Az Ország Útja, 1937 (1. évfolyam, 7-10. szám)

1937 / 8. szám - T. Szabó László: A lengyel agrárhelyzet

magyar 114. Ez is döbbenetes eredmény, ami sürgős védelmi intéz­kedésre kell hogy serkentsen. Ha mindezek után összevetjük a három, szinte halálosnak látszó mély sebből vérző magyarság vérveszteségét, akkor azt látjuk, hogy évente több mint 230.000 — 150.000 a kisebbségi, 33.000 a külföldi magyarság és 50.000 a belső fronton — magyar lelket vesztünk, akiket pedig meg lehetne, sőt meg is kell mentenünk. A magyar mentő munkának három fronton kell megindulnia és legerőteljesebben folynia és pedig a csonka haza magyarságáért mélyreható gazdasági és szociális politikával, az utódállamokba el­szakított magyarságért a mihamarabb kikényszerítendő demokra­tikus kisebbségi jogokért és boldogulásért s végül a világba szét­szórt magyarságért megindítandó hazamentési, vagy legalább is a magyarságot konzerváló kulturális és magyar nemzeti politikával. Az egyetemes magyar nemzeti politikában a csonka hazai magyar agrárproletariátus súlyos kérdése szorosan összefügg a kisebbségi sorsba és a nagyvilágba kitaszított magyar milliók életkérdésével. Mind a három kérdésnek megoldása életkérdés a magyarságra s ha méltók akarunk maradni őseinkhez, akkor még ennek a nemzedék­nek szembe kell néznie ezekkel f a sorsproblémákkal s azokat meg kell oldania. Szabados Mihály: A lengyel agrárhelyzet Az augusztusban lefolyt lengyelországi parasztsztrájk hírei az európai sajtóban a lengyel gazdaság- és belpolitikai helyzet téves megítélésére nyújtottak alapot. A hírek ugyanis a sztrájk okául a mezőgazdasági lakosságnak az álparlamentarizmus okozta nyomo­rát jelölték meg. Különösen a cseh sajtó élezte ki az események agrárszociológiai jelentőségét, s attól a túlzástól sem riadt vissza, hogy hónapokig tartó véres polgárháborúról és nagy tömegek halá­láról írjon. Kétségtelen, hogy az a sztrájk, amely hivatalos jelentés szerint 41 halottat, számos sebesültet és még több letartóztatást tud, mint »eredményt« felmutatni, bizonyos szervezettségre enged követ­keztetni, de ez a szervezettség, — minthogy főleg csak Krakó és Lemberg környékén tudott némi erőhöz jutni — országos kiterjedésű mozgalomnak nem nevezhető. A sztrájk vezetője, Wincenty Witos, a csiehbarát lengyel néppárt vezére, volt koalíciós miniszterelnök, akit 1926-ban a közéleti szereplésbe visszatérő Pilsudski erélyes, egységesítő politikája kényszerített visszavonulásra. Jelenleg Prágá­ban él, a hírek szerint Benes elnökkel igen jó barátságban. A jelen megmozdulás nem első próbálkozása a hatalom visszaszerzésére. Nem csodálható azonban, hogy a válságos helyzetben lévő agrárnépesség tömegei különféle agitációknak megfelelő talajt nyúj- 23

Next