Az Est, 1938. november (29. évfolyam, 235-252. szám)

1938-11-01 / 235. szám

Előfizetési ár: Egy hónapra ................3 pangó Egyes szám ára 10 fillér. Telefon *145-559, *146-419 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNBOR 1910—1933 Szerkesztőség és kiadóhivatalt VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési., előfize­­tési., utazási., és könyvosztályt VII., Erzsébet körút Farsó, október 6. (Az Est varsói szerkesztőségének telefonjelentése) Gyászos vasárnapja volt tegnap Ruszinszkónak. A lakosság és Volo­­sin csendőrei között támadt összeüt­közések következtében több mint százötvenen es­tek el csendőrgolyótól találva a ruszin lakosság soraiból. Mint Ungvárról jelentik, Volosin miniszterelnök találva a ruszin lakosság ország nagyobb várjai­­ban saját maga tisztele­tére.­­Teherautókon szállították az ukrán szereplőket ezekhez a megrendelt rokonszenvnyilvánításokhoz, melye­ket azonban a lakosság mindenütt ellenségesen fogadott. Ungvár ruszin lakossága ellen­­tüntetést rendezett, amelyen Bródy András volt ruszin minisz­terelnököt, Horthy Miklós ma­gyar kormányzót és a ma­gyar hadsereget él­jen­ezt­e. A tüntető csoportok összeütközése el­kerülhetetlen volt. A csendőrség a megfizetett ukrán tüntetők védelmé­re kelt és a ruszin lakosságra több­ízben sortüzet adott. Munkácson a harcok há­rom és félórán át tartot­­s­­­a­k. Egyedül ebben a városban a halottak száma 17, a sebesülteké 41. Még több helyen voltak véres ösz­­szeütközések vasárnap, úgyhogy Volosin a katonaságot is mozgósította. . A késő esti órákban ruszin kül­döttség indult Volosin miniszterel­nökhöz, hogy beavatkozásra kérje, de az nem volt hajlandó fogad­ni a küldöttség tagjait. Ekkor a­­ kárpátaljai haderők pa­rancsnokához, Svatek tábornok-J.K­ - 1.K1 JXUcJL» Un­i n _ V ex.­­zo \ ' n 1 c m n­itt is zárt ajtókra talált. Ungvár, Munkács, Beregszász és Kőrösmező házainak falán hirdet­mény jelent meg, amely tudtul adja a lakosságnak, hogy a katonai őr­ségek parancsot kaptak, lőjenek le f­i­g­y­e­l­m­e­zt­e­­tés nélkül mindenkit, aki este tíz óra után az ut­­cára merészkedik. A lengyel lapok feltűnő betűkkel hozzák a fenti véres eseményekről szóló híradásokat és főleg azt a bátor kiállást emelik ki, amellyel a ruszin nép jo­gaiért kü­z­d. Nyilvánvaló, hogy a ruszin kérdés megoldása meggyorsí­tott ütemet kíván. Bár Lengyelor­szágot teljesen elfoglalják a novem­ber 6-án lezajló törvényhatósági tes­tületi választások, mégis felháboro­­dottan figyel fel a lengyel közvéle­­mény a ruszinföldi eseményekre és Volosint teszi értük fele*­­­ő­s­s­é. * Slítiní T? O­/c­ gposztálys A­ rt 15-20. V I­I­ Hivatalos jelentés a bécsi döntőbírósági tárgyalásról Tömegvérengzés Munkácson, Beregszászon, Ungváron Volosin ruszin miniszterelnök csendőrei 150 embert lőttek le Ezek a napok most már valóban a döntés napjai, korszakalkotó napok. Németország és Olaszország elvállalták a döntő­­bíráskodást és szerdán már össze is ülnek a két nagyhatalom képvi­selői. Húsz esztendeje vártunk ezekre a napokra, húsz keserves esztendő szenvedéstörténetének éj­szakájában. A magyar nép kezdet­től fogva az igr­ágért küzdött és igazságának sorsát birodalommal tette le a két döntőbíró nagyhata­lom kezébe. Ezek a nagyhatalmak kezdettől fogva a népek önrendel­kezési jogát hirdették és képvisel­ték. Az örök jog és igazság magas­lati levegője áradt a müncheni egyezményből, amelynek világtör­ténelmi dicsősége nagyrészt Olasz­országhoz és Németországhoz fűző­dik. Mi a Felvidék felszabadításá­ban a müncheni békemű érvényesü­lését, betetőzését akarjuk és szent meggyőződésünk, hogy a Felvidék szenvedése most már nem tart, nem tarthat sokáig. A Felvidék népe nem lesz rab saját otthoná­ban, megszűnik az a rettentő és lehetetlen helyzet, hogy a káosz és terror sötét és véres árnyai le­selkednek, sőt garázdálkodnak a Felvidék magyarjának, szlovákjá­nak, ruszinjának tűzhelye körül. A cseh­ uralom haláltusájának szörnyű kísérő jelenségei alaposan próbára tették a magyarságnak világtörténelmileg példátlan ön­mérsékletét. »Türelmünk végső határához ért«, mondja Bethlen István egy olasz lapban megjelent nyilatkozatában, amely messze­­h­angzóan követeli az önrendelke­zés jogát a szlovák és rutén nép számára és rámutat arra, micsoda hallatlanul vakmerő játékot foly­tatott Prága a szlovák és a ru­tén önrendelkezés kijátszására, a két népnek s az egész vi­­lágk­öz­vél­emén­y­n­ek becsap­á­s­á­r­a. De mindez végül is hiábavaló, az erőtlenségnek ez az erőfeszítése nem tartóztathatja fel az igazság útját. A Felvidék felszabadul, az igazság győzni fog, amint ezt München szelleme és Európa ér­deke követeli. Szent hitünk és meggyőződésünk, hogy a jog és igazság, amely utat tört volna az urnákból, a népszavazás szavazó­céduláiból, diadalmasan érvényesül a döntőbíráskodás útján is, amely­nek eredménye elé jogának, igaz­ságának megingathatatlan tudatá­ban, nyugodt méltósággal néz az egész magyarság.

Next