Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)

1905-04-16 / 108. szám

Vasárnap, április 16. AZ ÚJSÁG borítás már életbe is van léptetve kez­det gyanánt. Hogy ezek mellé a 48-as párt, mint a maga külön álláspontját, azt is felve­tette a föliratba, hogy ő azután, később még majd többet is fog a jövendő­ben akarni, az édes naivság egy ilyen okiratban. Könyvtár lenne belőle, ha mindenki belekompenzálná, hogy a jövő­ben, egykor majd ő is mit fog akarni. És ez alighanem már csírájában meg­fojtaná annak a »kidomborításnak« a lehetőségét is, a­melyet a 48-as párt már most is azonnal akar, noha a fel­irat egyszerűen elsikkasztja azt is, hogy mi hát az a bizonyos kidomborítás? Summa summarum, a fölirati javas­latban foglalt politikai tartalomba min­den belefér. És leszámítva a benne fog­lalt frazeológiát és némely ízetlen ijeszt­getéseket, az országnak egyetlen ma­gyarja sincs, a­ki azt jó lélekkel alá nem írhatná. Hanem az is egészen bizo­nyos, hogy azonnal kitörne megint a legádázabb párttusa, a­mint arról lenne szó, hogy, ki hogyan érti ezeket a hihe­tetlenül széles és általános kijelentése­ket? Nem is beszélve az alkotmányos királyi hatalomról, a­melynek, mielőtt behódol a koalíc­iónak, mégis csak tudnia kell, hogy mi az tehát, a­miben a koalíczió »akarjukjai« a kormányzás régi programmjától különböznek? Mert vagy különböznek és akkor azt király­nak és nemzetnek egyaránt tudnia kell. Vagy nem különböznek és akkor az egész csak játék. íme így agyontaktikázta maga­ ma­gát már az első lépéssel is a koalíc­ió. Vagy mondjuk azt, a­mi rá nézve ked­vezőbb. Hogy t. i. a taktikája mégis jó. De akkor hol van a föliratból a politikai tartalom? Vagy mondjuk azt, hogy van benne politikai tartalom. De akkor mi­ben különbözik ez a tartalom attól, a­mit már Deák Ferencz kigondolt és az — És ha már benne vagyunk a pletyká­ban: ki a boldog pogány, a ki a szegény Kemény Gyurka örökébe tört? — Csipkédyurus barátja, Farkas Kálmán. — A szobrász? — Ő maga. — És Bakóné? ■— Ő már megkésett a testvéri részvété­vel, meg az önzetlen barátságával és én azt hiszem, hogy ez némileg fáj neki . . . Megfordíltam és szemügyre vettem a csodaszép asszonyt. Mozdulatlanul ült a nagy kép alatt, kissé lehajtott fejjel. Egész oda­adással hallgatta a zenét. A finom metszésű szája fájdalmasan vonaglott, a szemében pedig könycsepp csillogott. Nagyon meghatónak ta­lálhatta a szfinksz álmát. . . Megsajnáltam, bár magam sem tudom, miért. A zongora menydörögött, — a szomszéd­nőm azt állította, hogy ez a napfölkelte — aztán felébredt az álmodó szfinksz és taps töltötte be a szalont. Mindenki tapsolt, leg­jobban Csipkedyné és a szobrász. Pedig fo­gadni mernék, hogy egy hangot sem hallottak. — Gyerünk a buffetbe! — indítványozta a vöröshaj­ú Pogányné. — De előbb várjon egy perczig ! Azzal odasietett a világhírű mesterhez és egy önfeledt mozdulattal megcsókolta a kezét. — Oh, mester! — rebegte. A mester elégedetten mosolygott. — Mit beszélnek mindig a művészeti sza­lon problémájáról? — mondta. — A probléma meg van oldva: ez Magyarországon az első művészi szalon. Én Bakónét kerestem volna azalatt, de a szép asszony már elment, ország még 1867-ben törvénybe igtatott? És a­mit azóta minden jónak, az or­szágra nézve hasznosnak bizonyított be. Legeslegújabban maga a koalíczió, ez­zel a fölirati javaslattal, mely nem más, mint a G7 lényegének reprodukcziója. Még­pedig a képzelhető leggyatrább re­­produkczió. És ezt nevezik ők taktikának. BELFÖLD.­ ­ Felmentett főispán. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy ő felsége Beniczky Ferencz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye és Kecskemét város főispánját ez állá­sától saját kérelmére felmentette. Ugyan­akkor a felség a távozó főispánt a Ferencz József-rend nagykeresztjével tünteti ki. * — A fegyelmi tanács. A képviselőhöz hiva­talnokai fölé rendelt fegyelmi tanácsot ma dél­előtt választották meg a Ház tisztviselői. A ta­nács elnöke a Ház elnöke, jegyző Andor Gyula elnöki tanácsos; tanácstagok lettek Bolgár Fe­rencz alelnök, Tóth János háznagy, Hammersberg László és Zboray Miklós jegyzők. Vakácziérfiak. •— A képviselőház ülése. — Mint a­ki jól elvégezte a dolgát, mennek vakácziózni. Ünnepelnek és pihennek a tisztelt honatyák. Hiszen jól van. A diákok is ma kezdték a húsvéti szünetet. (Amazok is jó­részt csak diákjai a politikának.) És ugyan­akkor is végzik a tanulók, a­mikor a nagy­ságos urak. De a diákok legalább dolgoztak valamit. Tanultak. Most, hogy mennek pihenni és vaká­cziózni a képviselők, bizony sokan lesznek, a­kik hangos szóval kiabálják utánuk: — Tisztelt urak! Hát mi van a fel­irattal ? Mert igenis, nagyon verték a mellüket. Hogy ilyen sürgős, meg olyan sürgős. A haza sorsa függ tőle. A bizottság úgy dolgozzék, hogy a verejték csurogjon a homlokáról. És csurgott is a verejték, de nem a teremtés lázától, hanem a kihagyás nehézségeitől. De sokat kellett ott törölni! Most aztán elteszik az egészet. Majd ünnep után! Mert addigra hátha már nem is kell . .. Hogy ma mi történt ? Hát bevégezték a­ tárolást.­­ Egy pár ifjú képviselő hallatta a szavát. És elmondták ugyanazt, a­mit az öre­gektől már hallottunk. Ezek a fiúk ugyan nem hoztak semmi újat. Az ülés végén aztán meg is szavazta a többség az indítványt. Most már csakugyan kénytelen elhinni mindenki, a­mit már hó­napok óta tud, hogy a koalíczió helyteleníti és rosszalja a november tizennyolc­at. Egy kis komikus epizód is akadt. A Mar­kos Gyuláé. Hiszen méltóztatnak rá emlé­kezni, ez az a pap-képviselő, a­ki faczér szí­nészeket kimaszkírozott Kossuth Ferencznek, Ugron Gábornak, Apponyi Albertnak s ilyen jó társaságban járta be a kerületét. Most azt reklamálta egy közbeszólás kapcsán, hogy neki jussa van misézni. Bizonyosan igazat mondott. De ezen a hajón talán lehetne még segíteni.. . Tisza István gróf letette a Ház asztalára a Perczel Dezső nyugdíjára vontkozó aktákat. Már a képviselőházban elolvasta egy csomó képviselő. Gondolták, hátha van bennük valami, a­miből botrányt lehetne csinálni ünnepek előtt. De nem találtak bennök ilyesre. És még a véresebb szájnak is mondogatták a folyosón: — Jó, jó. Hiszen rendben volna. Csak ne lenne éppen Perczel Dezsőről szó! . .. jjc Ezeket az aktákat lapunk más helyen közöljük. Itt az ülésről szóló részletes tudósí­tást kapja az olvasó: Elnök: Justh Gyula, Bolgár Ferencz. Jegyzők: Zboray Miklós, Hammersberg László, Salamon Géza. Bernáth Béla az állandó igazoló­bizottság nevében jelenti, hogy Berecz Ábel soproni képviselő megbízó­levelét rendben találták. Hammersberg László jegyző jelenti, hogy az indítványos és interpellácziós könyv ezúttal üres. (A peéri szent pap.) Markos Gyula személyes kérdés czímén Vészi Józsefnek egy tegnapi megjegyzését, a­mely a peéri követet misézni küldötte, kijelenti, hogy Vészi közbeszólása olyan inszinuáczió, a­minőt a »kitartott férczlapok«, a melyek közé Vészi lap­ját is számítja, a választások idején felőle írtak. Mert ő igenis szokott misézni és pedig vasár­­naponkint a barátoknál. (A megtorló indítvány.) Bedőházy János azt magyarázza, h­ogy Tisza István gróf kormányon maradásával ki akarja böjtöltetni a nemzetet. Meg kell oldani a válságot, de nem üres ígéretekkel és formulákkal, sem úgy, hogy az ellenzék egyszerűen üljön át a kormány­párt helyére, hanem úgy, hogy a nemzetnek abból valóban haszna legyen. Hozzájárul Eötvös indít­ványához, bár azt igen enyhének tartja. (Iratok a Ház asztalán.) Tisza Isván gróf miniszterelnök : Tisztelt Ház! Én egy egészen rövid kijelentés megtételére ve­szem igénybe a tisztelt Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés végén Darányi Ferencz kép­viselő úr egy határozati javaslatot adott be, a­melyben a kormányt utasíttatni kívánja, hogy a Perczel Dezső nyugdíjügyére vonatkozó iratokat terjeszsze elő. Ezennel bejelentem, tisztelt Ház, hogy erre a határozati javaslatra semmi szükség sincs. Minthogy ugyanis a Perczel Dezső nyugdíj­ügyére vonatkozó iratoknak a Ház rendelkezésére bocsátása ellen semmiféle aggály vagy akadály fel nem merülhet, ezennel van szerencsém ezeket ezeket az iratokat a Ház rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés.) ( Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesz­tett iratok a Ház irodájában fognak elhelyeztetni, a­hol a képviselő urak azokba betekintést nyer­hetnek. (Helyeslés.) Darányi Ferencz ezek után immár tárgy­talanná vált határozati javaslatát visszavonta. (Tovább taroltatik.) Zakariás János Keglevich István grófhoz fordul, vájjon a november tizennyolczadiki szava­zás Ízléses dolog volt, vagy a választási vesztege­tések és erőszakosságok lovagiasak voltak ? S lehet a kormánynak és embereinek lovagiasságot kívánni a Perczel-ü­gy után ? Hozzájárul Eötvös indít­ványához. Búza Barna a Perczel-ügyről szól hosszasan és hangoztatja, hogy a nyugdíjat azért állapít­tatták meg a királylyal, hogy a­ közigazgatási bíróságnál ne lehessen panaszt tenni a nyugdíj megállapítása ellen. Rákosi Viktor: Dupla vagy semmi! Kubik Béla: És elbújtak a király köpenye alá. Búza Barna: Keglevich tegnap arra hivat­kozott, hogy minek bántják a miniszterelnököt még most is, a­mikor már megbukott, hiszen a parasztlegényekben is van annyi lovagiasság, hogy mikor a korcsmában megvernek valakit, ha látják, hogy az már le van győzve, akkor nem bántják tovább. Igen, de a parasztlegényben van annyi szemérem, hogy a­mikor a korcsmában legyőzik, akkor veszi a subáját és elmegy, ha pedig ott marad és tovább okvetetlenkedik, akkor bizony agyon is verik. Elfogadja Eötvös indítványát. (Ugron, Kossuth, Apponyi Peéren.) Vészi József személyes kérdésben szólal föl, hogy Markos Gyulának a mai ülés elején mon­dott beszédére válaszoljon. Megemlékezett arról, hogy Markos azzal korteskedett a kerületében, hogy Apponyi Albert gróf, Kossuth Ferencz és Ugrón Gábor maszkjába öltöztetett színészeket szólaltatott meg a maga érdekében, a­mi ellen ezek annak idején hírlapokban is nyilatkoztak. Barabás Béla: Nem rossz! Vészi József ismervén Markosnak ezt a fo­gását, Vészi kijelenti, hogy elmegy a vasárnapi misére, de visz magával két személyazonossági tanút is, hogy csakugyan Markos misézik-e ott, vagy más? (Nagy derültség.) 3

Next