Az Ujság, 1905. június/2 (3. évfolyam, 166-180. szám)

1905-06-18 / 168. szám

40 lem mulasztásomat, mert szorgalmadért igazán meg­érdemled, hogy Nagyapó figyelemben részesítsen. Olyan drága az időd, hogy a másodperczekkel is gaz­dálkodól? — Vajda Bandi. Ezt a rejtvényt közöltük már fiam. Próbálj mást küldeni. — Blatky Magdus és Bandi. Tudtam én, hogy Bandita jól fog vizsgázni. Hát te Magdus, tanulsz-e sokat ? A vakáczióban majd hosszabb levelet is irtok Nagyapónak. — Széll Elem­ér­és Miklós. Bitkár­ irtok fiaim. S a­ki nem küldi be a megfejtést, annak a sorshúzásnál sem lehet szeren­cséje. Jó mulatást a vakáczióban! — Voisz Aranka, Artur és Antal. Mi baja van testvérkédnek, Aranka ? Remény­em, hogy már friss egészségben olvassa Nagyapó üzenetét. Czilinder bácsika a vizsgák után nektek is küld valami szép olvasni valót. — Mády Petronella. Türelmesen várok leveledre, Ellus. — Báró Schmertzing Pista és Egon. Megígérem fiacs­káim, hogy kivételesen utólag is figyelembe veszem megfejtésieket, mivel olyan nagyon messziről irtok Nagyapónak. Melyik részében utaztatok nagy Orosz­­országnak ? — Dezseőffy Ilonka, Margitk­a és Esztike. Könyvet küldtem, gyönyörűt, hadd örüljenek nagy­­kátai kis violáim. —­ Zobel Annuska. Kedves üdvözlő versikét küldtél Annuskám. Üdvözli Nagyapót Annus unokája, Húzza ki a nevét, Ez a kívánsága. Jaj, mennyire sajnálom, hogy most még nem telje­síthettem édes Annuskámnak óhajtását. — Bokor Gyula és Vilike. Elküldöm fiaim. — Sugár René és Szenes Margit. Próbáljatok közösen új rejtvényt faragni. Csókollak leánykáim. — Keim Lenke. El­felejtetted megirni Lenke lányom, hogy hová ment Annuska. — Danell Elza és Magda. Hányadik osz­tályból vizsgáztatok leánykáim ? Mikor írtok hosszabb levelet ? — Braver Kornéliádén Margit. Derék dolog lesz édes olvasóim, de aztán ne legyen nagyon ne­héz a rejtvény, mert sok kicsi olvasója is van Nagyapónak. — Pollatsek­ Évi. Isten éltessen Évikém­. Reménylem, hogy szemecskédnek nem ártott a sok tanulás. —­llinghofer Dóra és Zsazsa. Szép könyv lesz Dórácskám. Hát a Zsuzsát mióta hívják Zsuzsának ? — Dömötör Ilonka. Most már nemsokára útnak indítom. — Urálik Giziké. Szegény Pityipalkó beteg. Sokat evett tegnap vacso­rára, fáj a gyomra a kutyusnak. Azért nem kivánja most meg a jó szegedi túróscsuszát, a Gizike főztjét. Mikor megkapod a kis kutyát Gizim, megejthetjük ajkeresztelőt. — Csernyánszky Juczóka. Nem Juczóra haragszom, hanem arra, a­ki ilyen oktondiságot irt Juczónak. Igen-igen hálás volnék és ha lehetséges volna, még jobban szeretném az én zoborhegyi tün­dérkémet, ha megirná, hogy ki az a valaki, a­ki ily gonosz és czúrzatos leveleket ír Nagyapó olvasói­nak. Mert nemcsak Juczóka írta ezt, hanem ugyan­ezen a héten ilyenformát olvastam egy váradi gim­­nazista és egy kiskőrösi kis leány­ unokám levelében. Édes­kék levélkéjében sok mulatságos dologról cse­veg Juczóka kisasszony. De engem az a szép álom érdekel leginkább. Vajha teljesülne. — Simon Sa­­muka. Az a jóságos kéz, mely Samuka kezecskéjét fogja, a mikor levelet ír Nagyapónak, vájjon anyuska vagy apácska keze-e ? Jaj Samuka, de gyönyörű levelet is tudsz te írni! Okosat és kedveset, buz­­dítót és jutalmazót Nagyapó csekély fáradozásáért. Hát te már ilyen nagy legényke vagy ? Óvodába jársz? Vizsgázol és maholnap kis diák lesz belőled, apád, anyád örömére. Mert remény­em, hogy még nagy örömük fog telni benned gondos, szerető szü­leidnek. — Deutsch József és László. Gyertek ide fiaim és verjétek meg, de ne Pityipalkót, mert annak fáj, hanem a czilindert. Az úgy sem érzi. Most kü­lönben rosszul van az öreg, borzas már és kopik nagyon. Azt mondja, hogy becsületes, öreg czilinder­­nek nyáron a szekrényben a helye. — Hann Böske. Hiszen irtai te már máskor is Nagyapónak, Böske. Szükségtelen, hogy újból befogadjalak táboromba. Derék lányka vagy, örülök, hogy jól vizsgáztál. — Kirchwayer Ditti. A rejtvény jó volt Ditti, de kissé elmosódtak az óralap számjai, nem fogott a nyomda­­festék a papiroson. Ezért nem küldte be legtöbb olvasóm a megfejtést. Hogy tudok-e fr meziául kis leányom ? Persze, hogy tudok. Mikor olyan kicsike voltam, mint Dittike, engem is taníttattak franczia és angol nyelvre szüleim. Tigy-e hogy az idén nem vált be a Medárd-napi babona ? Mert remény­em, hogy nálatok is kisütött a nyári nap s most már jókedve van Dittikének. — Bagyinka Ilonka. Béküljü­nk ki Ilus. A múltkor te írtál hosszan, én feleltem kurtán, most a te leveled rövidke s én nyújtom hosszúra üzene­temet az újságban. Először is olvastad-e, mit irt Béla bácsi múltkoriban Az Újságban ? Az ugyan a kis deákoknak szólt, te pedig már nagyocska lány vagy, de azért szívleld meg Iluskám Béla bácsi ta­nácsát, mert­ Béla bácsi nagyon ért ám az efféléhez s több nagy lap műkritikusa. Én már nem konyitok annyira hozzá, de azt látom, hogy van némi tehet­séged a rajzoláshoz, mulatást kicsi Ilonkám. — Zostyák Violka és Bakonyi Elluska. Köszönöm leány­kám az aranyos szép képeslapokat, a sok fürtös gyermekfejet. Pesten is láttam ilyet a nagy papír­­kereskedések kirakatában. Hanem most kérdezek valamit Violkától, igy ni. Most tedd kezedet a szi­vedre és mondd meg, hogy miért hasonlít az írásod Elluskáéhoz ? Nem is hasonlít, hanem tulajdon mása. Erre felelj, aranyos Vid­kám. — Balás Ivi és Dóra. Ide hallgassatok gyerekek! Nagy fiuk, nagy lányok, kicsi angyalkák, csöpp diákok. Ivikének és Dórács­­kának­ csupa kitűnője volt a bizonyítványában. U­gy­e, derék dolog? Ugy­e, milyen szorgalmas olvasói vannak Nagyapónak! — Lassner Sanyika és Elzuska. Mondjátok meg anyácskátoknak, hogy a könyv még nem jelent meg, de mihelyt megjelenik, elküldöm. Édes anyátoknak kezét csókoltatja, kis unokáit pedig szeretettel üdvözli Nagyapó. — Schei­ber Ilonka. Jószivü kis leány vagy Ilonkám. Nagy­apó szívesen közvetíti adományaidat. — Weisz Ibolya és Bandi. Isten hozott gyerekek. Komáromban úgyis kevés az olvasóm. Pedig nagyon szeretem ám ezt a szép várost, melyhez ifjúkorom emlékei fűznek.Tárt ka­rokkal fogadlak olvasóim táborába. — Németh Agnes. Én is láttam a japán fiúcskát Agnes, beszéltem vele s megígérte, hogy meglátogat szerkesztőségi szo­­bácskámban. Aranyos kis mandulaszemü akrobata. A mesekönyvet nem küldhetem el Agneskám, mert nem tudom pontos czímedet. — Humayer Mariska. Kérdezd meg Mariskám Deutsch Ellától, hogy miért nem ír Nagyapónak? Pedig olyan kedves kis mesét küldött mesepályázatomra, ki is nyomattam Az Új­ságban. Olvastad ? Tetszett ? Szarvas Ilonka sem ír már, haragszom is rája. Tanulj szorgalmasan kis leányom, a szünidőben majd sok jó rejtvényt küld­hetsz Nagyapónak. — Mandel Böske. Okosan írod Böske, hogy a válasz nem azért maradt el, mert Nagy­apó nem szeret, hanem mert leveled nem jutott kezéhez. Van sok türelmetlenebb olvasótársad, kik duzzog­nak az_ ilyesmiért, de te szelid, jó lányka vagy Bözsikém. — Bálai Böske. Majd meglátom Böske. Akkor nagyon, de nagyon foglak szeretni. — Sárkány ferencz. Derék legényke vagy Feri fiam. Ragaszko­dásodat igaz szeretettel viszonzom. — Nagy Rózsi. Onnan tudom Rózsikám, mert elküldted az arczképe­­det. Aztán olyan gömbölyű arczocskád van, szinte sugárzik róla a jókedv és az egészség. Mint a frissen nyíló piros rózsáról. Azt kérded, hogy milyen arcz­­kép-a búmról írtam Csernyánszky Juczókának ? Ta­valy olvasóim képmásai egy csokorba kötve meg­jelentek Az Újságban. A jövő esztendőre is ter­vezek ilyen meglepetést. Csókollak hruló-piruló Rózsi lányom. — Baumgartin Aurélia. Nem kerülte ki figyelmemet leveled, Aurélia, inkább azt hiszem, hogy te nem lelted meg Nagyapó üzenetét a hosszú postámban. Emma néni nem Lőcsei Emma, nevét kívánságára nem mondhatom meg. Hanem azt szí­vesen megüzenem olvasóimnak, hogy Baumgarten Aurélia (Miskolcz, Deák­ utc­za 14.), a­ki kedves uno­kája Nagyapónak, levelezni szeretne 14—15 éves társnőivel. — Schwanda Margit. Vigasztald meg hugocskádat Margit s mondd meg neki, hogy Nagy­apó is hasul, ha ő szomorkodik. Inkább kétszer vála­szolok minden levelére. — Blumberg Mimiké. Nem szívesen teszem Mirjám, de a te kérésedet nem tudom megtagadni. Ha itthon van a »nagy tragika«, át­adom neki az arczképet. Üdvözöllek. — Komlós Mária. Kihúzom Marikám, Mert nagyon szeretem ám kicsi olvasómat. — Farkas Iiaticza. Te rajzoltad azt a szép virágot ? — Soltész Juczi. Ha ott vol­nék, megveregetném kis öcséd vállát. Derék fiú, nem ijed meg a maga árnyékától, sem a tánczoló kis leányoktól. Remény­em, hogy a vizsgán sem száll inába a bátorsága. Jaj Juczika, hát olyan na­gyon mulattál a lakodalomban ? Alaposan meglán­­czoltattak, ugy­e ? Másnap persze korhelyleves volt ebédre. Wessely Sárikával közlöm leveledet: »Édes Sárika, igen kérem, írja meg a czimét, hogy üdvöz­letét és csókjait a magaméval viszonozzam. Add­ig is csókolja Juczi. — Dömötör Malvinka. Zsiga bácsi mikor elolvasta leveledet, helyeslően bólintott. Elta­láltad Malvinka, igazad volt. Nagyapó nem azt írta, hogy a Margitszigeten lakik, hanem azt, hogy a budai hegyekben van egy kis házikója. Ha oda eljönnél kis madárkám, vígan volnánk, tudom, nem kívánkoznál el többé tőlem. — Steiner János. Még nem olvastam el mesédet. — Strausz Kató. Nincs is olyan czukros kis Katókája senkinek a világon, mint az öreg Nagy­apónak. Nagy örömöt szereztél leánykám leve­leddel, meg a szép kirándulás leírásával, de a legeslegnagyobbat a csoportképpel. Kár, hogy olyan piczike rajta ható arcza, mint a gombostű feje. Néztem, néztem, pápaszemmel, nagyitóüveg­­gel, de bizony aligha ismernék rád, ha valahol találkoznánk. Hazai Hugót nem ismerem. — Klein György, Pál és Erzsike. Három kis ujonczot so­rozunk be Nagyapó hadseregébe. Gyula vitézt, Pál huszárt és Erzsiké babát. De jó dolog, hogy a puská­­tok előfizetett Az Ujság­ra, igy aztán Nagyapó há­rom uj unokára tett szert, Gyuri, Pali és Erzsiké pedig egy öreg Nagyapóra. Üdvözöllek gyermekeim. — Vértess Mariska. Mi tagadás Mariskám, rosszul esett Nagyapónak mulasztásod. A­kit megszoktunk, megszerettünk, attól fájó dolog elszakadni. No de csakhogy visszatértél, csakhogy megjöttél! Ugy­e most írsz, nem megy el többé Mariskám ? .— Forster Ilii. Bácskám­ gyöngyöm, a kis papagály nem hazudott. Ki fog sütni a jó öreg napocska s egy szép nyári napon betoppan egy virágos, jókedvű, szőke kis­lány öreg Nagyapója szobájába. Istenem, de édes találkozás lesz az. Akkor elbeszélgetünk hosszan, nagyon hosszan, mert ugy­e sok csevegni valónk van Ilácska ? — Bernády Mártha. Köszönöm Mártu­­kám, hogy bizdl öreg Nagyapádban, hogy mindig szeretettel gondoltál rá, akkor is, mikor beteg vol­tál, szegény kis olvasóm. írd meg, hogy mi bajod volt, hogy meggyógyultál-e már telje­sen. Igaz szeretettel fogadlak olvasóim körébe -s remény­em, hogy ezentúl gy­akrabban levelez­hetünk. Az Ujság­ot Csízre is elküldi a kiadó­­hivatal. — Förstner Gyula és Jancsi. Lám a jó fiuk kívánságát teljesíti a jó Istenke. Öreg Nagy­apótok szeretettel üdvözöl. — 1 levi Etel. Nagyapó­nak nincsen mostoha unokája. Téged is úgy szeret­lek, mint többi olvasóimat. Kikit érdeme szerint. Csókollak Etelkám. — Rakovszk­y Menyhért. Szervusz Menyhért fiam ! Örülök, hogy ismét kopogtatsz Nagy­apó ablakán. A múlt télen szörnyen csodáltam, hogy elmaradt az én legpontosabb kis levelezőm. Most már tudom az okát. Bátyáidat üdvözlöm. Mikor utazol el ? Kajári Annuska és Kaláka. Itt voltál kicsi Annus­kám, eljöttél a jutalomkönyvedért ? Ejnye de sajná­lom, hogy éppen akkor nem voltam a szerkesztőség­ben. Csúnya, esős idő volt kis leányom, este kide­rült, hát kikocsiztam a Városligetbe. Ila előbb jöt­tél volna, téged is elvittelek volna Annus. — Breznó­­bányai Mikovényi Marcsika, Juczika és Duczika. Most majd szépen félretesszük a mesédet Marcsika, aztán jól megnézzük, hátha csiszolhatunk, simíthatunk rajta. Mi újság Radosnán galambocskáim ? Jaj ha szép virágos lehet ott most minden. A ti kedvetek is vizsga után. Nenéteket melegen üdvözlöm. — Wallenstein Laura. Ne félj a vizsgától Laurácskám. Bátor kis­lány vagy te, aztán nem mumusok a tanár bácsik és tanár nénik. A­kinek olyan erős akarata van, mint neked, az majd csak megbirkózik a nehéz feladattal. A svéd királyt II. Oszkárnak hívják. — Grosz Emma Nincs igazad Emmus. Olvasd el Nagyapó postáját s meglátod, hogy senkinek se írok egy-két mondatnál többet. írásban bajos volna hosszan elbeszélgetni minden unokámmal, ha el­­jöszsz Pestre s meglátogatsz, pótoljuk a mulasz­tást. Addig irj szorgalmasan és gondolj szeretettel Nagyapádra. — Holczer Olga. Elmegyek Olgácska, sőt ha arrafelé járok, egy kis kerülőt sem röstellek, hogy meglátogathassam édes Olgiczá­nat. Intézetbe küldenek édes lányom? Hát bizony Fertő-Szent- Miklóson nincsen nagy lánynak való iskola, bizo­­nyosan azért visznek Drezdába szüleid. Olvasótárs­nőidtől megkérdezem, hogy ki akar levelezni veled. Czimed Bejtő-Szentmiklós (Sopron megye): — Ornstein Sajoska. Nem alkalmatlankodol Lajoska. Nagyapó örül, ha ilyen kedves kis vendége köszönt be hozzá. No de remény­em, hogy nem vendéges­kedni jöttél hozzánk, hanem itt maradsz ná­lunk s beállasz Nagyapó seregébe katonának. — Medvéssy Ilonka. Mért kelsz olyan korán Ilonkám? Hiszen akkor meg a kakas sem kukorékol. Leveled­ből örömmel olvasom, milyen aranyos gazd­­asszonyka vagy. Műveled a kis kertedet, ellátod a nyulacskáidat. Pityipalkó már nyalogatja a száját, mert szereti a házinyúl-pecsenyét. De Czilinder úr­nak nem kell a piros szegfű. Azt mondja, hogy egy komor vén kalapnak illetlenség volna tulipiros bokrétát viselni. Szenessy Lajosnak, Bélusnak, An­nusnak és Boriskának megüzenem, hogy csókoltatod mindnyájukat.—Komoróczy Nunuka. Nini a Nunuka levele! Hát Nunuka is gondol még Nagyapóra, hát nem röppent ki a fejecskéjéből, hogy egy öreg Nagyapó is van a világon ? Persze most kis kerted virágával engesztelsz meg madárkám. Te kis hízelgő Nunuka. No ne busulj, nem haragszik rád Nagyapó. — Horváth Miklós. Derék fiú vagy­ Miklóskám, két kettesed van a bizonyítványodban, a többi csupa jeles. Megírom, hadd tudják társaid is. Írd meg pontos czímedet, mert különben nem küldhetem el a jutalomkönyvet. — Lábos Ottilka. Jaj be illatos rózsák. Fehér, piros, egy kis dobozkával Ottilka kertjéből. Köszönöm angyalkául! Az egyiket, a legszagosabbat, — szép fehérke — gomblyukamba tűztem. — Rabinek Ernőké. Még nem jelent meg a könyv fiacskám, mihelyst meg­jelenik, elküldöm neked. Mért nem írsz Nagyapónak s mért nem küldöd be a megfejtést? — Czirjék Bözsike. Tudod mit Bözsike ? Küldjétek el az operettet Nagy­apónak. De előbb muzsikát is kell írni hozzá. Szép, magyar muzsikát, a Juezó és a Bözsike nótáiból. A fénykép-albumot jövő évre tervezem, de aligha valósíthatom meg tervemet, mert Nagyapónak annyi olvasója van, hogy semmiféle albumba sem férnének el. Igazad van Bözsike, Wessely Sárika aranyos lány. Éppen most kaptam tőle egy levelező­lapot Székesfehérvárról. Nagyon megörültem neki. Akárcsak a Bözsike illatos levélkéjének. — Szántó Blankicza. Nagyon kiváncsi vagyok a mesédre babonás Blankuska. Remény­em, hogy azóta elvo­nultak a csúnya felhők s nem kisért semmiféle feh­ér­­zsinóros barát és kéményseprő Nyitra város utczáin. Mondok valamit Blankuskám. Ránduljatok fel a vaká­czióban Pestre! Csak egy napra, vagy kettőre. Mert szép ám Budapest nyáron is. A Svábhegy, Margit­sziget, Hűvösvölgy és Zugliget. Jól mulatnál Blan­kuskám és — ugy­e, hogy önző vagyok —a Nagyapót is meglátogathatnád. — Sváby Miczikó. A hosszú üzenetet szívesen megírom Miczikém, pedig ezen a héten ugyancsak takarékoskodom, mert nagyon drága minden helyem, nem tudom felosztani sok unokám között. De kárpótlásról szó sem­ lehet édes olvasóm, sőt e levél kárpótol! Mikor voltál a szerkesztőségben Miczike , mert nem mondta meg nekem senki, hogy itt voltál! Kivel beszéltél ? Nem mondták, hol vagyok, hol találhatsz meg ? És mért nem üzented meg, hogy jössz, te rossz leány! Hát elmentem volna, ha tudom, hogy Miczike jön ? Az édes Miczike, a­kit félesztendő óta várok. Nem is hiszem, hogy nem tréfáltál gyermekem. Ugy­e hogy csak boszantani akartad Nagyapót ? — Zettner Melanie, Vilma és Margit. A múlt szombaton estefele tértem haza lakásomra leánykáim s ott leltem meg szépséges rózsáitokat. Édes illat szállt szobácskámból, szinte elkábultam tőle. Mennyi rózsa egy rakáson! Egy egész kertre való szépséges piros, rózsaszín is és sárga virág, La Branceot és tearózsák, üde, szép bimbócskák! Édes, édes kis unokáim! Egy kis czé­­dula volt az illatos adomány mellett, de a­­nélkül is sejtettem volna, hogy ti küldtétek. Mert senki sem szereti annyira Nagyapót, mint Melanie és test­vérkéi. — Beider Amália. Helyes, Amálkám­! Most nem írok mást, hanem röviden válaszolok minden kérdésedre. Mért használunk annyi idegen szót a magyarban ? Azért kis­lány­om, mert sok fogalomra és tárgyra nincsen magyar szó. Lehetőleg kerül­jük az idegen szavakat. Mért nem terjedt el a magyar nyelv külföldön ? Mert nagyon kicsike náczió vagyunk mi szegény magyarok. Miért neve­zik a fiatal leányokat bakfisnak ? Az valami német tréfa leánykám. Miért beszél a magyar, ha tennisze­­zik, angolul ? Mert a tennisz angol játék. Miért kö­telező a német ny­elv az iskolában? Mert minden műveit embernek legalább is két nyelven kell be­szélnie s a mi szomszédaink németek. Miért él annyi nemzetiség Magyarországon? Olvasd el a történel­met Amália. No, de remény­em, hogy megelégszel ennyivel. Hanem most én kérdezek tőled valamit. Csakugyan Ottilka mondta azt az oktondiságot? Csodálom, mert nem hiszem, hogy Ottilka hazudott. Már pedig az nem való kis leányom, nem bizony. Az ilyen ostoba mendemondát okos kis leány nem hiszi el. — Több levélre a jövő héten válaszol Nagyapám AZ ÚJSÁG Vasárnap, június 18.

Next