Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)

1904-05-16 / 136. szám

II. évfolyam, 130. szám Hétfő, május 16.­ Budapest, 1904. Előfizetési árak: Egész évre....... Félévre ... _ „ Negyedévre ... Egy hóra .. .M 28 k. - £ 14 » — » 7 » - » 2 » 40 . Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Kerepesi­ út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Kerepesi­ út 54. sz. Telefon 52-73. Megjelent minden nap, ünnep és vasárnap után is. A delegácziók a királynál. Még nincs egy fél esztendeje, hogy Bécs­ben a király előtt megjelent a két delegá­­czió, s ma ismét fogadás volt az udvarnál, ma a király ismét trónbeszédet mondott a két delegácziónak. Hiába, sok a pótolni való innen is, tumnan is. A közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok közül az osztrákot fogadta első­nek a király. A vendégé az elsőség. A­mi politikai érdekessége azonban a fogadásoknak volt, az a magyar félre esett. Amott a király tartózkodó volt és hideg, itt meleg és olvadó. Amott egyenesen megakadályozta, hogy a politikusok napi kérdésekről, politikai problé­mákról nyilatkozzanak, itt egyenesen ráterelte a beszédet, s maga kezdett politikai beszél­getéseket. Amott hideg volt a felség és érez­tette kedvetlenségét, főképp a csehekkel szem­ben, emitt jókedvű volt és derűs és minden apróság iránt érdeklődött. A trónbeszéd maga, melyet a király a két delegáczió tagjaihoz intézett, kevés jelen­tős dolgot mond. A­mikor szenzáczió van trónbeszédekben, inkább veszedelem a népekre, mint gyönyörűség. A király beszéde örömmel konstatálja, hogy a külpolitikában semmi jelentős vál­tozás nem történt. Legalább olyan nem, a­mi közvetetlenül érintene bennünket. A messze Keleten dúló háború semmiben se érinti az európai hatalmakat, csak egy vágya van az emberszeretetnek, bárha vége szakadna a vér­ontásnak. A mi kívánalmai vannak a haderőnek és tengerészeinek, múlhatatlanok azok és olyatén­­képpen vannak beállítva, hogy a népeket teher ne nyomja. A cercle során is azt hallotta a delegátu­sok nagy része a felségtől, hogy teher nélkül javítunk a haderő dolgain. Bárha jó termés volna, bárha gyarapodnék minden jövedelem. S bárha enyhülne minden teher. Ezeket a kívánságokat hangoztatta a király. És ezen kívül még örvendezett, hogy a legutóbbi feje­delmi tény­e olyan osztatlan örömet keltett. Még egy jelentős nyilatkozata volt. A vasúti sztrájkról szólván, örömét fejezte ki, hogy ilyen öntudatos, szilárd és erőskezű kormánya van Magyarországnak. * Egyébként álljanak itt a részletes tudó­sítások : A ma­faj defe­áczió. Ő felsége a király ma délelőtt fogadta hagyományos szertartások mellett a magyar delegácziót. Ezt megelőzőleg déli tizenkét órakor a delegátusok az országháza delegá­­cziós termében gyülekeztek. Széll Kálmán elnök itt megismertette velük az ő felségé­hez intézendő beszéd tartalmát. Az országos bizottság tagjai túlnyomó részben diszmagyarban voltak. De az idén feltűnően sokan viseltek katonai egyenruhát. Uniformisban jelentek meg: Andrássy Gyula gróf, Andrássy Tivadar gróf, Hadik János gróf, Esterházy Miklós herczeg, Semsey László, Mü­nnich­ Aurél, Zichy Aladár gróf. A miniszterelnök díszmagyart öltött magára. Hasonlóképpen Burián István báró közös pénzügyminiszter is. A többség tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Hasonlóképpen a főrendi delegá­tusok is. Az ellenzék ellenben csak két tag­gal volt képviselve: Zichy Aladár gróf és Lovászy Mártonnal. Rakovszky István, Oko­­licsányi László, Wilczek József gróf és Szent­­iványi Árpád távolmaradtak. Széli beszéde után a delegátusok Buda­várába hajtattak s a királyi várlak fehértermé­­ben gyülekeztek. Néhány perczczel egy óra előtt Apponyi Lajos gróf udvarnagy vezeté­sével a nagy kihallgatási terembe vonultak s ott a trón előtt félkör­ben foglaltak állást. A teremben Goluchowski Agenor gróf, Pitreich lovag és Burián báró közös minisz­terek, továbbá Tisza István gróf miniszterel­nök, valamint Festetics Tasziló zászlós ur, mint a főkamarásmester helyettese és Paar gróf lovassági tábornok, őfelsége főhadsegéde már jelen voltak. Festetics Tasziló gróf jelentésére ő felsége, a ki lovassági tábornoki díszegyenruhában volt, a kih­allgatási terembe lépett és az emel­vényen a trónszék előtt állott meg. A királyt beléptekor a jelenvoltak lelkes éljenzéssel üdvözölték. Festetics Tasziló gróf az emelvény bal­oldalán foglalt állást, mellette Paar gróf, néhány lépésnyire balra a közös miniszterek álltak; elől az emelvény baloldalán volt Tisza István gróf miniszterelnök, m­íg Apponyi Lajos gróf és Driancourt őrnagy szárnysegéd az emelvény másik oldala mellett állapodtak meg. (Széll beszéde.) Széll Kálmán, mint a delegáczió elnöke, a félkörből kilépve, a következő beszédet­­in­tézte ő felségéhez : Császári és Apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk ! A közös ügyek tárgyalására hivatott orszá­gos bizottságok intézményének fennállása óta gya­korolt szokás hozza a felséged által ezen évre összehívott országos bizottságot is felséged trón­jának zsámolya elé. De nemcsak ez a hagyományos szokás vezet bennünket felséged legmagasabb szine elé. Szívünk érzelmei késztetnek erre, hogy kifejezzük ez alka­lommal is örökölt hűségünet és biztosítsuk felsé­gedet törhetetlen ragaszkodásunkról és odaadó hó­dolatunkról. Alig pár hónapja fejezte be ezen országos bizottság elődje törvényszabta teendőit. Ezen rövid időköz alatt a nemzetközi viszo­nyokban és azokban a kérdésekben, a­melyek a mi feladatunkat érintik, alig állottak be oly vál­tozások, melyek azokat a szempontokat módosíta­nák, a­melyek az előző országos bizottság elhatá­rozásaira mérvadók voltak. Gondoskodni fogunk mi is azokról az eszkö­zökről, a­melyek a közös védelem hatályos és sikeres biztosítására szükségesek, áldozatkészség­gel és megfontolásával annak, mit kíván múlha­tatlanul a monarchia és Magyarország biztossága és mit bír el a Szent István korona országainak gazdasági ereje. Benső, megnyugvással láttuk, hogy az a ba­rátságos, jó viszony, a­mely a hatalmak között és köztünk fennáll, mindinkább megszilárdult és hogy bensőségben és szilárdságban nyert az a szövetség, a­mely a mi politikánknak közel ne­gyedszázad óta sarkköve és a­melynek értékét és erejét az bizonyítja legjobban, hogy Európa köz­tudatába ment át immár az a meggyőződés, hogy a hármasszövetség nemcsak a szövetségben álló hatalmak érdekeinek felel meg, de hogy az senki ellen irányozva nem lévén, az európai béke és az egyensúlyozott hatalmi viszonyok egyik főbiztosí­­tékát képezi. Messze a keleten ádáz küzdelem dúl. Bár érdekeink ott közvetlenül érintve nincsenek, mégis emberi szempontból és azon visszahatásnál fogva ,­melyet ez a háború az összes európai pénz- és gazdasági viszonyokra gyakorolhat, minél előbbi befejezését óhajtjuk. Felséged vitéz s a múltban oly sok dicsősé­get aratott hadserege, a mely a monarchia és az ország biztonsága fölött őrködik s a mely a miénk is, most ebben rójják le a mi fiaink a haza iránti védelmi kötelezettségüket, a melynek tehát egy része a mi vérünkből való vér, felséged legmaga­sabb intenczióihoz képest, melyeknek megvalósí­tására mindenkor készségesen járult a két állam­nak képviselete, a belterjes fejlődés oly fokán áll, hogy a teljes megnyugvás érzetével tekintünk feléje. A­mit a fejlődés törvényei és a felfegyver­zés tökéletesbítése múlhatatlanul megkívánnak a hadsereg harczképességének erősbítésére, felajánl­juk áldozatkészséggel; de az ország gazdasági ere­jének határait túllépnünk nem szabad és nem fogjuk, mert az érintetlen gazdasági szervezet az állami életnek, sőt magának az állam biztosságá­nak is szintén elengedhetetlen előfeltétele. Felséges ur! Legkegyelmesebb urunk! Felsé­ged atyai uralkodása lánczolatát mutatja fel azon tényeknek, a­melyek indokaikban és nagy czél­­jaikban igazán fejedelmiek. Felséged hű magyar nemzetével együttérez jó- ,és balsorsban.. A­mikor a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét ülte, felséged a nemzeti kegyelet legszentebb ér­zéseiben forrt össze a nemzettel. És csak az imént is, erről a magaslatról mindezeket áttekintve, megértette a nemzeti érzé­sek egyik legerősebb lüktetését. Egy nagy múlt történelmi nagy alakja em­lékének kegyeletes megőrzésében kezdeményed szózatával kereste fel a nemzet szivét. Felséged e magas fényben az atyai szeretet melegítő sugarával világított be a nemzet lelkébe, a mely kegyelettel csüng dicsőséges és viszontag­­ságteljes múltja nagy alakjain. A nemzet hálás érte királya iránt, a ki tudja, hogy az a trón nyugszik a legbiztosabb alapokon, a mely a nemzet szívébe ereszti be gyökereit; a nemzet pedig tudja, hogy a jövő nemzedékek boldogsága és a magyar állam fenn­állása függ attól, hogy király és nemzet egyet­értésben és együttérzésben forrjanak össze. Hiszen a korona legszebb ékessége a nem­zet szeretete; a korona dicsősége és fénye pedig a nemzet ereje. A magyar nép királyához hűséges; öröklött és köteles érzése ez. Feléged ezt a köteles hűséget és ragaszko­dást átalakította rajongó szeretetté és lelkes oda­adássá. A magyar nemzet királyához nemcsak a tör­vény parancsoló erejénél fogva, de szive érzései­vel ragaszkodik.­ ­ Lapunk mai száma 10 oldal. - . - «— , - J • . 4 . ~4­4 !

Next