Az Ujság, 1905. július/2 (3. évfolyam, 196-210. szám)

1905-07-16 / 196. szám

­ —- • - - - A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Tegnap még nem tudott határozni a vezérlő-bizottság, mert tagjainak nagyobb fele nem látta mulhatlanul szükségesnek az ülésen való megjelenést. Hétfőn már előreláthatóan valamennyien együtt lesznek, még Andrássy Gyula gróf is megjelenik, a­kit nem akarnak felmenteni a határozathozatal kötelessége alól. Ekkor fogják eldönteni, mily módon folytas­sák az agitácziót a végből, hogy a passzív rezisztenc­ia hálózata az egész országra kiter­jedjen és a kormány esetleges intézkedéseivel szemben is elérje c­élját. A vezérlő-bizottság hétfői ülésének mint­­egy prelúdiuma lesz a komáromi független­ségi párt vasárnapi szervezőgyűlése, a melyen Apponyi Albert gróf fogja hirdetni a passzív rezisztenczia dogmáját, melyért már annyiszor síkra szállott. t­.­ A­mi feljegyezni valót a mai nap hozott, arról tudósítóink a következőkben számol­nak be: ■* ' 1 (A belügyminiszter és a vármegyék.) A szövetkezett ellenzék bécsi szócsöve Kris­­tóffy József belügyminiszter nyilatkozatát közli a vármegyék határozatairól és általában véve a passzív rezisztencziáról. A nyilatkozatot a belügy­miniszter a bécsi lap tudósítójával való beszélge­tés során tette.­­• Határozott tévedés, — mondotta e szerint a miniszter — ha a külföldön a megyék ellen­álló határozatait forradalmi jelenség gyanánt fog­ják föl. A magyar törvényhatóságoknak kétségte­len joguk van arra, hogy a kormány törvénytelen rendeleteinek ellenálljanak. A Fejérváry-kormány­­tól azonban mi sem áll távolabb, mint törvényte­len intézkedés gondolata. A jog alapján állunk és ezt az alapot nem is fogjuk elhagyni. Meg va­gyok róla győződve, hogy a megyék a kormány­nak alkotmányos tendencziáit a nagymértékű iz­gatás mellett is föl fogják ismerni és hogy ennél­fogva a passzív rezisztenczia nem fog komoly, vagy veszedelmes konfliktusokat okozni. Az­­ a hí­resztelés, hogy a kormány ama főispánok helyére, a­kik a passzív rezisztencziát támogatják, kormány­biztosokat szándékozik kinevezni, teljesen alaptalan. Már a­miatt se lehet szó arról, hogy a főispánok ellene volnának a kormánynak, mert a kormány törvénytelen intézkedést nem fog tenni. Ellentét a kormány és a főispánok felfogása között tehát úgyszólván ki van zárva. A lapoknak erre vonat­kozó híreit a legnagyobb határozottsággal megc­á­­folhatom. A kormány feladata szorosan meg van állapítva. Számos nyilatkozatban hangoztatták a kormány tagjai, hogy kormányunknak más czélja nincsen, mint hogy a korona és a képviselőház többségének álláspontját kiegyeztessük. Remélem és bízom benne, hogy a sajnálatos állapotok meg fognak változni s végre mégis sikerül majd az irányadó tényezők között kölcsönös megértést lé­tesíteni. Arra a kérdésre, hogy bízik-e ebben a minisz­ter akkor is, ha a korona a katonai kérdésekben további engedményekre nem volna hajlandó és hogy a válság húzódása nem tesz-e majd új vá­lasztást szükségessé, a miniszter így felelt: — Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Csak ismételhetem, hogy az ellentétek elhárítását remé­lem. Uj választásban nem hiszek s hozzátehetem, hogy e pillanatban senki sem gondol új választásra.­ ­ " (Az adószedés.) A koalíczióhoz közel álló bécsi orgánumok egyike jelenti a kormány terveire vonatkozólag, a következőkét: »Mindazok, a­kiknek szerződésük van a kincstárral, felhivatnak, hogy adójukat az állam­­pénztárnál fizessék be, mivel ha szokás szerint a helyhatósági pénztáraknál fizetnék az adót, attól lehetne tartani, hogy ezen adóknak az államkincs­tárhoz való beszolgáltatása megtagadtatnék. Azok­nak a szerződései, a­kik e felhívást nem követik, felbontottaknak nyilváníttatnak. Ugyanilyen fel­hívás intéztetik a regálebérlőkhöz. Azok a köz­­igazgatási tisztviselők, a­kik az önként befizetett adóknak az államkincstárba való beszolgáltatását megtagadják, hivatalukból elbocsáttatnak, mivel a kormánynak az az álláspontja, hogy az ilyen tisztviselők eljárása a törvénybe ütközik, mert a törvény sehol sem engedi meg az ilyen eljárást. A kormány reményli, hogy ezekkel az intézkedé­sekkel a legközelebbi időkben fedezheti az állami kiadásokat. Ha pedig az adófizetésekben mégis nagymérvű visszaesés volna konstatálható, akkor a kormány egyszerűen beszünteti a képviselőknek és vármegyei tisztviselőknek járandóságait, a­kik a passzív rezisztenc­iához csatlakoztak.« (A horvát ellenzék és a koalíc­ió.) Az alább következő sorokat kiváló horvát politikai tényezőtől kaptuk, a­ki állásánál fogva erősen hivatott a horvát-szlavón dolgok irányítá­sára, hosszú közéleti múltjánál fogva pedig arra, hogy a horvát-szlavón-dalmátországi viszonyokról illetékes véleményt és informác­iót adjon. — Újabb időben Horvátországban is propagálják már a magyar koalíc­ió terveit. E hangulatkeltésben néhány horvát hírlap készséggel kooperál. A­ki távolról nézi a dolgot, eltűnődik: mi vezetheti a horvát ellenzéket, illetve magyar-ellenes pártot — mert hisz ez a két fogalom náluk azonos —­­a magyar szövetkezeti ellenzék tábora felé. Beavatott szem azonban tisztán lát a kár­tyába. A horvát ellenzék törekvése köztudo­más szerint a minden irányban független Horvátország megteremtése. Ez a tendenczia vezette a horvát ellenzéket eddig, ez vezeti most is. Csak a taktika más, mint az eddigi, mert hisz a módszer a viszonyokhoz alkalmaz­kodik. A horvát ellenzék azt hiszi,hogy a koalí­­cziónak előbb-utóbb sikerül a magyar állam­ügyek vezetését kezéhez kapnia, ennélfogva czélszerűnek látja itt a jóindulatot előre biz­tosítani. E végből íródnak a koalícziós czikkek nemritkán , éppen olyan lapokba, a­melyek Horvátországnak Magyarországtól való elszaka­dását hirdetik. A koalíc­ió azonban, úgy lát­szik, nem olvas, csak himnuszokat, ezek közül is csak azokat, a­melyek az ő dicsőségét zengik. Különben e czikkeket aligha érté­kelné, főleg akkor, mikor e közlemények éppen azokat bántják a legádázabbul, stigma­­tizálják hazaárulással a nép előtt, a­kik Horvátországnak Magyarországhoz való tar­­tozandóságát s a magyar állam törhe­tetlen egységét hirdetik. Meglehetős jó­akarattal tárgyalták itthon Magyarország­ban azt az akcziót is, a­mely a dalmát, hor­vát és isztriai képviselők közös munkára való összehozását czélozza. Hisz a magyar koalíczió vezéreinek egyike-másika összeköttetésben, sőt az akczió titkos támogatása révén barátság­ban is van a mozgalom kezdeményezőivel. Pedig csak a vak nem látja, hogy ez az akc­ió egyáltalán nem a magyar állam ér­dekében, hanem Magyarország területi sért­hetetlensége ellen indult meg. Maguk a kez­deményezők se tagadják, hogy az ő vég­­c­éljuk a nagy horvát állam. Hogy ebben őket a magyar koalíc­ió barátsága támogat­hatja, az nem szenved kétséget s­­ezt a támo­­­gatást, ha olcsó szerrel megnyerhetik, termé­szetes, hogy nem mellőzik. Az olcsó szert pedig megtalálták: mindenekelőtt befeketítik a koalíczió előtt azokat, a­kik Horvátország­ban az ellenzéki lapokban mint hazaárulók, mint magyaróli­ok ismeretesek, vagyis azokat, a­kik a magyar nemzet, a magyar állam iránt igaz hűséggel viseltetnek. A koalíc­ió hangos örömre fakad, tetszik a horvátországi zajon­gás, tetszik a rágalom, mert azokat éri, a­kiket a szövetkezett ellenzék, mivel a kiegye­zés óta az alkotmányos többséggel tartottak, azzal gyanúsít, hogy Ausztria érdekeit szol­gálják, így aztán azok a h­orvátok, a­kik hívek a magyar államhoz, odahaza hon­árulók, mert a h­orvátok jogait »elárulják« Magyarországnak, itt pedig ugyancsak hon­árulók, mert a szabadelvű párttal tartottak. A koalíczió és a horvát ellenzék itt ta­lálta meg az érintkező pontot, a paktum alap­ját. Ha a szövetkezett ellenzék paktumot akar kötni a horvát ellenzékkel, ám csinálja. De becsületesen és nyíltan. Ennek első fel­tétele az, hogy hívja fel a horvátokat Dal­­mácziában és Horvátországban, nyilatkozza­nak, nem magánlevélben, hanem a közvéle­mény füle hallatára: elismerik-e a magyar szent korona országainak oszthatatlan össze­­tartozandóságát, elismerik-e azt, hogy a szent korona országai együttesen alkotják a magyar államot. (Kossuth, Bánffy, Apponyi.) Kossuth Ferencz ma reggel fivére, Kossuth Lajos Tivadar társaságában két napi tartózkodásra Soltra utazott. Bánffy Dezső báró ugyancsak két napra Bécsbe ment és pedig hir szerint egy orvostanár konzultálása végett. ... Ellenzéki körökben érdeklődéssel várják a holnapi komáromi függetlenségi párt gyűlését, a­melyen Apponyi Albert gróf felelni fog nemcsak Fejérváry »intő szózat«-ára, hanem Tisza István grófnak lapunkban megjelent czikkeire is. Azt hiszik, hogy Apponyi gróf nyilatkozata irányító befolyással lesz a vezérlő-bizottság hétfőn tartandó értekezletének megállapodásaira. Apponyit Komá­romba Batthyány Tivadar gróf, Eitner Zsigmond, Zichy Vladimir és Miklós grófok, Hilbert Károly, Kálmán Rudolf, Világhy Gyula, Kun Árpád, Búza Barna, Kuszka István és Izász József képviselők kisérik.­ ­ (A vidék.) T­emesvárott az ügyvédi kamara választmánya — a­mint már említettük is — elvetette azt az indítványt, hogy a kamara Lányi Bertalan igaz­ságügyminiszternek fejezze ki bizalmatlanságát. Erre húsz ügyvéd rendkívüli közgyűlés egybehí­­vását kérte, a­melyen újból indítványozni akar­ták, hogy a miniszternek bizalmatlanságot szavaz­zanak és a bélyeglerovást tagadják meg. A ka­mara választmánya ma este Kisfaludy Kálmán elnök vezetésével tartott ülésén tárgyalta a be­adványt. Korniss Géza kamarai titkár a beadvány elutasítását indítványozta, mivel az ügyvédi kamarák­ról szóló törvény eltiltja a politikai állásfoglalást. Kisfaludy elnök hangsúlyozta, hogy az ügyvédek esküt tesznek az alkotmányra, ez most veszély­ben van, tehát össze kell hívni a közgyűlést. Cosma Aurél erre azt felelte, hogy ő a királynak is hűséget esküdött, már­pedig a koalíc­ió most a felségjogokkal helyezkedik ellentétbe. Esetleg másik húsz ügyvéd más pártérdekből kérhet újabb közgyűlést. Az ellenzék nevében Sztura Szilárd és Junkert Mátyás követelték, hogy­ az elnök saját hatáskörében hívja össze a közgyűlést. Keppich Henrik és Vértes Adolf az elutasítás mellett szól­tak. Végül a választmány öt szóval kettő ellen elutasította a beadványt és megtagadta a közgyű­lés egybehívását. .. ? Eger város mai közgyűlésén Alföldi Dávid indítványára a kormány ellen bizalmatlansági határozatot hoztak. Megtiltották a tisztviselőknek az adók beszedését, a katonai behívók kézbesítését és a kormányrendeletek végrehajtását s végül biztosították a tisztviselőket felfü­ggesztés esetére való kártalanításról. Az indítvány mellett Szeder­kényi Nándor mondott hosszabb beszédet. Magyarláposon július harminc­adikán alakul meg a függetlenségi párt. A szervezést, Esterházy Gyula gróf birtokos és Barabás Samu református lelkész vezetik. Háromszék megye törvényhatósági bizottsága — mint Sepsiszentgyörgyről jelentik — ma dél­előtt tartott közgyűlésén hatvannyolc­ szavazattal tizenöt ellenében elfogadta Bene István ország­gyűlési képviselőnek a passzív ellenállására vonat­kozó indítványát. Fejér megye legközelebbi közgyűlésére az ellenzék részéről azt az indítványt tervezik, hogy a megye egy millió koronát ajánljon fel a tiszt­viselők esetleges kártalanítására. Szegeden — a­mint jeleztük is — a ka­szinó múlt heti közgyűlésén a Bánffy-párt »győ­zelmet« aratott. A közgyűlésen, a­mely a jelen­­levők számára való tekintet nélkül határozhatott, a kaszinó háromszáz tagja közül huszonkettőn AZ ÚJSÁG Vasárnap, július 16.

Next