Az Ujság, 1905. október/2 (3. évfolyam, 288-303. szám)

1905-10-16 / 288. szám

t­ izenötödikén. Atyja szintén Szász Károly volt r­eformátus tanár, a­ki 1848—49-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban államtitkár volt. Szász Károly atyja felügyelete mellett vé­gezte iskoláit Nagy-Enyeden. Mint iskolás fiú Salamon Ferenczczel, majd Kolozsvárott Gyulai Pállal és Sziálgyi Sándorral kötött barátságot. Mikor az első magyar felelős minisztériumot kine­vezték és apja államtitkár lett, ő is Budára jött és itt a pesti egyetemen mennyiséghadtudományi t­an­­folyamot hallgatott. 1849-ben apjával és a magyar kormánynyal együtt elmenekült Debreczenbe, a­hol egy ideig az apja vezetése alatt álló miniszté­riumban fogalmazó volt, azután fegyvert fogott ő is és mint utász szolgált a honvéd seregben, előbb mint káplár, majd mint hadnagy. A szabadságharcz után Tisza-Roffon a Borbély­­családnál talált menedéket. 1850 tavaszán Bejébe (Gömörmegyében) a Szentmiklóssy-családhoz ment nevelőnek, a­hol azelőtt Tompa Mihály volt lel­kész, a kivel ez időben bensőbb barátságot kötött. Ott magánúton — mert a főiskolák szüneteltek — a teológiát elvégezte . • 1851­­ nyarán a gömöri egyházmegye vizsgáló­bizottsága előtt a papi vizsgálatot letette és Rimaszombatba neveztetett ki segédlelkészül. De mielőtt ezen állását elfog­lalta volna, az akkor szervezkedett nagykőrösi gimnáziumhoz kapott meghivást a magyar nyelv és történelem tanszékére, hogy azonban erre Arany Jánost lehessen megnyerni, önként lépett át a mennyiségtan tanszékére. Itt Aranynyal, Mentovich­csal és Jánosival két évig működött együtt. Ez idő alatt elvette feleségül unokatestvé­rét, Szász Paulinát (Pólit), a költőnőt, a­ki azon­ban egy év múlva tíz hónapig tartó hosszas és nagy betegség után meghalt. 1853-ban a kecskeméti gimnáziumhoz ment át, ugyancsak a mennyiségtan tanárául. 1854-ben lelkésznek ment Kézdivásárhelyre, 1857-ben Kun- Szent-Miklósra hivták, a­hol Bibó Antóniát vette feleségül. E házasságból négy fiú- és négy leány­­gyermeke született. 1863-ban Fülöpszálláson lett lelkész, 1865-ben pedig ezt a kerületet az or­szággyűlésen képviselte. 1867-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos és 1869-ben ideiglenesen pestvármegyei, majd jász-kun kerületi tanfelügyelő lett. Trefort alatt megint a minisztériumba jött vissza s mint mi­niszteri tanácsos 1884-ig működött. Ez évben lett a budapesti református egyház püspöke, majd az egyház első lelkésze. 1858-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1869-ben rendes-, 1878-ban pedig igazgatótagja és 1892-ben másodelnöke. A Kisfaludy-Társaság 1860-ban választotta tagjává, majd alelnökévé. A király 1896-ban a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. A budapesti egyetem előbb magán­tanárul habilitálta, majd 1882-ben bölcsészet­­doktori czímmel tüntette ki. Mint püspök maradandó emléket szerzett ma­gának s az egyházkerületnek becses egyháztörté­nelmi anyagot szolgáltatott egyházlátogatásaival. 1855—1893-ik évek között kerületének mind a nyolcz megyéjében és a Szlavon-Szerémségben fekvő anya- és leányegyházaikat — összesen 280-at — meglátogatta és mindegyikben egyházi beszédet mondott és pedig a gyülekezetnek az előre beszer­zett adatoktól felismert viszonyaihoz, jó és rossz szokásaihoz mértet. E beszédeket két vastag kötetben kiadta. Az ő elnöklete alatt eszközölték 1889 óta az egész bibliának az angol bibliaterjesztő társaság anyagi támogatása mellett, a Királyi Gáspár fordí­­tása alapján, a mai irodalmi és bibliai nyelv igényei szerint való átdolgozásán és kiadását. Egyháziro­dalmi művei: Buzgóság könyve (elmélkedések és imák protestáns hölgyeknek) Kis biblia, Konfirmácziós káté, Halotti imák, Állitat órái,­­Papi dolgozata, Egyházi évkör, Csak a Krisztust és Élet a halálban. Mint költő 1846-ban lépett fel az Életképek­ben s ugyanabban az évben a Szabad székely dalá­val pályadijat nyert. Budapesten megismer­kedett az irodalom kitűnőségeivel s Vörösmarty és Petőfi buzdítására megtanult angolul, nagy­kőrösi tanár korában, Arany János társaságában megkezdte a műfordítói pályáját, melyhez ha­sonló termékenységre, sokoldalúságra és értékre nézve koráig nem volt, sőt ma sincs példa a magyar irodalomban. Ily gyűjteményei: Moore Tamás költeményeiből, Angol és franczia köl­tőkből, Lírai áloék, Gyöngyvirágok, A századok legendá­jából, Kisebb műfordítások, stb. Fordította ezenkívül Moore, Heine, Burns, Byron, Hugo, Beranger, Lamar­tine, Lemoyne, Scott, Longfelow, Tennyson, Horatius stb. műveit. • Megközelítette e fordításokkal azt a czélt, hogy a fordítandó írók egyéniségét és sajátszerű hangját, a mű­ lokális színezetét a magyarban is visszaadja. Részt vett nyolc­ drámával a magyar Shakes­peare és hét vígjátékkal a magyar Moliére létesí­tésében. Lefordította Goethe lírai költeményeit, Hugo Victor Hernani-ját, Borgia Lucretiá-ját, Tennyson királyidylljeit, Schiller költeményeit és két nagy eposzt: a Nibelung-éneket és Dante Divina Comediá-ját. Eredeti költészetében is művelte a költészet minden ágát. Kisebb versei: Költemények, A kis Ilonka emlékezete. Ódái : Széchenyi emléke­zete, Petőfi, Eötvös, Deák Ferencz stb. Legutolsó lírai gyűjteménye az Úti tárcza. Nagy kedvvel művelte a drámát is. Színdarabjai: Zsigmond ki­rály, A Perényiek, Királyok iskolája, Kálmán király, Heródes, Zrínyi Miklós, Fráter György, Attila, István vezér stb. Murány hölgye czímű költői elbeszélése már 1848-ban pályadíjat nyert. Három eposza akadémiai koszorút nyert : Tren­­csényi Csák, Álmos, Salamon. Ez utóbbi legjele­sebb eposza. Számos szakbavágó tankönyvet is írt, fordí­tott jeles külföldi könyveket, például Lewes-től Goethe életét, Laveleytől Deák Ferencz jellem­rajzát, Verne regényeit stb. Nevezetesebb eredeti irodalmi és kritikai tanulmányai : A műfordítás elveiről, A tragikai felfogásról, Goethe, Schiller és Horatius élet- s jellemrajza, Madách Ember tragédiájáról stb. Önálló művei: gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítója, Trefort élet­rajza és a legnagyobb. A világirodalom nagy eposzai, m­a időjárás. Az északi depresszió jelentéke­nyen erősebb lett, a maximum pedig dél­nyugatra nyomult. Európában az idő igen hűvös, esős és kü­lönösen Németország partjain viharos. Hazánkban változé­kony idő uralkodik. Csapadék — csekély kivétellel — ország­szerte előfordult, job­bára kisebb mennyi­ségben ; az­­északi fel­földről, meg Erdély egyes részeiről havazást is jelentenek. Gyenge éjjeli fagy számos helyen keletkezett és a hőmérséklet átlag 6 fokkal van a normális alatt; maximuma Botfalun 16 C°, minimuma Rozsnyón —5 C° volt. Jóslat: Némi hőemelkedéssel változékony idő várható, helyenként csapadékkal és élénk szelekkel. _ — A belügyminizteriumból. A király Sacelláry Mihály és Szabó László belügyminisztériumi osz­tálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi, Mihálffy Vilmos és Csorba Béla miniszteri fogalmazóknak a miniszteri segédtitkári czimet és jelleget ado­mányozta. — Kitüntetés. A király Lurtz Vilmos Sándor doktor bécsi gyakorló-orvos, magyar állampolgár­nak, ««a szenvedő emberiség érdekében évek során át kifejtett önzetlen és sikeres működése elisme­réséül», a Ferencz József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta. — A hadsereg köréből. A hivatalos lap vasár­napi száma sok hírrel szolgál a katonaságnak: kinevezésről, áthelyezésről, királyi elismerés tudtul­­adásáról, rendjelek és katonai érdemkeresztek­­adományozásáról és megint elég sok nyugdíja­zásról is. Az utóbbiak között nincs érdekesség A e nélkül Schweitzer Ede lovag vezérőrnagy, az ötven­­harmadik gyalogdandár parancsnokának nyuga­lomba vonulása. A királyi elismerés, mely hogy neki tudtul adassék, szintén benne van a legfőbb hadúr rendeletében, a hadsereg egyetlen zsidó vallású tábornokának szól. Schweitzer lovag talán csak két éve, hogy tagja a tábor­noki a karnak. Azelőtt a Győrött állomásozó huszonhatodik gyalogezred parancsnoka volt s tekintélyben állott a polgárság körében is, mert sok tapintattal ápolta a katonaságnak a polgári renddel való egyetértését. A nyugalmazások kö­zül megemlítendő még Lovetto Károly altábor­nagy, trienti várparancsnok, Elmayer Lajos ve­zérőrnagy és Fabritius János vezérhadbiztos nyugalmazása. A trienti parancsnok a titkos tanácsosságot és a táborszernagyi jelleget kapta búcsúzása alkalmából. Utóda Plugetz Ernő al­tábornagy, a tizenegyedik tüzérdandár parancs­noka lett. A magyar testőrség helyettes őrmestere, belo­vári Lehetics Raj­mund őrnagy és Zakariás Antal őrnagy, gyulafehérvári térparancsnok is nyu­galomba vonul. Egy előkelő áthelyezésről is ad hírt a hivatalos lap: József Ferdinánd királyi herczeg ezredes a huszonhetedik gyalogezred kö­telékéből a kilenczvenkettedik gyalogezred köte­lékébe lépett át. A katonai érdemkeresztesek száma negyvennyolczczal szaporodott ezúttal, száztizen kaptak katonai elismerést, húszan kü­lönböző rendjelet és érdemkeresztet a hadsereg tisztjei és hivatalnokai közül.­­ A szultán születésnapja. Bécsből telefo­nálják . A szultán születésnapja alkalmából a görög-keleti templomban díszistentisztelet volt, a­melyen a távollevő török nagykövet képviselője, Musztafa Aszim bég követségi tanácsos, diplomá­­cziai ügyvivő volt jelen a nagykövetség tisztviselői­vel és a török kolónia tagjaival. A török zsidó templomban is ünnepi istentisztelet volt. — Trubeczkoj temetése. Pétervári tudósítónk jelenti : Trubeczkoj herczeg holttestét ma reggel nagy közönség kísérete mellett a moszkvai pálya­udvarra vitték, a­honnan különvonattal Moszkvába szállították. Számtalan koszorú között ott volt Miklós czár koszorúja is. — A hoehkirchi csata emléke. Bautzenből telegrafálják. Vasárnap délután leplezték le a hoehkirchi csatában lesett osztrák-magyar és porosz harc­osok emlékszobrát. Az ünnepen az osztrák-magyar és a német ezredek és katonai egyesületek küldöttségei is részt vettek. Üdvözlő­távirat érkezett Bülow herczeg birodalmi kanczel­­lártól, Schaumburg-Lippe herczegtől, a porosz, a közös osztrák-magyar, a szász hadügyminisz­terektől stb. — Porosz herczeg a czárnál. Pétervárról táviratoztak, hogy Frigyes Lipót porosz herczeg vasárnap reggel odaérkezett. A herczeget ün­­nepiesen fogadták. A porosz herczeg Miklós czár vendége a téli palotában. Délelőtt látogatást tett Peterhofban a czári családnál. — Szobor egy városatyának. A székesfőváros néhai Heinrich Istvánnak, a ki a törvényható­ságnak egyik legkiválóbb tagja volt és a ki Buda­pestnek fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett, Teles Edével elkészíttette mellszobrát. A szobor, a­mely fehér karrarai márványba van faragva, teljesen kész és a székesfővárosi képzőművészeti bizottság a napokban veszi át a művésztől. A szobrot valamelyik közgyűlésen ünnepélyesen fog­ják elhelyezni az újvárosház közgyűlési termében. — A terézvárosi búcsú. A Terézváros a búcsú közönségétől volt hangos egész vasárnap. Az idő ugyan hűvös volt, de a búcsú élénkségét ez a körülmény nem mérsékelte. Legtöbb közönsége természetesen a templomnak volt, a­hol reggel hat órakor misével kezdődtek az ájtatosságok. A kerület tanuló-ifjúsága számára fél kilencz óra­kor tartották meg a misét s utána Angyal Kálmán segédlelkész szent beszédet mondott. Az ünnepi nagy misét nagy és fényes segédlettel tartotta meg Stieber Vincze apátplébános a kerület hiva­talos személyiségei és előkelőségei jelenlétében. Délután négy órakor ünnepélyes vecsernye fejezte be az istentiszteletek sorozatát. A búcsú szín­helyén, a Nagymező­ utczának mindkét oldalán véges-végig a mézeskalácsosok és vásárosok sátrai sorakoztak, a­melyek között egész nap ezrével sürgött-forgott a kiváncsi publikum, meg a bá­mészkodó gyereksereg. A vásár éjfélig eltartott. — A virágkereskedők vasárnapja. A virág­­kereskedők és virágárusok vasárnapi munka­szünetével készül foglalkozni az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek folyó hó 17-én, este hét órakor saját helyiségében tartandó ülése. Az ülésre számos virágkereskedő és a virágkertészet­tel foglalkozó kapott meghívást.­ AZ ÚJSÁG Hétfő, október 1.

Next