Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Budapest, 1937. * Szerda * december /. Előfizetési ár. Egy hónapra 3 pengő Egyes szám ára 10 fillér. Telefon 1-455*59 (sorozat) 1-464-19 (sorozat) Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR 1910—1933 Jji/­ 11. évfolyam * 273­ szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, előfize­tési*, utazási•, és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 13*20. Jelentkezünk mi is, ez az ország a Duna völgyé­­ben, most hogy Londonijan megint rendbe akarják hozni a világ szé­náját és legalább negyedszázadra biztosítani azt a békét, amelynek 1919 óta, fájdalom, nem volt et iga­zán biztos és nyugodt perce. Mert a nyugtalanság ágyába fektették akkor a világot. A térképet átraj­zolták karikatúrává, az­ erőszakot megtették törvénnyé, a bolondsá­got okossággá és az okosságot bo­londsággá. Nemzeteket kivetettek határukból, társadalmakat munká­jukból, embereket kenyerükből, hogy szabad utat vágjanak a lelki tanácstalanságnak, kísérletezés­nek, ígérgetésnek és azoknak a hu­­szonnégyórás átmeneteknek, ame­lyekből a történelmet azóta is tol­dozzák és, foldozzák. Mindig és­ új­ra és újra kell biztosítani a békét, szakadatlan konferenciák, a törté­­nelemcsinálás egy pillanatig­ig nem áll a sikertáviratokban, inter­­urbán telefonvonalakon, szalonko­­csikban, repülőgépeken, hotel­szobákban és hallókban. Az államférfi ma­ éppen úgy nem megy ki az uccára útinecesszel, mint a szép asszony retikül, zseb­tükör és rúzspálcika nélkül. Étke­ző- és hálókocsikban él és mahol­nap arcról jobban fogja ismerni a nagyvárosi divatos hotelek portá­sait, mint tulajdoni honfitársait,, az étkezőben a pincért, a háló­kocsiban a kalauzt, mint hivatalá­ban az ajtónállót, örökös konfe­renciák. D­e miért? Mert hibás volt az az első. Mindig és mindig és újra és újra le kell ülni a zöld asz­tal mellé, mert akkor olyan rosszul és olyan gőgösen ültek le mellé és nem kínálták meg hellyel, de az előszobában várakoztatták a le­győzötteket azok, akik azt hitték magukról, hogy győzők. Át és át kell írni a békét, mert nem írták meg becsületesen először. Akkor, amikor véget ért az a háború, amelynek sosem lett volna szabad elkezdődnie és amely hogy befeje­ződött, nem tanácskoztak, hanem diktáltak. A háború, amelynek ma már csak mártírjai vannak. Mind köpött, akivel legigazságtalanab­­bul bántak el, ez a vértanú nép a Duna völgyében, amely most je­lentkezik jogaival és fájdalmával. Most jelentkezik, mert akkor nem hallgatták meg. Nem adták meg­­neki a szót. A szó most ismét kitör a magyar nemzet torkán. Dörögve, gőgösen, nemesen remti az égnek, helyet, igazságot, revíziót sürget és követel. Ára IQ AZ ESI JELESÍTI­ Londonból s Anglia gyarmatokat ad Németországnak, ha... Párizsból: Delbos Nyugat-Európa megbízásából tisztázza a dunai helyzetet Rómából: Japán nagy koncessziókat­ adott Németországnak és Olaszországnak Kínában *­CHAUTEMPS nyilatkozata a világsajtónak ZiOMlon. novertóber 30 (Az Est londoni szerkesztőségének telefon­mentése. A londoni tanácskozáson résztvevő francia és angol államférfiak szor­galma e­lt­en semmi kifogást nem lehet emelni. Először 11-től 7-ig ta­nácskoztak, majd az Ede­n magán­­házában elköltött vacsora után tovább konferenciáztak éjfélig. A francia miniszterek a megeről­tető nap ellenére rendkívül frissek és jókedvűek vol­tak, mikor visszatértek hoteljükbe. Chautemps arca nagy megelége­dettséget sugárzott és teljes megelé­gedést tükrözött vissza nekünk adott nyilatkozata is, amely talán m­­ég egy fokkal melegebbre volt hangolva, mint a Foreign Of­fice hasonló szellemű információja. * — El vagyok ragadtatva attól a fogadtatástól, amely­ben a brit kormány részesített bennünket, — mondotta Chau­temps a körülötte álló újság­íróknak. — Beszélgetésünk során minden témát megvitat­tunk. Nemcsak a láthatárra rándultunk ki, hanem va­d­rgn , világkörüli utat tettünk és mindenütt, amerre jártunk, találkoztunk az angolokkal. Ezzel Chautemps azt akarta ki­fejezni, hogy a világpolitika összes kérdéseiben teljes egyetértés uralkodik az angolok és a franciák között. — Természetesen nem mond­hatok most önöknek részlete­ket, de boldog vagyok, hogy kijelenthetem: minden egyes kérdésben teljes megegyezésre jutottunk brit kollegáinkkal. Még nagyobb örömünkre szol­gál, — bár ezt előre tudtuk — hogy megállapíthatjuk a két kormány teljes szolidaritását.

Next