Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
Budapest, 1937. * Szerda * december /. Előfizetési ár. Egy hónapra 3 pengő Egyes szám ára 10 fillér. Telefon 1-455*59 (sorozat) 1-464-19 (sorozat) Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR 1910—1933 Jji/ 11. évfolyam * 273 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, előfizetési*, utazási•, és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 13*20. Jelentkezünk mi is, ez az ország a Duna völgyében, most hogy Londonijan megint rendbe akarják hozni a világ szénáját és legalább negyedszázadra biztosítani azt a békét, amelynek 1919 óta, fájdalom, nem volt et igazán biztos és nyugodt perce. Mert a nyugtalanság ágyába fektették akkor a világot. A térképet átrajzolták karikatúrává, az erőszakot megtették törvénnyé, a bolondságot okossággá és az okosságot bolondsággá. Nemzeteket kivetettek határukból, társadalmakat munkájukból, embereket kenyerükből, hogy szabad utat vágjanak a lelki tanácstalanságnak, kísérletezésnek, ígérgetésnek és azoknak a huszonnégyórás átmeneteknek, amelyekből a történelmet azóta is toldozzák és, foldozzák. Mindig és újra és újra kell biztosítani a békét, szakadatlan konferenciák, a történelemcsinálás egy pillanatigig nem áll a sikertáviratokban, interurbán telefonvonalakon, szalonkocsikban, repülőgépeken, hotelszobákban és hallókban. Az államférfi ma éppen úgy nem megy ki az uccára útinecesszel, mint a szép asszony retikül, zsebtükör és rúzspálcika nélkül. Étkező- és hálókocsikban él és maholnap arcról jobban fogja ismerni a nagyvárosi divatos hotelek portásait, mint tulajdoni honfitársait,, az étkezőben a pincért, a hálókocsiban a kalauzt, mint hivatalában az ajtónállót, örökös konferenciák. De miért? Mert hibás volt az az első. Mindig és mindig és újra és újra le kell ülni a zöld asztal mellé, mert akkor olyan rosszul és olyan gőgösen ültek le mellé és nem kínálták meg hellyel, de az előszobában várakoztatták a legyőzötteket azok, akik azt hitték magukról, hogy győzők. Át és át kell írni a békét, mert nem írták meg becsületesen először. Akkor, amikor véget ért az a háború, amelynek sosem lett volna szabad elkezdődnie és amely hogy befejeződött, nem tanácskoztak, hanem diktáltak. A háború, amelynek ma már csak mártírjai vannak. Mind köpött, akivel legigazságtalanabbul bántak el, ez a vértanú nép a Duna völgyében, amely most jelentkezik jogaival és fájdalmával. Most jelentkezik, mert akkor nem hallgatták meg. Nem adták megneki a szót. A szó most ismét kitör a magyar nemzet torkán. Dörögve, gőgösen, nemesen remti az égnek, helyet, igazságot, revíziót sürget és követel. Ára IQ AZ ESI JELESÍTI Londonból s Anglia gyarmatokat ad Németországnak, ha... Párizsból: Delbos Nyugat-Európa megbízásából tisztázza a dunai helyzetet Rómából: Japán nagy koncessziókat adott Németországnak és Olaszországnak Kínában *CHAUTEMPS nyilatkozata a világsajtónak ZiOMlon. novertóber 30 (Az Est londoni szerkesztőségének telefonmentése. A londoni tanácskozáson résztvevő francia és angol államférfiak szorgalma elten semmi kifogást nem lehet emelni. Először 11-től 7-ig tanácskoztak, majd az Eden magánházában elköltött vacsora után tovább konferenciáztak éjfélig. A francia miniszterek a megerőltető nap ellenére rendkívül frissek és jókedvűek voltak, mikor visszatértek hoteljükbe. Chautemps arca nagy megelégedettséget sugárzott és teljes megelégedést tükrözött vissza nekünk adott nyilatkozata is, amely talán még egy fokkal melegebbre volt hangolva, mint a Foreign Office hasonló szellemű információja. * — El vagyok ragadtatva attól a fogadtatástól, amelyben a brit kormány részesített bennünket, — mondotta Chautemps a körülötte álló újságíróknak. — Beszélgetésünk során minden témát megvitattunk. Nemcsak a láthatárra rándultunk ki, hanem vadrgn , világkörüli utat tettünk és mindenütt, amerre jártunk, találkoztunk az angolokkal. Ezzel Chautemps azt akarta kifejezni, hogy a világpolitika összes kérdéseiben teljes egyetértés uralkodik az angolok és a franciák között. — Természetesen nem mondhatok most önöknek részleteket, de boldog vagyok, hogy kijelenthetem: minden egyes kérdésben teljes megegyezésre jutottunk brit kollegáinkkal. Még nagyobb örömünkre szolgál, — bár ezt előre tudtuk — hogy megállapíthatjuk a két kormány teljes szolidaritását.