Az Est, 1935. október (26. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

W­ ann Már rég meghalt, hangzott a közbeszólás egy ellen­zéki gyűlésen, mikor a szónok Kossuth Lajost említette. Micsoda tévedés! Ez a halott Kossuth — halhatatlanul él és magyar földön ma sincs maibb program, élethűbb program, modernebb program, korszerűbb program Kossuth La­jos Iratainál és ... tetteinél. A ma­gyar nép ma is: Kossuth népe. Minden új magyar nem­zedék megint és megint: Kossuth nemze­déke. Mi minden lett mulandóvá, mennyi politika, párt, hatalom, dicsőség és népszerűség, miközben a Kossuth Lajos ideáljai maradan­­dóak maradtak. Mennyi pártot és párthatalmat tört­­össze a kérlelhe­tetlen idő, miközben Kossuth La­jos eszméi uralkodó eszmék ma­radtak minden idő fölött!Törhetet­len hűséggel követte a magyar nép Kossuth Lajost a régi világban, a Magyarország függetlenségéért való küzdelmekben — milyen tör­hetetlen hűséggel követi most, a függetlenné vált Magyarországon! Nem minden ember volt Kossuth-­ párti a régi világban sem, de Kos­suth Lajos minden emberé volt, akármilyen párti. A régi világban is, a mai világban is. Amelynek még nagyobb szüksége van a kos­­suth lajosi ideálok éltető erejére, mint a réginek. Bizonyára az a közbeszólás sem úgy gondolta, hogy »Kossuth Lajos már rég meghalt«. Kossuth nem történelmi emlék, hanem alkotó valóság. Mos­tanában sokat hallunk reform­kor­­szakról. De egy­kor csak addig reformkor igazán Magyarorszá­gon, amíg alkotásaiban és lelkü­le­­tében Kossuth Lajos szellemével forr össze. Kossuth nélkül minden reform csak ellenreform. Neve ma is varázshatalom. Ma is cselekvő­erő, kint és bont. Kossuth La­jos világközvéleményeket hódított meg a mai magyarságnak is az igazságért való nagy harcában. S idehaza a magyar néptömegeket csak azért nem hódítja meg, mert azok a tömegek nem is szakadtak el egy pillanatra sem Kossuth esz­méitől. A magyar szabadság, a ha­ladás, a jogegyenlőség­ és demokrá­cia vezérgondolataitól. Eckhardt Tibor joggal hangoztatta, hogy a magyar fejlődés elválaszthatatlan eggyé lett Kossut­­h Lajos eszméi­vel. Pártpolitikák jönnek és men­nek, napvilágra buknak és letűn­nek. És még a napipolitikából is az áll mindig legközelebb a magyar nép szívéhez, amelyben a legtöbb van az örök Kossuth Lajosból. ­ Budapest 1935 * Kedd * október­­. Előfizetési árt **» hónapra 3 pengt Egyes szám ára a fővárosban., a vidéken és a pályaudvarokon 16 fill. Telmfon, 463—SO.t6l 57.I*. 464— IS. 464—19 Főszerkesztő : Miklós Andor 1910—1933 XXVI. évfolyam * Mim— Szerkesztőség és kiadóhivatal« VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési*, előfize­­tésre, utazási• és könyvosztály VII., Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Bécsben•­­.. Kohlmarkt 1­223. szám. Politikai napilap Ára VO­lt tér ■j Gömbös nyilatkozata A magyar miniszterelnök két és fél órát tárgyalt Hitlerrel Berlin, szeptember 16 (Az Est­ kiküldött munkatársának telefonjelentése) Szombat este fél hétkor szállt le a tempelhet repülőtéren Gömbös mi­niszterelnök, de a világsajtó már attól a pillanattól kezdve Berlin felé for­dította látcsöveit,­ amikor Gröring po­rosz miniszterelnök repülőgépe elin­dult Mátyásföldről a magyar kor­mány elnökével és kíséretével a keleti poroszországi vadászatra. Eddig még nemigen tapasztalt idegesség mutat­kozik különösen a kisantant sajtójá­ban, amely a legkülönbözőbb fantasz­­tikus kombinációkat röpítette világgá Gömbös Gyula németországi útjáról. Már­pedig maga Gömbös adja meg Az Est munkatársa előtt a legilleté­­kesebb kijelentést: ezeknek a kombinációknak semmi­féle alapjuk nincs, mert a magyar kormányelnök német­országi útja természetesen következik abból a baráti viszonyból, amely a két állam között fennáll. Gömbös mi­niszterelnök két és fél napos berlini tartózkodását most valóban felhasz­nálja arra,­­ hogy a német politikai élet vezető tényezőivel megismerked­jék, a velük folytatott eszmecserék alapján lássa meg a mai németorszá­gi belső berendezkedést és felépítést. Gömbös előtt tulajdonképpen most tárul fel először minden vo­­natkozásában a hitleri Német­ország, amelynek külső és belső politikai struktúráját magától Hitler birodal­mi vezértől és kancellártól, Göring porosz miniszterelnöktől, báró Neu­rath külügyminisztertől, Göbbels proo­pagandaminisztert­ől, Hess Rudolftól, a Führer helyettesétől és Ribbentrop nagykövet-minisztertől ismerte most meg tökéletesen; gazdasági berende­zésének szervezetét Schacht, a német birodalom gazdasági diktátora fedte föl­­előtte. A magyar miniszterelnök berlini tartózkodása nem hivatalos jellegű. Voltaképpen két vadászat közé van­nak ékelve a Berlinben eltöltött na­pok, mert Kominien után — ma dél­után — újra legkedvesebb sportjának áldoz Gömbös Gyula, akit Göring saját vadászterületére hívott meg a Berlintől hatvan kilométerre eső gyönyörű schorfheideni erdőségbe. A világsajtó ostroma Az első perctől kezdve, mióta Göm­bös miniszterelnök Berlinben tartóz­kodik, szakadatlanul tart a világlapok ostroma az Adlon szálló ellen, ahol a magyar miniszterelnök és kísérete megszállt. A New York Heraldtól kezdve a Daily Mailig és a Havas ügynökségig, minden nagyobb euró­pai újság vasárnap nyilatkozatot kért Gömbös Gyulától. A német hivatalos körök teljesen elzárkóztak és így a né­met sajtó is csak szűkszavú hivatalos kommünikékre szorítkozik. A magyar­­miniszterelnök­ természetesen ugyan­erre­ az álláspontra helyezkedett, an­nál is inkább, mert hiszen egyáltalá­ban.­­ . . r’s J 1 nincs szó hivatalos látogatásról, még kevésbé politikai tárgyalás­ról vagy bármiféle egyezmény megkötéséről. Külsőségeiben díszes és rendkívül megtisztelő volt a fogadtatás, amely­ben a német kormány Gömbös minisz­terelnököt a nemhivatalos látogatás alkalmából részesítette. Göring po­rosz miniszterelnök, aki maga vezette azt a repülőgépet, amely Gömböst lusterburgból Berlnbe h°zta, olyan melegen búcsúzott el tőle a tem­­pfelhofi repülőtéren, amiből mély ba- Angol válasz Francia­­országnak az 5. oldalon rálságra lehetett következtetni. A va­sárnap lezajlott megbeszélések és az Ismeretlen Katona sírjának megko-

Next