Az Ujság, 1905. július/2 (3. évfolyam, 196-210. szám)
1905-07-16 / 196. szám
Budapest, 1905 III. évfolyam. 196 szám. Vasárnap, Julius 16. Előfizetési árak: Egész évre........ 28 k. — » Félévre______14 » » Negyedévre __ 7 » — » Egy hóra____ 2 , 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi úti u. Telefon IS—II. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesrét 54. Ok Telefon 61-01-03-41 Regjelen minden nap, taast és vasárnap utána. • ROVÁS: A forradalom szót dobta oda Eötvös Károly a koalíczió tanácskozó asztalára. Intő és mérséklő figyelmeztetésnek szánta a vajda ezt a súlyos szót. Hogy ne kergessék az országot a végleges pusztulásba. És a mit Eötvös Károly letett mint súlyos »mementó«-t, Zichy Jenő gróf fölkapta könnyű játékszernek. Neki harcz kell, akár a végletekig, akár a forradalomig. És kikéri belőle a maga részét teljes mértékben: anyagiakban és küzdelemben. Hogy milyen lesz Zichy Jenő gróf szereplése az anyagi áldozatok terén, senki se sejtheti. Ezen a harczmezőn még nem ontotta a vérét. Egy cseppet se hullatott belőle. És a másik harczmezőn? A koalíczió méltóságos lapja keményen megrótja Tisza Istvánt, mert Nagyszentmiklóson meglátogatta Nákó Sándor grófot. Ebből a kis látogatásból nagy körút lett a Délvidéken, politikai czélzatu izgatás, küzdelem a nemzeti áramlat ellen. Igazán érdekeseket produkál a méltóságos szótár: Tisza István otthon ül a birtokán , megriadtan félrebuvik a nemzeti akarat elől. Tisza István vizitbe megy , izgat és lázít a németek közt a nemzeti áramlat ellen. Apponyi Albert Eberhardon nyaraló államférfiús bölcseséggel készíti elő a nagy nemzeti küzdelmet. Apponyi Albert Liptószentmiklósra megy korteskedni , győzelmesen meghódítja a tót nemzetiséget a magyarság támogatására .. . Pedig Tisza István mikor hazajön, a délvidéki svábok magyar érzelmeket hirdetnek, Apponyi Albert mikor hazajön, a liptószentmiklósi tótok nemzetiségi jelölt mellett harczolnak ...* Ha a humor isteni adománya nem volna, kétségbe kellene esni olykor. Lányi Bertalan igazságügyminiszter a pátriájában, Liptóban föllép képviselő-jelöltnek. Bizonyosan azzal a tudattal tette, hogy nehéz fenékteherrel indul. De elsőnek indult. Akkor a liptói hazafiak koalícziós része fölléptette ellene — fényes segédlettel — a függetlenségi Thuránszky Tamást. Öreg hiba volt, mert ezzel megbontották az ottani hazafiakat, világosan a tót nemzetiségi jelölt javára. Nosza rajta, a maguk ódiumát Lányinyakába kell varrni, aki pedig, legalább ebbe , ártatlan. Tizennégy tekintélyes koalícziós úr expressz-levelet küld Lányinak, legyen benne annyi hazafias lelkiismeret, ne szakítsa két részre a hazafiakat, lépjen vissza, mert különben a nemzetiségi jelölt győz. Tudniillik mentse meg az ellenfelet a súlyos ódiumtól, sőt mandátumot is adjon neki. Más szóval: a hazafiasságért hozzon áldozatot egyedül az ártatlan Lányi, a dicsőség és haszon pedig legyen egészen a bűnös koalícióé. Mit tesz most Lányi, nem a mi fejfájásunk. De a fölajánlott üzlet mesés. Most megint kisül, hogy Aesopus a világtörténet legnagyobb írója. A farkas és bárány meséje pedig halhatatlan műremek. Ámbár a magyar néphumor is tud ilyet. Átüzen az okos menyecske a szomszédasszonyhoz ebédfőzéskor : — Engedjék megsütni a mi fánkunkat a maguk zsírjában, majd mi is megengedjük, hogy a maguk húsát a mi káposztánkban főzzék meg. KOBOZ BÚCSÚ-KRÓNIKÁJA. (Eötvös József után.) Isten veled hazám, válság hazája! Ti négy, ti két-, s ti krajczáros lapok! Szünetben hajsza s izgatás tanyája, Isten veled! én vasútra kapok. Ha visszatérek boldogulva, hon, Hadd lássam népemet virányidon. Nem, mint Helvéczia hótakart tetői, Nem nyúlnak oly magasra szónokid S tán szebbek a Provence daltelt mezői, Mint burjánzása sok zöld szónak itt... Virág mit ér, mit ér a bérez nekünk ? Jelszót kíván, jelszóért ver szivünk. Az ég egy kincset ád minden hazának S a nemzet híven őrzi birtokát. Togóról szól most a japán fiának S büszkén mutatja Port-Artur falát, Norvégnak kincse: nyugodt nagy mérés, Tiéd hazám: őrült keveredés. Bolond beszédnek nincs többé határa, Ah, régen hallja ezt már a magyar! A bölcseség enyésző nyomdokára Most minden új nap uj sövényt takar. Harsog a köztér, jobb ész leszorul — S mind áruló, ki nem szól bátorul. S mi hír Budáról? Az, uj pompafényben, Üresen áll s csak emlékeztető: Hányszor csalódtunk fellengző reményben, Hányszor hiába telt a temető! Uj díszbe vontuk királyi falát S nem látni benne a király nyomát. S még áll Mohács, még áll, de már feledve, Hogy népre s trónra egyaránt mi vár, Ha keserűn egymásra fenekedve Nem egy s hatalmas nemzet és király. Mohács határán emlékkő is áll, — Hiába! újra dúl az ős viszály. S nem vész ki ez, mig az ezüst Dunának Partján el az a hajsza nem pihen, Mely nem hagy nyugtot e tagolt hazának Deák Ferencz mély bölcseségiben. Addig, Budára Bécsből lefutó, Mindujra véres lész te nagy folyó. Hazám szeretlek bármi szörnyű bajban S könnyelmű balgák karmai között, De tehetetlen ily örült zsivajban Elhallgatok és bagyút kötözök. A melyben hagylak, sorsod bár kemény, A bölcseségben mentség van s remény. És most Isten veled! de nem sokára. Ha újra bölcs rend ad nyugtot neked, Ha honfi vér kell mint sok hajsza ára: Itt éljek s haljak, mint hű gyermeked. Mire megtérek boldogulva, hon. Bölcs béke lengjen dús virányidon! Irta Koboz Tamás. — Tegnap is? — kérdi nagyapó. A menyecske , zokogástól rázkódó testtel térdel előtte, arctát az aggastyán ölébe hajtva, úgy bólogat igent. Nagyapó reszkető keze végigsimítja az ifjú fő aranyhajzatát, napunk mai száma 46 oldal A helyzetről. HL Azon jogosult reformtörekvések közül, melyek arra irányulnak, hogy a hadseregben a magyar társadalom s a magyar szellem az őt megillető tért elfoglalja s a hadsereg mint a magyar állam szolgálatában álló intézmény — a kölcsönös védelem kötelességének czélszerű teljesítésére szükséges egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet sérelme nélkül — a magyar nemzet életében betöltse azt a hivatást, melyet tőle elvárhatunk, megoldottnak tekinthetjük a kérdések azon egész csoportját, melyek a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátását s a magyar nyelvnek a magyar tisztnövendékek nevelésében való érvényesülését tűzték ki czélokul. A foganatba vett reformmű befejeztével intézményszerűleg biztosítva lesz, hogy a magyar csapatok a magyar nyelvet teljesen bíró magyar tisztekkel láttassanak el s a magyarországi legénység ilyen tisztek vezetése és feljebbvalói hatalma és befolyása alá kerüljön. A kérdések másik csoportja a magyar nyelvnek a hadsereg beléletében való érvényesülésére vonatkozik. — És nagyon fáj ? — Nagyon. — Nem tudsz belenyugodni? — Soha. Szeretnék meghalni. Nagyapó hülget, mintha a foga sajogna. Keze ott reszket, babrál az ifjú főn. Hófehér szakálla mélyen a mellére sülyed, szeme belevesz a borús szemöldökökbe, annyira összehúzza őket keserves gondolkodásában. — És én segítsek rajtad? — szól csüggedt hangon. Az unoka felkapja fejét és kényes szeme rajongva tekint a szent ábrázatú öregre. — Te, te, nagyapó, csak te tudsz segíteni, te olyan bölcs, olyan jó vagy és István annyira tisztel. Ha te szólnál neki, komolyan a lelkére beszélnél, megmutatnád neki viselkedése ocsmányságát és az én szenvedéseimet. .. — Mondd el nekem szenvedéseidet, kislányom — szól nagyapó bús hangon. — Életem hosszú és emlékezetem cserben hagy. Vagy talán nem is tudtam soha, mit képes egy asszony szenvedni. Mondd el kislányom, de mindent. Mindent ? Mindent nem lehet elmondani. Hogy mit jelent az, mikor a mának nincs folytatása, ha nem egyszerre kezdődik egy új, egy rettenetes élet. Tegnap még a szerelem rózsakertjében az ifjú férjjel, aztán egyszerre kedvetlenség, hidegség, türelmetlenség, ingerültség, mindig dolga akad kint, másutt s az asszony megérzi, hogy mit jelent, hiába hazudik az ember és hiába mond igazat. Megérzi, hogy ő már nem mindene az urának, sőt sokkal kevesebb: nyűge, terhe, útjában van. — Az asszony mindig szívét, a férfinak más dolga is van —mondja nagyapó csöndesen. Igen, de Istvánnál nem úgy van. Neki