági pódiumon az új osztrák katonai bíróság: az elnöki székben egy ezredes, körülötte egy alezredes, egy őrnagy és a tulajdonképpeni elnök, egy tárgyalásvezető bírósági tanácselnök, akinek Oberlandesgerichtszat a rangja; annyi, mint nálunk egy táblabíró. A néma épület homályos folyosóin, amelyeket kiégett villanykörték halványsárga lénnyel világítanak meg, rohamsisakos katonák, szuronyos rendőrök, felfegyverzett fegyőrök. Uniformis, fegyver, amerre az ember néz. Még az osztrák távirati iroda ártatlan gyorsírói is az osztrák állami hivatalnokok sötétzöld egyenruháját viselik. Az első padsorban az egész katonai bíróság újonnan kinevezett főnöke, egy friss, pirosarcú, beretvált,fehérhajú tábornok hallgatja a tárgyalást. Az új katonai bíróság legfelsőbb elnöke, díszegyenruhában van.'V díszegyenruhában van a többi katonatiszt is, akik az elnöki pódiumon 'foglalnak helyet,' — blúzán egész sereg' kitüntetés, oldalán duzzadt aktatáska. Fölötte egy fekete ruhába öltözött, beretvált arcú férfi foglal szerényen helyet, a fogház lelkésze. Ő is ’ végighallgatjaa tárgyalást, hiszen alkalmasint szükség lesz rá mégsem, nem lesz rá szükség ma éjjel. A védők: három elszánt, ahogy Bécsben mondanák, ,draufgängerisch« fiatalember"éjjel -félegy órakor . f ■ •. - -. - . .. kierőszakolták a tárgyalás elhalasztását. Kierőszakolták azzal, hogy fáradtnak, kimerültnek, a tárgyalás továbbvitelére képtelennek mondták magukat és mikor a bíróság ezt a kifogást elutasította, letették megbizatásukat és vezetőjük odakiáltott a tárgyalást vezető bíróhoz, a bíróság egyetlen polgári tagjához. — Ha a javaslatunkat nem is fogadta el, a törvény rendelkezésén itt sem teheti túl magát! A fiatal védő arra célzott, hogy a bíróság védők, nélkül nem tud tárgyalni. A tárgyalást el kellett halasztani ma reggelre és ma reggel a tegnap éjjel lemondott védők, mint újonnan megbízott új jogi képviselők folytatják a tárgyalást... - Mondták is a folyosón: • — Nappal akarunk tárgyalni, nem tárgyalunk éjjel. Védenceink amúgy is • • , tudják, milyen sors vár rájuk, el is vannak szánva a halálra, de mi húzzuk életüket, ameddig lehet. A védők a kancellár meggyilkolását »sajnálatraméltó eseménynek« nevezték és működésük jogi része kizárólag arra irányult, hogy bebizonyítsák: az osztrák kormány nem tartotta be szavát, amikor szabad menlevelet ígért a puccs résztvevőinek, végül mégis lefogatta és becsukatta őket.. Az elegáns osztrák tiszti bírák átalvető arany szalaggal a derekukon korrekt némaságban hallgatják a tárgyalást. Délután hatkor még frissen borotváltak, sírnak, fénylőhajnak, éjfélre a tárgyalóterem alvilági hőségében már kinőtt a szakálluk, csapzott a frizurájuk, fáradt és fénytelen a tekintetük. Az ő körükben ül az elnöklő ezredes és egy fiatalos arcú őrnagy közt az egyetlen polgári bíró: ő vezeti a tárgyalást, ő érintkezik a vádlottakkal, a védőkkel, a tanúkkal. Egy másik törvényszékről hozták ide erre az alkalomra. Öreg úr, előkelő régi bíró, az osztrák humanista szellem árad udvarias mondataiból, enyhe szavaiból, kitűnő logikával tárgyal. Kétségtelenül elsőrendű igazságügyi hivatalnok, de ez az »ügy«, amely éppen most előtte fekszik, nemcsak »akta«, hanem egy grandiózus politikai dráma, , csordultig tele a legérdekesebb emberi dokumentumokkal, akár az áldozatait, akár a résztvevőit tekintik is és az máris kétségtelen, hogy az akta