Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-03 / 3. szám
t meg kell vallanom, a mostani írók nem igen imponálnak nekem. Nem is olvasok tőlük. Tudja, más az, mint egy Goethe vagy egy Balzac Írása. Nincs bennük filozófia és vicczük sincs. Ha én ráérnék, különb dolgokat írnék. Én: Igazán kár, hogy nem ér rá. D: No, ki tudja? Hát maga, izé, miket szokott inni? Én: Drámákat és közgazdaságot. O: Brávó, lássa, hogy megfér a költészet a prózával. De a drámáról mintha már hallottam volna. Nem maga írta az Othello czímű darabot? Én: Nem, azt Shakespeare kollégám írta. O: Igaz, igaz, meg is mondtam neki, hogy nagyon feketére festette a szerecsent. Hát maga mit irt? Én: Én a Lengyel zsidót Írtam. D: Azt, amelyikben Újházi fél a csörgő bőrtáskától? Nagyon jó darab, de miért maga is lengyel zsidót ölet meg és miért éppen zsidó, akinek pénze van ? Hát tudja, sokszor mondtam, hogy éppen a zsidó írók csinálják az antiszemitizmust. Én: De méltóságos uram, én nem vagyok zsidó! O (megütődve) : Maga nem zsidó ? Én (nevetve): Nem, én, az apám se volt az, hamisítatlan erdélyi nemes famíliából vagyok. O: Oh, bocsánatot kérek, kedves nagyságos uram, azt gondoltam . . . ön író? Nagyon szép műveket méltóztatott írni. Én imádom a szép műveket. Szolgálhatok egy szivarral nagyságos uram ? Vagy méltóságos ? Drága barátom, mennyire örvendek, hogy olyan író úrral van szerencsém végigmenni az utczán, a ki igazi úriember. Kráter. HÍREK. Művészet abélyegeken. — Egy kis megrovás. — Olaszországban szép és kedves újítás készül. Maga III. Vittorio Emailuele tervezte. T új postajegyeket bocsájtanak ki, sőt néhány nap múlva már ott is fognak díszleni az új jegyek az Olaszországból érkező leveleken. Pedig az olasz levéljegyek eddig is elég szépek voltak. Még az újonnan használatba jött savoyai sasos jegyek sem voltak csúnyák, noha az olaszok nem tudják jól ábrázolni a heraldikai sasmadarat. Nem is szeretik. De nem is csoda. 1866-ig nagyon megunhatták. Most azonban a fiatal király kezdésére gyökeres reform megy végbe, amelynek vezető csillaga a művészet. A latin nemzetek egyáltalán többet adnak erre, mint a germánok, akik inkább csak a czélszerűséget nézik és a rideg állami tekintélyt metszik bele a pénzeikbe, nyomják bele az értékjegyeikbe. Aki ellenben egy új veretű franczia frankdarabot vesz a kezébe, szinte el van bájolva attól a sudár nő-alaktól, mely a pénz hátlapján a fölkelő nap első sugaraiban magot szór a köztársaság földjébe. A hazafiság és a művészet kettős varázsa ömlik el ezen a sos pénzdarabon. Az ember ba látja, örül és pirul. Az olasz postajegy-reform is így készül. Tervét az olasz művészek java készítette. Egynek sem derogált a csekély feladat, s a babért jobbára Michetti festő rajzai nyerték el. A nagyobb jegyeken a király arczképe lesz, de nem banális, merev fotográfia formájában, hanem különböző profilokban. A háttér nyomása pedig az olasz föld tipikus természeti szépségeit fogja ábrázolni finom rajzokban. A kisebb jegyeken az olasz műveltség nagy embereinek képe lesz. Volta, Marconi, Leopardi, Garibaldi és bizonyosan Dante is, a nagy. Nemes gondolat és új, hogy a nép kezén sűrűn megforduló apró értékjegyeken a nemzet nagyjainak képei szerepeljenek és tanítsanak. Nemcsak a vérivó tábornokok, de a tudomány, az irodalom, a művészet, az emberszeretet hősei is. Mindegyik megfelelő jelvényekkel környezve, amelyek kidolgozásában a művész elméje, a véső buzgalma és a nyomdász ügyessége remekelhet. Ez, kérem, nagyon derék dolog és sokkal nagyobb jelentősége van, mint hiszik. Maguknak a hamisítóknak is nagy fejfájásuk lesz tőle. A nyomorult eiablonnal könnyű elbánni, de hajd! gondot ad a kontár mázolónak a művészet, az ő finomságaival és utól nem érhető eredetiségeivel... Előttem fekszik néhány m. kir. postajegy, uj bélyegjegy és ezüst-korona. Csaknem sírva fakadok. Tőlünk nyugatra, de talán keletre sincsen olyan kinagyolt, barbár és ízléstelen ezüstpénz, mint a milyen a mi koronánk. Már tudniillik az újabb veretűek közt, amióta a művészet is beleütötte az orrát a pénzverésbe — máshol. De ez csak hagyján. Hanem a mi postajegyeink valósággal az utolsók az egész világon. Utálat rájuk nézni. Mivel egyetlen kaptafára van ütve valamennyi, mind rossz. Távlatában valami mikroszkopikus délibábos tájat szorítottak bele egykutgémmel, amit kórónak is lehet nézni. És egy falutoronynyal, ami éppen jó egy bukott szeszgyár kéményének, mivel nem füstöl. Egy óriási Turul röpül ki belőle. Száz aranyat annak, aki meg tudja mondani, merre van a feje és merre a lába ennek az amúgy is problematikus madárnak. A kivitel szépségeiről pedig ne is beszéljünk. Az új okmánybélyegek (anno 1903) határozottan kanapé-szövetet ábrázolnak a seconde empire korából. A dekoratív virágok kétségbeejtő módon szabatosak és banálisak benne, a szín pedig kifürkészhetetlen. Lehetőleg egyforma és csúnya valamennyi. Azt mondják, hogy éppen ezek a rútságok védik meg jegyeinket a hamisításoktól, mivel »titok« van bennük. Meglehet. Alighanem az a titok, hogy az ügyesebb hamisítók, akiknek némi ízlésük is van, megvetéssel fordulnak el tőlük. Mindezekből nem azt kell következtetni, hogy most azonnal ugorjunk be mi is ilyen reformba az olaszok után. Hiszen nincs kérem németekről szó! Következtetésnek egyelőre azonban elég annyi, hogy amikor ilyesmi szóba jön, legalább — szégyeljük magunkat egy kicsit. 0-2 időjárás. Északon út maximum fejlődött és Anglia felől mély depresszió közeledik a kontinensre. Európa időjárása száraz jellegű és a hőmérséklet alig változott. Hazánkban erősebb fagyok csupán a keleti részeken voltak, csapadék pedig a délnyugati és déli megyékben esett. Ma délben a fővárosban a hőmérséklet -h0’2 fok Celsius volt. Jóslat: Lényegtelen hőváltozás és elvétve csapadék várható. ■— Személyi hírek. Belgrádból táviratoztak, hogy Arzén herczeg Parisba utazott. — Darmstadtból jelentik, hogy András görög herczeg és gilice herczegnő a királyi család meglátogatására Athénbe utaztak. — A király Budapesten. A király — mint a félhivatalos »Magyar Nemzet« értesül — január hó 28-ikán hazaérkezik Budapestre s ezúttal hoszszabb időt szándékozik körünkben tölteni. Január hó folyamán megtartják a rendes udvari ünnepélyeket az osztrák fővárosban, ahol két udvari bál lesz s ezenfelül a király két dinert ad a delegátusok tiszteletére. A király budapesti tartózkodása alatt pedig a budavári palotában lesz udvari bál s ezenfelül több udvari ebéd, melynél a felség, miként eddigelé, a politikai és társadalmi közélet előkelőségeit látja vendégül. — A pápa francziául tanul. X. Pius pápáról mintárt megválasztása után megírták a lapok, hogy gyöngén áll franczia tudomány dolgában. Sőt megemlékeztek arról a kellemetlen jelenetről is, amely a francziául nem tudó pápa és egy olaszul nem tudó franczia bíboros között játszódott le. úgy látszik, azóta megváltozott X. Pius nézete a franczia nyelv szükséges voltáról, mivel, mint maga állította legutóbb egy vendégének, sűrűn gyakorolja mostanság Rabelais és Maupassant nyelvét. A »Giornale d’Italia« írja, hogy X. Pius pápa nagy dicsérettel árasztotta el monseigneur Camust, La Rochelle érsekét, aki nemrég megküldte a pápának »Krisztus élete« czímű művét. Mikor pedig az érsek azon való csodálkozását fejezte ki, hogy a szent atya olyan alaposan ismeri könyvét, X. Pius elmondta, hogy naponként elolvas belőle néhány oldalnyit. Majd mosolyogva toldotta meg: — Jó gyakorlat! — Kohn érsek. Mint Olmützből jelentik, Kohn dr. olmützi érsek ügye, aki ellen a múlt év nyarán súlyos vádakat emeltek, a Mährisches Tagblatt szerint nagyon rosszul áll. Kohn ügyében a vizsgálatot három bíboros folytatja. A gyónás szentségének megsértésére vonatkozó vád dolgában Gotti bíboros, egyéb vádakra nézve Vannutelli és Ferrata bíborosok folytatják a vizsgálatot. Az osztrák kormánynak a Vatikánhoz küldött jelentései állítólag nagyon kedvezőtlenek az érsekre. — — Barcsay Kálmán temetése. Déváról sürgönyzik, hogy Barcsay Kálmán főispán temetése az egész vármegye élénk részvétele mellett ma ment végbe. Tisza István gróf miniszterelnök az özvegyhez részvéttáviratot intézett. Az összes járások a főszolgabirák vezetése mellett megjelentek a temetésen. A halottasháznál Szőcs Sándor dévai ev. ref. lelkész és a sírnál Kontz Domokos polgármester mondottak búcsúbeszédet. A gyász miatt minden zajos mulatság szünetel. —— — Újév a gyerekszobában. Személyek: Bandi (tizenegy éves, a második gimnáziumban jár, újságot olvas, a politikai helyzettel elégedetlen, a papa kedvencze), Józsi (hét éves, házi oktatásban részesül, a közügyek iránt érzéketlen, a tanulás óráiban obstruál a tanítóval szemben, a mama kedvence), Erzsike (három éves ,röszökte és selypít, mindenki kedvence). Károly, Illés, János, Juli és Mariska (a szomszédok gyermekei, állandó látogatói a gyermekszobának). Bandi: Újévet játszunk gyerekek. Én vagyok az elnök. Nyilatkozni akarok a helyzetről. Erigyetek ki, aztán megint begyüttök mint deputáczió. A Józsi lesz a szónokotok, Alevanti! Mars . . . (Mind kivonulnak.) Bandi (egyedül): Nem fogok olyan szépen beszélni, mint Apponyi. Mert nem érti meg a tömeg. De megmagyarázom az álláspontomat. (Kiszól.) Már lehet. Vonuljatok bel... (Félkörben körülállják.) Józsi: Kedves Bandikám! Bandi: Csacsi vagy. Semmihez se értesz. Apponyinak se mondják: Kedves Berczikém ! Mondd egyszerűen és röviden: Szeretett pártvezérem. Józsi: Szeretett pártvezérem! Boldog újesztendőt, s ne verj meg az újévben, meg az Erzsikét se. A többit ütheted, mert azok csak úgy gyűlnek ide. Bandi (méltóságosan): Kedves barátaim! Elvtársak! A megtisztelő ünnepély, amelyben ragaszkodástoknak megható kifejezést adtok, arra indít engem, hogy teljes nyíltsággal föltárjam előttetek a helyzetet. Itt hagylak benneteket. Elmegyek a nagyok közé, mert már kinőttem a gyerekszobából. Eddig is hiba volt, hogy itt maradtam, most is hiba, hogy elmegyek. De két hiba közül mindig a nagyobbat kell választani, azt ti is átértitek csirkeeszetekkel, mikor a mama almával kínál. Iparkodjatok a nyomdokaimba ,lépni és tartsatok meg jó emléketekben . IH AZ TJJSÁG 1904. január 3.