Az Ujság, 1905. április/1 (3. évfolyam, 93-107. szám)

1905-04-01 / 93. szám

Szombat, április 1­1. AZ ÚJSÁG nagy, fél tizenegykor Tisza István gróf mi­niszterelnök ment audiencziára. A hadügy­miniszternek és haditengerészeti osztály­főnö­kének együttes kihallgatása közel egy óra-­ hosszáig, a kormányelnöké­t majd ' másfél­ óráig ” tartott. Pitreich hadügyminiszter — a­kiről többen­­ tudják, hogy a magyar szempontok iránt jóindu­latot tanúsít s nem ragaszkodik mereven a ka­tonai status quo-hoz — a kihallgatás után hosz­­szasan konferált Lukács László pénzügyminiszter­rel. Azt a tanácskozást folytatták, mely tegnap délután a pénzügyminisztériumban Lukács László pénzügyminiszter és Pitreich lovag, táborszernagy, közös hadügyminiszter között megkezdődött. A tanácskozást azonban, a­mely egy koalíc­iós kabi­net alakításának új alapon való létesítését czélozza, ezúttal meg kellett szakítani, mert a hadügy­miniszternek néhány adat megszerzése végett Bécsbe kell utaznia, a tanácskozásokat azonban a leg­rövidebb idő múlva ismét fölveszik és be is fog­ják fejezni. E végből a hadügyminiszter igen rövid idő múlva ismét Budapestre érkezik. Pitreich ezután Nyiri Sándor honvédelmi miniszterrel tanácskozott, —­ a­kivel tegnap délután a válság dolgában Bolfras táborszernagy főhad­segéd is sokáig tárgyalt — végül a hadügy­miniszter látogatást tett Lobkowitz herczeg hadtest­parancsnoknál, a­ki vendégéül is látta ebéden. Montecuccoli altengernagy az audienczia előtt látogatást tett Tisza István gróf miniszterelnök­nél, a kihallgatás után pedig délelőtt Popovics pénzügyi államtitkárt kereste föl, a­kivel sokáig értekezett. Délután öt órakor a hadügyminiszter és a tengerészeti osztály főnöke is elutazott Bécsbe. A hadügyminisztert Budapesten katonáskodó fia kísérte ki a vasútra. Bécsben — a­mint onnan jelentik — a had­ügyminiszter még ma este az osztrák miniszter­­elnökkel, Gautsch báróval konferált. (Az új kormány és programmja.) Az új miniszterelnök kineveztetése előre­láthatólag csak a jövő hét második felében tör­ténhetik meg, mert a pénzügyminiszter és a had­ügyminiszter között tárgyalás alatt levő katonai kérdések megoldása csak­ néhány nap múlva vár­ható. Az új kormányra vonatkozólag egy mai­­félhivatalos jelentés a többek között ezeket mondja: Beavatott körökben az a meggyőződés tartja fenn magát, hogy Andrássy Gyula gróf, a­ki ez idő szerint mindenki másnál inkább alkalmas arra, hogy a parlamentáris rend helyreállítását czélzó akc­ió élére lépjen, meg is fogja hozni azt a hazafias áldozatot, hogy élére álljon az új alapon tervezett koalícziós kormánynak. Arról beszélnek ugyanis, hogy Andrássy Gyula gróf néhány nap­pal ezelőtt Szögyény-Marich László berlini nagy­követ és mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetalakítás az ő általa előterjesztett alapon lett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az új alapon álló kabinet megalakítására, a megbízás alól, bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát. Az új alap meglehetős szenzácziót keltett az ellenzéken. Hogy miben állhat, nem tudják, de nem hiszik, hogy olyan programja legyen, a­me­lyet az egész koalíc­ió elfogadhatna, s lehetlennek tartják, hogy akár Andrássy Gyula gróf, vagy Wekerle Sándor, a­kit itt szintén újból emleget­nek, akár más valaki a szövetkezett ellenzék meg­állapodásaival szemben munkaképes kormányzatot létesíthessen. A koalíczió vezérbizottsága holnap értekezik s tárgyalni fogja a szóban forgó új alapot is. Bizonyosra vehető, hogy Andrássy nem koc­­­káztatja meg a vállalkozást, ha nincs vala­melyes támasztéka az ellenzéki vezérbizottságban hír­e szerint már a személyi kérdésekben is történ­tek megállapodások. Bizonyos azonban az is, hogy e bizottságban oly elemek is vannak, a­melyeknek meggyőződése szerint az ellenzék már eddig is eljutott az engedékenység határáig. (Kétéves kompromisszum.) A katonai követelményeknek a kibontakozási feltételek közül való kikapcsolását — a­mint Bécsből jelentik — már ott kellőleg megvitatták, mielőtt a király Budapestre jött. Itt azonban is­mét a vezényleti, szolgálati nyelv, majd az ezred­­nyelv dolga került előtérbe. Erre vonatkozólag az a kijelentés történt, hogy irányadó helyen a nagy­hatalmi állás érintéséhez semmi szín alatt hozzá nem járulnak. Így jutottak el arra az álláspontra, hogy a válság két évre terjedő kompromisszum útján nyerhet csak végleges megoldást. Az ellen­zék két évre kikapcsolja a nyelvkérdést, megszavazza a folyó költségvetést és a föl nem emelt újoncz­­jutalékot, ennek fejében a hadügyi vezetőség fölfüggeszti a 450 millió korona már megszavazott katonai hitel követelését. Fontos kérdés az, hogy a hadügyi vezetőség már mennyire valósította meg fölszerelési pro­­grammját. A tengerészeti hitel egy részét már elköltöt­ték. Tényleg kiadtak 12 millió koronát. Már meg­kötött rendelésekkel le van kötve 37 millió. Még nincs igénybe véve és két évre kikapcsolandó 38 millió. A tábori ágyuk legnagyobb részét már mun­kába adták, a talpfák még nincsenek ugyan meg­rendelve, de a hadügyi kormányzat megmagyarázta a magyar vezérpolitikusoknak, hogy a talpfákról nem mondhat le, mert különben az ágyuk is tel­jesen értéktelenek lesznek. A hadiszermegrendelé­­seket már megtették, de a bécsi és budapesti c­égek reverzálist írtak alá, a­mely szerint a fizetésre határozatlan ideig várnak. A közös hadügyminiszter elfogadja elvül az ellenzéknek adandó rekompenzácziók között a had­ügyi szükségleteknek a kvóta arányában való fedezését. Az agrár­termények szállításánál, na­gyobb mértékben mint eddig, a magyar termelő­ket is figyelembe veszik. Itt említjük meg, hogy Szögyény-Marich László nagykövet Bécsben egy újságírónak arra a kérdésére, vájjon a katonai hitelnek két évre való kikapcsolásáról szóló budapesti hírek megfelel­nek-e a valóságnak, ma így válaszolt: — Budapestről való elutazásom óta a viszo­nyok még­ nem fejlődtek ennyire, de nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet perczről-perczre válto­zik. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a hitel kikapcsolásáról tényleg szó­ volt. (A szabadelvű párt.) A Minisztertanács volt ma este. Ezért a minisz­terek közül senki se jött el a szabadelvű párt­körbe, mely különben is csendes volt. A beszéd tárgyául Andrássy Gyula gróf »uj álláspontja« szolgált. Lehetségesnek tartják ugyan azt, hogy az uj kormány megalakuljon, de sokan azt hiszik, hogy a függetlenségi párt egy része nem fog ilyen alapon álló koalíc­iós kormányt támogatni, mely tulajdonképpen abból a negatívumból indul ki, hogy a katonai kérdések megoldását két eszten­dőre elodázzák. Akadtak, a­kik azt a véleményt hangoztat­ták, hogy vagy szükség van az újonczlétszám fel­emelésére és a 450 milliós hadi költségemelésre, illetve ez összeg erejéig hadi beruházásokra és felszerelésekre és akkor ez a követelés elodázást nem szenvedhet. Vagy mind­erre nincs szükség és akkor a hadügyi kormányt terheli a felelősség azért, hogy most már negyedik év óta oly nyomaték­kal követeli ezeknek a katonai terheknek meg­adását, holott arra égető szükség nincs. Szentiványi Árpád képviselő a szabadelvű­ kör elnökéhez, Podmaniczky Frigyes báróhoz, a kö­vetkező levelet intézte: Nagyméltóságú elnök úr! Kegyelmes uram! Betegségem miatt a szabadelvűpárt tegnapi értekezletén részt nem vehettem és minthogy a szabadelvűpárt tegnapi határozatával, különösen annak indokolásával egyet nem értek, a szabad­elvűpárt kötelékéből, elveim fentartása mellett, kilépek. Midőn kilépésemnek tudomásul vételét kérem, kiváló tisztelettel maradok igaz tisztelő hive, Budapest, 1905. márcz. 30. Szentiványi Árpád: A pártban vajmi csekély a gyász Szentiványi Árpád kiválása miatt, melylyel oly sokáig ijeszt­gette a pártot. Arról, hogy többen is követnék, nem tudnak semmit. (A vezérlő-bizottság.) A szövetkezett ellenzék vezérlő­ bizottsága hol­nap, szombaton délelőtt 10 órakor a függetlenségi pártkörben értekezletet tart. A konferenczia a politikai helyzettel foglalkozik és ennek kapcsán dönteni fog arról is, hogy a képviselőházat április 4-ikére, vagy az azt követő valamelyik napra össze­­hívassa-e. A bizottsági ülésen előreláthatólag nagy vita lesz a Kossuth—Andrássy-féle új programm miatt. Bánffy Dezső báró, Ugrón Gábor és Kaas Ivor báró fogják szóvá tenni, a­kik ma ellenzéki kö­rökben tett nyilatkozataik szerint mind elítélik a tervet. (A függetlenségi párt.) A párt hivatalos lapja ma feltűnő czikket közöl, a­mely úgy látszik kapcsolatban van azzal az új alappal, a­melyet a félhivatalos híradás ma mint Andrássy programmját emleget. — Bár helyesebb lett volna most — mondja a czikk — véglegesen megoldani a katonai kérdé­seket, de mivel erre a felség nem hajlandó, más­részt kizárt dolog, hogy a válságot másképp, mint az ellenzéki koalíc­iós kormány alakítása révén megoldani lehessen, nem marad más hátra, mint hogy a felség előre meghatározott hosszabb időre, de legalább néhány esztendőre álljon el az újoncz­létszám fölemelésétől és a teh­eremeléstől, a­mely időre azután a koalíc­ió is szünetelteti a vezényszó kérdését. Mihelyt azonban a katonai követelések­kel előállanak, a magyar vezényszó kérdése újra előtérbe lép. A közbeeső idő azonban alkalmas volna arra, hogy a koalicziós kormány a koaliczió programmját és pedig nemcsak belügyi téren, ha­nem gazdasági téren is megvalósíthassa s intéz­ményesen előkészítse az önálló vámterület életbe­léptetését. A közleményt Kossuth Ferencz sugalmazásá­­nak tekintették s megosztott tetszéssel fogadták a párttagok. Kossuth Ferencz este a pártkörben meg­erősítette a feltevést a koalíczió egyik lapjában neve alatt is megírt következő fejtegetésével: — Mindeddig a korona nem tartotta lehető­hegedült hatalmas vezető hanghullámaiba. És mindenekfölött a pompás, kábító rumgőz. Ez meg olyan, mintha a vadászkürtök uralkodná­nak, de alkotmányos mérséklettel, az egész karon. (Kölnevet.) És én még szidtam azt a szegény szakácsot. Istenem, ha elgondolom, hogy mi lenne most, ha én házas ember vol­nék. Talán babfőzelék disznóhús­zuflággal ? Vagy éppen sárgarépa. Brrr! És teszem föl, utána sajtos tészta. A maszatos gyerekek pedig ott ugrálnának a térdemen és bemocskolnák a smokingomat. A Katika vagy Márta meg így szólana: — Muki, Muki, te megint ettél valamit abban az átkozott klubban! Talán kártyáztál is, azért jöttél ilyen későn haza! Nem, nem! Jól tettem, hogy óvatos ember voltam egész életemben. (A puddingot mohón fölfalja és egy pohár vörös bort önt le utána.) Aááh! Mintha egymásnak teremtette volna őket az isten is. (Nevet.) No, no! A puddingot meg a vörös bort. Most egy kis narancsot még a hegyibe. Meg egy fél almát és... diem non perdidti! (Nagy gyönyörrel fejezi be a vacso­rát, azután pedig ragyogó arczc­al fölkel.) Muki, Muki, te okos ember voltál, hogy nem háza­sodtál meg és nem adtad oda egy tál len­cséért ezt a fölséges puddingot. Nehogy eszedbe jusson még egyszer ilyen vén korod­ban a házasság. Vigyázz! (Kiszól az inashoz.) Pista, Pista! Szedd le a tériteket és töltsd meg a csibukomat. Ezt pedig (bank­jegyet ad neki) holnap reggel odaadod a sza­kácsnak és megmondod neki, hogy a pud­­dingjával halálos veszedelemből mentett meg. (Az osztálytanácsos úr lehever a divánra és boldogan szuszog.) _____________________________

Next