Az Est, 1939. augusztus (30. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-06 / 178. szám

S. oldal rrt B­ui­grun SAl Utasics a Palatinus-strandon 1. Ami nem tetszik Drága a strand! Az ember azt hinné, hogy Pesten a legpraktikusabb nyaralni, hogyne, hiszen szebbnél­­szebb strandfürdőink vannak, itt van ez a tündéri Sziget, mint egy sma­ragd ékszer Budapest szíve fölé tűzve. Egy autóbuszjegy és már künn is vagyunk ezen a gyönyörűséges fürdőhelyen — hát nincs nekünk jó dolgunk?! Hogyne, a pénztári bejára­t­i­s. Tegnap délelőtt Harun Al Rasid, a zarándok, kiment a tikkasztó hő­ségben a Palatinus strandra és kért egy kétszemélyes kabint. Négy­nyolcvan, — rebegte szégyenlősen a pénztároskisasszony. — Mi­ér­t? — kérdezte Harun Al Rasid, szelíden, bár belülről sistergett, mint egy drá­­gábbfajta Emmerling-rakéta. »K­é­t személynek három jegy« — rebegte újfent a pénztároskisasszony — egy személynek két jegye. Már az se tetszett. Miért kell egy személynek két jegy és két személynek három? A felelet: *Ez a szabály«. Négynyolcvan. Hát bocsánat, két­ személyre némi nyolc­van belépődíj a Palatinus strandra, szelíden szólva túlzás. Tessék a to­vábbiakat elképzelni. Napolaj, egy kis ebéd, feketekávé, málnaszörp, nyugvószék, újság, borravaló a kabi­nosnak, — ez olyan tizes, mint a pinty. Tessék őszintén felelni, hát nem sok ez? Második számú interpellációm: a strand zseniális időbeosztása két részből áll. Két f­él napi részből.­­Az egyik félnap terjed reggeltől délután kettőig, a másik félnap délután kettőtől este nyolcig számít, vagyis összesen hat óráig. Na már­most, ha valaki öt perccel két óra előtt érkezik, akkor a kis­asszony megkérdi, hogy vár­jon egésznapi jegyet akar -e, avagy pedig csak fél napi je­gyet? Az ember erre gyanútlanul azt feleli, miután mengyárt két óra lesz, hogy nem is érti a kérdést, ver­sz­e h­o­g­y csak félnapos je­gyet akar . . . Mire a kisasszony azt feleli, hogy akkor legfel­­jebb öt percig lehet a stran­don maradni, mert a félnap kettőkor lejár. Tehát ha valaki öt percnél­ tovább akar maradni, egésznapos jegyet kell váltania,­­ természetesen dup­la áron. Ez igazságtalan és egyál­talán nem szociális, holott manapság aztán igazán szociális időket élünk. Őnagyméltóságú Bessenyey Zénó­k úr, a Közmunkatanács elnökének figyelmébe ajánljuk, hogy az­ igazsá­gos és szociális rendszer az úgyne­vezett villamosjegy rend­szer V­oln­a, vagyis a folytatólagos beosztás. Ha valaki délelőtt tíz órakor vált­ja meg a je­gyét, akkor délután négyig legyen érvényes (tessék az órák számait kinyomatni és átlyukasztat­­ni a jegy­szedőkkel), vi­s­z­o­n­t, ha valaki déli tizenkettőkor v­ált jegyet, akkor este hatig maradhasson a strandon. Há­nyan vannak, akik csak hivatal után szabadulhatnak el, hogy egy kis üdü­lést szerezzenek maguknak és — ha csak nem akarnak büntetéspénzt fizetni — akkor vár­ni­u­k kell, amíg a toronyóra elüti a ket­tőt... Mondja erre valaki, hogy nincs igazunk. Kifogásoljuk a strandét­terem étlapját. Tisztára kocs­mai étlap, de még a pályaudvari resti­ étlapra is gondolunk, amikor a hasonlatot keres­sük. Csupa nehéz meleg étel, ilyen pörkölt, olyan pörkölt, vajas borjú­­szelet, jó zsíros sertéskaraj paradi­csomos káposztával, esetleg tökká­posztával,­­ holott meleg időkben leggazdagabb hideg választék kellene rendelkezésre álljon — ami viszont nem áll rendelkezésre. Olyan szép ez az egész strand, oly­an európai, olyan bizonyítéka Budapest fürdő­kul­túrájának és ezek olyan cse­kélységek,­­ hogy­­­­jpattintás­szerűen kellene a jogos panaszokon segíteni. Meg vagyunk győződve róla, hogy Bessenyey Zénó kegyel­mes úr füttyentésnyi idő alatt rendbehozza ezeket a dolgokat. II. Ami tetszik T­et­szik az új hullám f­ür­­dő, szép, tágas és a vize kristály­­tiszta. Óriási dolog, hogy a vízmedence körül mindenütt gyönyörű pázsit és sok vi­rág van. Valóságos csodaszámba mennek a melegvíztermák. Itt tanyáznak a fő­ strandszibariták, valósággal csókolóznak a gyó­g­y­ító melegvízzel. Per­sze minden résznek megvannak a maga rajongói. Vannak, akik meg­elégszenek a nagymedencével, mások csak a Hullámba mennek be és van egy olyan része is a publikumnak, amely gőgösen sask­ozik el az összes­­belterületi ár­vizek mellett s megy ki egyenesen a D­un­a-­ szó­dába. Neki csak az a víz az igazi, a hideg Duna-viz. A strandnak persze meg­van a maga törzsökös közön­sége, amely roppantat lenézi az ötlet­szerűen kilátogatókat. Gúnyos pil­lantások fogadják ilyenkor a fehér­bőrű idegent, mert itt nem a fehéremberek az arisz­tokraták, hanem a négerek. Mentős hindubb vagy indiánabb va­laki, annál nagyobb a rangja. Van­nak bőrbárók, bőrgrófok, bőrhercegek és bőrfejedelmek. És mindenki ismeri egymást. A hullámnak például egy egyetemi tanár fiatal, hollywoodi alakú tőrvívóbajnoknő , leánya a sztárja, őt ünnepük, rajongják kö­rül a törzsökösök. A Duna-uszodában egy hawas­­aranybőrű ifjú hölgy a favorit, — »Bessy! Bess­y! — hangzik innét is, onnét is, ő a Duna-rész crawl­­királynője, szép, szőke, fiatal leány, a múltkori téli zimankóban is mindennap kint volt, eddig még egyetlen napot sem mu­lasztott. Ugyanitt látható »A­z élet királya«, egy középkorú gandhi-sovány úriember, akit senki sem ismer személyesen, mert senkivel nem érintkezik, de mindennap pont kilenc órakor megjelenik egy vul­k­­ánfiber táskával a k­e­z­éb­e­n, amelyből a következő műtárgyak ke­rülnek elő: szalámi, therm­o­s­­b­an jéghideg feketekávé, négyféle cigaretta,­­ újság, napolaj, sebtapasz, jód, m­á­­s­f 7c thermosban jé­gb­ehűtött ásványvíz, kemény tojás, gumipárn­a, szipka, kék, bar­na és zöld naps­ze­mü­­v­e­g, gumisapka, labda — és a jó Isten tudná felsorolni, hogy még mi min­den. Bőre csokoládészínű, körülrakja magát a holmijaival, így trónol ott. A vízben még senki sem látta. Úgy látszik a légkúra­ híve, így élik világukat a strand törzsö­­rcösei, szép hazáink fővárosának Pala­tinus birodalmában... (e. z.) Állatként NA NAGY KIBASS-EST Teri?6’ este 8-kor Din Ete'M, S­rkedi stb. reHintive Vasárnap, 1939. augusztus 6. Verdi-film a Corsóban Tulajdonképpen az ilyes­miért volt érdemes a filmet feltalálni. Hogy idézni le­hessen a múltat, meg le­hessen értetni a világgal a műhelytitkot: mitől volt szomorú Verdi vígoperája, hogyan, milyen élményből fakadt az Aida zenéje és — delikát­us részlet — hogy mit csinált a mester a fő­próba estéjén?... Eleven életrajzregény ez a film. Olasz regény,­­ izgatott zenei futa­mokban lelkesedő és fel­háborodott tömegekkel (melyekből szinte magá­tól értetődően adódnak kórusai). A tragikus sorsú fiatal feleség ko­moly Botticelli­ angyalfejére, szőke Lombard szépségére sokáig fog még emlékezni a görlkpezton élő hölgy-publikum. Az igazi élettárs szerepé­ben Gaby Morlay szép, finom és szenvedélyes (mentől idősebb a sze­repe szerint, annál emberibb). Az öreg kor szerelme, a gyönyörű hangú vad­­kacsatípusú Maria Cebotari, Aidá­nak is, a Naplemente előtti hősnő­nek is elragadó. Éppen csak az események egymás­­bafonódását vágja szét helyenként értelmetlenül a filmcutter és a Gigli énekel túl keveset ahhoz képest, hogy mégis csak őrajta van a hangsúly. Verdi megszemélyesítője, Giachetti, remek színész, de nem vagyunk egy meggyőződésen vele abban a színészi felfogásban, hogy a zseni mindig dü­hös és szomorú. Ámbár csakugyan mii­den oka megvan reá. De: ne lett volna Verdi életében egyetlen mosoly­gásra alkalmas pillanat?! MEGNÉZZÜK? Ha szép és ko­moly művet akarunk látni, feltétlenül. az operák A »HÖLGYEK ELŐNYBEN« című új »Atelier« film egyik gyö­nyörű díszlete (B. Kokas Klára tervei KITŰNŐ Vo­­roum \oYom) Hét (Ц Шахрае filu* Ma délelőtt a Filmművészeti Tanácshoz befutott Lippai Imre, a szegedi mozi tu­lajdonosának és a Harmónia filmvállalat­­nak közös beadványa, amelyben közlik a Filmművészeti Tanácsai, hogy 200.000 pengő százszázalékosan lefektetett költségvetés­sel két magyar filmet óhajtanak elkészí­teni a Hunnia stúdióiban. Egyben értesítik a Filmművészeti Tanácsot arról is, hogy kedvező válasz esetén az összeget a Hunnia pénztárainál azonnal hajlandók lefizetni. Lippai Imre az ország egyik legrégibb és legtekintélyesebb mozitulajdonosa, a Har­mónia filmvállalat pedig eddig körülbelül egy tucat sikeres magyar filmet gyártott. Becsukták az Elit-mozit Budapest egyik legszebb és legmo­dernebb másodhetes színháza a Víg­színház melletti Elite-mozi volt. A mozi törzsvendégeit tegnapelőtt a legnagyobb meglepetés érte: egyik napról a másikra megszűnt a Elite mozi. Lerámolták a portált, elszállí­tották a gépeket és a székeket kirak­ták az udvarra. A megszűnés oka: »kisteigerolták« Morvay Pált, a Bel­városi mozi tulajdonosát. Állítólag textil és szövettárú kereskedést fog­nak a mozi helyén berendezni. A filmszakmában élénken pertraktálják az eddig kitűnően menő filmszínház megszűnését. Film a Margitszigetről A Margitszigetről, úgyis mint a spor­tok telepéről, rövidfilm készül. Bemu­tatja az úszók, a pólózók, evezősök és az atléták paradicsomát. Szerepek is van­nak a filmben, a női főszerepet egy fiatal színésznő, Adorján Éva játssza. * Tutsek Piroska, operaházunk művész­nője a nyarat Badgasteinban tölti. On­nan megy át Salzburgba, hogy az ünnepi játékokon vendégszerepeljen. Első fel­lépése augusztus 6-án lesz Beethoven IX. szimfóniájában. Ezenkívül a Verdi­­requiem és a Mozart-requiem altszóla­mát fogja énekelni. Partnerei: Réthy Eszter, Hilde Konetzni, Felicie Hani- Mihacsek, Helge Roswaenge, Ezzio Pinza, Herbert Alsen, Julius Patzak, Georg Hann lesznek. A zeneműveket Hans Knappertsbusch, Tullio Serafin és Mein­hard Zallinger vezénylik. * Nyit a Komédia Orfeum! Új vezetés alatt e hó 19-én, szombaton nyitja meg kapuit a Komédia mint varietét A bemu­tatásra készülő artistarevü címe: »Röhögj olimpiász«, melynek keretében váltakozva vonultak fel az attrakciók a színpadi tré­­fákkal és bluettekkel. Az új orfeumból naponta két előadás lesz ,6 és 9 órai kez­dettel.

Next