Az Ujság, 1905. július/1 (3. évfolyam, 181-195. szám)

1905-07-09 / 189. szám

3. Ebben a pillanatban a vén török ember kinyújtotta a karját és a Jancsi vállára tette a kezét: — Ettől a percztől kezdve a szultán ró­zsája vagy, fiam. Gyér, kövess. Jancsi látta, hogy hiábavaló minden ellentállás. A jó atyafiak sírva borultak a ko­porsóra, borulásuk közben búcsút intettek noki. Midőn az utcza közepén járt, hátra­nézett. A padláslyukból két fekete fényes szempár tapadt reá, az Erzsikéé ... Csak akkor kiáltott fel Jancsi nagy keserűséggel: — Magamat nem sajnálom. De sajnálok más valakit. Aztán némán követte az öreg törököt, a­ki Budavára girbe-gurba kövezetén sántikálva csoszogott papucsaiban. MÁSODIK FEJEZET, a­melyben egy gyenge kislány hosszú útra indul. A mikor Jancsit elvitték a törökök és semerre sem hallatszott kardcsörgés, Erzsike előjött a padlásról. Az atyafiak a koporsóval a temető felé jártak és igy egyedül volt a házban. Leült a pitvarajtóban és ott sirdogált, arczát köténykéjébe temetve. — Jaj nekem, szegény kétszer árvának! — zokogott Erzsiké. A­mint ott sírna, sirdogálna, a szomszéd­ból megszólalt egy hang: — Miért sírsz, te szegény? Erzsiké felpillantott. Senki más nem volt a kerítésen, mint Ahmed, a szomszédban lakó török papucskészítőnek a fia. Amolyan siheder gyerek, játékostársa Jancsinak. Kerekes uram ugyan megtiltotta a gye­rekeinek, hogy a törökkel szóbaálljanak, de hát Kerekes uram meghalt, Erzsiké pedig olyan nagyon egyedül, egyedül érezte ma­gát . . . Elmondta tehát bánatát a török fiúnak. Ahmed hallgatta nagy figyelemmel a kis leány beszédét, aztán leugrott a kerítésről. — Én ugyan nem értek hozzá, de még az apám se, mert az csak szegény varga, hogyan lehetne Jancsit megszabadítani, de él itt a hegyek között egy nagyszakállu ember. Azt mondják, hogy ő mindent tud a világon. Talán tudna orvosságot a te bánatodra is, Erzsiké.­­— Hol van az a nagyszakállu ember? — Rózsás kertje van neki a hegyek között. Rózsát nevel és a rózsából olajat főz, a­melynek olyan illata van, hogy még a világ végére is elviszik. Úgy hívják, hogy Gül- Baba, a rózsák atyja... — Hallottam én már arról a Gül-Babá­­ról — kiáltott fel Erzsike. — Azt mondják, hogy nemcsak a rózsáknak, de a szegények­nek és elhagyottaknak is atyja. Ahmed a kezét nyújtotta Erzsikének: * — Nos hát jöjj iziben. A két gyerek, a török fiú és a magyar leányka elindult a Kacsa-utczából befelé, a budai hegyek közé. Mentek-mentek a kanyar­gós hegyi ösvényeken. Útjukban messze föld­ről jött vándorokkal, karavánokkal találkoztak. — Ezek mind Gül-Babához igyekeznek — figyelmeztette Ahmed Erzsikét. — A rózsáiért jönnek. Elérték végre a világhírű rózsáskertet. Magas kőfallal volt az körülvéve, de ha háromszor is olyan magas lett volna a kőfal, akkor is kiérzett volna odabelülről a rózsák­nak illata. A kőfal körül vándorok, karavá­nok táboroztak. Hevertek a fűben vagy tüzet raktak és főztek, mind Gül-Babát várták. — Álljunk ide a kapu mellé, — mondta Ahmed — hogy hamarább az öreg elé kerül­jünk. Ezen a kapun szokott kijönni. Hát nem sokáig kellett várakozniok. Egy­szerre felnyílt a kis vaskapu és kilépett rajta az öreg ember. A vándorok, karavánok mind talpra ugrottak és Gül-Baba felé nyújtották karjukat. Az öreg­ember végigsimította térdig érő szakállát és éppen Erzsikére esett a pil­lantása. — Mondd el a bajod, te kis árva! — szólt szelíd hangon. Erzsike hamarosan belekezdett mondóká­jába. Ha valamit elfelejtett, akkor Ahmed segített neki. Gül-Baba’ csak hallgatta, hallgatta a kis leány panaszát, aztán megcsóválta ősz fejét: — Ezen még én sem tudok segíteni. A te bátyádat, gyermekem, messze Istambulba viszik. Van ott egy nagy kert, a szultán kertje. De abban a kertben nem rózsákat ne­velnek, bár rózsáskert a neve. A szultán leg­szebb, legvitézebb katonáit nevelik ott, a janicsárokat. Janicsárt nevelnek a te bátyád­ból is, lelkecském. Erzsike csaknem sírva fakadt : — De én nem akarom, hogy a bátyám török katona legyen. Jancsi se akar az lenni. Elmegyek és kiszabadítom. Ki én. Gül-Baba szelíden mosolygott: — Hát menj, gyermekem. Néha egy kis egérke nagyobb dolgokra képes, mint tizen­két oroszlán. Ezt útravalónak adom neked. Hátha hasznát veszed valahol. Egy piczike kristály üveget húzott elő bő kaftánja zsebéből. Abban volt a világhíres rózsaolaj. Erzsike megköszönte szépen. Aztán megigazította fejkendőjét. — Isten veled, Ahmed! Én megyek Tö­rökországba a bátyám után. Ahmed egy perczig gondolkodott: — Veled megyek, — szólt. Megfejtések és rejtvények. Az Újság 1905 julius 2-iki számában közölt rejtvények megfejtése: I. Szilágyi Erzsébet, II. Bora, orom, Róma, amaz. III. 1. sor: 3, 7, 7, 17, 20, 10, 13; 2. sor: 7, 7, 17, 20, 10, 13, 3; 3. sor: 7, 17, 20, 10, 13, 3, 7; 4. sor: 17, 20, 10, 13, 3, 7, 7­, 5. sor: 20, 10, 13, 3, 7, 7, 17; 6. sor: 10, 13, 3, 7, 7, 17, 20; 7. sor: 13, 3, 7, 7, 17, 20, 10. A rejtvényeket egészen vagy részben helyesen fejtették meg: A­­ron­gs­town Roddy, Anker Gyula és Leó, Andich Hella, Balog Médy, Piri és Bözsi, Bleyer Jenő, Baumgarten Emil, Irén, Jóska és Jacika, Burger Géza és Irén, Bolgár László és Mariska, Brück Jenő, Babay Géza és Tibor, Berger Annuska, Braun Márton és Sándor, Berger Ilonka, Bursik Valika, Bartholomeidesz Irénke, Bucur Lavinia, Christa Károly, Chemez Margit, Chemez Zoltika, Czeiler Margit, Csillag Erzsike és Mariska, Csathó Ilona és Lilla, Csikós Zoltán, Décsi Lajos, Deutsch Joczó, Laczi és Misi, Dapsy Lajoska és Iluska, Darányi Liczike és Pistike, Dús Hédi, Dudinszky Magda, ifj. Dános Miklós, Dénes Juliska, Riza és Imre, Danek Elza, Magda és Pityi,Dömötör Malvinka, Ehrlich Frigyes és M. (?), Eichenwald Margitka, Eisele Margit, Friedländer Terike, Fritz Misi, Fizely Hugó és Lili, Fleischer Sanyika, Bandi és Nusika, Fetter Irénke, Fuchs Ilona és Margit, Freund Ilonka, Fronberger Ernő, Fekete Sándor és Borta, Fári Mariska, Fabinyi Katóka, Förstner Gyula és József, Gollein Ella, Grünhut Irma, Glücksthal Géza, Göllner Mariska, báró Ghillány Piroska, Gorzó Gyula és Sárika, Grosz Emma, Gyuritza Sándor, Hauschka Baba, Hajnóczy Donutka, nyárádi Hartl Didi, Heimler Viktor, Huszka János, Heltai Sándor és Nelly, Halács Guszti, Erzsi és Hedvig, Hankiss János, Heu­­mann Rozika, Horváth Miklós, Hertzka testvérek, Igó Elek és Aladár, Illés Terike, Juscsák Magda, Jóskay Bözsi, Sári és Mariska, Jausz Béla, Kud­­lik Böske, Kerékgyártó­ Eugénia, Emma és Lóránt, Keintz Gábor, Katinszky Károly, Koksa Ilus, Konsal József, Klein Ilonka, Krausz Jenő, Kirch­­mayer Edith, Keresztszeghy György és Magda, Kerényi Sándor, Kürschner Piroska, Krausz Jenő, Kósa Pál, Katz Ella és Emma, Lőbl Annus és Margit, Lakatos Klára, Laufer Bözsike, Leitner Pista, Mezey Ilonka, Matuska Juczi, Meisel Sán­­dor , és ■ Endre, Martincse Camilla, Mártonffy Gabriella, Margó Mariska, Muth Piroska és An­nuska, Mikovényi Marcsika, Juczika és Duczika Mandel Böske, ifj. Magyar Sándor, Müller Miksa, Róza és Erzsike, Nagy­­ Rózsi, Ko­vák Frida és Alice, Németh , Ágnes, Neiser Sanyi, Nemes Anna, Nagy Mariska és Bözsike, Orbán Bandi, Ornstein Lajos, Pártos Irénke, Prégler Manczi, Pauker Manó és Rezső, Pollatsek Pisti, Pataj Lili, Polgár Annus, Pola­­csek Mariska, Elza, Renée és Jolánka, Pilits Sitpán, Frager Janka, Reiner Ferkó és Liszka, Rakovszky Menyhért, Raab Miksa, Rudas Margit, Rosenberg Adolf, Romhányi Baba, Resch Józsika, Soltész Juczi, Siba Imre, Stern Endre, Sebők Lili, Sándor Tibor, ifj. Stammer Sándor, Sághy Rózsi, Sydó Zoltán, Janka és Viola, Sternfeld Gabriella, AZ ÚJSÁG Vasárnap, július 9. Sebők Lili, Sváby Miczi és Gyulus, Sugár Bence, Strausz Kató, Stern Margitka és Olgicza, Schultheisz Gyula, Schulhof Mariska, Schwartz Manczi, Gizella és Feri, Schvarcz Imre és Erzsike, Schütze Eleonóra, Józsika és Ilonka, Schurka László, Szaplonczay Erzsike és Irénke, Szász József, Széll Elemér és Miklós, Szilassy Sárika, Szarvas Janka, Szerény?. Lenke, Szöcs Camilla, Szeles Sárika, Szukováthy Laczi, Szemere Viola, Szenes Bandi, Szalay Babicza, Szenes Margit, Szabadkay Pannika, Truszka Malvin és Marosa, Tolnai Elek és Szidi, Tyrnauer Ervin, Tarfy Marianne és Gyula, Vass Esztike, Vörös Tónika és Lilly, Vértes Böske, Vértess Mariska, Weltisch Margit és Ma­rianne, Wallenstein Laura, Weiler Berta és Mar­gitka, Weisz Aranka és Artur, Zostyák Viola, Zobel Annuska, Zorkóczy Baba, Zabulik Paula és Salome, Zillich Ilus és Bözsike. A négy könyvet kisorsoltuk és az egyiket Bucur Lavinia (Resinár), a másikat Nyárádi Hartl Didi (Budapest), a harmadikat Szaplonczay Erzsike és Irénke (Kaposvár), a negyediket Fritz Misi (Ráczalmás) nyerte meg Újabb rejtvények. A középső sor felülről lefelé és balról jobbra olvasva egy mese czimét adják. moha Ilona és Margit, II. f = mássalhangzó iff = ezzel rágunk g gggo =» bútor v aaa a a = város a rr ss =2 krajczár­oss = madarak királya 8 = egy mássalhangzó. Ezen betűk akként helyezendők el, hogy balról­­jobbra és felülről lefelé ugyanazon szavakat adják. Szalay Lajcza: III. Ha e számokat helyesen helyezzük el minden sor 69-et ad. Báró Ghillány Piroska. a a a a b­b­b­b­d­d­d 7 11u u y Magánhangzó Mezei szerszám Szárnyas A nagy ellentéte Nagy ünnep Község Szolnok* Doboka megyében IV. A városrész­i föld­ i gabonanemü megörülve — munkás dolga. Dudinszky Magdi. i. a a a a a á á á b c c c c d e e e e e e g g g g i i i i i i k k k k k k 1 czime i i in n n Dni n i <50 r­r r­S­s1 Férfi név 8 s­z­á­g Női név g y y1 Megye. _y_ Az a­r­c egy Be­tűje. 20 20 20 20 17 17 20 20 177 165 17 17 164 5 17 165 7 4 7 4 5 7 167 4 16 7 5 4 164 5

Next