Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)
1904-05-26 / 145. szám
10 AZ ÚJSÁG 1904. május 26. pedig a párt tagjainak lovagias ügyeiknél megbízható és lelkiismeretes segédeket ajánl, kik azon esetben, ha a krakélereskedésnek csak legcsekélyebb nyomát is látnák, kötelesek ezt a párt párbajbíróságának bejelenteni. A párt közéletünk egy kimagasló tagjának és az egyetem egyik tanárjának elnöklete alatt 50 tagú, állandó párbajbíróságot alakít, melynek tagjai közül esetről-esetre 10 kisorsoltalak az illető ügy elbírálására. Krakélereknek a párt tagjai nem kötelesek elégtételt adni. Ilyen esetben a párttag ügyét a bizottságnak mind az ötven tagja, nem mint testület, de mint egyének, magukévá teszik. Oly esetekben, midőn nem lát a bíróság a párbajozásra okot, elvállalják a felek közötti békés kiegyenlítést. Az elnökség a tegnapi nap folyamán felszólította a párt tagjait, hogy jelentkezzék az, aki a párbajbiróságban résztvenni kíván. Az eddig jelentkező 174 tag közül az elnökség 50 tagot választott ki s megerősítés végett a névsort a végrehajtó bizottság elé terjeszti. Az elnöki tisztségekre az elnökség Teleki Sándor gróf országgyűlési képviselőt és Vámbéry Rusztem dr. egyetemi tanárt kéri fel. Az alelnöki teendőkre ifj. Hampel Józsefet, a párt elnökét és Csatári István végrehajtó-bizottsági tagot kérték fel. Előadók: Zsitvay Tibor, Szevera Károly, Plang Ervin, ifj. Radics Ferencz és Svarafiáth Jenő. — A kaszárnyák fölirása: Képviselőházban és delegáczióban újra és újra halljuk a panaszt és vádat, csak ígéret volt és szép szó a kaszárnyák magyar fölirása. Sohse lesz belőle semmi, mondják a politika kuruczai. Egyszer nagyon hideg van, egyszer nagyon meleg van, soha sincsen jó idő a magyar politikának. Közben pedig zaj nélkül és lárma nélkül mind magyarrá válik a sok német fölirás. A delegáczióban még nem szavazták meg a szokatlan követeléseket, de a hadtestparancsnokság budai palotáján a mai naptól már ott ékeskedik a magyar fölirás is: CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI HADTESTPARANCSNOKSÁG. Ma csinálták meg az uj fölirást. És követni fogja rövid időn mindmegannyi, a ki eddig német is, vagy csak német volt. — Merénylet a czár vonata ellen. Pétervárról. távirják lapunknak, hogy a czárnak Kremencsngban tett látogatása idején a város közelében a vasúti síneket felszedve találták. E körülményt még a czár vonatának elindulása előtt felfedezték, mert előzetesen egy más vonat indult el, a mely ott, ahol a sínek fel voltak szedve, felfordult. — Egy tanár ünneplése. Vécsey Tamás egyetemi tanárt hallgatói ma szívélyes ováczióban részesítették abból az alkalomból, hogy a tudós professzor negyven esztendei tanári működés után ma tartotta az idei iskolai évben utolsó előadását. Tanítványai nevében Spur László elsőéves joghallgató üdvözölte, mire Vécsey Tamás meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért. — Nem gondoltam volna — úgymond — hogy negyven éve múlt már, amióta az ifjúsághoz beszélni kezdtem. Ezek a peresek, ezek az órák és szemeszterek bámulatos gyorsasággal tűntek el, számukat nem jegyeztem föl, de följegyeztem, hogy bizony jelentkeznek már az apák fiaikkal, sőt nagyapák unokáikkal, akik előadásaimat hallgatták. Az ifjúság lelkes éljenzéssel fogadta az ősz tanár szavait. — Két szobor. Vasárnap délelőtt két szobrot lepleznek le Budapesten. Irányi Dániel szobrát a Gyár utczában, Steindl Imre műépítészét a képviselőház előcsarnokában leplezik le. Az Irányi Dániel-szoborbizottság a leleplezésre a képviselőim, elnöksége útján meghívta ma a Ház tagjait is, akiket az elnökség, mivel a Ház ülést nem tart, ezen az utón hív meg az ünnepre, amelyet vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartanak meg. — Automobil-baleset. Gráczból jelentik, hogy ott súlyos automobil-baleset történt. Hohenburger Móricz div törvényszéki bíró automobiljába menetközben egy kutya ugrott bele. A kormányzókészülék megsérült, az automobil nekiment egy fának, majd az árokba dőlt. A kocsin ülők valamennyien eszméletlenül terültek el a földön. A sütő a fején sérült meg és kificamította az egyik karját. Hohenburger dr. jobb lába térdkalácsán és egy hölgy, aki a kocsin ült, szintén egyik lábán törést szenvedett. — A miniszter előszobájában. Szegény Knabe Farkas Jeremiás nem valami dicsőséges irodalmi alkotás, hanem azért egy csomó évtizedre megváltotta magának a halhatatlanságot azon a szemernyi igazság révén, mely szintelen, lucskos, német szentimentalizmusának híg levében úszkál. A miniszter előszobája a világ minden tájékán ugyanaz a szomorú zsarnoka a teljesületlen óhajoknak, sóhajoknak. Alakjai, a körmét piszkáló, fess segéd fogalmazótól a képtelen kiterjedésű szalonkabátokban ácsorgó falusi instánsokig jóformán semmi lényeges eltérést nem mutatnak föl. A napokban mégis a m. kir. belügyminisztérium előszobája produkált ezen a téren egy eredeti, kedves és derűs vonást, ami nem mindenütt és nem mindenkor esik meg. Ma talán másodszor vagy harmadszor történt Tisza István rövid kormányzata alatt, hogy egy bácskai paraszt-deputáczió kérvény-átadója a biztató válasz után »egy kis írást« kért a miniszterelnöktől, hogy odahaza igazolni tudják az istánczia átadásának megtörténtét. Hát kapott is menten rendes elismervényt. A mi nagy nyugodalom az ügyes-bajos szegény népnek. A legutóbbi belügyminiszteri audienczia alkalmával a jelentkezők tömegében ott ődöngött egy őszbe csavarodott, szegényes gunyás parasztember is. Nem tudta a dörgést, hát persze nem jelentkezett idején. Végre a titkárnak szúrt szemet. Megkérdezte : — Mi jóért jött bácsi ? — Beszélni akarok a miniszterelnökkel. — Mi dologban? — Nincs nekem semmi dolgom. Csak éppen látni akarom a kegyelmét. Meg beszélni szeretnék vele. Mert azt hallom, olvasom felőle, hogy valami derék, hatalmas magyar ember legyen. — Már pedig az most már bajos dolog lesz. — Csak mondja meg a nagyságos ifjúr ő kegyelmének, hogy itt vagyok én, már mint Kovács Péter, gyalog jöttem be Háczkevéből, azért, hogy meglássam és beszéljek vele. A jószivü titkár meg is jelentette a furcsa audiencziázót s jött ki csakhamar, hogy lépjen be Kovács Péter uram, várja a nagyúr. Kovács Péter beballagott a kibérlelt ajtón s bent is maradt jó fertályóráig. Úgy hogy a soron kívül praetereált kir. tanácsosok, érdekes özvegyek ugyan boszosan dohoghattak az együgyű vén parasztra, meg az egész átkozott demokrácziára. Végezetül is kijött a miniszterelnök szobájából Kovács Péter felebarátunk, negédes csillogásán meg se látszott, hogy gyalog jött be Ráczkeviből. — No hát jóra végzett, öreg? — Igen fájta ember ő kegyelme. — Hát mit mondott? — Hát azt is mondta, hogy már alkonyodik, nem jutok haza Ráczkevibe gyalog, ifjuram adjon egy kis költséget a vasútra. A jószivü titkár még ezt a kívánságát is betöltötte s igy aztán Kovács János atyafi legalább is olyan boldog megelégedettséggel távozott a miniszterelnök előszobájából, mint színpadi előképe, ama bizonyos Knabe Farkas Jeremiás. — Nyilatkozat. Felkértek a következő sorok közlésére: Nagyváradi lapok nyilatkozataiból látom, hogy az »Alkotmány« a napokban az élesdi sajnálatos eseményekkel foglalkozván, kérdező formában valami olyas, éppen nem hízelgő rágalmat szellőztet meg, mintha amaz események előidézésébe én is befolytam volna. Nem érzem ugyan erkölcsileg kötelezve magamat arra, hogy ily, kérdés alakjában feltett, tehát ugyancsak óvatosan beadott rágalomra válaszoljak, nehogy azonban ez esetben hallgatásom félremagyarázható legyen, kijelentem, hogy a szomorú élesdi katasztrófa előidézésében semmi részem nincs, én senkit semmiféle gyűlés megzavarására vagy effélére nem küldtem, nem kértem, meg nem bíztam és felkérem a néppárt igen tisztelt orgánumát, hogy mivel a kérdezésére ezzel most már megfeleltem, ezt a feleletemet is közölje hasábjain; ha pedig máskor efféléket akar kinyomatni, szerkeszsze meg az efféle, befeketitésre czélzó pletykahireit állító és nem kérdező mondatok alakjában, hogy az ember esetleg a bírótól is megkérdezhesse, hogy szabad-e ilyen állításokat megkoczkáztatni. Mezőtelegd, 1904 május hó 25-én. Telegdi József. — Egy herczeg halála. A berlini Morgenpost-nak Schwerinbe küldött munkatársa azt jelenti, hogy Pál Frigyes herczeg halála óriási feltűnést kelt. A titokzatos esetről még semmiféle részletet sem lehet tudni. Senki sem hiszi el, hogy a herczeg szívbajban szenvedett. Az orvosi véleményen nincsenek aláírva azok az orvosok, akik a herczeget kezelték. A herczeg anyja bizonyára nem utazott volna el, ha fia életét veszedelem fenyegeti. Mindenki csodálkozik azon, hogy hivatalosan semmit sem tesznek közzé. Senki sem tudja, ki volt a haldoklónál ? hivtak-e hozzá orvost s ki igyekezett a betegen segíteni ? Mindezekre a kérdésekre senki sem tud felelni. A herczeg villájára bírósági pecsétet tettek. — Két szédelgő. Ágai Adolf szerkesztő a következő nyilatkozat és kérelem közlésére kért fel bennünket: Három éve, hogy két iparlovag nevemmel visszaélve, kéziratom hamisítványával kérő leveleket mutatnak be barátaimnál és ismerőseimnél, akik csak alkalomadtán tudatják velem, hogy »az ön protegóját megembereltem«. Ki 40, ki 60 koronával igyekezett segíteni a mellbeteg ifjún vagy a kétségbeesett apán, a ki gyermekét nem bírja eltemettetni stb. Tisztelettel kérem mindazokat, akiknél ez a két vásott gazember meg találna fordulni, hogy az én nevemben zsaroljanak, fogassák el őket és adják át a rendőrségnek, már csak azért is, hogy »a koldusok meg ne lophassák a szegényeket«; a budapesti újságok szíveskedjenek tudomást venni e soraimról. Budapest, 1904. május 25. Agai Adolf: — A vérhas baczilusa. Londoni lapok szerint Castellani dr. ceyloni bakteriológus fölfedezte a vérhas baczillusát. Kísérletei alapján vérhas elleni szérumot készített és most oltási kísérletekkel foglalkozik. Ezek a kísérletek most meglehetősen aktuálisak, mert a vérhas, mely a háborúk egyik rendes kísérője szokott lenni, a mostani orosz-japán háborúban is nagy mértékben szerepel. Egyik veszedelmes fajtáját japán vérhasnak hívják. Már Herodotos is leír egy vérhasjárványt, mely a perzsa sereget megtizedelte. Egyiptomi papirosok is megemlékeznek ily járványokról. A középkorban Európában több ízben, így 1538-ban járványosan dühöngött a vérhas, mely Indiában, Ceylonban, Kínában, Arábiában, Szudánban, Núbiában, Mexikóban, Brazíliában, Cayenneben időről-időre nagy erővel fellépő epidémia, a szórványos eseteket nem számítva. Már Castellani előtt is többen állították, hogy megtalálták a vérhas okozóját, de utólag mindig kiderült, hogy csalódtak. Vérhas-szérumot is próbáltak már előállítani. Néhány évvel ezelőtt két olasz kutató, Celli és Siocca különféle baktériumokból előállított egy vérhas-toxint, amelylyel kísérleti után vérhast lehet előidézni. — Halálozások. Özvegy Telbisz Edéné született Lombay Karolin, néhai Telbisz Jenő budapesti zeneszerző és zenetanár édesanyja és néhai Lombay Imre 1848—49. évi főkapitány nővére f. évi május hó 24-ikén meghalt. Temetése f. hó 26-ikán, csütörtökön, d. u. 4 órakor lesz a Práterutcza 14. sz. gyászházból.