Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-23 / 264. szám

12. oldal Naponta három hónapig áll a pesti villamos Válaszolt báró Dőry Andor nyílt levelére­ ­— Ziz Est tudósítójától — A budapesti villamosközlekedés problémáihoz szólva, báró Dőry An­dor nyílt levelet intézett Az Est-ben a BSzKRt igazgatóságához. Ma három válasz érkezett a levélre: az egyiket az igazgatóság egy tagja, a másik kettőt kalauzok írták. Mik a pesti közlekedés igazi bajai? ! Igen tisztelt Báró Úr! Nyílt levelére kötelességemnek tar­tom saját nevemben válaszolni, mert egyrészt a villamosközlekedés mai helyzetéért — mint igazgatósági tag — én is viselem a felelősséget és más­részt, mert van némi részem és érde­mem abban, hogy megvalósult az ön által eltemetendőnek ítélt kisszakasz. Ott kezdem, ahol ön, a személyzet elleni panaszánál■ A vasútnak 12.000 alkalmazottja van, természetesen ta­lálható tehát közöttük fegyelmezetlen és udvariatlan ember is. Hisz ha csonka hazánkban 12.000 báró lenne, azok között is akadna udvariatlan és fegyelmezetlen. Az ilyenekkal szem­ben azonban kegyeskedjék aként f el­tárni, hogy sapkaszámuk feljegyzésé­vel konkrét panaszát adja az igazga­tóság tudomására s akkor ennek — garantálom — meg is lesz a foganat­ja. Általánosítani ne méltóztassék­ Egy-két emberért ne méltóztassék 12.000 emberre követ dobni, mert ez —hogy az ön szavaival éljek — nem magyar szokás, igen tisztelt báró úr! Ugyancsak panaszkodik Ön a borot­­válatlan kalauzok ellen. Méltóztatik-e tudni, hogy a BSzKRt személyzetét eddig négyszer szanálták, ami azt jelenti, hogy jövedelmüket 30 —40%-kal lefaragták. Azt a borotvá­latlan kalauzt odahaza négy gyermek várja s mindennapi eset, hogy fize­tése kiadásakor 20 pengő körüli ösz­­szeget visz nekik haza 15 napi meg­élésre. Nem akarom önre mondani, tehát magamra mondom, hogy ilyen anyagi helyzetben­ ­ magam sem borotválkozhatnék. Áttérek ezután gazdag külföldi ta­pasztalatain alapuló tanácsaira, me­lyeket három eléggé közismert szóban foglal össze: a közlekedés legyen sűrű, gyors és olcsó. E tanácsokat két­ségtelenül azon külföldi tapasztalatai alapján nyújtja, amit magam is tu­dok, aki szintén bejártam néhány falut a Nílus második vízesésétől Skócia partvidékéig s ez az, hogy kül­földön tudniillik pontosan ez a három kellék hiányzik a közúti közlekedésből. Ami a közle­kedés gyorsaságát illeti, — amelynek részleteivel ön nem foglalkozik;— szíves tudomására adom, hogy a kér­dés szabályozása kívül esik az igaz­gatóság hatáskörén. De ezen kívül ez még motor, megállóhely és fékkérdés. A sebességet a leggyengébb teljesít­ményű motorhoz kell szabni s a gyen­ge motorok kicserélése jónéhány mil­lió pengőt igényel. Megállóhely any­­nyi van és oly sűrűn a fővárosban, mint sehol a világon. A pesti villa­mos naponta, azaz a napi 21 óra üzemidő alatt kereken 2000 órát, azaz kereken 3 hónapot tölt el a meg­állóhelyeken. A sűrű közlekedésnél ellentmondás­ba került báró úr önmagával. Ön hosszú vonalakat és sűrű közlekedést kíván, amit magyarul fából vaskari­kának hívnak. Hogyan méltóztsu­k elgondolni azt a hosszú vonalat, amely, mondjuk, keresztül fut azon a Rákóczi úton, amely a főváros közle­kedési főütőere — de amelyet ön meg sem említ, báró úr — és elszalad­na, mondjuk, a Szent Imre herceg út­jára, miként ezt azelőtt a 27-es tette. Most már vagy annyi kocsit kellene járatni, amennyit a Rákóczi út utas­­forgalma igényel, akkor az Imre her­ceg útján pocsékolnék az üres kocsit és a pénzt, vagy megfordítva s akkor a Rákóczi út panaszkodna. Javítani ezen, meg­oldani ezt a kérdést csak úgy lehet, ha az egyforma utasforgalmú út­vonalrészeken önálló viszonylatok, közlekednek, amire vonatkozó terve­zet és tudás megvan, csak még az a néhány százezer pengő vagy millió Ma­anmlar UR AN­I A~DÉCSI Péntek, 1934. november 23­. hiányzik, amelynek előteremtéséhez­­ e helyen is mély tisztelettel kérem báró úr szíves közreműködését. Az olcsó közlekedésiből már nem is merek szólni. Ön a 10 filléres szakasz­jegyet olcsóbbnak tartja a 6 filléres tantusznál. Nem hiszem, hogy ennek szélesebb körökben való hangoztatása ne járna súlyosabb következmények­kel. E kérdéssel tehát már részleté­ben nem foglalkozom s röviden csak annyit mondok, hogy a 10 és 20 fillé­res jegyek bevezetése ugyanennyi millió pengő tényle­ges veszteséget jelentene. Ne temessük el tehát egyelőre ezt a tantusz-rendszert, amelynek kétszázmillió utas örül. Engedje meg ezután, hogy néhány szóval én mondjam meg, mi a pesti közlekedés hibája, én, akiről mások azt a rágalmat terjesztik, hogy értek valamit a közlekedés ügyéhez. Az első baj, hogy nincs pénz- Van egy vállalat, melynek 1.250.000 pengő alaptőkéje van, ami 10 napi bevétel­nek felel meg. E vállalat akként szü­letett, hogy több, versenytársként működő villamostársaság egybevona­tott. Vonalvezetése — ez olyan nép­szerű szó ma — nem felel meg az együttműködésnek, mert konkurens társaságok saját céljaik szolgálatá­ban létesítették azokat. A pénzhiány folyton természetesen szenved e vál­­­la­lat műszaki felkészültsége is, mely­ről azonban ennek ellenére meg kell állapítani, hogy példaadó Európában. Szeretne e vállalat sokat csinálni és tudna is csinálni, csak azt nem tud­ja, hogy miből, mert hiszen 10 éves fennállása alatt 60 millió p­engőt adott gazdájá­nak, a fővárosnak. E vállalatnak van egy igazgatósá­ga, amelyet szintén szanáltak, de sem a szanálás előtt, sem a szanálás után nem ő a közlekedés tulajdonképpeni intézője, így történhetik meg, hogy a vezérigazgatónak kívülálló tényezőtől kell például engedélyt kérnie arra, hogy 1, azaz egy darab autóbuszt díjmentesen kirendelhessen a pálya­udvarra akár, amikor például a bécsi villamos alkalmazottai jönnek el bu­dapesti kollégáik meglátogatására. Horváth Károly A kalauzok megvédik társaikat Méltóságos Báró Úr! Nagy figyelemmel és érdeklődéssel ol­vastam, ez év november 19-én Az Est­ben megjelent »Nyílt levél a BSzKRt Igaz­gatóságához« című közleményét. Bár köz­leményére a válasz megadására elsősor­ban nem én vagyok a hivatott, hanem maga az igazgatóság s valószínű, hogy válaszol is rá. Amire azonban én felelek, az a személyzetre tett kijelentése. Megfeledkezett méltóságod arról, hogy odaillessze sorai közé,­­tisztelet adassék a kivételnek. Napirendre térek a személyzet fegyel­mezetlensége fölött. Méltóságod példa­képpen állítja a villamos alkalmazottak­kal szemben az állami alkalmazottakat és azon véleményének ad kifejezést, hogy »Hiányzik a vasszigor és a fegyelem« — pedig e kettő nélkül nem lehet egy sok­ezer emberből álló vállalatot vezetni. Elismerem, hogy fegyelem és szigor nélkül nincs komoly vasúti szolgálat, de, hogy ezt elérjük, nemcsak a saját fegyel­mezettségünkre van szükség, de szükség van az utazóközönség fegyel­mezettségére is, amely — én hozzáteszem, hogy »tisztelet adassék a kivételnek« — nagy százalék­ban hiányzik. Erről bő tapasztalattal ren­­delkezem, mert szolgálatom alkalmával gyakran van ezt módom tapasztalni. A szolgálat ideje alatt nemcsak szabályta­lanságokat látok, hanem modortalanságot is eleget hallok mindkét fél részéről. Maradjunk a tárgynál. Méltóságod azt mondja, hogy a kalauzok nagy része mos­­datlanul áll a szolgálatba. Lehetséges, de mégis gondolkodóba ejti az embert, hogy vannak még olyan alkalmazottak is, hogy e mulasztásuk által kiteszik magukat a büntetésnek s ezáltal családjuktól, valamint önmaguk­­tól egy-egy darab kenyeret vesznek el. Öltözetük gondozatlan, arcuk borotvá­­latlan, a fiatal kalauzok pedig zsebrevá­­gott kézzel állnak az ajtóban, írja tovább Méltóságod, s hogy a felszállásnál nem segédkeznek az idősebb hölgyeknek, a rokkantaknak. Ezek mind olyan panaszok, melyekre megvolna az alkalmazottak részéről a vá­lasz is, de ezt itt mellőzöm Csak egy ér­dekes esettel fogok rámutatni. Velem tör­tént. A 4-es vonalon teljesítettem szolgá­latot, midőn egy alkalommal egy idős hölgynek segédkeztem a felszálláskor, ki meglehetősen magából kikelve utasította vissza segítségemet: »Ne nyúljon hozzám! Micsoda dolog az, hogy fogdossa a karo­mat!« Magam is meglepődtem, mert a hölgynél legalább 70 év játszott szerepet, de az utazóközönség is fennhangon adott kifejezést megbotránko­zásának. Vannak viszont utasok, hölgyek is, kik jó szívvel fogadják az alkalmazott udvariasságát és megköszönik az alkalma­zott figyelmességét. Sajnos,­­ ezt kevesen veszik észre, a szép szó ritkán jut el az illetékesekhez, egy-egy kedves, dicsérő levél formájában, pedig talán sokszor rászolgáltunk. Maradok Méltóságod tisztelője Czeglédy Károly vill. kocsivezető, megbízott vizsg. kalauz A „hosszú átszálló** és más esetek Egy másik kalauz a következőket írja levelében: Olvastam Az Est-ben a BSzKRt igaz­gatóságához intézett nyilt levelet, amely­nek éle az alkalmazottak ellen irányult. Magam és kartársaim nevében vissza kell utasítanom a támadást. Egy 15.000 embert számláló testületben mindig voltak és lesznek, akik megfeledkeznek arról, hogy mivel tartoznak önmaguk és a testület jó hírnevének. Meg vagyok győződve, hogy az utazóközönség nagy része nem helyesli a cikkíró úr álláspontját. Elismerem, hogy van egy töredék, amely a közle­ménnyel azonosítja magát, ezek azok az utasok, akik a kalauzokkal szemben állan­­dóan követelésekkel lépnek fel. Például hosszú átszállót kérnek, ami azt jelenti, hogy a kalauz a jegyet a rendes lámét félórával előbbre lyukassza ki. Ha ezt a kalauz nem teszi, akkor az utas örök ellensége lesz nemcsak ennek az egy kalauznak, hanem valameny­­nyinek s udvariatlannak tartja. Vagy: ha lejárt az átszálló, de az utas ragaszkodik a már megváltott jegyéhez, vitatkozik a kalauzzal és­ ráfogja, hogy modortalan volt. A kisszakaszt is kár támadni, hogy bevált-e, legjobban a közönség bírálhatja el, a kispénzű embert is belekapcsolta a tantusz a forgalomba, ez csak nem baj. Tisztelettel: Szolga József kocsivezető és kalauz. von AAAAAAA­VVAAVWWSAAA­VWV. A szenvedő­ beteg nőket reggel éhgyomorra egy k­ő pohár termé­szetes Ferenc József keserűvíz 2—3 óra alatt könnyű, lágy bélkiürüléshez se­gíti és ezáltal igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó tudomá­nyos irodalom több nagynevű alapvetője írja műveiben, hogy a Ferenc József vízzel elért kitűnő eredményekről saját kísérletei útján is alkalma volt meggyő­ződést szerezni.

Next