Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-07 / 31. szám

12 oldal. Bartók *•)és Kodály választási balesete a Kisfaludy Társaságban — Az Est tudósítójától — A Kisfaludy Társaság Berzeviczy Albert öldöklésével kedden délután 5 órakor tartotta meg­ előzetes tag­­■válUjZló ülését az Akadémia elnöki termében.­_ Az ülés tárgysorozatának első pontja az új tagok választása volt. A Kisfaludy Társaság megüre­sedett helyeire még decemberben Bartók Bélát és Kodály Zoltánt aján­lotta írásban a Társaság 18 tagja, külön kiemelve a két világhírű mű­vésznek a magyar zenetudomány te­rén kifejtette rendkívül értékes mű­ködését. Az ajánlólevelet Herczeg Ferenc, Hegedűs Loránd, Kosztolányi Dezső, Ravasz László, ifjú Hegedűs Sándor, Lyka Károly, Hevesi Sándor, Sík Sándor, ifjú Szinyey Ferenc, Áprili Lajos, Petrovics Elek,­­Kornis Gyula, Cseng­eri János, Horváth János, Haeckler Antal, Babits Mihály, dr. Sebestyén Károly és Sebestyén Gyula írta alá. Akkor úgy látszott, hogy minden rendben van és a Társaság ellenjelöl­tek nélkül, egyhangúlag fogja tagjai sorába választani Bartókot és Ko­dályt. A tegnapi ülésen aztán megtörtént a meglepetés. Az alapszabályok sze­rint a választáshoz húsz tag jelenléte szükséges. A választást nem tarthatták meg, a választási aktushoz szükséges húsz tag nem jelent meg az ülésen. Az ajánlók közül csak Hegedűs Lo­ránd, Ravasz László, ifjú Hegedűs Sándor, Hevesi Sándor, ifjú Szinyey Ferenc, Áprili Lajos, Kornis Gyula, Csengery János és Horváth János je­lent meg. Tehát a 18 ajánló közül mindössze kilencen. Az ülésen részt­­vett a nem ajánlók közül Berzeviczy Albert, Béki Lajos, Voinovich Géza, Radó Antal, Zilahi­ Lajos, Falu Ta­más, Pintér Jenő és Harsányi Zsolt. Tehát nyolcan a nem, ajánlók közül. Az ülésen összesen 17 tag vett részt és ez a létszám nem elegendő a tag­­választásra. A szokatlan eset nagy meglepetést keltett írói és művészi körökben. Ar­ról is beszélnek, hogy Bartók és Ko­dály megválasztása körül már mutat­koztak olyan jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a keddi tag­­választó ülés határozatképtelensége nem tisztán véletlen műve volt. Értesülésünk szerint a Kisfaludy­ Társaság elnöksége a Bartók és Ko­dály ajánlói kérésére új tagválasztó ülést hív össze és azon az ülésen akarja reparálni a tegnapi választási balesetet. Kodály Zoltán Weiss Fülöp ünneplése a Kereskedelmi Bank közgyűlésén — Az Est tudósítójától — Ünnepe volt tegnap a Kereskedelmi Banknak. A közgyűlés ünnepelte Weiss Fülöpöt, a bank elnökét, 75-ik születésnapja alkalmából és amikor bejelentették, hogy az elnök ezentúl csak a szorosan vett elnöki teendőket fogja ellátni, de az ügyvezetést áten­gedi dr. Stein Emil vezérigazgatónak, percekig tartott a taps, amely azt a hálát és elismerést nyilvánította, ame­lyet a részvényesek közgyűlése, de azon túl az egész ország érez a jubi­láló elnök iránt A közgyűlést Weiss Fülöp elnök nyi­totta meg és az igazgatóságii jelentés fel­olvasása után Teleszky János volt pénz­ügy­miniszternek adta á­t a szót, aki beje­lentette, hogy We­iss Fülöp előrehaladott korára való tekintettel megválik a bank folyó ügyeinek intézésétől és ezentúl csak a kifejezetten elnöki munkakört fogja el­látni. — Vezérségének tizennégy éve alatt — úgymond — Weiss Fülöp személyisége any­­nyira összeforrott a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bank üzletvitelével, az ő egyéni­sége annyira rányomta arra bélyegét, hogy szinte el sem tudjuk képzelni sem mi, sem a nagyközönség, mi lesz a hatása annak a változásnak, amely bekövetkezik azáltal, hogy elnökünk megválik a bank folyó ügyeinek­ az intézésétől. Mi­ndannyiunk megnyugtatására szolgálhat azonban, hogy ez az elhatározás Weiss Fülöp­től jön, tőle, aki annyira szívén hordja a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeit, aki annyira szereti ezt az intézményt, amely vele együtt nőtt naggyá s amelyet ő vezetett ki sikeresen a világháború utáni gazdasági viharok veszedelmeiből, hogy még saját, jól kiérdemelt nyugalmának feláldozásá­val és egészségének veszélyeztetésével is tovább töltené be az eddigi hatáskört, h­a nem tudná azt, hogy ez átmenetet bölcs előrelátással évek során át úgy készítette­ elő, hogy ez a nagy változás zökkenés nél­kül fog végbemenni. Megnyugvásunkra szolgálhat, hogy a bank folyó ügyvitelé­nek vezetése Stein Emil vezérigazgató úr, elnökünk kipróbált tanítványának kezei­ben, támogatva az érdemes ügyvezetőség és a kiváló ügybuzgó és kötelességtudó tisztikar által, a jövőben is az eddigi nyo­mokon, azoknak az alapelveknek a szigorú figyelembentartásával fog haladni, ame­lyeket elnökünk itt meghonosított. Weiss Fülöp elnök állott fel Teleszky után, de percekig nem juthatott szóhoz, olyan viharos taps fogadta és ünnepelte. Majd megkezdte beszédét, megköszönte Teleszky elismerő szavait és így folytatta: — Én t­lajdonképpen csak kötelessége­met teljesítettem. De meg kell emlékeznem nagynevű elődömről, Lánczy Leóról is eb­ből az alkalomból, aki ötvenhárom évvel ezelőtt lett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója Az ő felhívásának tettem eleget, amikor a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank szolgálatába léptem ugyancsak ötvenhárom évvel ezelőtt. Öt­venhárom évvel ezelőtt a Kereskedelmi Bank egy kitűnő hírnévnek örvendő, de csak kis helyi bank volt, mert csak váltó­leszámítolással és igen szerény keretek kö­zött jelzálogüzlettel foglalkozott. A mai Kereskedelmi Banknak — mondjuk mo­dern Kereskedelmi Banknak — megalapí­tója Lánczy Leó volt. Munkatársai voltak boldogult Fellner Henrik, Fass Ferenc és én, akik segítettünk a bankvezérnek inté­zetünk kiépítésében. — Midőn ma ötvennyolc és félévi szolgá­lat után, amelyből ötvenhárom évet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban töl­töttem,­­ visszavonulok, úgy hiszem, ezt mindenki természetesnek fogja találni. Higyyék meg az igen tisztelt részvényes urak, hogy ez a bank érdekében is áll. Megnyugvással visszavonulhatok, mert derék, kitűnő munkatársaim, akikkel év­tizedeken át szolgáltam a bank ügyeit, veszik át most a vezetést, élükön az én kedves barátommal, Stein Emil vezérigaz­gató úrral és a többi ügyvezető igazgató­val. Meg vagyok róla győződve, hogy az a szellem s az a tradíció, amely ebben a házban több mint egy fél évszázad óta uralkodott, a jövőben is uralkodni fog. Is­mét zúgott a taps, majd dr. Török János kanonok fejezte ki a részvényesek köszönetét. A napirend letárgyalása során 3 pengős osztalék kifizetését határozták el és dr. Mezey Pál nyugalomba vonuló jogtaná­csost az igazgatóság, Bálonyi Ágostont pe­dig a felügyelő bizottság tagjává válasz­tották. l/SWWWA/WWWVWWWWVOV­ a valódi­­féle hashajtó TEA TBkt N­SPIM és TABLETTA fl­uin­flauilul enyhe-gyors­ biztos Zizózz Csütörtök, 1935 február 7. ELNÖK VÁLSÁG A HÁZTULAJDONOSOK SZÖVETSÉGÉBEN Miért mondott le dr­. Németh Béla? — Az Est tudósítójától — A Háztulajdonosok Szövetsége „teg­nap délutáni, a tisztújító köz­gyűlést megelőző ülésén, a szövetség­ alapító elnöke, dr. Németh Béla bejelentette lemondását. A lemondás nagy feltű­nést keltett. A lemondást a szövetség tudomásul vette és a szövetség veze­tését háromtagú, bizottságra bízta, amelynek elnöke Jankovich Oszkár nyugalmazott huszárezredes lett. Különféle híresztelések terjedtek el Németh Béla lemondá­sáról. Beszéltünk Jankovich Oszkár nyu­galmazott huszárezredessel, a szövet­ség jelenlegi vezetőjével, aki az el­nöki lemondásról és annak okairól a következő nyilatkozatot adta: — A magam részéről kijelentem, hogy dr. Németh Béla elnök úrnak bejelentett lemondása az ő egyéni le­mondása volt. Kétségtelen, hogy bizonyos kontroverziák felmerültek az egyesület életében, azonban ezek a kontroverziák telje­sen a békesség szellemében történt kibontakozás alapján nyertek befe­jezést. Dr. Németh Bélát elhatározá­sában az is befolyásolta, hogy elfá­radt. 14 évig eredményesen vezette a szövetség ügyeit, végigharcolta­ azt a rendkívüli küzdelmet, amellyel ma a háztulaj­don megvédése jár. Ideg­őrlő és egészségpusztító munka volt ez, így érthető visszavonulása. A szövetségnek nem állott módjában, hogy dr. Németh Bélát elhatározásá­ban befolyásaiig. . „­­ Beszéltünk dr. Németh Bélával is, aki kijelentette, nagyon sajnálja, hogy valaki indiszkréciót követett el azzal, hogy lemondását nyilvánosságra hoz­ta, mert a megállapodás az volt, hogy a tisztújító közgyűlés előtt publikál­ják majd ezt. — Én — mondotta — 14 évig kép­viseltem a lakásgazdaságot, 7 milliárd értékű nemzeti vagyont. — Soha egyoldalú nem voltam, min­dig a közérdek szempontjából teljesí­tettem kötelességemet. Az évek során­­ többször lemondottam, de mindenkor sikerült a vezetőségnek lemondásom visszavonására bírni, de mostani elhatározásom végleges volt. 11 évi szakadatlan felelősségtel­jes munka után az elnöki tisztséggel járó rendkívüli terheket és lekötött­séget tovább nem vállalom. Kértem az igazgatóságot, hogy már valaki más váltson fel ebben a munkában. Az az egyedüli oka a lemondásomnak, hogy a nagy terhet, a sok áldozatot, ami ezzel a tiszteletbeli állással jár és lekötöttséget nem vállalom tovább. Ami azt illeti, hogy differenciák me­rültek volna fel és ez lett volna oka a lemondásomnak, népi felel meg a valóságnak. Lemondásomat én hatá­roztam el és évek óta mindenki tud­ja, hogy elnöki tisztemtől szabadulni próbáltam. Bizonyos elvi differen­ciák minden egyesületben vannak, d­e nálunk komoly differenciák soha nem voltak. Egész elnökségem alatt soha szava­zásra nem került a sor, mindig egy­­■ hangú határozatokat hoztunk, mert mi a házbirtok képviseletét és a lakás­­gazdaságot mindig elvi és magasabb szempontokból néztük. Bizonyos va­gyok benne, hogy ez a felfogás me­g-­ marad a jövőben is a szövetség veze­tőségében. Elmondta további nyilatkozatában dr.. Németh Béla, hogy fáradtságáról nem lehet beszélni. A túlságos terhet akarta válláról levenni, de mint tör­vényhatósági bizottsági tag, mint a gazdasági élet egyik e erény tagja és mint íróember is mindenkor fel fogja karolni a jövőben­­is a ház­tulajdonosok közérdekű ügyeit. Amikor megemlítettük azt a híresz­telést, hogy állítólag nem volt más választása, minthogy jelölésének mel­lőzését kérte, mert ha jelöltette volna magát, csak veszteséggel felérő győze­lem árán nyerte volna el ismét az el­nöki széket, dr. Németh Béla kijelen­tette, hogy ezt a rosszindulatú híresz­telést a szövetségen kívül álló valaki terjeszthette■ — Ezt a rosszindulatú beállítást — mondotta dr. Németh Béla — én iga­zán nem érdemeltem meg. Miért emeli fel­­ a közgyűlés Liber fizetését? — Az Est tudósítójától — A főváros polgármesterré válasz­totta Szendy Károlyt. Liber Endre alpolgármester az egyhangú válasz­tás érdekében önként félreállott és nem vett részt a választási küzdelem­ben. Még mielőtt a választást megtar­tották volna, szóba kerü­lt az, hogy az alpolgármester érdemei elismeréséül polgármesteri fizetést kapjon, de az­után levették a kérdést a napirendről, nehogy az a látszat legyen, mintha az alpolgármester visszavonulásának ez­zel a ténnyel valami összefüggése volna. A keresztény községi párt tegnapi értekezletén Ilovszky János és Csil­ler­y András bejelentette, hogy a ma délutáni közgyűlésen egy indítványt fognak előterjeszteni, amely szerint azt javasolják, hogy Liber Endre al­polgármesternek négy évtizeden át kifejtett, eredményekben gazdag munkásságáért az első fizetési osz­tály második fokozatát adják. Ezt az indítványt a párt lelkesedéssel ma­gáévá tette és az indítványt már be is jegyezték az interpellációs és in­dítványkönyvbe. Az Est munkatársa beszélt Szendy Károly polgármesterrel, aki a követ­kezőket mondotta: — Liber Endre alpolgármester ér­ ,­demeinek elismerése az önkormány­zatból indult ki. Nekünk mindössze annyi szerepünk van benne, hogy előzetesen engem mint polgármestert erről az ügyről informáltak és ter­mészetesen a magam részéről is a legmesszebbmenő módon támogatom a javaslatot. Az adminisztráció ilyen előterjesztést nem tehet. Liber Endre alpolgármester érdemeit maga az önkormányzat akarja honorálni és így­­­­z a nemes gesztushoz a bel­ügyminiszter valószínűleg örömmel fog hozzájárulni.

Next