Az Est, 1937. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

Előfizetési ár: egy hónapra......................3 pengő Egyes szám ára 10 fillér. Telefon 1-455*59 (sorozat) 1-464-19 (sorozat) Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR 1910—1933 / A­pa IQ fillér Budapest. 1937. * Vasárnap • augusztus I­X.X.1111. évfolyam- »173 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, UH. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési*, előfize­­tési*, utazási*, és könyvosztályi Vll., Erzsébet körút 18-20. A magyar kard megint fényes dicsőséget vívott ki, mint mindig: a párizsi vívó­­világbajnokság a magyar kard diadalát hozta meg. A világbaj­nok: K­óvá­ts Pál tüzérhadnagy. A bajnokságnak magyarok közt kel­lett eldőlnie, mert mind a hat ma­gyar vívó bejutott a döntőbe, ami szintén rendkívül nagy siker. És ezeket a sikereket nem lehet egy­szerűen »sportügynek« elkönyvel­ni. Ez épúgy nemcsak »a sport« ügye, mint ahogy például a ma­gyar festő, a magyar muzsikus, a magyar író világsikere nem egy­szerűen képzőművészeti, zenei, vagy szépirodalmi »belü­gy«, mint ahogy a magyar tudományos ku­tatómunka világhírében nem egy­szerűen egy »tanügy« fényes si­kere cseng. Mindez az egész ma­gyarság ügye. Magyar ü­gy. Ma­gyar győzelem, magyar dicsőség. Most Párizsban diadalmasan szállt fel a magyar lobogó, a ma­gyar kard remek lendületében. Minden magyar ember rajongó szeretettel simogatja ezt a kardot, a magyar kardot, háborúban és bé­kében annyi dicsőség hordozóját. Ma már­ az egész világ látja, hogy mégse lehet véletlen, hogy a nagy világversenyekben annyi magyar viszi el a pálmát. Ezekben a fé­nyes magyar sikerekben egy vi­lágraszóló polémia folyik: Tria­nonnal. A magyar munka, a ma­gyar dicsőség kitör és áttör a tria­noni határokból. Íme, a megkiseb­­bített ország megnagyobbodott munkája. Csonka határok közt: az erő és szellem integritása. Ez nem politikum, de sok tanul­ság kínálkozik belőle — a nemzet­közi politika számára is, amely­nek hatalmasai elgondolkozhatnak azon a hallatlan aránytalanságon, amely a magyar teljesítmény vi­lágnagysága és a magyar terület csonkasága közt van. De tanulsá­gul szolgálhatnak ezek a nagy ma­gyar győzelmek a mi magyar köz­életünkben is. A politikában sokat beszélnek egységről. De ez az igazi egység, amelyet a siker koszorúz. Egység a munkában, egység a győ­zelemben. És egység — és talán ezen kellett volna kezdeni — az ujjongó, elragadtatott lelkesedés­ben, amely a párizsi diadalt is fo­gadja. Ezt az egységet, nem bont­ja meg párt, nem bontja meg »vi­lágnézet«. Ez az egységfront meg­ingathatatlan : a maga magyarsá­gában, a maga hitében, a maga bi­zalmában. Megingathatatlan a ma­ga rajongásában mindazért, ami magyar erő. MEGHALT ZALA GYÖRGY az európai hirű szobrász — Az Est tudósítójától — A magyar művészet­ szegényebb lett egy nagy emberrel: Zala György, szobrászművész ma haj­nalban meghalt. Közel nyolcvan­éves volt, a nagy öregek közé tar­tozott, akik a hetedik évtized há­góján túl is ifjan­­ őrizték­­ meg szí­vükben­­ideáljaikat. -Már­ rég a mű­­történelemé volt, de az életé ma­radt mindvégig, utolsó napjaiban is azt mondta folyton, hogy még sok munka vár rá.... Életében és munkásságában a magyar szobrá­szatnak egy korszaka fejeződik ki, küzdelmekkel, de dicsőséggel is teljes korszak. Sok szobra díszíti a magyarság világvárosát, Buda­pestet­s szobrok, amelyek nélkül ma már el sem lehet képzelni Bu­dapestet. Halhatatlanná vált a millenniumi emlékműben, a budai honvédszoborban, idősb Andrássy Gyula gróf lovas bronzszobrában s egész sorában a nagy alkotások­nak, amelyeket neki köszönhet a magyar művészet. Egyik szoborcsoportja a Tudás és Dicsőség diadala, Zala György pályája is a tudásnak és dicsőség­nek diadala. Ihletett, nagy művész volt, mindig hű klasszikus nagy hagyományaihoz­ fáradhatatlanul dolgozott, neve egyike azoknak, amelyekben mindenha a magyar művészet dicsőségének világhíre cseng. Halála roppant veszteség a magyar művészi élet számára, a távozó művész mögött azonban itt maradnak művei és bennük egy szép, gazdag élet minden monu­mentalitása és eredménye. A MILLENNIUMI EMLÉKMŰ, ZALA GYÖRGY LEGNAGYOBB ALKOTÁSA A BAL SAROKBAN FENT ZALA GYÖRGY ARCKÉPE Reggel hat órakor gyomorvérzés ölte meg az agg művészt Zala György, az európai hírű nagy magyar szobrászművész, ma hajnalban, 80. életévében meg­halt a Pajor-szanatóriumban. Hosszas szenvedés előzte meg halá­lát, Zala Györgyöt áprilisban szállí­tották be­ Damjanich utcai lakásából a Szanatóriumba- i­nfluenzában bete­gedett meg, amihez később gyomor­­vérzés járult. Közben a nagybeteg szobrász az influenzát kiheverte, de a gyomorvérzés többször fellépett, úgyhogy orvosai már hónapokkal ez­előtt válságosnak találták állapotát Véra t­öm­­­esztéssel próbálkoztak, ami után néhány hét­­re kissé javult Zala György állapota- közben a nagybeteg művészt beteg­ágyánál felkeresne Hültt, Herzog ét Illyés professzor és örömmel állapi-

Next