Az Ujság, 1905. október/2 (3. évfolyam, 288-303. szám)
1905-10-16 / 288. szám
Budapest, 1905, III. évfolyam, 288. szám Hétfő, október 16. Előfizetési árak: Egész évre... _ _.28 k. f. Félévre___ ...14 » — › Negyedévre ... 1 » — › Egy hóra ...----2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL, Budapest, Kerepesi út 54. sz. Telefon 64-01-02-03. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. A szabadkai invázió. Nagyon messze, talán beláthatatlan távolságban van az az idő, amikor új kérdésekre fog új választásokkal felelni a nemzet. A választás ebben a pillanatban agyrém, a melylyel foglalkozni talán egy-két nap múlva időszerű de talán egy-két esztendő múlva se lesz idős,..... Se kormány nincsen, a mely többséget akarjon szerezni választásokkal, se nyilvánvaló Programm nincsen, a mely alkalmasnak látszanék esetleges többség elnyerésére. Miért hát a nagy szervezkedés a beláthatatlan jövendő számára ? Miért mennek seregesen vezérek és közvitézek szerte a vidékre, hogy hirdessék az ő igéjöket és toborozzák a népeket az ő táborukba ? Magyarul, németül és horvátul. Azért, mert a koalíczió is azt vallja titokban, amit tagad nyíltan. Hogy mindig jó a katona. Jó, ha háború van, azért hogy harczoljon, és jó ha béke van, azért hogy imponáljon a tömegével és erejével. A katona nemcsak arra való, hogy a győzelmet kivívja a hősiességével, de arra is, hogy az ellenséget megfélemlítse a kardcsörtetésével. Mivel most háború nincsen, ahol hősi halált lehetne halni vagy fényes diadalmakat aratni, kardcsörtető zajgással kell biztosítani a békét. Ilyen kardcsörtető nyugalom volt a vasárnapi szabadkai invázió. Seregesen mentek le a koalíczió vezérei tábort szervezni és Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf addig-addig hirdették a békés nyugalmat és a csöndes biztosságot, amig csak elhintették a Bácskában a lármás terrorizmusnak mindenfelé burjánzó magjait. A régi véres kard jut a nyugodt néző eszébe, a mit körülhordordoztak hajdan, ha fenyegetett az ellenség. Akkor biztatták a népet: »Ragadjatok fegyvert és készüljetek a csatára, mert háború lesz«. Most a béke és boldogság zászlaját hordják körül. És hirdetik hozzá: »Fenjétek a kaszákat, mert béke lészen«. A harczmodor különös. Talán nem is őszinte. De a czélját éppen úgy eléri, vagy legalább megközelíti, mintha igazi izgatás volna ... Itt adjuk bőséges tudósítását a szabadkai inváziónak. Nem érdektelen elolvasni, hogy hirdet Apponyi Albert grófi békét... Szabadka, október 15. A bácsmegyei egyesült függetlenségi párt vasárnap délelőtt tartotta alakuló gyűlését Szabadkán Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Lovászy Márton, Pozsgay Miklós, Mukics Simon,Somogyi Aladár, Szunyogh Mihály, Sághy Gyula és még néhány képviselő jelenlétében. A gyűlésen, amelyen mintegy négyezer ember jelent meg, Zombor, Baja, Zenta, Újvidék és Magyar-Kanizsa városok küldöttségei is résztvettek. Fernbach Károly elnök megnyitó beszédében a nemzet ellentállási jogáról szólott. Utána Baloghy Ernő, a megyei függetlenségi párt alelnöke határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a gyűlés úgy az országgyűlés elnapolásai, mint a szeptember huszonharmadiki királyi deklaráczió tartalma és formája ellen óvást emel és követeli, hogy az alkotmány egyedül megmaradt mentsváraiba, a törvényhatósági bizottságokba helyezzék át a tevékenység súlypontját, biztosítván minden tisztviselőt, hogy hazafias cselekedete csakis elismerésben fog részesülni. Kossuth Ferencz szólott ezután s a következőket mondotta: — A nemzet nevében hirdetem, hogy a nemzetnek joga van arra, hogy Magyarországon magyar pénzzel és magyar vérrel fentartott hadsereggel a magyar nyelv legyen a vezérleti, vezényleti és szolgálati nyelv. Ha e jog nem lenne törvényadta jog, akkor természetes jog lenne, mert amit a nemzet saját erejéből fentart, az elsősorban a nemzeté. A magyar hadsereg nem zsoldos hadsereg. A magyar hadsereg a királyé is, az igaz, de csak annyiban, amenyben a király alkotmányos megkoronázott király. A magyar nemzetnek joga van arra, hogy az államélet legfőbb kellékeivel rendelkezzék. Olyan állam nem állam, amelynek csak anyagi ereje van. Olyan nemzet nem számíthat örök életre, amely életét nem képes védelmezni. Márpedig, hogyha a nemzet meg van fosztva minden anyagi erőtől, akkor ki van szolgáltatva a sors minden eseményeinek, ki van szolgáltatva a kényuralom támadásainak is, minthogy ki volt szolgáltatva a múlt századokban sokszor. Én tehát azt hirdetem a nemzet nevében, hogy nekünk természetes és törvényadta jogunk van arra, amit követelünk. Mindössze is csak a felett lehet vitatkozni, hogy a nemzet helyesen választotta-e meg az időpontot, amidőn e követeléssel előállott. (Felkiáltások: Helyes!) De én azt állítom, hogy az időpont megválasztásában még csak nem is a nemzet határozott, hanem a kormányoknak erőszakoskodása, a katonai hatalmaknak mértéktelen túlkapása, az egymást követett kormányoknak vétkei és bűnei. Ezek vezették rá a nemzetet arra a térre, amely téren most mozog, amely téren ma áll s a mely térről, anélkül, hogy diadalt aratott volna, el nem távozhat. (Helyeslés.) Ha tehát azt mondja nekünk valaki, hogy mi várhattunk volna ezekkel a követelésekkel, ennek a valakinek azt feleljük, hogy akkor a katonai hatalom túlkapásainak nem kellett volna megtörténni és az egymást követett kormányok hibáinak és vétkeinek nem kellett volna létrejönni. Akkor a nemzet meglehet, hogy ez idő szerint nem állott volna elő helyes és törvényes követeléseivel, de azt is állítom, hogy midőn az uralkodó tudta, hogy az ő miniszterei az ő nevében követték el azokat a hibákat, amelyekről szólottam, akkor az uralkodónak azt kellene, hogy sugallja az ő jóérzése, hogy a magyar nemzetnek, amely ezen hibák által szenvedett és arra a térre lett vezetve, amelyen most áll, adja meg azt, ami ezt a nemzetet jogosan megilleti. (Zajos helyeslés.) Azt kérdezhetik tőlünk, hogy mit fog hozni a jövendő, minthogy a nemzet minden anyagi erőt kiadott a kezéből és a koronás király kezébe tette le ? Én azt mondom, hogy a jövendő nem hozhat erre a nemzetre halált, csak életet. A jövendő tehát nem hozhat mást, mint a nemzeti ügynek végleges diadalát. (Zajos helyeslés.) De azért, hogy ezt elérhessük, feltétlenül szükséges, hogy a magyar ne térjen le arról a térről, amelyen ő az erősebb: az erkölcsi, a jogos és törvényes térről. Mert ha olyan térre lépünk, amelyen mi gyengébbek vagyunk, hogyha fegyvertelenül akarnánk szembeállni a felfegyverezett tömegekkel, — amire senki sem gondol — akkor csakugyan kockára termeli édes hazánk sorsát. De ha mi a törvények várába vonulunk vissza és a törvények várából verjük vissza mindazon támadást, amelyet ellenünk intéznek, akkor mi vagyunk az erősebek, mert hiszen a kereszténység megszületése óta egészen a mai napig az isteni igazság mindig és mindenütt diadalmaskodott. Én tehát azt mondom önöknek, hogy miénk a jövő. Ellenünk csak múlandó emberek állanak, a nemzet pedig örök életű. De ha azt akarná a sors, hogy a mi kezünkből kihulljon a zászló és ha bekövetkeznék az, hogy mi nem léphetünk rá arra az ígéretföldre, amelyet magunk előtt látunk és amely felé akarjuk vezetni nemzetünket , akkor lesznek mások, akik a kezünkből kihullott zászlót fel fogják emelni, mint ahogy felemeltem én azt a zászlót az én édesatyámnak sírjáról. (Éljenzés és taps.) És más kezek, talán méltóbb kezek az enyémnél, épp olyan hazafiasan, épp olyan becsületesen fogják hordozni azt a zászlót a magyar függetlenségnek és a magyar jogoknak egyenes útján. Legyünk tehát bizalommal a mi jövőnk iránt, legyünk bizalommal a mi ügyünk igazságában. De hogyha bizalommal vagyunk, ne legyünk elbizakodottak. Szervezkedjünk, egyesüljünk, tartsunk össze és kivált arra kérem önöket, de nemcsak a jelenlevőket, hanem azokat is, akik távolabb vidékeken is meghallják szavamat, hogy mind gyülekezzenek egy zászló alá, egyetlen zászló, a dicső függetlenségi elvek zászlaja alá. Mert midőn az ellenség a mi jogainkat lábbal akarja tiporni és midőn azok is, akik a mi jogainknak első őrei kell hogy legyenek, megtagadják a mi jogaink érvényesülését, akkor a magyar nemzetnek be kell vonulnia abba a legerősebb várba, amelyet a függetlenségi eszme képvisel ebben a hazában. Azért nevezem ezt a legerősebb várnak, mert amíg magyar él e földön, a függetlenségi eszme örökkévaló lesz. Amíg élni fog a magyar e földön, sohasem fog belenyugodni, hogy más parancsoljon a magyarnak. A magyar úr akar lenni saját hazájában, ehhez jogot szerzett magának egy ezredév szenvedései által és ezt a jogot fenn fogja tartani minden áron és minden módon, de ez idő szerint a legtörvényesebbb eszközökkel.. (Zajos éljenzés.) Ezt akartam önöknek megmondani és buzdítani akartam önöket arra, hogy gyülekezzenek és tartsanak ki a dicső, fényes függetlenségi zászló alatt. Most Apponyi Albert gróf lépett a szószékre s ezeket mondotta: — Ha egy idegen ember végignézne a mi kedves hazánkon és ennek népén, ebben a nagy küzdelemben, amely legfőbb javainkért folyik és látná azt a fenséges nyugalmat, amely külsőleg rajtunk uralkodik , hát az az idegen ember, ha felületesen ítélne, talán azt mondaná, nem lehet itt olyan nagy a baj, hiszen ez a nép csendes és nyugodt, ez nem lármázik, ez a törvényeket tiszteli, a csendet meg nem zavarja, itt nem lehet nagy baj. De ha az az idegen ember azután egy kicsit gondolkozik, hát akkor azt fogja mondani : így néz ki egy nemzet, amely arra van hivatva, hogy küzdelmeiben győzelmes legyen. Ez a fenséges nyugalma a magyar nemzetnek, ez az elszánt akaratnak nyugalma. Mondani szokták, hogy az erdőben járva fütyürész és énekel az, aki fél, hogy magával elhitesse, hogy nem fél. Hanem az, aki nincs megijedve, az, aki bízik erejében, az nem lármázik, az csendet tart, az az erőszakosságnak kapkodásaival szemben megőrzi azt a fenséget, amelyet az öntudatos, méltóságteljes, jó magaviseletű polgár a lármázó utczai suhanczczal szemben mindig tanúsít. Látjuk a hatalom kapkodásait. Minden nap valami más terv, minden nap valami más ötlet. Egyszer szép szóval, édesgetéssel, másnap ijesztgetéssel, a harmadik nap becsapással próbálkoznak. És ezzel szemben Magyarország népe mosolyogva nézve azt a kapkodást, megmaradt az egyenes után, a törvénynek, az alkotmánynak útján, nem alkuszik a felett, ami az övé, de meg nem kivánja azt, ami a másé. Egy mákszemnyit nem akar elvenni a koronás királynak alkotmányos jogaiból, de a koronás királynak sem ad oda semmit a nemzetnek alkotmányos jogaiból Az a tudat, hogy az igazság velünk van,e Lapunk mai száma 8 oldal.