Az Ujság, 1904. május/1 (2. évfolyam, 121-135. szám)
1904-05-06 / 126. szám
6 0 Timis is Jókai Kecskeméten soha semmiféle kalandnak sem volt hőse. Komolyan tanult, szorgalmasan irt és festett, de sem kávéházba, sem tivornyákra sohasem járt. A kecskeméti családok megtiszteltetésnek vették, ha a főiskola legkitűnőbb növendéke meglátogatta őket. Egy alkalommal Jókai is elment legátusnak, habár nem szorult rá, mert szülei úri módon ellátták mindennel és sohasem tartozott a koldusdiákok közé. De ezen a téren is tapasztalatot óhajtván szerezni, felcsapott egyszer legátusnak s a legközelebbi elekczió alkalmával elment Siklós, Gyüd, Harkány és Terehegy felé gyalog. Siklóson végigjárta az eklézsiákat s pompásan megprédikált. Harkányba érkezvén, elment a lelkészhez jelentkezni; de nem volt tógája s a pap nem akarta e miatt a katedrába bocsátani. A fekete attillás, nyakkendőtlen Jókai igy mentekezett a vaskalapos lelkész előtt.— Sajnálom, tiszteletes ur, de nem hoztam magammal más öltözetet. Úgy tudom, hogy magyar vagyok és nem római; engem tehát a magyar ruha illet meg. Ha nem méltóztatik katedrába bocsátani, megyek tovább Siklósnak. A lelkész engedett s Jókai fényesen elmondotta elmélkedését. Mindenki el volt ragadtatva, csak a lelkész sajnálkozott még mindig, hogy Jókai nem vett magára tógát. A lelkész nemcsak a főiskola tanárainak jelentette föl a hagyományokkal paczkázó ifjú Jókait, hanem a püspöknek is, ki a tógakérdést még tovább fújta s az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztette. A közgyűlésen a vaskalaposok menten elvégezték, hogy ezentúl csak tógában, szabad a legátusoknak katedrába menni s erről a tanár urak kötelesek már a kiküldéskorződést szerezni. Jókainak az a törekvése azonban, hogy a nemzeti viseletét a főiskolában is meghonosítsa, nem szenvedett hajótörést, mert egy-két esztendő múlva csakugyan szélűben diadalmaskodott az országban. Jókai jelleme már tanuló korában kimagasodó, szelleme valamennyi iskolatársán túlszárnyaló és mégis szerénysége és jósága annyira uralkodó minden cselekedetén, hogy már az iskola padjai közt sincsenek ellenségei, csak szerető jó pajtásai. A mikor elvégződött Kecskeméten, már elkezdődött az irodalomban s habár a család óhajtása szerint ügyvédnek készült, mégse válhatott belőle más, mint magyar író. (A szabadságharc előtt.) Jókai Mór már Kecskeméten, kora ifjúságában előttünk áll későbben megizmosodó hajlamaival és tehetségeivel. Ír novellákat és verseket, farag szobrokat és virágokat, rajzol ismerős fejeket és ismeretlen tájakat, szaval az iskolában, Szónokol ünnepeken, szerkeszti a jogászok lapját és egészen biztosan pályáz Zsidó fiú czímű drámájával az akadémiai drámaversenyen. 1846-ban még maga sem tudta, hogy mi lesz, mikor az ügyvédi vizsgálatokat elvégezte. Az apja kedvéért szeretett volna fiskális maradni, múzsájáért költő akart lenni, első kritikusaiért képíró művésznek óhajtott fölcsapni. Végre szerkesztő lett. Eleinte Frankenburg Sándor Életképek szépirodalmi lapjánál, azután Helmeczy Mihály Jelenforránál kezdte a hirlapirást. Első regénye Hétköznapok czímmel 1846-ban jelent meg, s innen kezdődik Jókai Mór, a legnagyobb magyar elbeszélő pályafutása. Jókai Mór népszerűsége nőttön-nőtt. Midőn Petőfivel az Életképek szerkesztését átvette, tevékenysége és termékenysége uj tért hódított. Ekkor szövetkezett iít magyar író a szépirodalom érdekében a kiadók kapzsisága ellen. A tizek társaságában volt: Bérczy Károly, Degré Alajos, Jókai Mór, Kerényi Frigyes, Lisznyay Kálmán, Obernyik Károly, Pálfffy Albert, Petőfi Sándor és Tompa Mihály. Az irodalmi társaság csakhamar politikai törekvésekkel folytatta pályafutását. A koronaherczeg-utczai Pilvax-kávéház volt a híres deczemvirátus tanyája. Török Zsigmond az ő Apró fényképeiben igen érdekesen írja le Jókai Mór pesti találkozását Petőfi Sándorral. 1845 novemberének egyik borús délutánján néhány fiatal író ült együtt a Pilvaxkávéházban, az úgynevezett közvélemény-asztalnál. Ennek az asztalnak a negyvenes évek közepén már országos híre volt. Itt találkoztak a legjelesebb magyar írók és művészek, itt kereste a magyar irodalmat a vidékről felzarándokolt író. Itt volt Petőfitől Lasku Károlyig az egész irodalom s ennél az asztalnál fogamzottak meg a leghatalmasabb forradalmi eszmék. A Pilvax-kávéház közvélemény-asztalánál beszélték meg a tizenkét pontot, melyet a városházán ütöttek nyélbe; a sajtószabadság eszméjét ennél a híres asztalnál keresztelték meg; szóval az ország sorsát intézték akkor a hires asztaltársaság tagjai. Petőfi Sándor bársonynyal bélelt, kerek Lendvay-köpönyegben érkezett a társaságba és helyet foglalt. Nemsokára egy szelid képű, szőke fiatalember érkezett s egyenesen Petőfi után tudakozódott. Petőfi felugrott, össze-vissza ölelte és csókolta s kedvelt szójárása szerint igy kiáltott fel: — Szervusz szép öcsém! A társaság figyelme a jövevény felé fordult. Petőfi pedig folytatta: — Csakhogy már valahára fölvetődtél ebbe a sváb fészekbe! No, fiuk, ide nézzetek! Ez a kisasszonyos gyerek, akiről már olyan sokszor beszéltem, nem más, mint Jókai Mór. A társaság tagjai felugráltak és kezet fogtak vele, Petőfi pedig tovább vitte a szót: — Hallom gyerek, hogy te is irka-firkára adtad a fejedet. Hát megbolondultál szép Öcsém! Hanem azért üdvözöljétek fiuk, üdvözöljétek Jókaiban Magyarország jövendőbeli legnagyobb piktorát! Mert vigyázz ám szép öcsém, hogy te is úgy ne járj az irodalommal, mint én a színészettel ! Most pedig gyere velem, majd elviszlek és bemutatlak Yahot Imrének, a princzipálisomnak, szegény feje nagy csacsi az igaz, de jó kosztot tart és tizenkét pengőt fizet nekünk havonkint. Ekkor jött Jókai Pestre jurátusnak s ekkor találkozott először az irodalommal a fővárosban. 1848-ban márczius 15-én Jókai Mór már az ifjú Magyarország egyik vezére volt Petőfivel egyetemben. 1848. aug. 29-én vette feleségül Jókai Mór Laborfalvi Rózát, a Nemzeti Színház legünnepeltebb művésznőjét. (Márczius tizenötödike.) Márczius 15-én Jókai a fővárosi fiatalsághoz a következő proklamácziót intézte: Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a czenzura rögtöni eltörlését; — felelős minisztériumot Budapesten; — évenkinti országgyűlést Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Kiváltjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön felállittassék, védje hazáját minden férfi; közös teherviselést; az mberi viszonyok megszüntetését ; esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra ; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk; a politikai államfoglyokat bocsássák szabadon. Legyen unió Erdély és Magyarország között. Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bizni önerejében s az igazi ügy Istenében. Egyenlőség! Szabadság! Testvériség! A márcziusi ifjúság Jókai proklamácziója minden pontját mennydörgő helyesléssel fogadta s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifesztumának fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lépett fel s elszavalta a »Talpra magyar!« czimü ódáját. Az első forradalmi költemény utósorait dörögve esküdte utána a nép s innen ment szövetkezni az egyetemi fiatalsággal. Délután a Muzeum előtt egybesereglett nép elhatározta, hogy a városházára megy s itt a városi tanácsot és polgárságot egyesülésre s a proklamáczió aláírására hívja fel. A tanácsterem megnyílt a nép akarata előtt. A város tanácsjegyzője kijelentette, hogy a márczius tizenötödiki proklamácziót a városi tanács elfogadja és aláírja. Holovics tanácsos gondolkozó időt kért, de Rottenbiller polgármester ezt teljesen fölöslegesnek tartotta. Nyáry Pál, Pest megye híres alispánja dicsőítette a proklamáczió egyes tételeit, Klauzál Gábor szintén gyújtó beszéddel méltatta. Ekkor a diadalmas márcziusi ifjúság átment Budára, hogy a sajtóvétség miatt bebörtönzött Sztancsics Mihályt kiszabadítsa. — Nincsenek cenzurai törvények Magyarországon, nem is voltak soha! — kiáltotta a nép. A szabadság nagy napjának első megszabadítottját, a fogoly Sztancsicsot a nép nagy diadalmi zajjal hozta ki börtönéből s kocsiját maga az ifjúság húzta a Nemzeti Színházig, mely mindenki számára ingyen megnyílt. A páholybirtokosok is átengedték páholyaikat a népnek, de a márcziusi hősök egyetlen egy páholyt sem foglaltak el, melyben már hölgyek ültek. Másnap megteremtették a nemzetőrséget. A nép fegyvereket követelt. A katonai hatóság kijelenti, hogy csak ötszáz puskát adhat, mert a többit Komáromba vitték. A huszonötezernyi nép pedig hangosan követelte a fegyvereket, különben feltöri az arzenált. Ekkor a fegyverek kiosztása ügyében választmányi gyűlés ült össze, mely rövid tanácskozás után abban állapodott meg, hogy a városház termében Rottenbiller polgármester, a nép előtt pedig Jókai Mór által kinyilatkoztatja ezt: — Vonuljon vissza a nép városnegyedeibe s válaszszon ki maga közül száz-száz embert, akik óránként váltakozva, mint nemzetőrök az éjjel kivilágított város nyugalma fölött őrködjenek. A többi fegyver kiadását a következő napokon fogják újból követelni. Este a két várost kivilágították, az utczákat lelkesült néptömegek lepték el, mindenki a szabadságot éltette. Az erkélyeken és az ablakokból nemzeti zászlók lobogtak. Mindenki nemzeti kokárdát viselt. (Jókainé.) Jókai Mór 1848 márczius 15-én tartott eljegyzést a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjével, aki nyílt színpadon nemzeti kokárdát tűzött a nap hőse szive fölé. Jókainé, Laborfalvi Benke Róza Miskolczon született, ahol apja tanár volt. Művészi hajlamai korán felébredtek benne s apja beleegyezésével a színészethez ment. Ekkor még a vándorszínészeinek nem volt nagy társadalmi tekintélye Magyarországon s a legtöbb szülő szinte kiátkozta gyermekét, ha a komédiásokhoz csatlakozott. Döbrentei Gábor volt a magyar színpad mindenhatója. Széchenyi István tanítója, a nyers költő, dölyfös kritikus, zsarnok szerkesztő nagy szerepet játszott a magyar színészet történetében is. Ő kereszteli el Szigligetit, ő avatja fel Laborfalvi Rózát a főváros számára. Jókainét szerették Budán, de a magyar színészet még mindig szánalmas sorsban meggyő AZ UJSAG if;i»rfi..,rvH — ■ -........... - --■■i 'írni ■ rf ~~ 1104. május