Az Ujság, 1905. június/2 (3. évfolyam, 166-180. szám)

1905-06-16 / 166. szám

é­ ben vájkálás nem mond semmit s csak a koalicziós urakat jellemzi. Suhancz­­tempó, legyalázni azt, a­ki nincs ve­lünk. Politikában pedig a gyöngeség­­jele és az üres fejé. S átkozottul rosszul állana a koaliczió dolga, ha a Fejérváry­­kabinet ellen csak akkor lehetne kifogást emelni, ha tagjai megérdemelnék a gya­­lázkodást, különben nem. De éppen az a komoly veleje a mostani helyzetnek, hogy Tisza István felváltója, ha arkangyalokból válogatja is össze kabinetjét, akkor sem állhat meg alkotmányos talajon. Alkotmányos­ság szempontjából az arkangyalnál többet ér a legutolsó koalícziós képviselő úr és Fejérváry Géza katonás becsületességé­nél sokkal többet a Bartha Miklós kaucziós morálja. Ezt a koalícziósok elfelejtik kifejteni a maguk publikumá­nak, éppen azért magunknak kell elő­­állnunk a helyzet objektív, tiszta szám­adásával. A hazafias intencziónak, mely a Fejérváry-kabinetet kétségtelenül vezeti, semmi jelentősége nincsen. Hogy gon­dosan körülhatárolják az ügyvezető ka­binet működését, melyet tisztán arra szorítanak, a­meddig a mostani lemon­dott kabineté terjedt, szintén csak de­mons­trác­ió az alkotmányosság szándéka mellett, de nem maga az alkotmányosság. Egyáltalán semmiféle kritika alá nem fogható a mai stádiumban a Fejérváry­­kabinetnek sem a kinevezése, sem a magatartása. A koronának joga volt a kinevezéshez, a Fejérváry-kabinet tehát alkotmányos. Ha szándéka, hogy le­­szavaztatása esetén lemond, az is alkot­mányos. Ha úgy, mint Tisza István, lemondott állapotban ideiglenesen vezeti az ügyeket, míg új kormány kinevezve nincsen, ez ellen sem lehet kifogást tenni. Ezt mind nagyon jól tudják a koalíc­ióban, ezért nem hallunk tőlük semmiféle argumentumot s ennek leple­bomolván a szép természeti összhang, mely minden férfi számára alkotott egy nőt is, létrejön a pártalan nő, a vén leány szomorú típusa. " A társadalmi élet, sajátosan pedig egy társadalmi osztály, a polgárság terméke ez. A testi munkát végző alsóbb rétegek nem isme­rik a vén leányt. Itt a leány is dolgozik, tehát joga és értéke van arra, hogy ne ma­radjon leány. A felülről jövő, házasságon kí­vüli szerelmet bűnnek bélyegző erkölcsi fel­fogás ide már csak konvenczionális frázissá gyöngülve hat le. Tudják, vagy sejtik itt az emberek, hogy ez az erkölcs a tőkések s a szellemi munkások osztályának érdekeit védő erkölcs s igy nekik tőkétlen nyomorultaknak nincs okuk ily kényességre. Fent, a társa­dalmi épületnek jólét-fényben fürdő ormán, a módosak és rangosak olimpusán szintén ritka a vén leány. Itt ugyanis ez egy heverőn ha­gyott hozományt jelent, a­mi pedig, ha ennek a függeléke, a leány nem hősiesen vagy egy­­ügyűen válogatós, a férfiak ismert idealiz­musa folytán előbb-utóbb hódolóra talál. E kettő között azonban a középosztály tökétlen, de szellemi munkából élő rétegében egyre szaporább. Itt ugyanis, a­hol a férfi már, de a nő még nem keres pénzt, a házasság egy egész sajátságos elemekből összealakuló intézménynyé fejlődött. A menyasszony, a­kit a polgári hatóságtól az oltár elé s innen a lakodalmi asztal díszhelyére feldíszítve, felkoszorúzva, agyonünnepelve meghordoznak, mint egy bar­bár istenképet, nem is sejti, hogy vele sok szempontból nézve ugyanaz történik, mint mikor a cselédközvetítő házhoz szállítja porté­káját, a cselédet. Mert igaz, szerelemre és­zéséül szedik elő a szidalmakat és go­rombaságokat. A­ki azonban becsületesen akar gondolkodni és gondolatait tisztán a meggyőződésre és a tisztalátásra bízza, az éppen abban találja a Fejérváry­­kabinetnek az alkotmányossággal való összeférhetetlenségét, hogy gondosan számba veszi az alkotmányosság formáit és­­ visszaél velük. Szakasztott az az eljárás, melyet az obstrukczió vett igénybe s mely miatt az obstrukcziót gyűlöltük és az alkotmányosságra ve­szedelmesebbnek tartjuk a nyilt tör­vényszegésnél is. Ezek a formák rendel­kezésre állnak, de másra valók. A hogy az obstrukczió minden fortélyával, mely­­lyel a szólás és a határozás szabadságát gúzsba kötötte, házszabályra tudott hi­vatkozni s éppen azokkal a jogokkal bénította meg a képviselőházat, melyek a törvényalkotásnak garancziáiul voltak szánva, azonképpen a Fejérváry-kabinet kinevezése az alkotmányosságnak azokat a formáit használja föl a szigorú alkot­mányos konzekvenc­iák elhárítására, a­melyeknek érvényesítésére e formákat megteremtették. A királynak joga van kinevezni akár­kit, ez tény. Ha ez ellen fordul az akc­ió­­juk, az csütörtököt mond. Ha a lemon­dott kormány helyén marad, az formá­lisan szintén rendben van s ez ellen sem lehet szólani. De szólani lehet az egész akc­ió ellen, mely ezeket a for­mákat előre készen tartja. Ha beállnak ezek az esetek, a­mint beálltak a Tisza­­kabinetnél, a helyzet jogc­ímét megadja maga az állapot, melyet előre nem lehe­tett látni. De ebben az esetben bizonyos és tudott dolog, hogy Fejérvárynak nincs többsége, bizonyos, hogy kényszerül le­mondani és bizonyos, hogy a lemondott kabinet ideiglenessége csak előre meg­állapított forma arra, hogy állandóságá­nak karaktere ki ne tűnjék. A formákkal való élés, mikor az anyaságra is hivatott a mirtus és fátyol szűzies viselője, de az, a­mi házasélete egész tartalmán keresztül feladata marad, a­mi a mának néhány óráján kívül, tehát az élet leg­nagyobb részében főszerepe lesz, az nem egyéb, mint a háztartásnak nevezett munka­­üzem vezetése. Ez pedig nagyon hasonlít a cseléd munkájához. Bármily fontoskodva beszél­jenek is a jó gazdasszonyok a házvezetés óriási művészetéről, mi azért tudjuk, hogy a legközönségesebb ügyvéd vagy mérnök mun­kája hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint vele társadalmilag egyenrangú felesége ház­tartásbeli hadvezérkedése. A genialitás maga, ha háziasszonyi működésben nyilatkozik meg, legfeljebb tíz vagy húsz forintnyi megtakarí­tást képes elérni, ellenben ha ügy­védi műkö­déssé lesz, megnyeri Dreyfus perét, vagy ha mérnökivé, elválasztja Ázsiát Afrikától. íme, igy viszonylik a házasfelek, a férj és a feleség munkaerejének értéke. Igaz, a sablo­nos ügyvéd nem nyer meg világpöröket s a sablonos mérnök nem fúr szuezi csa­tornákat. De viszont a sablonos háziasszony nem tud még húsz forintnyi megtakarí­tást se elérni s ez­által cselédjénél, ha be­csületes, jobb gazdálkodónak bizonyulni. S mégis, bár munkája sokkal értéktelenebb, a házasságban, a családban, a társadalomban a férfival teljesen egyenrangú. Hihető-e, hogy egy intézmény, mely mint a házasság annyira fittyet hány annak a törvénynek, hogy min­denki annyit él és oly rangú életet élhet, a­mily értékű munkát végez, e törvényt egyre fokozottabb mértékben uraló viszonyok közt is oltalmat és menedéket nyújtson a reászo­ruló s reáutalt egész gyöngébb nemnek, az összes nőknek a felülről igénybe vett remedium, épp úgy csorbítja az alkotmányosságot, mint az obstrukc­ió, a­mely a képviselő urak­nak volt csúnya és kvalifikálhatatlan visszaélése a formákkal. Belenyugodni ebbe a ténybe épp oly kevéssé tudunk, mint az előzőbe. De nyilvánvaló a kettő között a históriai összefüggés, mely a legsujtóbban vádolja a koali­­cziót, mint összességében az obstrukczió táborát. Ők csinálták meg az iskolát, ők értek el vele eredményeket. Tőlük tanultak odafönt s most az ő mester­ségüket fordítják ellenük. Szentül meg vagyunk győződve róla, hogy odafönt sohasem mertek volna üres formalizmushoz nyúlni, ha a koa­líc­ió győzelme szinte nemzetakaratilag nem hirdetné: az obstrukc­ió legális, azaz csak a formákat kell respek­tálni, nem a lényeget. Nekünk van jogunk e felfogás ellen most is síkra­­szállani, nekik nincs. Nemcsak azért, mivel mást nem tesznek, mint a­mit ők tettek, hanem azért, mivel az új kabinet kinevezésének módja, a koronának ez a formailag teljesen korrekt ellentállása a koalíc­iós többséggel szemben édes gyermeke az obstrukc­iónak. Ennek a hősei most többséggé poczakosodtak, velük szemben most a korona hatalma a kisebbség. S ha ennek a formákkal való visszaéléseit el akarják ítélni, akkor szíveskedjenek véleményük dátumát né­hány évvel hátrább tolni. AZ Ú­JSÁG Péntek, június 16. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. A képviselőház holnapután, szombaton, déli tizenkét órakor ülést tart József királyi herczeg halálán való rész­vétének kifejezése czéljából.­­ A képviselőház igazságügyi bizottsága Polónyi Géza elnökletével tegnap délután tartott ülésén megválasztotta a képviselőháztól elébe utalt ügyek előadóit. Giesswein Sándor a párbaj bünte­tésének szigorítására vonatkozó indítványának elő-Bizony nem. A nő, a­ki nemcsak vére és lelke kielégítését, de anyagi alapját, állását is keresi a házasságban, bizonyos társadalmi vi­szonyok közt, bizonyos osztályokban egyre jobban kell, hogy tapasztalja az ily állások gyérülését. A társadalmi munka lassanként kisajátítja az egész családi munkát. A nagy­városban már meg is cselekedte. Nincs olyan családbeli működés, a gyermekneveléstől a ha­risnyafoltozásig, a­mit egy nagyvárosban jobban és olcsóbban el ne végezne az üzleti vállalkozás. Érthető tehát, hogy a háziasszony irigy egy igen értéktelen, kevéssé keresett munkássá hanyatlott. Egy túlhaladott, hal­dokló iparra, melyet a modern nagytőke és gépüzem egyre félreesettebb kisvárosi vagy falusi zugokba szorít vissza. Mindennek természetes eredménye,­hogy a társadalom magasabb kultúrájú rétegeiben, a nagy városokban egyre kevesebb házi tűzhely gyűl ki. De hát a szerelem, a lelki szükségle­tek kielégítése, a­melynek ez a tűzhely jel­képes szétsugározója! Ezt is kisajátította a társadalmi munka ? — kérdi a fennálló in­tézmények hanyatlásában belenyugodni nem tudó nyárspolgár-gondolkozás. Nos egy kis —a czinizmusnak tetsző — túlzó idealizmussal azt mondhatnám, hogy­ valóban a lelkek érzelmi áru­cseréje is már teljesen kilépett az őskori családi termelési módból s teljesen társadal­mivá lett. Azonban nem vagyok annyira idealista, hogy ezt valljam. A szerelem való­ban még jórészt egy házi édesség s a lélek még egy csomó más nyalánksága is csak a házi tűzhely melegén készül el hamisítatlan, nemes minőségben. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a háziasszonyi működés folyto­nos elértéktelenedése daczára is megakadás.

Next