Az Ojság, 1922 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1922-06-24 / 13. szám

FŐVAROS Mi lehet és mi nem lehet a főváros területén — Sa­ját fővárosi bölcsünktől — A főváros területén, melyre a fővá­ros ezidőszerinti vezetősége olyannyira kényes, lehet por és piszok, lehet nyo­mor és szegénység, lehet lakásínség és élelmiszerdrágaság, lehet kórházhiány és járványos betegség, minthogy van is. Ellenben, mint egy legutóbbi fővárosi ren­delkezésből megtudtuk, nem lehet kabaré. A városligeti Lomb-színházat ugyanis azzal az indokolással szüntették meg, hogy a fő­város tulajdonát képező területen nem le­het kabaré. Tífusz esetleg lehet, de kabaré nem. Még elgondolni is rettenetes, hogy a fő­város sa­ját tulajdonát képező területén ka­baré legyen. Már hogy egy kabaré. Hát nem lenne ez rémes? A por és piszok és miegyébb, az más. De kabaré. A jó Isten távolítsa el tőlünk ezt a keserű poharat. ­ Meghalt a mandátum, oda az igazságügyminiszter Liebe Az Újság / Zugliget környékén eltéved egy kis társaság, fogalmuk nincs, hol vannak? Szerencsére arra jön egy svábasszony, kit a társaság egyik tagja így kérdez meg: — Mondja nénikém, hol van most maga? Okos kérdések és oktalan feleletek Mindenkinek jogában áll egy okosabb felelettel szolgálni — Az Újság prosletonja — — Milyen lesz a nemzetgyűlés Szte­­rényi nélkül? — Szterénytelen.* — Ha a régi Oroszországban tör­tént volna meg, hogy Gratz kibukik, mit csinált volna a cár? — Der Zar hätt sich gegratzt. * — Mit csinált volna Sokoropátkai Szabó, ha kibukik? — Visszaitta volna azt a sok per­tut, amit Pesten összeivott. * — Kik sajnálják legjobban, hogy Bu­davári kibukott? — A vicclapok.* — Ki gratulált elsőnek Breki kibu­kásához? — Bizonyára Hegedűs Lóránt. * Pekár Gyula távozik? Mi az, hogy távozik? Megy. — Miért nem ad a kormány aranyat? — Aranyat Vass­ért nem ad. * — Hogyan gyászolja Fenyő Miksa a jánoshalmi kerületet? — GyOSz-fátyolt visel. * — Mi mostanában a Budavári ked­venc mondása? — Oda pro nobis. — A kultusztárca milyen anyagból van? — Néha Vassból, néha Klebelsbergből. * — Melyik a legaktuálisabb politikai játék? — Az, hogy »kinn a Bródy, benn a Wolff«.* — Kik most az ország igazi pilléri? — Na hát kik? A Wolff és Csil­­léry.* — Mit csináltak a választók Buda­várival? — Szélsőségbe rúgták. * — Hegyeshalmy és Tomcsányi közös irodát nyitnak? — Igen. Kibukméker irodát. — Mit ért Gömbös fajvédelem alatt? — Fajvédelmet.* — Valami egészen uj dolgot akar az uj belügyminiszter ? — Hogyne. Rendet. * — Vájjon Csillérynek melyik a ked­venc étele? — Bizonyára a fogas fajban. * — Az Egységes Párt helyiségébe ku­tyák is bemehetnek? — Feltéve ha rendezett pártállásuak. * — Miért hord az a Csontos bácsi mindig tarisznyát? — Abban viszi azt a bölcseséget, ami fejében már nem fér el. * — Igaz, hogy Ereki Károly könyvet ír? — Igen, ő írja a corpus iurist. * — Melyik a legújabb fizikai sza­bály? — Az, hogy minden távozó m­inisz­­ter annyit veszít súlyából, amennyit az általa kiszorított tehetséges emberek nyomnak. AZ ÚJSÁG Sokorófajka, 1922. — A magyar nép jellemének, vagy az egy­séges párt jellemének felel-e meg a nyílt szavazás? A zsidók retorzióval élnek Újságírók újabb sérelme — Sajt. tud. — Az Egységes Párt helyiségeiből tud­valevőleg kizárták a liberális lapok tudósítóit. Úgy értesülünk, hogy a zsidók most retorzióval élnek és vi- Destru­ktív mese Mindkét nembeli felnőtt zsidók számára —­ Salját Oszkár bácsinktól — A Magyar Híradó jelentette a héten, hogy báró Babarczy Jenőt elitélték árdrágításért. A feltűnő esettel azonnal a bölcs Rabihoz siettünk, a­kinek elmondtuk a dolgot és a vé­leményét kértük. — Nem érdekes eset ez — mondta a költő Rabi — és engem e perc­ben annál kevésbé érdekel, mert egy sokkal szomorúbb dolog foglalkoztat. — Szólj, oh bölcs Rabi, mi az? — faggattuk részvétteljesen. — Volt nekem egy derék öcsém — sóhajtott a Rabi és ez a derék öcsém ma meghalt. Hős, bátor, vakmerő gye­rek volt. A háborúban mindig elől­járt és nem rettentette se gránát, se szonzásképp a Chevra Kadisa nem engedi be helyiségeibe a kurzuslapok munkatársait. Ami enyhén szólva, leg­alább is jellemző: i­srapnell, se pergőtűz. Sziklás ormokat szurmolt meg, rohanó patakokon gázolt keresztül, égő házakon rohant át, se golyó, se tűz, se víz nem fogott rajta. Ha kilőtték alóla a lovat, gyalog vias­kodott, ha gyalog volt, nem nyugodott, mig el nem vette az ellenség lovát. Végig a háború alatt ezer veszély fe­nyegette és nem történt semmi baja. — És ma? — kérdeztük aggódva. — Ma megcsúszott a járdán — foly­tatta a bölcs Rabi zokogva — és szörnyethalt. Mert ilyen a sors fiaim, sose ott sújt, ahol az ember jogosab­ban elvárná. Budavári dala Házunk előtt mennek el a követek, Édesanyám, én köztük nem mehetek, Akkor leszek megint listavezető, Ha elmúlik ez a rongy öt esztendő.

Next