Az Ujság, 1904. június/1 (2. évfolyam, 151-165. szám)

1904-06-01 / 151. szám

1904. junius 1. AZ ÚJSÁG lőttük ugyanazon szónokoktól, mint a költ­ségvetési albizottságban. A védelem is ugyanaz volt. A vita végén sorompóba szállt, maga Pitreick lovag is s miután az egyes szónokok kifogásaira válaszolt, emelkedett hangon kérte az előterjesztés elfogadását. A hadügyminisz­ter kívánsága teljesült. Részletes tudósításunk a következőt A magyar­ delegáczió négy egyesült albizottsága. A magyar delegáczió négy egyesült albizott­sága ma délelőtt 1 /211 órakor Szapáry Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívül szükségletét. A közös kormány részéről jelen vannak: Burián István báró közös pénzügyminiszter és Thallóczy Lajos osztályfőnök. Münnich Aurél előadó javasolja, hogy az al­bizottság elismerésének adjon kifejezést a sokkal áttekinthetőbb és könnyebben ellenőrizhető bosnyák­­herczegovinai közigazgatási költségvetés előterjesz­téséért, a­melyből megnyugvással győződhetik meg az albizottság arról, hogy a megszállott tartomá­nyok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális vi­szonyai folytonos haladást tüntetnek fel, valamint arról, hogy saját költségeit nem csak saját bevé­teleiből fedezi Bosznia, hanem még felesleget is tüntet ki. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismeréséhez. Kívánja, hogy zárszámadásba az előirányzattal való összehasonlítás és a mérleg is fölvetessék. Az ösz­­szes egyenes adóbevételi források alig mutatnak fel fejlődést, sőt egyik-másik visszaesést mutat. Ezek az adók ugyanis olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek. Az indir­ekt adók tekinte­tében jelentékeny fejlődés tapasztalható, a­miből következtethető, hogy némi tekintetben a vagyo­­nosodás és az erkölcsiség is kedvező fejlődésen, mennek keresztül. Elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költségvetés rendszerét hozta be; ez az igazi alkotmányos eljárás. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani köz­­gazdasági helyzet máris elért bizonyos fejlődést és ha ezen az úton tovább megyünk, Bosznia pénz­ügyei főleg a közvetett adók terén erősen fognak fejlődni. Az egyenes adók fejlődésére azonban nemcsak az igazságos megadóztatás, de az állam pénzügyi érdekében is súlyt kell helyeznünk; a pénzügyminiszternek tehát nem szabad elzárkóznia e téren a reformoktól. Figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy mindaz, a­mi Boszniában és Herczegoviná­­ban a bel­ adminisztrác­ió terén történt, az előt­tünk terra incognita; azt óhajtja, hogy a pénz­ügyminiszter világosítsa fel az albizottságot az ott folyó adminisztrác­ionális intézkedésekről, a fizetés­­javításokról stb. Kérdi, hogy a mostani fizetés­rendezés végleges-e és általánosan kiterjedt-e és hogy mikor nyer befejezést. Végül ismételten kö­szönetét fejezi ki a pénzügyminiszternek. Más senki sem kívánván szólani, elfogadták általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a megszállási hitelt és az előadó javaslatát a közös pénzügyminiszternek szóló elismerésről. Burián István báró közös pénzügyminiszter: A­mi először a most első ízben beterjesztett záró­számadásoknak meglehetősen régi kereteit illeti, magam is sajnálom, hogy újabb zárszámadásokkal nem szolgálhattam, hanem ezentúl kilátásba he­lyezhetem, hogy mindenesetre egy évvel fogunk előre ugrani és a következő évre talán módomban lesz két évi zárószámadást előterjeszteni és így az aktuális adatokhoz közelebb jutni. A­mi azt a kívánságot illeti, hogy a meg­szállott tartományok fejlődéséről részletesebb je­lentések terjesztessenek elő, ismételhetem azt a kijelentést, hogy magamnak is szándékom évről­­évre ilyen jelentéseket kidolgoztatni és előterjesz­teni; ez eddig az idő rövidsége miatt nem tör­ténhetett meg. A­mi a zárószámadásoknak formai alakját illeti, azokban a mérleg bizonyos fokig már eddig is fel van állítva, a­mennyiben az összehasonlí­tás meg­van az előbbeni kezelési év eredményei­vel és másrészt a végösszegnél is kitűnik, hogy mennyiben voltak az eredmények kedvezőbbek, vagy kedvezőtlenebbek. Oda fogok törekedni azon­ban, hogy jövőre a végeredmények az összeállítás útján jobban feltüntethetők legyenek. Jövedelmeink nem valami ruganyosak. Ez egyrészt természetükben rejlik, másrészt abban, hogy a fogyasztási adók már a múlt esztendők­ben emeltettek és ezen emelés eredményét már most majdnem teljesen felmutatják. Az egyenes adók tekintetében, a­mi látszólag hátrányos, az inkább kedvezőbb fejlődés eredménye. Leginkább áll ez a dézsmaadóról. A megszálláskor ugyanis a tartományokban a török rendszert találtuk a maga egész terjedel­mében. Ez a török rendszer visszaélésen alapult, a beszedett adó jó része mellékutakon folyt el. Kérlelhetetlen szigort kellett tehát eleinte alkal­mazni az adók kivetésénél és beszedésénél, a­mi sok esetben a közegek túlbuzgóságára vezetett, úgy hogy gyakorlatilag a tizedből néha kilenc­ed, sőt nyolc­ad is lett. Mikor a korm­ány észrevette ennek káros következményeit, segíteni törekedett e bajon és segített is, a­mennyiben igazságosabb és méltányosabb alapra helyezte az adó beszedé­sét, a­minek megint az a kedvezőtlen következ­ménye volt, hogy a jövedelem leapadt. A jövede­lem különben meglehetős egyenletességet mutat. A jövedelmek fejlődése tekintetében az egye­nes adók közül kevésbé számíthatunk a dézs­­mára, mint a föld- és házbéradóra. A dézsma reformálását már kezembe vettem, és pedig 10 évi pausále alapján, a­mi az első alap arra, hogy a dézsmából egyenes földadó alakíttassák. Az államkincstár akkor azután meg fogja takarít­hatni a mostani meglehetősen tetemes beszedési költségeket. Remélem, hogy körülbelül fél milliót. A föld- és házadó reformjáról programmot nem adhatok, de az a benyomásom, hogy itt némi ki­egyenlítés lehetséges. Törekednünk kell méltányos módon oda jutni, hogy a föld népe és a városi lakosság a megszállott tartományokban egyenlő arányban legyen megterhelve. Nagyon szép fejlődést mutatnak és remélem fognak mutatni a jövőben is az egyedáruságok, különösen a dohány- és a sójövedék,­ mely'­ utóbbi nemcsak a sófogyasztás, hanem a só ipari feldol­gozása következtében is emelkedett. A­mi az igen­­. bizottsági tag úr azon meg­jegyzését illeti, hogy a megszállott tartományok közigazgatása mintegy terra incognita, csak arra figyelmeztetek, hogy Bosznia nyitva és zárva áll mindenki előtt és a dolog természetes fejlődése a nyilvánosságnak mind tágabb tért fog nyitni. A méltányos megítélés meg fog egyezni ab­ban, hogy a közigazgatás rendezésében rohamos volt az előmenetel és mikor én a közigazgatást átvettem, mondhatom, rendesnek, rendszeresnek és lelkiismeretesnek találtam. A panaszoknak nem volt ugyan kezdetben útjük a teljes nyilvánosság felé, de megvolt a vezető fórum elé és boldogult elődöm behozta azt a nagyon hathatós módot, a­melyet én is folyatatok, hogy mikor ő maga bement a megszállott tartományokba, régi klasszikus mó­don úgyszólván a fa alá ült, fogadott mindenkit, boldognak-boldogtalannak meghallgatta a panaszát és törekedett elintézni. A­mi a szándékolt reformokat illeti, azt­ jegy­zem meg, hogy a­mit megígértem, azt már kez­deményeztem is; első­sorban a tizedrendezést, a­melyet a legsürgősebb kérdésnek tartottam. Az ortodox autonómia ügy­e, mely egyik égető kér­dése volt az országnak, a befejezés stádiumában van és remélem, tartós időre visszaadja békés fej­lődését az ortodox hitközönségnek. A behozandó szervezet például fog szolgálni a többi felekeze­teknek. Egy harmadik tér, a­melyen, gondolom, most már jelentékenyebb lépéseket fogunk előre tehetni, a községi autonómia tere, a­mely ma sem áll kezdeményezés nélkül, mert a városokban már­is bizonyos fokú autonómia létezik. Ez nagyon fejlődésképes. Most már hozzá lehet fogni a falusi községek szervezéséhez. Az intézmé­nyek fejlődnek, költségesebbek lesznek, és ha azt veszszük, hogy a fejlődésben nem sza­bad megállni, és hogy e fejlődés előreláthatóan magasabb pénzbeli igényeket fog támasztani a közigazgatás felső fokozatain, arról kell gondos­kodni, hogy az alantasabb oly teendőkben, a­me­lyekről gondoljuk, hogy azokat a lakosság is ellát­hatja autonóm módon, ott az országos hatóságokon könnyítsünk. És ennek fő eszközéül tekintem a községi autonómiát, nemcsak a városi autonómiát, a­mely fejlesztendő lesz, hanem a falusi községe­két is, a­mely csak most lesz megalkotandó. Az a kérdés merül fel, hogy alkalmas-e Bosznia népe ily falusi autonómiára ? Meggyőző­désem szerint erre teljesen alkalmas. Alapítom pedig ezt a meggyőződésemet arra, hogy a bosnyák abban hasonlít a többi délszlávhoz, hogy nagyon érdeklődik a maga falusi ügyei iránt és elég ügyességet és alkalmazkodó képességet tanúsít ezen ügyeknek ellátására. Történtek erre nézve sikeres kísérletek már Bosznia-Herczegovinában is több téren. Hogy ha a tervezett községi szervezet jó sikereket mutat fel, talán szélesebb alapját fogja képezni a jövőben más autonómikus szervek kikép­zésének. A­mi a költségvetés tételes letárgyalását il­leti, nekem ez ellen magában semmi kifogásom sem lehetne, ezen tárgyalásba belemenni azonban részemről nem tartanám magam sem kötelesnek, sem jogosultnak. Ez túlmenne az országos bizott­ság hatáskörén, a­mely tüzetesen meg van szabva az 1867: XII. t.-cz. 37. §-ában. Azonban e lő­­tárgyalást az által szívesen teszem gyakorlatilag mintegy feleslegessé, hogy én kész vagyok minden irányban az egyes tételekre nézve is megadni a felvilágosítást. A­mi a fizetések rendezését illeti, abban a megszállott tartományok kormánya pragmaticre járt el, eljárt pedig fokról-fokra, a­mint az ottani hivatalnokok viszonyai, vagy pedig a­mint anyagi állásuk változása megkívánták. Ezen fizetések a megszokott és nálunk is meglevő határok közt mozognak. Legutóbb 1901-ben szabályoztuk a fize­téseket. Új szabályozás csak a tanítók helyzetében történt. Münnich Aurél előadó kérdi, hogy a vasúti kamatkölcsön nem fogja-e már az 1905. évi költ­ségvetést is terhelni ? Burián István báró közös pénzügyminiszter: Az 1902. évi kölcsönre nézve a törvény alapján az 1905-iki költségvetésbe a kamatokat nem vet­tük fel, azonban az 1906-iki költségvetésben teljes összeggel 3.800.000 koronával fognak szerepelni. A­mi az 1895. évi kölcsön kamatját illeti, ez el van látva 10 évre 16 milliónyi hozzájárulással, a­melyet a két kormány a közös aktívákból utal­ványozott. A hadügyi albizottság. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma déli tizenkét, órakor Szapáry Gyula gróf elnöklé­sével hitelesítő ülést tartott. A kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök volt jelen. Münnich Aurél előadó fölolvasta a hadügyi bizottság jelentését, a melyhez többen hozzászó­­lottak. A jelentést némi jelentéktelen módosítás után hitelesítették s a hadügyi kormányzatnak az előzékeny felvilágosításokért és Münnich Aurél­nak a jelentés jeles és alapos szerkesztéséért egy­hangúlag köszönetet szavaztak. Osztrák plenáris ülés: Javorski elnök megnyitotta az ülést, je­lenti, hogy Schneider delegátus interpellácziót adott be a newyorki kivándorlóház megszüntetése tárgyában. Ezután áttértek a napirendre. (A rendkívüli hadügyi költségvetés.­ Popovsky előadó a költségvetési bizottság nevében elfogadásra ajánlja a költségvetést. Hofmann delegátus nem szavazza meg a költ­ségvetést, bár a külügyminiszter fejtegetéseiből tudja, hogy a monarchia gyakran kritikus percze­­ket él át s csak a közelmúltban is igen komoly­­volt a helyzet a Balkánon. Azt azonban mégsem hiszi, hogy a Balkán vagy Oroszország miatt kell fegyverkeznünk, valószínűbbnek tartja, hogy csupán a kelet-ázsiai háború adott okot a fegyverkezésre. Megszavazná a költségvetést, de ezt nem teheti mindaddig, míg a hadügyi kormány­ a néppel szemben több figyelmet nem tanúsít. Ebenhach dr. hazafias kötelességének tartja, hogy a mai komoly helyzetben a hadsereg költ­ségvetését megszavazza ; a monarchia világpolitikai hatalmi állása föltétlenül megköveteli a fegyver­kezés gyorsítását. Az olasz és német polgáron kétszer akkora, a franczia és az angol polgáron pedig háromszor akkora a katonai teher, mint nálunk. Stransky: De azok többet is keresnek! Ebenhoch dr. a hazafias szellem erősebb ápo­lására hívja fel a kormányt. Stransky dr. általános politikai fejtegetésekbe bocsátkozik s azt magyarázza, hogy Ausztriában az abszolutizmus uralkodik s tetszés szerint kor­mányozzák Ausztria népeit; csakis igy lehetséges, hogy ily­ óriási terhet rak hadügyi kormány a népre. A kormány lekenyerez egyes pártokat s igy a parlamentarizmus látszatának fentartásával intézheti az állam ügyeit. 3

Next