Az Ujság, 1906. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
Kedd, január 2. AZ ÚJSÁG szerződéseket még márczius elseje előtt tárgyalja. Ha ez meg nem történik, vagy kereskedelmi viszonyainkban állanak elő a legnagyobb bonyodalmak s az ország közgazdasága károsodik, vagy pedig, ha a kormány a kereskedelmi szerződéseket az országgyűlés jóváhagyása nélkül kötné meg, alkotmányos törvényeinken történnék újabb sérelem. A törvényhatóságok nem ismerik el törvényesnek a kormány által kinevezett főispánokat, nem engedelmeskednek a kormány rendeleteinek. Egy régi törvényünk helytelen magyarázata alapján megtagadják az önkéntesen befizetett adóknak a kincstárba szállítását s ezzel megszegik egy 1867 óta hozott törvény világos rendelkezéseit. Ezek az állapotok megingatják az alkotmány sérthetetlenségébe vetett hitet, megrendítik az állami jogrendet s a törvények tiszteletét; azt a komoly veszélyt idézik elő, hogy a meggyöngült állam ellenségei elérkezettnek látják az időt arra, hogy intézményei ellen törjenek ; lehetővé teszik, hogy az állami hitel valamely előre nem látható esemény folytán súlyos csorbát szenved. Az ország érdeke elsősorban a mostani szerencsétlen helyzet orvoslása, a mostani kormánynak távozása s olyan kormány alakítása, mely képes a képviselőház közreműködésével az ország ügyeit törvényesen intézni. Ezt a megoldást, mely helyreállítja a törvényes jogrendet, tért nyit a hasznos állami és egyéni munkának, meggyőződésem szerint az országnak milliói óhajtják. A megoldás őfelségének és a képviselőház többségének kezeiben van. (Igaz! Úgy van!) Hódolattal kérjük a királyt és hivatkozunk az országgyűlés többségének hazafiságára, hogy ezt lehetővé tegyék. (Élénk éljenzés.) Midőn azzal a hőhajtással zárom szavaimat, hogy a mostani válságos helyzetet mielőbb törvényes rend váltsa fel, tudom, hogy neked nem kívánhatok jobbat és kedvesebbet, mint azt, hogy hazánk sorsának ezen szerencsés fordulatát szellemi és testi épségben mielőbb elérjed. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Erre Podmaniczky Frigyes báró pártelnök a következő beszéddel mondott köszönetet : Kegyelmes uram, tisztelt barátaim ! Tisztelt és szeretett elvtársaink ! Először is kedves kötelességet teljesítek, midőn azokat a jókivánalmakat, melyeket az újév alkalmából kifejeztél, szívből eredőleg megköszönöm. (Éljenzés.) Másodszor a legnagyobb örömmel teljesíteni fogom azt a megbízatást, hogy a párt nevében pártvezérünknek (Élénk éljenzés.) az újév alkalmából minden jókat kívánjak. A mi kedves és tisztelt barátunknak fényes beszédét illeti, ezt nem lehet eléggé megbecsülnöm, mert reményem, bizton reményem, hogy e világos szavakat nem fogják tudni félreérteni, amint eddig félremagyaráztak mindent, ami tőlünk eredt, ami nálunk történt, ami nálunk mondatott. 1843 óta működöm a közpályán (Élénk éljenzés) ; akkor neveztek ki pestmegyei Írnoknak Pestmegye egyik követéhez, Ráday Gedeon grófhoz. Azóta mindenben részt vettem a közéletben, a miben erőm és tehetségem közreműködnöm megengedte, de soha ennyire szomorú állapotokat, mint a mostaniak, nem tapasztaltam. Pedig voltak pillanatok, amikor kérdéses volt, hogy Magyarország legyen-e vagy nem. De az akkori ferde viszonyokat kívülről jövő megtámadtatás idézte elő, míg a mostaniakat belső támadások okozzák. (Igaz! Úgy van !) És ez a legszomorúbb, ez hajtja az embert csakugyan a kétségbeesés felé. De mivel annyi év óta azt tapasztaltam, hogy a legszomorúbb viszonyok között sem szabad kétségbeesni, a legszomorúbb viszonyokból is ki tud ez a szegény nemzet bonyolódni, meg tudja találni az egészséges kibontakozást, ez élteti bennem még a reményt és így ma, is, midőn a válság tizenkettedik óráját éljük, lehetetlen, hogy ne nyilvánítsam azon hitemet, hogy a béke angyala csillogtatni fogja szárnyait. Meg vagyok győződve, hogy azon többségben, amelynek kezében van az ország sorsa, fel fog támadni a lelkiismeret, meg fog nyilatkozni a hazaszeretet és diadalmaskodni, fog az alkotmány érdekeit semmiképpen sem szolgáló nézeteltérések fölött, amelyek ma meggátolják azt, hogy a béke és a munkásság szelleme szállja meg jövőre ezt az országgyűlést. (Éljenzés.) Teljes szívből viszonzom az újév alkalmából nyilvánított jó kívánságaitokat, friss egészséget és kitartást kívánva nektek és a szabadelvűpárt kebelében összetartást. (Élénk éljenzés.) (A függetlenségi párt.) Kossuth Ferencznél több küldöttség tisztelgett az újév alkalmából, egymásután gratulálták a függetlenségi pártvezért a kerületi függetlenségi körök, asztaltársaságok és más egyesületek. Délben tisztelgett nála az országgyűlési függetlenségi párt, amelynek élén Ságity Gyula üdvözölte, meleg szavakban emlékezve meg Kossuth fáradozásairól és sajnálattal konstatálva, hogy az elmúlt esztendő háborúval telt el anélkül, hogy békét hozott volna. Kossuth így felelt: Szívemből köszönöm jókivánataitokat és kívánok nektek is : boldogságot az egyéneknek, győzelmet a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiaknak. Abból a reám nézve nagyon hízelgő elismerésből, amelyre Sághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja nekem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindulatnak. Én részemről megelégszem azzal, hogyha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritek fel. (Éljenzés.) És mint olyan embert, a ki hosszú hontalanság alatt megtartotta hazafiságát s haza hozta magyar szivét és magyar lelkét. Helyesen mondja Sághyt, barátom, hogy az imént elmúlt év küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem érte el azt a czélt, amelyért küzdöttünk, de elértük azt, hogy a közszellem felébredt, az önérzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csapása alatt mint a vas erősödik meg a magyar jellem és azok a pártok, amelyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Úgy van ! Úgy van !) A válság, mely az egész év folyamán fennállott, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érintette az ország átlagos közgazdasági állapotát. (Úgy van ! Úgy van !) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosszú láncolata folyvást növelte azoknak a számát, akik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét, a függetlenségi és negyvennyolcas alapon lehet legjobban és legbiztosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz, és erről vegyen tudomást a király. Tudomást tehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt, fentartva bár teljes mérvben elveinek és programmjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányalakításba belemenni a feliratban lefektetett kormányzási programm alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harcrok ebben az országban és az uralkodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de becses a királyoknak is. E helyett a korona megmaradt a non possum merev álláspontján és az alkotmányosság alapelve foldulatott, mert a képviselőháznak többsége oly programm alapján, mely teljesen beleütközik a létező alkotmányba, nem vállalhatott kormányt, sőt ellenkezőleg egy alkotmány- és törvényellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erőszakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra legem állapotban volt. A nemzet alkotmányos fegyvere az adómegtagadás és az újonezmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet, ha a kormányában nem bízik. A nemzet élt alkotmányos jogival, minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, tehát törvényes jogával, ezen fegyverekkel továbbra is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassanként meg van fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassanként elsorvasztatik azon hadsereg, amelyet a korona nem törekedett nemzetivé is tenni. Mindkettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszthatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint a maga részét, kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kárral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet, — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja — hogy az összes hadsereg 48 százalékának összes újonczmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik és a törvény félremagyarázásával behívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része szükségben levő családot hagyott otthon, amely családnak kenyérkeresői voltak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvetlen következése nem lévén, az hogy a hadsereg nem képes ily züllésnek indult állapotában megvédelmezni az országot, azért nem, mert az országot, hála isten, semmi külháború és semmi veszély nem fenyegeti, en ezek folytán ezen ténynek közvetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése, amelynek föntartása sokkal inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. A póttartalékosok családjáról, amennyiben lehet, gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyűlésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harczképességű a hadsereg, amelynek egy harmadrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a törvénytipró kormány. E küzdelemben eddig ismeretlen nemzeti hősöknek egész sorozatára talált rá az ország (Felkiáltások: Éljenek !), akiket a dicsőséggel teljesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet habért nyújt azon nemzeti hősöknek, akik egész exisztencziájukat vetik oda a latba, azért, hogy hűségesen megtarthassák esküjüket és megvédelmezhessék a magyar törvénykönyvet. És midőn majd a nemzet igaz ügye diadalmaskodni fog, le fogja irántuk róni anyagilag és erkölcsileg kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És vájjon mit fog hozni a beköszöntő év ? Én egyelőre nem látok mást, mint a küzdelem folytatását. (Éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhatja, úgy hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja egyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, akiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyezésre alkalmas alap eddig nem találtatott mert azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fejezze ki. (Általános helyeslés.) E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő. Bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A czél közös, bár a benne küzdő pártok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulására el fog jönni az idő, mert elhozza azt a történelem kérlelhetetlen logikája. Az isten áldása legyen rajtatok, a hazán és hozza meg az isteni gondviselés pékünk a béke áldásait, mert a küzdelem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy egy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet. A beszédet zajos éljenzéssel fogadták. (Az alkotmány párt.) Semsey Boldizsár üdvözölte a pártkörben a párttagok élén Darányi Ignácz pártelnököt, ezután együttesen átvonultak Andrássy Gyula gróf budai lakására, ahol Andrássy grófot mint pártvezért Issekusz Győző köszöntötte, vázolva az egymásra utalt politikai tényezők áldatlan küzdelmét s tolmácsolva a pártnak vezére iránt való bizodalmát. Andrássy Gyula gróf igy felelt: Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy megköszönjem azt a baráti érzést, a mely ide hozott benneteket, azokat a szép szavakat, amelyeket az imént hallottam s azt a bizalmat, amelyet irántam kifejeztetek. Köszönöm mindezt, mégpedig nemcsak azért, mert jól esik szívemnek és mert hizelgő rám nézve, hanem azért is, mert csak kölcsönös bizalommal, elszánt és erős együttműködéssel, csak vállvetett, megfeszített munkával leszünk képesek hazánknak hasznára lenni. Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, amely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jövő ? Jobb-e, vagy még rosszabb, ki tudná megmondani ? A sors könyve zárva van előttünk. Csupán egy megnyugtató tünetet látok s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azoké a derék tisztviselőké, akik koczkára tettek mindenü .