Az Ujság, 1904. május/1 (2. évfolyam, 121-135. szám)
1904-05-08 / 128. szám
4 egyesülete 15 tag. 37. Nagypénteki ref. társaság női és férfi választmánya. 38. Budapesti lengyelegylet 15 tag. 39. Trieszti ált. biztosító-társulat 200 tag. 40. Magyar ált. takarékpénztár r. t. 50 tag. 41. Könyvkereskedő utazók egyesülete 12 tag. 42. Berlini magyar egylet. (A sorrend.) A temetés május hó 9-én d. u. 3 órakor kezdődik a következő sorrendben: I. 14 Nemzeti Múzeumban: 1. Gyászhangok. Erkel Ferencztől. Előadja a m. kir. Operaház teljes zenekara. 2. Baksay Sándor a dunamelléki ev. ref. egyházkerület püspöke egyházi gyászbeszédet mond. 3. Egyházi ének. Előadja a m. kir. Operaház énekkara. 4. Dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a magyar kir. kormány nevében gyászbeszédet mond. 5. Dr. Beöthy Zsolt az összes tudományos irodalmi és újságírói intézetek és egyesületek képviseletében gyászbeszédet mond. ti. Gyászinduló. Erkel Ferencz Hunyadi László czimű dalművéből, előadja a m. kir. Operaház zenekara. II. A gyászmenet. 1. Lovasrendőrök. 2. Katonai zenekar. 3. Küldöttségek, egyletek, a főiskolai és tanulóifjúság. 4. Katonai zenekar. 5. Koszorús kocsik. 6. Lelkészi kar. 7. Művészi jelvények. Rendfelvivők. 8. Halottas kocsi, mellette két oldalt belső sorfalul a Petőfi-társaság tagjai fáklyákkal s külső sorfalul az Adria hajóstársaság tisztjei. 9. Családtagok. 10. Kormány, országgyűlés, tábornoki- és tisztikar, Budapest székesfőváros törvényhatósága, egyéb hatóságok. 11. Irodalmi- és tudományos testületek. 12. Katonai zenekar. 14. Lovasrendőrök. 15. Kocsik. A gyászmenet a Múzeum-körúton, Kerepesiúton és Köztemető uton a kerepesi uti temetőbe haladva. III. a Nemzeti Színház előtt megáll, ahol Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója a Nemzeti Színház, az összes budapesti színházak és a magyar színművészet képviseletében búcsúbeszédet mond, mely után a Ganz-gyári Dalkör a Kölcsey Himnuszát énekli el. IV. A temetőben. 1. Egyházi ének, előadja a teológusok énekkara. 2. Ima, mondja Papp Károly ev. ref. lelkész. 3. Herczeg Ferencz a Petőfi- Társaság nevében búcsúbeszédet mond. 4. Tuba János Rév-Komárom közönsége nevében búcsúztatót mond. 5. Áldás, mondja Papp Károly ev. ref. lelkész. 6. Gyászdal, előadja a m. kir. Operaház énekkara. A holnapi nap folyamán a végrehajtó bizottság képviseletében a következők végzik a felmerülendő teendőket: Molnár Viktor államtitkár, Vida Imre fővárosi tanácsos, Cziklay Lajos szerkesztő, Tóth Árpád múzeumi titkár és Rónay Zoltán dr. miniszteri fogalmazó. (A halottas kocsi.) A költő holttestét a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokából az Entreprise nyolcfogatú, gazdag ezüstös díszítésű fekete gyászhintóján viszik ki a temetőbe. Ugyanezen a gyászhintón vitték ki Kossuth Lajos holttestét is a temetőbe a Múzeumból. (A bonczolási jegyzőkönyv.) A költő holttestét az éjjel folyamán előbb felbonczolták, majd bebalzsamozták. A bonczolásról Hollós Ferencz dr., a távollevő Portik Ottó tanársegéde, Pakta Viktor tanársegéd és Stricker Mór dr., Jókai volt háziorvosa jegyzőkönyvet vettek föl, amelynek kivonata a következő: A bonczolásnál mindenekelőtt konstatálták, hogy Korányi tanár és Stricker dr. diagnózisa teljesen helyes. A beteg először influenzában, majd tüdőgyuladásban, végül mellhártyagyuladásban szenvedett. Megállapították továbbá, hogy Jókai Mór fiatal korában tüdővészes volt. A tüdő bal csúcsa fölött a visszafejlődött tuberkulózis kétségtelen jeleit találták. Jókai ugyanis 43 évvel ezelőtt tuberkulózikus volt és hosszú ideig vért köpött. A bonczolásnál megállapították, hogy Jókai Mór szívében az erek el voltak meszesedve. Éppen ez a körülmény siettette halálát. Az agyvelőt nem bonczolták fel, mert ez akadályba ütközött. A jegyzőkönyv megemlékezik a bebalzsamozás módjáról is. Hollós dr. és Palota úr a több helyen szabaddá tett véredényekbe Portik-féle folyadékot fecskendeztek. Rendes időben, körülbelül 25 perc múlva, a folyadék az egész testen átszűrődött. A zsigereket és a belső részeket a balzsamozás után visszatették helyükre és azután összevarrták a bonczolás helyén a bőrt. Korányi tanár, miután elolvasta a bonczolási jegyzőkönyvet, a következőket mondotta tudósítónknak : — Valóságos isten csodája, hogy Jókai, a kinek, mint a bonczolás kiderítette, minden belső szerve meg volt támadva, gyenge fizikumával ilyen sokáig el tudott élni s oly óriási munkásságot tudott kifejteni. Szivén tágulást konstatáltunk. Ha szive nem lett volna oly gyönge, a halál sem következik be oly hirtelen. A részvét. (A képviselőház ülése.) A képviselőház mai ülésének jórészét Jókai Mór emlékének szentelte. Perczel Dezső elnöke a Ház, Berzeviczy vallás- és közoktatásügyi miniszter a kormány, Thaly Kálmán az ellenzék nevében szólalt föl. Perczel Dezső elnök így emlékezett meg a nagy halottról: Meg fogja engedni a Ház nekem, hogy azon eddig folyton követett szokástól és gyakorlattól, hogy a mindenkori ülésszakok első ülésében egyéb ne történjék, mint hogy a Ház legközelebbi ülésének napirendje állapíttassék meg, ezúttal tekintettel arra a megrendítő országos veszteségre, amely a Ház üléseinek szünetelése alatt adta elő magát, eltérjek. (Halljuk! Halljuk!) Azalatt, míg a Ház üléseket nem tartott, folyó hó 5-én az esti órákban, elragadta a halál az ország koszorús költőjét, Jókai Mórt. Megrendítő eset ez az egész országra, megrendítő eset minden magyar emberre, és én azt hiszem, hogy ha nem is állna fenn évtizedek óta az a benső kapocs, amely a törvényhozást és utóbbi időben annak mindkét Házát Jókaihoz kötötte, még az esetben is kötelességem lenne e helyről megemlékezni az elhunyt nagy hazafiról. Mert Jókai Mór az ő hasznos és a magyar névre csak dicsőséget árasztó működésében több mint négy évtizeden át a törvényhozásnak is tagja volt. 1861-ben választatott először képviselővé és 1896-ig tagja volt az országgyűlés képviselőházának, 1896 óta pedig a törvényhozás másik házában, a főrendiházban működött mint törvényhozó, Így tehát ez a gyász nemcsak országos jellegénél fogva, hanem úgyis mint a Háznak saját gyásza érinti a képviselőházat. Jókainak mint írónak, mint költőnek méltatása teljes valójában nem e helyre tartozik. Meg fog az történni kétségtelenül. Sokkal inkább is átérzi azt mindenki, hogysem erre itt e perczben kitérni kellene. Két dolog van azonban, melyet hallgatással nem mellőzhetek és a melyet különösen kiemelni kívánok. Ez a két dolog az, hogy mi Jókai Mórban a leglánglelkűbb, legtörhetlenebb hazafiak egyikét, az ország legkiválóbb fiainak egyikét gyászoljuk, aki a legmelegebb szeretettel csüngött a hazán, mindnyájunk közös édesanyján ; a másik az, hogy Jókai mindvégig megtartotta azt a tőzsgyökeres magyarságát, amely őt a külföld előtt ismertté, kedveltté és rokonszenvessé tette. (Igaz! ügy van!) Ezúttal formai indítványt nem kívánok tenni, t. Ház, mivel mai ülésünkben még határozatot nem hozhatunk. De a Háznak beleegyezésével máris intézkedtem, hogy a Ház külső gyászának kifejezéséül és a Ház összes tagjai mélyen érzett részvétének nyilvánításául díszes koszorú helyeztessék az elhalt hazafi ravatalára. (Általános helyeslés.) Fölkérem azonkívül összes képviselőtársaimat, hogy a hétfőn délután 3 órakor a Nemzeti Múzeum csarnokában megtartandó végtisztességen megjelenni és őt utolsó útjára elkísérni hazafiai kötelességüknek tartják, természetesen az elnökség vezetése alatt. (Helyeslés.) Ami most már a külön indítványokat illeti, azokat, miután a hétfői ülésen sem lesznek elkésettek, a hétfői ülésre tartom fenn és akkor fogok azok iránt a Háznak javaslatot tenni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kér szót. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, T. Ház! Én a kormány nevében is hozzájárulok a mélyen. elnök úr előterjesztéséhez, annak minden részéhez. Nem kételkedem benne, hogy a magyar képviselőház méltó és hű kifejezője lesz a nemzeti közérzületnek, amely megilletődéssel borul a nagy költő ravatalára és kívánja őt a nemzet halottjaként gyászolni. (Helyeslés.) Jókai írói munkásságával Magyarországnak annyi és oly maradandó dicsőséget szerzett, hogy a magyar nemzet önönmagát kisebbítené, ha a kegyeletnek méltó kifejezést nem találna annak a költőnek elhunyta alkalmából, aki a magyar névnek, a magyar költészetnek a világ minden műveit nemzete körében számtalan barátot szerzett, (Általános élénk helyeslés), a ki pazar gazdagsága képzeletével világokat fedezett fel nemzete és a többi művelt nemzetek számára, s a kinek alakja elválaszthatatlanul összeforr nemzetünk egész újabbkori történetével. (Úgy van! Úgy van!) A nemzet újjászületésének nagy napjaiban, Petőfi oldalán mint az uj szabadság és az uj nemzeti élet lángszava előhírnöke szólalt meg. (Úgy van! Úgy van!) A nemzet tetszhalálának gyászos éveiben, humorának ragyogásával, páthoszának tüzével, nyelvének csodás varázsló erejével élesztgette, ébresztgette átéit nemzetét, és az újabb alkotmányos korszakban a király és a nemzet egyező elismerésétől környezve, soha le nem téve lantját, kifogyhatatlan képzelettel és soha nem lankadó alkotási kedvvel érte el, mint a nemzet valódi poéta laureátusa a patriarchák korát, míg most, nekünk még mindig korán egész nemzetének hálájától, szeretetétől, kegyeletétől kisérve szállt a tavasz virágaitól behintett sírjára. T. képviselőház! A költő halála olyan időben következett be, amidőn az országgyűlés szünetel és ezért a kormány kötelességének tartotta, a törvényhozás jóváhagyásának reményében, saját felelősségére tenni meg a legszükségesebb intézkedéseket arra nézve, hogy Jókai, mint a nemzet halottja az ő nagy nevéhez és a magyar nemzethez méltó végtisztességben részesüljön. (Élénk helyeslés.) Annak idején bátor leszek a kormány részéről tett intézkedésekről és az azok során felmerült kiadásokról a t. Háznak tüzetes előterjesztést tenni, most a Ház megalakulása előtt tudtommal formaszerű határozatot nem hozhatván, csupán arra szorítkozom, hogy a kormány ezen megtett intézkedéseiről a t. képviselőháznak rövid előzetes jelentést tegyek és az elnök úrnak a Ház nevében tett kijelentéseihez s intézkedéseihez hozzájáruljak. (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: T. Ház! Azon országos gyásztól, a mely nemzetünket sújtotta s a melyben az egész világ nyelvkülönbség nélkül osztozik, legmélyebben meghatva, egészen lekötve és érzelmeimnek szavakat alig találva állok itt. Költőről és pedig a költők egyik legnagyobbikáról, a képzelőtehetségnek valójában csodákat művelő mesteréről, szellemóriásról lévén szó, nem követhetem szerény tehetségemmel az ő kápráztató fantáziáját, bár illenék, hogy róla szólva, iparkodjam költői szárnyalású szavakban hozzá méltó módon fejezni ki magamat. Ha öt, nemzetünknek elhalt büszkeségét tekintem és hasonlítani akarom valamikor, először is a magyar Parnassus egének legragyogóbb csillagjai jutnak eszembe. De csillaghoz hasonlítani öt talán kissé elkopott hasonlat volna s nem is elég hű, mert ő fényesebb volt, az ő költői szelleme nagyobb fényt szórt nemzetünkre és az egész művelt világra, mint a milyen fényt egy csillag áraszt. A káprázatos ragyogványok közül talán észak csodájára, az északi fényre gondolhatnék, hogy ahhoz hasonlítsam őt a költészet egén, de ez a hasonlat is hibás volna, mert bár az utóbbi csodás színben ragyog, mind a kettő: a csillag is, az északi fény is hideg és nem melegít. A mi nagy emberünknek, a mi nagy halottunknak pedig, mint költőnek is, mint embernek is egyik megbecsülhetetlen szép és nemes tulajdonsága volt az, hogy amíg egyrészt az ő csodálandó képzeletével és mesteri tollával lebűvölte és bámulatba ejtette az egész emberiséget, addig másrészt az ő hatása, az ő fénye melegítő is volt. (Úgy van! Úgy van !) Éppen az adja meg az ő teljes nagyságát, hogy az ész a képzelem csodás hatásán kívül a szív hatását Jókaiban nem nélkülöztük soha. (Igaz! Úgy van!) Az ő szíve mikor legremekebb műveit irta is, hazájáért dobogott mindig. A meleg hazaszeretet az, a mely neki tulajdonsága volt, vele született és amely elkísérte őt koporsójáig, utolsó leheletéig. Regényeiben, legszebb munkáiban mindenütt, minden magyar ember kiérzi a hazaszeretetet és a nemes szív melegségét egyaránt. (Úgy van ! Úgy van !) Ezért kevesebb fény ő nekünk, mint akár a csillagok fénye, akár az északi fény ; alján ö a AZ ÚJSÁG 1904. május 8.