Az Ujság, 1904. május/1 (2. évfolyam, 121-135. szám)
1904-05-01 / 121. szám
ROVÁS. Még mindig minden áron segíteni akarnak a vasutasokon. Hát nem volt elég akkora romlás? Azt hiszik, hogy kár azért a bőrfolytonosságért, melyet a szerencsétlen kliensek teste még felmutathat? Igazán furcsa. A munkába állott emberek hallgatnak és dolgoznak. Egy részük megbánja, amit tettek, más része nem bánja meg, csak örül, hogy így végződött. De a protektoruk még mindig a hátuk mögött áll, s mint szegény Olimpiának a Hoffmann meséiben a fekete orvos, rémesen összecsöngeti orvosságos üvegeit: csak az segíthet, csak ez segíthet. S előbukkan az asztal alól, kiverik az ablakon, beront a falon, minden áron gyógyítani akar, mert mindenképpen pusztítani akar. Szavuk kísértés, mondásuk hazug, cselekvésük képmutatás, a pártfogás, a bajban kitartás formájába burkolja igazi gondolkodását: nem azért kovácsoltunk belőletek politikai fegyvert, hogy most ne legyetek fegyver a kezünkben! » Közhivatalnok-e a vasutas, vagy sem? Ezt a kérdést tartogatják ébren s hogy beszélhessenek róla, váltig imputálják a kormánynak, mintha ő minden áron közhivatalnokoknak óhajtaná megtenni őket, már t. i. a perbefogottakat. Nevetséges dolog. A kormánynak egészen mindegy, minek kvalifikálja őket a bíróság, mert csak ítéletet akar, nem pedig boszut állani. A bíróságnak is mindegy, hogy minek nézi a kormány a vasutasokat, mert ettől független kérdés, hogy minek nézi ő. Ellenben nem mindegy a hivatatlan prókátoroknak, mert ezzel az előzetes vitatkozással és erősítgetéssel először elmérgesíthetik az ügyet, másodszor beleköthetnek a politikába, harmadszor megrágalmazhatják a bíróságot. Ennyi éppen elég. S nem gondolják el, hogy ha a bíróság esetleg azt mondaná, hogy a mai törvény szerint a vasutasnak szabad hűtlenül elhagyni a szolgálatát, akkor a kormány sem igen köti magát a befogott szerencsétlenek jó- vagy balsorsához, csak azt nézné, hogy e szerint az ország vasúti érdeke nincs eléggé megóva s gondoskodhatik új törvényről, mely szerint a vasutas mégse hagyhassa cserben hűtlenül a vasutját. Márpedig erről volna szó és nem arról, hogy közhivatalnok, magánhivatalnok-e az államvasutak alkalmazottja. Tetszik tudni, fiskális urak, itt országos érdekről van szó, nem pedig Hombáriádáról.* Magától értetődik: mesterséges, hivatalos, erőszakos hangulatrendezés az, amivel a király fogadását rendezik, hiszen minden utczasarkon hivatalos plakátok szólítják föl a népet, hogy gyülekezzék, s a háziurakat, hogy lobogózzák föl a várost. Szerintük a plakát kizárja az érzést, a rendezés az őszinteséget. A szerencsétlenek! Hogy igy levágják saját magukat, akik folyton a nemzet szimpátiájával dicsekednek s véresen, nemzetiszinü papirossal, gyűléseken, dobszóval és harsogó csatakiáltással verbuválnak hangulatot maguk mellett. Igenis, azt a fogadást rendezni kell, valamint frakkot húz az, aki ünnepségre megy, az ebédet elkészítteti az, aki vendéget vár. S az alkalom — megint nem kell már nekik, amivel annyit agitáltak? — a király elhatározásának találkozása a magyar nemzet óhajtásával. S annyi félreértés és mesterséges zavar után, amit ők okoztak, igenis rendet kell csinálni és módot adni a nép lelkesedésének, hogy megnyilatkozzék és a királynak, hogy erről a lelkesedésről tudomást szerezzen. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Megint fütyül futó vonat. Siet, száguld, rohan. Szolgál megint a vasutas Híven, de komoran. Megint nehéz jármába tört Dúló csaták után. A négy napi nagy őrület Egy rossz álom csupán. A magyar állam ur megint Az egész vonalon. Övé az ország — igy helyes! — S dicsőség s hatalom. De az övé a kegyelem Nagy bölcsesége is. Óh győztes, úgy üli diadalt, Hogy el ne keseríts! Kiket legyőztél: emberek, Szegények s magyarok. Most gyöngéd gyógyító legyen A győztes vasmarok. Nem kell boszu, ha szent a rend. Igazság, most elő! Hulljon sebekre balzsamod, Szelid, engesztelő. Ne csak az átkos négy napi Bűnök után kutass, Nézz arra is, ki volt elébb A magyar vasutas._______________ Jobb vasutast nem tud sehol A messze földkerek. Megérdemel bocsánatot És nagyobb __ kenyeret. Biz itt most emberére lelt Az örült zűrzavar — S uj vészt a tisztelt házbeli Sok léha sem kavar. Kurjanta, üvöltene, — Csitt! Vége, nem lehet! Indul megint elég vonat. Beszállni! és — mehet! így múl el egy nagy izgalom, így oszlik egy ború ... S jön sok más kis szenzáczió De csupa szomorú! Majd szemtelen ember-majom Ocsmány bűne riaszt — (Fut a bitang ... hurokba fut — Lynchelni kell e gazt!) Majd a szegény magántudós A komikus alak, Bevégez egy tragédiát Néhány bús perez alatt. Majd siratunk víg, szép leányt, Ki nevetett s dalolt, Élt és remélt... egy lobbanat — S ma égett, néma holt. A rossz hír malma egyre zúg, Nem sztrájkol, el nem áll; Három örök uj őrlete: Bűn, Őrület, Halál. ■T^"wu»fm tfHMP Budapest, 1104. II. évfolyam, 121. szám, Vasárnap, május 1. Előfizetési árak: Egész évre ...__28 k. — f. Félévre ... ^ _. 14 » — » Negyedévre ... „ 7 » — » Egy hóra------2 » 40 . Egyes szám ára 8 fill. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Karakasi út 54. as Telefon SS—18. KIADÓHIVATAL, Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 62—73. Mejttelen minoit a*P. 6» ▼»*Priventín*. Lapunk mai száma 50 oldal. A király. Törpüljön el a béketörés szelleme, a mikor legalkotmányosabb királyunk, szent koronánk bölcs hordozója magyar székvárosába érkezik. Fogadja őt fölemelt szívvel a főváros népe, amint igy fogadná az egész magyar nemzet, ha módjában állana egyetlen test gyanánt trónusát körülvenni. A merre áthalad, üdvözölje őt a dicsőség és a szeretet jele: a tavaszi szélben lengő nemzeti lobogó és a virág. Leljük örömünket hűséges ősz alakjának viszontlátásában és lelje ő is örömét ebben az országban, amelynek méltatlanul költötte kedvezőtlen hírét a megfontolás nélkül való hazafiak mohósága és tehetetlen ellenségeinek sokasága. Tudja meg általunk a király, hogy sziklaerősen áll az alkotmányos magyar államhatalom. És hogy az ő szilárd lelkéhez illendő hűséggel őrzi a nemzet is a szent kötést, a melyet ő , A jó hir malma csöndesebb, Nagy ritkaság, ha zúg. De haliga!... van ma jó hir is, Komoly, szép s nem hazug. Jön a király, magyar király! S kitombolt vész után Az ősi hűség s új öröm Riad föl Pest-Budán. Rákóczi Ferencz budapesti sírja. írta Herczeg Ferencz. Az Újság április 21-iki számában fölvetettem az egyébként magától is kínálkozó ötletet, hogy Rákóczi fejedelem hamvait a magyar fővárosban kell nyugalomra helyezni, még pedig a város legelőbb kelő és legélénkebb utczái egyikében építendő mauzóleum alatt. Fővárosi hírlapíró kartársaim közül többen arra méltatták az indítványt, hogy hozzászóljanak és akik hozzászólottak, azok kivétel nélkül helyeselték is. Valamennyien jónak találták a gondolatot, hogy a magyar szabadság és a magyar népköltés hőse az ifjú világváros lüktető szívében fogja aludni örök álmát. Időközben aztán bekövetkezett a vasutasok mozgalma, mely a maga reális izgalmaival elvágta a mi eszmecserénket. Most talán megint folytathatnók ott, ahol abbahagytuk. A legutóbbi napokban sűrűn hallatszottak olyan bangók, melyek egy-egy vidéki hely számára követelik a nemzeti ereklyék megőrzésének jogát. Különösen Kassát és Mun-