Az Ojság, 1922 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1922-06-24 / 13. szám

Ára: 10 korona Sokorófájka, 1922. VI/24 A Kisebbségben Maradt Jelöltek Fájdalomcsillapí­tására Alakult Egylet megbízásából szerkeszti : / ■Jn­­21. ‘­­­llj. Árt. 13 szám nuklmiab ló koroni putriknak 100 korona Jugoeslávnek io Jng. korona csehszlováknak 3 Mokol­asldtiknak 6 Kkel Dr. Kibukodonozor PálRZ­GJZRG POLITIKAI SZEKVNYOM­ATOS Szerkesztőség és kiadó­­hivatal , Budapest, Mandátum­ utca 1. Salját atrocitás Salját terror Salját visszaélés 59805 Egy meleget kapott néhány kiváló barátunk eb­ben a nyári választási hadjáratban, nem pediglen, mint ők szegények re­mélve remélték­ mandátumot. — Egy meleget, mondták azok a milliárdnyi vagy még kevesebb tö­megek, amelyekről kisült, hogy nyil­ván holdlakók, mert ezen az ész­­retett kis magyar földön alig-alig jelentkezett belőlük pár száznyi kis tömeg. Egy meleget, mondták és nem mandátumot. így történt aztán, hogy elbuk­janak legjobbjaink a hosszú harc alatt, amit G. Napoleon Gyula pont nyáron rendezett, hogy a válasz­tóknak elég meleg álljon rendelke­zésükre, így lett a nemrég még nagy pártokból szegény kicsi fé­reg, ami nem tudott megnőni. Így lett Nagyatádiból is, Halléiból is, Friedrichből is pártnélküli ve­zér, igy lett a hatalmas kisgazda­­párt kisgazdanélküli kisgazdapárt, igy lett Budaváriból mosolyos em­lék, igy lett Fanglerből, Taszlerből, Erekiből, Dánérből, Gundából má­ról-holnapra dr. Hogy is hittük csak Azt az embert. és mindezt a nyár, a meleg tette. A legdestruktívabb évszak, amely nem ismer tekintélyt és még egy Az újdonsült kisgazda képviselők körében feszült a hangulat az egy­séges párti választási visszaélések miatt. Éppen ezért — mint értesü­lünk — azon követeléssel fognak for­dulni az egységes párt vezetősége­csomó kegyelmes miniszternek is azt mondta, hogy egy meleget és nem mandátumot. Ha nem Gömbös bá­tyánk dirigálta volna ezt a meleget, istókugyse azt hinnék, hogy a me­leg is zsidó. Ámbátor, ha nem is zsidó, egész biztosan sok volt a zsidó, akik kéjjel mondták, miközben szavaztak: — Mit, hogy Budavárira? Egy meleget­­hez, hogy sürgősen szereljék le őket, különben a legközelebbi inté­zőbizottsági ülésen patáliát lennének kénytelenek csapni, ami pedig az országnak, de főleg nekik, csak árt­hatna. — Várjon Vörösmarty ilyennek képzelte annak idején­ a Szózatot ? . . . A Kisgazdák sürgős leszerelést követelnek — Sajt, tud. — OV Vitéz Lacziska bukására­ ­— Oda­­Vörösmarty után — Eljátszottad már kis játékidat Laczi bocher, hamar játszottad el, Végsőt izgata ajkad s az urna Letépte rólad szép frázisidat. Nem csak magad ménél, elvitted a Kurzus vidámságát, elvitted a Fangleri, Taszleri társakat is. Ki mondja meg nekünk, hogy még van zsidó? Ah Ki fog minket most már felkelteni ? Sirat a Kohn és mondja „Ébredezz, Ébredj Laczikám, ébredj fel, ha tudsz Mind hasztalan, te meg nem hallod őt : Alunni fogsz s lesznek rossz álmaid, Alunni fogsz s nem lesz több reggeled. De fájdalom ne bántsa múltadat, Bukásod, könnyű volt és remélt, mint A semmibe visszahulló Dáneré. A parlamenthez baj s öröm kötöz És mindnyájan rettegjük a bukást. Te túl vagy már, nincs kétség eziránt Oh majd ha csendes, tiszta éjeken Fel-feltünnek a dicső elemek, Eljösz-e ütni egyet zsidóidra? Eljösz e sétáikhoz éjfelenként, Hogy igazoljad őket sorra mind ? Óh jöjj s ha izgat majd egy görbe orr, Koppantson egyet rája szellemed; S bár a mandátum tőled elmaradt Pestnek környékén, amely lajstromos, Ne búsulj, látod, mink se busulunk, Unt kérdésed, hogy : Mi lesz a sidókkal? Válasz nélkül bár, örökre élni fog.

Next