Az Est, 1938. november (29. évfolyam, 235-252. szám)

1938-11-04 / 238. szám

2. oldal pen csak folytatták a római megbe­széléseket, amelyeknek során tisztá­zódott már minden kérdés. Valószí­nűleg ez volt a magyarázata annak, hogy ilyen rövid idő alatt döntésre tudtak jutni. Ribbentrop és Ciano tisztában volt a helyzettel. És összeült a döntőbíróság a ha­talmas kerek asztalnál. Ribbentrop­­pal és Cianóval szemben ott ült Ma­gyarország két kiküldöttje, Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál, összesű­rítve mondanivalóikat, a rengeteg érvet, adatot, statisztikai anyagot, páratlanul áttekinthetően adták elő a magyar álláspontot. A csehszlovákok az utolsó pillana­tokban, amikor látták, hogy már semmi sem sikerül, olyan érveket is alkalmaztak, amelyek egészen szokatlanok voltak. A döntőbíróság ülése után Ribben­­trop német birodalmi külügyminisz­ter dezsönéje közben, majd azt köve­tőleg arról igyekeztek meggyőzni a cseh kiküldöttek a német küldöttség vezető tagjait, hogy itt arról is szó van, hogy egyes németlakta községe­ket csatolnának Magyarországhoz. A német kiküldöttek csak mosolyogtak ezeken a hiába­való erőlködéseken s természetesen semmiféle vonatkozás­ban nem adtak hitelt nekik. így rajzolták az új térképeket Eredetileg úgy tervezték, hogy a döntőbírák 1 óra után visszavonulnak a tanácskozóterembe megvitatni az eléjük terjesztett anyagot és már 11 órára köztik is az ítéletet. Hogy nem így történt, annak oka: az óriási anyagnak ilyen rövid időre való ösz­­szetorlódása, a térképeknek legaprólékosabb részletekig való megrajzolása, a határvonalaknak legpontosabban v.a , megvonása. A német birodalmi térképészet legkiválóbb szakértői kü­lönleges módszerekkel, rendkívüli fényerősséggel alulról megvilágított asztallapokra feszített óriási térké­peken órák hosszat dolgoztak. Ott, előttünk alakultak ki Magyaror­szág új határai. Láttuk, ahogy a szakértők rajzolták a határvonalat Léva, Losonc felett, Kassa felé, egy íveléssel ismét le Munkács és Ungvár felé. Amikor a döntőbírák a maguk ítéletét aláírták és a magyar, valamint cseh-szlovák bizottságok előtt kihirdették, követ­kezett a pótegyezmény, majd térképek aláírása. Az új térképeket is kiterítették a tü­körterem óriási kerek asztalánál. Először Ribbentrop, majd Ciano írta í­la, utána sorrendben Kánya Kál­mán, gróf Teleki Pál, Chvalkovszky és Tiso. Ilyen módon megszületett az új Magyarország térképe és ez volt a döntőbíráskodás utolsó aktusa. Pozsony alatt kezdődik ez a határvo­nal Komorjánál, azután felfelé ka­nyarodik Magyardiószeg felé. Magá­ban foglalja egész Csallóközt. A Du­nának immár mindkét partja ma­gyar. Galánta következik, majd Léva, Püresgyarmat felé kanyarodik a ha­tár Ipolynyék és Nógrádszakál fe­lett, majdnem Kékkőig megy, magá­ban foglalja Losoncot, Apátfalvát, Rimaszombatot. Visszakaptuk Jols­­vát, amely a déli órákban még na­gyon kétséges volt. Rozsnyó felett húzódik ezután a határ, Kassa irá­nyába fordul. Nemcsak Kassát kap­tuk vissza, hanem Kassa felett is egy kisebb területet. Belátta a döntőbíróság azokat a fontos gazdasági szempontokat, ame­lyek ezeket, a kis községeket, falva­kat Kassához kapcsolják. Hernád­­szentivány alatt megy ezután a határ Sátoraljaújhely fölé. Visszakaptuk Nagykapost. Azután elérkezik a határ Ungvár fölé. Ungvárt és Munkácsot illetőleg még délután is a legnagyobb kétség várta a döntőbíróság határo­zatát. Csak az esti órákban vált bizo­nyossá, hogy a döntőbíróság itt is a magyar álláspontot tette magáévá, belátván a követelések minden vonat­kozásban való jogosságát. Beregkis­­almás felett megy ezután a határ, fel­felé, majd Tiszaújlakig megy le, ma­gában foglalja Beregszászt és Fe­­ketardónál, illetőleg Badarcsnál vég­ződik. Az eredmény — kétségtelen, — mondotta a ma­gyar bizottságnak egyik vezető tagja Az Est kiküldött munkatársa előtt — hogy komoly áldozatokkal kellett megszerezni ezt az eredményt. Po­zsonyt és Nyitrát nem kaptuk meg, de Nyítra környékén nagyobb terü­letet kaptunk, mint ahogy eredetileg tervezték. A Gömör-szepesi érchegy­ségnek egy részét is visszakaptuk és egy értékes bányavidéket. Pozsony­­ban minden tekintetben biztosítani fogják a magyar kisebbség jogait. Hasonlóképpen megnyílik a lehető­sége annak, hogy a visszaszerzendő magyar területek és a megmaradó Csehszlovákia között biztosítani, sőt javítani lehessen a vasúti és közúti közlekedést. Sikerült elérni azt is, hogy a nekünk ítélt területek gyor­san magyar kézre juthassanak, és­pedig ugyanolyan állapotban, mint ahogy a cseh csapatok találták be­vonulásuk alkalmával. Ez a megállapodás pedig nem je­lent kevesebbet, mint hogy a cseheknek helyre kell hozniuk az okozott károkat, és mindent olyan kárban kell vissza­­adniuk, ahogy a kérdés fel­vetődése előtt voltak. A magyar bizottság kö­rében hangoztatták még előttünk, hogy nem túl vérmes az a remény, hogy a magyar-cseh-szlovák vegyes­­bizottság összeülése után olyan lég­kör fejlődik majd ki a két állam kö­zött, amely megfelel azoknak az el­veknek, amelyeknek érdekében a nagyhatalmak ezt a döntőbíráskodást önzetlenül és ilyen áldozatkészséggel vállalták. Ezek az alapelvek pedig: nemzeti államok, lehetőleg minimális kisebbségekkel; gazdasági és kulturá­lis békés együttélés azok között az ál­lamok között, amelyeket a Párizs­kör­nyéki békediktátumok elidegenítet­tek egymástól, ellenséges légkörben tartottak. Ünneplés a bécsi estében Amikor Kánya Kálmán külügy-­i nekik az első virágokat Biró György miniszter és gróf Teleki Bál kultusz-­ képviselő­k útján. Kint az ablakok miniszter visszatért a tanácskozá-­ előtt pe­dig magyar tömegek gyor­­sokról a Bristol szállóba, az aszta­­l tek össze. Ion óriási virágcsokor várta őket.­­ A Nemzeti Egység Pártja küldtel Hosszasan, viharosan, ujjongva Asztalrendelés: 293-726 V Whispering-trió ünnepelték Kánya Kálmánt és gróf Teleki Pált Kis magyar ifjúsági zenekar a Himnuszt kezdte játszani. Messze a Ringen, amerre a szem ellátott, fe­­ketéllet a magyar tömeg. Zúgott az éljenzés. Az emberek egy ina a nyaká­ba borultak. Soha nem látott jelene­tek játszódtak le az öreg Bécs Rin­gen. És a mi ezüsthajú külügymi­niszterünk ott állott némán, mélysé­ges meghatódottsággal a szálloda ablakánál. Csak két kezével intett az embereknek, de látni lehetett maj­t, hogy lelkének minden rezzenésével, minden idegszálával átérzi ennek a pillanatnak nagyszerűségét. A magyar küldöttség ma délelőtt 10 órakor indul útnak Bécsből és viszi haza a döntőbíróság jegyző­könyveit, a trianoni békeszerződés szétszakítását jelentő új szerződése­ket, az új Magyarország térképeit... Dr. Vásárhelyi Ferenc Péntek, 1938. november 4 A világsajtó a bécsi döntésről ————»­­ ■­­ — London a magyar diplomácia nagy győzelméről London, november 3 Az angol sajtó barátságos, jóindu­latú és megelégedett tárgyilagosság­gal jelenti, hogy a bécsi német-olasz döntőbírósági határozat megoldotta a magyar-cseh határvitát. Az összes la­pok kiemelik, hogy a döntés igen nagy diplomáciai győzelme Magyarország­nak és Olaszországnak. Magyarország megkapta­­követelé­sei elég magas mértékének legalább 90 százalékát, 4200 négyzetmérföldnyi területet közel egymillió lakossal, nagy fontosságai városokkal, bányák­kal és egyéb talajkincsekkel, iparvál­lalatokkal és vasúti vonalakkal. Kiemelik továbbá a lapok, hogy a döntés Magyarország birtokába adta a Szlovákiát a Ruszinfölddel össze­kötő nagyfontosságú vasúti vonala­kat és jóformán mindazokat a termé­keny területeket, amelyek Szlovákia és a Ruszin­föld megélhetéséhez nél­külözhetetlenek; ennélfogva a Felvi­déknek az új csehszlovák állam kere­tében maradt része ma már Magyar­­országra van utalva és Budapest a tényleges határmegvonás eredmé­nyein túlmenő uralkodó helyzetet nyert a Felvidék életében. Jelenti to­vábbá a legtöbb lap, hogy a döntést nagy lelkesedéssel fogadták Budapes­ten és közli Imré de­ miniszterelnök rádióbeszédének kimagasló pontjait. Varsó: A ruszin népet minden érdeke Magyarországhoz fűzi Varsó, november 3 (Az Est varsói szerkesztőségének telefonjelentése) A döntőbíróság határozata, amelyet tegnap a késő esti órákban a lapok rendkívüli kiadásokban adtak hírül, őszinte örömet váltott ki a len­gyel közvéleményben, bár nem hiányoz­nak a bíráló hangok sem. Ez utóbbiak közé tartozik az Express P­o r­a­n­n­y is. Ez a lap hangsúlyozza, hogy a bécsi döntés ítéletet hozott, de nem oldotta meg a problémát. Ha Magyarország el­veszi a neki ítélt déli területeket, mi marad Ruszinszkóból? — kérdi a len­gyel lap. Torzszülött, amilyent a vi­lág még nem látott, úgyneve­zett autonóm terület, vasút, utak és nagyobb városok nél­kül. Megemészthetetlen, minden olda­lán lenyesett uborka. Vagy levegőben lógó csúnya hernyó. Ruszinszkó »fővá­rosa« valószínűleg Huszt lesz, amelynek ^IfWWWWWWWWWWWWWW' Aki egész nap ott­ görnyed az író­asztal mellett, igyek reggelenként felkeléskor egy kis pohár természetes »Ferenc József« keserűvizet, mert az a bélműködést szabályozza, a gyomor­emésztést előmozdítja, a vérkeringést élénkíti és a munkaképességet fo­kozza. Kérdezze meg orvosát területe és lakóinak száma annyi, mint egy Varsó melletti üdülőhelyé, természe­tesen a nyári nyaralókat nem számítva. A Volosin által kinevezett kormány 9-es sláger! 1. Márai­ Sándor kritikája az októberről 2. Bethlen Margit grófnő intervjúja Bajor Gizivel 3. Tolnay Klári életregénye képekben 4. Móricz Zsigmond revüje 5. Erdős René novellája 6. Hatvany Lili szigorú mozikritikája 7. Egyed Zoltán beszélgetése Harsányi Zsolttal 8 Urak ankétja a Hölgyek új frizurájához 9. A »Ragaszkodom a szerelemhez« című Bókay darab teljes szövege . „ SZÍNHÁZI ÉLET e heti új számában. Rádióműsor. Színes gyermeklap. Kottamelléklet !

Next