Az Ujság, 1905. június/2 (3. évfolyam, 166-180. szám)
1905-06-18 / 168. szám
40 lem mulasztásomat, mert szorgalmadért igazán megérdemled, hogy Nagyapó figyelemben részesítsen. Olyan drága az időd, hogy a másodperczekkel is gazdálkodól? — Vajda Bandi. Ezt a rejtvényt közöltük már fiam. Próbálj mást küldeni. — Blatky Magdus és Bandi. Tudtam én, hogy Bandita jól fog vizsgázni. Hát te Magdus, tanulsz-e sokat ? A vakáczióban majd hosszabb levelet is irtok Nagyapónak. — Széll Elemérés Miklós. Bitkár irtok fiaim. S aki nem küldi be a megfejtést, annak a sorshúzásnál sem lehet szerencséje. Jó mulatást a vakáczióban! — Voisz Aranka, Artur és Antal. Mi baja van testvérkédnek, Aranka ? Reményem, hogy már friss egészségben olvassa Nagyapó üzenetét. Czilinder bácsika a vizsgák után nektek is küld valami szép olvasni valót. — Mády Petronella. Türelmesen várok leveledre, Ellus. — Báró Schmertzing Pista és Egon. Megígérem fiacskáim, hogy kivételesen utólag is figyelembe veszem megfejtésieket, mivel olyan nagyon messziről irtok Nagyapónak. Melyik részében utaztatok nagy Oroszországnak ? — Dezseőffy Ilonka, Margitka és Esztike. Könyvet küldtem, gyönyörűt, hadd örüljenek nagykátai kis violáim. — Zobel Annuska. Kedves üdvözlő versikét küldtél Annuskám. Üdvözli Nagyapót Annus unokája, Húzza ki a nevét, Ez a kívánsága. Jaj, mennyire sajnálom, hogy most még nem teljesíthettem édes Annuskámnak óhajtását. — Bokor Gyula és Vilike. Elküldöm fiaim. — Sugár René és Szenes Margit. Próbáljatok közösen új rejtvényt faragni. Csókollak leánykáim. — Keim Lenke. Elfelejtetted megirni Lenke lányom, hogy hová ment Annuska. — Danell Elza és Magda. Hányadik osztályból vizsgáztatok leánykáim ? Mikor írtok hosszabb levelet ? — Braver Kornéliádén Margit. Derék dolog lesz édes olvasóim, de aztán ne legyen nagyon nehéz a rejtvény, mert sok kicsi olvasója is van Nagyapónak. — Pollatsek Évi. Isten éltessen Évikém. Reménylem, hogy szemecskédnek nem ártott a sok tanulás. —llinghofer Dóra és Zsazsa. Szép könyv lesz Dórácskám. Hát a Zsuzsát mióta hívják Zsuzsának ? — Dömötör Ilonka. Most már nemsokára útnak indítom. — Urálik Giziké. Szegény Pityipalkó beteg. Sokat evett tegnap vacsorára, fáj a gyomra a kutyusnak. Azért nem kivánja most meg a jó szegedi túróscsuszát, a Gizike főztjét. Mikor megkapod a kis kutyát Gizim, megejthetjük ajkeresztelőt. — Csernyánszky Juczóka. Nem Juczóra haragszom, hanem arra, aki ilyen oktondiságot irt Juczónak. Igen-igen hálás volnék és ha lehetséges volna, még jobban szeretném az én zoborhegyi tündérkémet, ha megirná, hogy ki az a valaki, aki ily gonosz és czúrzatos leveleket ír Nagyapó olvasóinak. Mert nemcsak Juczóka írta ezt, hanem ugyanezen a héten ilyenformát olvastam egy váradi gimnazista és egy kiskőrösi kis leány unokám levelében. Édeskék levélkéjében sok mulatságos dologról cseveg Juczóka kisasszony. De engem az a szép álom érdekel leginkább. Vajha teljesülne. — Simon Samuka. Az a jóságos kéz, mely Samuka kezecskéjét fogja, a mikor levelet ír Nagyapónak, vájjon anyuska vagy apácska keze-e ? Jaj Samuka, de gyönyörű levelet is tudsz te írni! Okosat és kedveset, buzdítót és jutalmazót Nagyapó csekély fáradozásáért. Hát te már ilyen nagy legényke vagy ? Óvodába jársz? Vizsgázol és maholnap kis diák lesz belőled, apád, anyád örömére. Mert reményem, hogy még nagy örömük fog telni benned gondos, szerető szüleidnek. — Deutsch József és László. Gyertek ide fiaim és verjétek meg, de ne Pityipalkót, mert annak fáj, hanem a czilindert. Az úgy sem érzi. Most különben rosszul van az öreg, borzas már és kopik nagyon. Azt mondja, hogy becsületes, öreg czilindernek nyáron a szekrényben a helye. — Hann Böske. Hiszen irtai te már máskor is Nagyapónak, Böske. Szükségtelen, hogy újból befogadjalak táboromba. Derék lányka vagy, örülök, hogy jól vizsgáztál. — Kirchwayer Ditti. A rejtvény jó volt Ditti, de kissé elmosódtak az óralap számjai, nem fogott a nyomdafesték a papiroson. Ezért nem küldte be legtöbb olvasóm a megfejtést. Hogy tudok-e fr meziául kis leányom ? Persze, hogy tudok. Mikor olyan kicsike voltam, mint Dittike, engem is taníttattak franczia és angol nyelvre szüleim. Tigy-e hogy az idén nem vált be a Medárd-napi babona ? Mert reményem, hogy nálatok is kisütött a nyári nap s most már jókedve van Dittikének. — Bagyinka Ilonka. Béküljünk ki Ilus. A múltkor te írtál hosszan, én feleltem kurtán, most a te leveled rövidke s én nyújtom hosszúra üzenetemet az újságban. Először is olvastad-e, mit irt Béla bácsi múltkoriban Az Újságban ? Az ugyan a kis deákoknak szólt, te pedig már nagyocska lány vagy, de azért szívleld meg Iluskám Béla bácsi tanácsát, mert Béla bácsi nagyon ért ám az efféléhez s több nagy lap műkritikusa. Én már nem konyitok annyira hozzá, de azt látom, hogy van némi tehetséged a rajzoláshoz, mulatást kicsi Ilonkám. — Zostyák Violka és Bakonyi Elluska. Köszönöm leánykám az aranyos szép képeslapokat, a sok fürtös gyermekfejet. Pesten is láttam ilyet a nagy papírkereskedések kirakatában. Hanem most kérdezek valamit Violkától, igy ni. Most tedd kezedet a szivedre és mondd meg, hogy miért hasonlít az írásod Elluskáéhoz ? Nem is hasonlít, hanem tulajdon mása. Erre felelj, aranyos Vidkám. — Balás Ivi és Dóra. Ide hallgassatok gyerekek! Nagy fiuk, nagy lányok, kicsi angyalkák, csöpp diákok. Ivikének és Dórácskának csupa kitűnője volt a bizonyítványában. Ugye, derék dolog? Ugye, milyen szorgalmas olvasói vannak Nagyapónak! — Lassner Sanyika és Elzuska. Mondjátok meg anyácskátoknak, hogy a könyv még nem jelent meg, de mihelyt megjelenik, elküldöm. Édes anyátoknak kezét csókoltatja, kis unokáit pedig szeretettel üdvözli Nagyapó. — Scheiber Ilonka. Jószivü kis leány vagy Ilonkám. Nagyapó szívesen közvetíti adományaidat. — Weisz Ibolya és Bandi. Isten hozott gyerekek. Komáromban úgyis kevés az olvasóm. Pedig nagyon szeretem ám ezt a szép várost, melyhez ifjúkorom emlékei fűznek.Tárt karokkal fogadlak olvasóim táborába. — Németh Agnes. Én is láttam a japán fiúcskát Agnes, beszéltem vele s megígérte, hogy meglátogat szerkesztőségi szobácskámban. Aranyos kis mandulaszemü akrobata. A mesekönyvet nem küldhetem el Agneskám, mert nem tudom pontos czímedet. — Humayer Mariska. Kérdezd meg Mariskám Deutsch Ellától, hogy miért nem ír Nagyapónak? Pedig olyan kedves kis mesét küldött mesepályázatomra, ki is nyomattam Az Újságban. Olvastad ? Tetszett ? Szarvas Ilonka sem ír már, haragszom is rája. Tanulj szorgalmasan kis leányom, a szünidőben majd sok jó rejtvényt küldhetsz Nagyapónak. — Mandel Böske. Okosan írod Böske, hogy a válasz nem azért maradt el, mert Nagyapó nem szeret, hanem mert leveled nem jutott kezéhez. Van sok türelmetlenebb olvasótársad, kik duzzognak az_ ilyesmiért, de te szelid, jó lányka vagy Bözsikém. — Bálai Böske. Majd meglátom Böske. Akkor nagyon, de nagyon foglak szeretni. — Sárkány ferencz. Derék legényke vagy Feri fiam. Ragaszkodásodat igaz szeretettel viszonzom. — Nagy Rózsi. Onnan tudom Rózsikám, mert elküldted az arczképedet. Aztán olyan gömbölyű arczocskád van, szinte sugárzik róla a jókedv és az egészség. Mint a frissen nyíló piros rózsáról. Azt kérded, hogy milyen arczkép-a búmról írtam Csernyánszky Juczókának ? Tavaly olvasóim képmásai egy csokorba kötve megjelentek Az Újságban. A jövő esztendőre is tervezek ilyen meglepetést. Csókollak hruló-piruló Rózsi lányom. — Baumgartin Aurélia. Nem kerülte ki figyelmemet leveled, Aurélia, inkább azt hiszem, hogy te nem lelted meg Nagyapó üzenetét a hosszú postámban. Emma néni nem Lőcsei Emma, nevét kívánságára nem mondhatom meg. Hanem azt szívesen megüzenem olvasóimnak, hogy Baumgarten Aurélia (Miskolcz, Deák utcza 14.), aki kedves unokája Nagyapónak, levelezni szeretne 14—15 éves társnőivel. — Schwanda Margit. Vigasztald meg hugocskádat Margit s mondd meg neki, hogy Nagyapó is hasul, ha ő szomorkodik. Inkább kétszer válaszolok minden levelére. — Blumberg Mimiké. Nem szívesen teszem Mirjám, de a te kérésedet nem tudom megtagadni. Ha itthon van a »nagy tragika«, átadom neki az arczképet. Üdvözöllek. — Komlós Mária. Kihúzom Marikám, Mert nagyon szeretem ám kicsi olvasómat. — Farkas Iiaticza. Te rajzoltad azt a szép virágot ? — Soltész Juczi. Ha ott volnék, megveregetném kis öcséd vállát. Derék fiú, nem ijed meg a maga árnyékától, sem a tánczoló kis leányoktól. Reményem, hogy a vizsgán sem száll inába a bátorsága. Jaj Juczika, hát olyan nagyon mulattál a lakodalomban ? Alaposan meglánczoltattak, ugye ? Másnap persze korhelyleves volt ebédre. Wessely Sárikával közlöm leveledet: »Édes Sárika, igen kérem, írja meg a czimét, hogy üdvözletét és csókjait a magaméval viszonozzam. Addig is csókolja Juczi. — Dömötör Malvinka. Zsiga bácsi mikor elolvasta leveledet, helyeslően bólintott. Eltaláltad Malvinka, igazad volt. Nagyapó nem azt írta, hogy a Margitszigeten lakik, hanem azt, hogy a budai hegyekben van egy kis házikója. Ha oda eljönnél kis madárkám, vígan volnánk, tudom, nem kívánkoznál el többé tőlem. — Steiner János. Még nem olvastam el mesédet. — Strausz Kató. Nincs is olyan czukros kis Katókája senkinek a világon, mint az öreg Nagyapónak. Nagy örömöt szereztél leánykám leveleddel, meg a szép kirándulás leírásával, de a legeslegnagyobbat a csoportképpel. Kár, hogy olyan piczike rajta ható arcza, mint a gombostű feje. Néztem, néztem, pápaszemmel, nagyitóüveggel, de bizony aligha ismernék rád, ha valahol találkoznánk. Hazai Hugót nem ismerem. — Klein György, Pál és Erzsike. Három kis ujonczot sorozunk be Nagyapó hadseregébe. Gyula vitézt, Pál huszárt és Erzsiké babát. De jó dolog, hogy a puskátok előfizetett Az Ujságra, igy aztán Nagyapó három uj unokára tett szert, Gyuri, Pali és Erzsiké pedig egy öreg Nagyapóra. Üdvözöllek gyermekeim. — Vértess Mariska. Mi tagadás Mariskám, rosszul esett Nagyapónak mulasztásod. Akit megszoktunk, megszerettünk, attól fájó dolog elszakadni. No de csakhogy visszatértél, csakhogy megjöttél! Ugye most írsz, nem megy el többé Mariskám ? .— Forster Ilii. Bácskám gyöngyöm, a kis papagály nem hazudott. Ki fog sütni a jó öreg napocska s egy szép nyári napon betoppan egy virágos, jókedvű, szőke kislány öreg Nagyapója szobájába. Istenem, de édes találkozás lesz az. Akkor elbeszélgetünk hosszan, nagyon hosszan, mert ugye sok csevegni valónk van Ilácska ? — Bernády Mártha. Köszönöm Mártukám, hogy bizdl öreg Nagyapádban, hogy mindig szeretettel gondoltál rá, akkor is, mikor beteg voltál, szegény kis olvasóm. írd meg, hogy mi bajod volt, hogy meggyógyultál-e már teljesen. Igaz szeretettel fogadlak olvasóim körébe -s reményem, hogy ezentúl gyakrabban levelezhetünk. Az Ujságot Csízre is elküldi a kiadóhivatal. — Förstner Gyula és Jancsi. Lám a jó fiuk kívánságát teljesíti a jó Istenke. Öreg Nagyapótok szeretettel üdvözöl. — 1 levi Etel. Nagyapónak nincsen mostoha unokája. Téged is úgy szeretlek, mint többi olvasóimat. Kikit érdeme szerint. Csókollak Etelkám. — Rakovszky Menyhért. Szervusz Menyhért fiam ! Örülök, hogy ismét kopogtatsz Nagyapó ablakán. A múlt télen szörnyen csodáltam, hogy elmaradt az én legpontosabb kis levelezőm. Most már tudom az okát. Bátyáidat üdvözlöm. Mikor utazol el ? Kajári Annuska és Kaláka. Itt voltál kicsi Annuskám, eljöttél a jutalomkönyvedért ? Ejnye de sajnálom, hogy éppen akkor nem voltam a szerkesztőségben. Csúnya, esős idő volt kis leányom, este kiderült, hát kikocsiztam a Városligetbe. Ila előbb jöttél volna, téged is elvittelek volna Annus. — Breznóbányai Mikovényi Marcsika, Juczika és Duczika. Most majd szépen félretesszük a mesédet Marcsika, aztán jól megnézzük, hátha csiszolhatunk, simíthatunk rajta. Mi újság Radosnán galambocskáim ? Jaj ha szép virágos lehet ott most minden. A ti kedvetek is vizsga után. Nenéteket melegen üdvözlöm. — Wallenstein Laura. Ne félj a vizsgától Laurácskám. Bátor kislány vagy te, aztán nem mumusok a tanár bácsik és tanár nénik. Akinek olyan erős akarata van, mint neked, az majd csak megbirkózik a nehéz feladattal. A svéd királyt II. Oszkárnak hívják. — Grosz Emma Nincs igazad Emmus. Olvasd el Nagyapó postáját s meglátod, hogy senkinek se írok egy-két mondatnál többet. írásban bajos volna hosszan elbeszélgetni minden unokámmal, ha eljöszsz Pestre s meglátogatsz, pótoljuk a mulasztást. Addig irj szorgalmasan és gondolj szeretettel Nagyapádra. — Holczer Olga. Elmegyek Olgácska, sőt ha arrafelé járok, egy kis kerülőt sem röstellek, hogy meglátogathassam édes Olgiczánat. Intézetbe küldenek édes lányom? Hát bizony Fertő-Szent- Miklóson nincsen nagy lánynak való iskola, bizonyosan azért visznek Drezdába szüleid. Olvasótársnőidtől megkérdezem, hogy ki akar levelezni veled. Czimed Bejtő-Szentmiklós (Sopron megye): — Ornstein Sajoska. Nem alkalmatlankodol Lajoska. Nagyapó örül, ha ilyen kedves kis vendége köszönt be hozzá. No de reményem, hogy nem vendégeskedni jöttél hozzánk, hanem itt maradsz nálunk s beállasz Nagyapó seregébe katonának. — Medvéssy Ilonka. Mért kelsz olyan korán Ilonkám? Hiszen akkor meg a kakas sem kukorékol. Leveledből örömmel olvasom, milyen aranyos gazdasszonyka vagy. Műveled a kis kertedet, ellátod a nyulacskáidat. Pityipalkó már nyalogatja a száját, mert szereti a házinyúl-pecsenyét. De Czilinder úrnak nem kell a piros szegfű. Azt mondja, hogy egy komor vén kalapnak illetlenség volna tulipiros bokrétát viselni. Szenessy Lajosnak, Bélusnak, Annusnak és Boriskának megüzenem, hogy csókoltatod mindnyájukat.—Komoróczy Nunuka. Nini a Nunuka levele! Hát Nunuka is gondol még Nagyapóra, hát nem röppent ki a fejecskéjéből, hogy egy öreg Nagyapó is van a világon ? Persze most kis kerted virágával engesztelsz meg madárkám. Te kis hízelgő Nunuka. No ne busulj, nem haragszik rád Nagyapó. — Horváth Miklós. Derék fiú vagy Miklóskám, két kettesed van a bizonyítványodban, a többi csupa jeles. Megírom, hadd tudják társaid is. Írd meg pontos czímedet, mert különben nem küldhetem el a jutalomkönyvet. — Lábos Ottilka. Jaj be illatos rózsák. Fehér, piros, egy kis dobozkával Ottilka kertjéből. Köszönöm angyalkául! Az egyiket, a legszagosabbat, — szép fehérke — gomblyukamba tűztem. — Rabinek Ernőké. Még nem jelent meg a könyv fiacskám, mihelyst megjelenik, elküldöm neked. Mért nem írsz Nagyapónak s mért nem küldöd be a megfejtést? — Czirjék Bözsike. Tudod mit Bözsike ? Küldjétek el az operettet Nagyapónak. De előbb muzsikát is kell írni hozzá. Szép, magyar muzsikát, a Juezó és a Bözsike nótáiból. A fénykép-albumot jövő évre tervezem, de aligha valósíthatom meg tervemet, mert Nagyapónak annyi olvasója van, hogy semmiféle albumba sem férnének el. Igazad van Bözsike, Wessely Sárika aranyos lány. Éppen most kaptam tőle egy levelezőlapot Székesfehérvárról. Nagyon megörültem neki. Akárcsak a Bözsike illatos levélkéjének. — Szántó Blankicza. Nagyon kiváncsi vagyok a mesédre babonás Blankuska. Reményem, hogy azóta elvonultak a csúnya felhők s nem kisért semmiféle fehérzsinóros barát és kéményseprő Nyitra város utczáin. Mondok valamit Blankuskám. Ránduljatok fel a vakáczióban Pestre! Csak egy napra, vagy kettőre. Mert szép ám Budapest nyáron is. A Svábhegy, Margitsziget, Hűvösvölgy és Zugliget. Jól mulatnál Blankuskám és — ugye, hogy önző vagyok —a Nagyapót is meglátogathatnád. — Sváby Miczikó. A hosszú üzenetet szívesen megírom Miczikém, pedig ezen a héten ugyancsak takarékoskodom, mert nagyon drága minden helyem, nem tudom felosztani sok unokám között. De kárpótlásról szó sem lehet édes olvasóm, sőt e levél kárpótol! Mikor voltál a szerkesztőségben Miczike , mert nem mondta meg nekem senki, hogy itt voltál! Kivel beszéltél ? Nem mondták, hol vagyok, hol találhatsz meg ? És mért nem üzented meg, hogy jössz, te rossz leány! Hát elmentem volna, ha tudom, hogy Miczike jön ? Az édes Miczike, akit félesztendő óta várok. Nem is hiszem, hogy nem tréfáltál gyermekem. Ugye hogy csak boszantani akartad Nagyapót ? — Zettner Melanie, Vilma és Margit. A múlt szombaton estefele tértem haza lakásomra leánykáim s ott leltem meg szépséges rózsáitokat. Édes illat szállt szobácskámból, szinte elkábultam tőle. Mennyi rózsa egy rakáson! Egy egész kertre való szépséges piros, rózsaszín is és sárga virág, La Branceot és tearózsák, üde, szép bimbócskák! Édes, édes kis unokáim! Egy kis czédula volt az illatos adomány mellett, de anélkül is sejtettem volna, hogy ti küldtétek. Mert senki sem szereti annyira Nagyapót, mint Melanie és testvérkéi. — Beider Amália. Helyes, Amálkám! Most nem írok mást, hanem röviden válaszolok minden kérdésedre. Mért használunk annyi idegen szót a magyarban ? Azért kislányom, mert sok fogalomra és tárgyra nincsen magyar szó. Lehetőleg kerüljük az idegen szavakat. Mért nem terjedt el a magyar nyelv külföldön ? Mert nagyon kicsike náczió vagyunk mi szegény magyarok. Miért nevezik a fiatal leányokat bakfisnak ? Az valami német tréfa leánykám. Miért beszél a magyar, ha tenniszezik, angolul ? Mert a tennisz angol játék. Miért kötelező a német nyelv az iskolában? Mert minden műveit embernek legalább is két nyelven kell beszélnie s a mi szomszédaink németek. Miért él annyi nemzetiség Magyarországon? Olvasd el a történelmet Amália. No, de reményem, hogy megelégszel ennyivel. Hanem most én kérdezek tőled valamit. Csakugyan Ottilka mondta azt az oktondiságot? Csodálom, mert nem hiszem, hogy Ottilka hazudott. Már pedig az nem való kis leányom, nem bizony. Az ilyen ostoba mendemondát okos kis leány nem hiszi el. — Több levélre a jövő héten válaszol Nagyapám AZ ÚJSÁG Vasárnap, június 18.