Az Est, 1937. október (28. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-02 / 224. szám

Szombat, 1937 október 2. Lázár Andort ünnepelték ma reggel az igazságügy­minisztériumban WWWaWW%t*WIIMWHWWWWalWi**WWimiMIIWWtWHWWHWW%W — Az Est tudósítójától — Bensőséges házi ünnepség volt ma délelőtt az igazságügyminisztérium­­­ban. Ötéves miniszteri jubileumát ünnepelte Lázár Andor igazságügy­­miniszter. A nagy tanácsteremben teljes számban megjelent a minisz­térium tisztviselői kara, amelynek élén Berczelly Jenő államtitkár üd­vözölte a minisztert. Beszédében rámutatott arra, hogy Csonka-Magyarország igazságügy mi­niszterei közül még senki sem ünnepel­hette meg miniszterségének ötéves for­dulóját, Nagy-Magyarország igazság­­ügyminiszterei közül is csak hárman voltak öt évnél hosszabb ideig az igazságügyminiszteri székben: Pau­ner Ákos, Szilágyi Dezsső és Plósz Sán­dor. Melléjük sorakozik most Lázár Andor. Lázár igazságügyminiszter meg­hatott szavakkal köszönte meg az üdvözlést. Foglalkozott ötéves mi­niszterségével, jogalkotásaival, ame­lyekben a minisztérium tisztviselő­­kara támogatta. Kifejtette, hogy köz­te és a tisztviselői kar között évről­­évre erősebb lesz az összhang, ezért bizalommal tekint a jövőbe: reméli, hogy sikerülni fog meg­valósítani azokat az ideális el­gondolásokat, amelyeket nem hir­det ugyan hangosan, de amelye­ket az igazságügyminisztérium tisztviselői kara nagyon jól ismer. Megjelentek az ünnepségen a leg­felsőbb bíróságok vezetői is, Osvald István, a kiírta elnöke, Degré Miklós, a tábla elnöke, Töreky Géza, a kúria másodelnöke, Finkey Ferenc korona­­ügyész és Sztrache Gusztáv főügyész. Az ő nevükben Osvald István, a kú­ria elnöke üdvözölte a minisztert. Többek között ezeket mondotta: — Élénk emlékezetünkben van, hogy a magyar országgyűlés felsőházában oly­képpen méltóztattál nyilatkozni a bírói és ügyészi karról, hogy ebbe belépni olyan, mint a templomba lépni. Amikor valaki ennek a testületnek a tagja lesz, kötelességének érzi a legmagasabb er­kölcsi és jellembeli kötelességeknek saját tevékenységében való érvényesítését. A bírói és ügyészi karnak a maga észrevét­len és független működésében alig lehet f­elismerésben része, annál értékesebb te­hát számunkra az igazságügyminiszter megítélése, akinek immár öt éven át volt módja számtalan vonatkozásban megis­merni működésünk értékét. Ezt az elisme­rést kívánjuk ma viszonozni abból az alkalomból, hogy miniszteri működésed­nek ötödik évét töltöd be. Öt év mindig nagy idő volt az igazságügyi miniszteri székben, de a világháború és a forradal­mak után még jelentősebb öt évnek a terhe, mert közjogi és közgazdasági éle­tünk napról-napra szövevényesebb lesz, a kérdések megoldásánál mindig döntő az igazságü­gyminiszter bölcsessége. Külön kiemeljük, hogy Excellenciád mindig meg­­óvta a bírói és ügyészi kart a külső befolyásoktól, a bírói és ügyészi kar javasla­tait és jelöléseit mindig ala­pul fogadtad el. Ebben a bírói és ügyészi karnak a megbecsülését látjuk. Hálásan köszönjük mindezt és kérjük a Mindenhatót, hogy Excellenciádat továb­bi működése során is áldja meg szeretett hazánk javát előmozdító örömteljes si­kerrel. Lázár igazságügyminiszter meleg szavakkal köszönte meg a Kúria elnö­kének üdvözlését, hangsúlyozván, hogy őt mindenkor a jog tiszteletben­­tartása vezette és fogja vezetni a jö­vőben is. LÁZÁR ANDOR IGAZSÁGÜGYMINISZTERT MA REGGEL ÖTÉVES MINISZTERSÉGE ÉVFORDULÓJÁN BERCZELLY JENŐ ÁLLAMTITKÁR ÜDVÖZLI. HÁTUL AZ IGAZSÁGÜGYI INTÉZMÉNYEK VEZETŐI ÁLLNAK Szombaton megnyílik az ASTORIA BAD Délután és este TÁNC JOGOS! Megszólaltak a közalkalmazottak. Amit kértek, azt pontonként megszö­vegezték — mert hiszen a saját ügyük­ben is, akkor is, ha kérnek, pontos, korrekt tisztviselők — a Közalkalma­zottak Nemzeti Szövetségének elnöki bizottsági ülésén. Rendkívüli segély­től a szolgálati pragmatikáig, min­den jogos, amit kérnek. Nem talá­lunk a listán egyetlen hibás tételt, de nem fog találni a magyar közönség sem, amelyből ez a tisztviselői kar vétetett és amely a napi élet gyakor­latából tudja, hogy a magyar köztiszt­viselő sosem volt közönségesen Beam­ter, annak a típusnak például zord, poroszos szokásaival, de mindig ma­gyar gentleman. Közvetlen, igazságos, kellemes. És mindig tisztességes. Ez a köztisztviselői kar megérdemli, hogy jól bánjanak vele, mert ő is mindig jól bánt az országgal és a közönség­gel. Negyvennyolcig a magyar köztiszt­viselő jóformán ingyen szolgált. A régi jó táblabirák javarésze tisztjét nobile officiumnak tekintette. Ingyen szolgált országot és vármegyét. Tehette is, hi­szen házát adósságmentes és elidege­­níthetlen föld fedezte. Valamennyien birtokosok voltak. Negyvennyolc, a magyar világ nagy és demokratikus átalakítása ezt természetesen gyökere­sen megváltoztatta, a Bach-korszak pe­dig jó magyar ember számára a köz­­szolgálatot egyenesen lehetetlenítette. Csak hatvanhétben a kiegyezés után foglalta vissza a magyar hivatalokat a magyar hivatalnok egy gazdaságilag minden ízében megváltozott világban, a nemzeti ellenállás követelte iszonyú vagyoni vérveszteség után. Hatvanhét után aranyvilág következett itt ugyan, de nem a fixes köztisztviselő számára, aki amikor kitört a világháború, egyik részében elment a lövészárokba, másik, idehaza tartott része pedig táblabírói rangban maga toldozta cipőjét. Hős volt. Kifordított kabátban, szakadt bélés­sel érte meg a háború végét, fizetése nem tarthatott lépést az inflációs rap­szódia tempójával, viszont ő volt az, aki rendet tartott és őrzött kalandos esztendők kalandoraival szemben. Hol lenne ma az ország, ha hivatalnokai megkísértő időkben nem maradtak volna — ami szerencsére elképzelhetet­len — hívek a magyar hagyományok­hoz, amelyek eleje az alkotmány és törvény. Nem beszélnek, de így is tud­juk, hogy diktatúrás áramlások min­dig megtörtek az ő gerincükön. Mert urak, szegényen is azok, törvénytisz­telő tanult lateinerek, korrekt gentle­manek, akik nem engedtek a közigaz­gatásba belevinni politikát. Becsületes emberek, szegényen, tanultan, az idők kísértéseiben azok, sosem engedték, hogy egyik vagy másik politikai párt önzőn uszályukba vegye őket. Csak az országnak éltek, a nemzetnek, a kö­zönségnek. Amit most kérnek, meg kell adni a régi jó táblabirák e jó­­szellemű ivadékainak. Mert amit kér­nek, jogos! 7. oldal WWSASAMWWWWOWWWVVVW ffl ABC TANFOLYAM

Next