Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 163-177. szám)
1906-06-23 / 170. szám
Szombat, június 23. AZ ÚJSÁG évben, 1910-ben Brüsszelben lesz nemzetközi kiállítás, A kis kedvencz. Lueger Károly bécsi polgármester, mint nekünk Bécsből táviratozzék, ma egész sereg újságírót fogadott és nyilatkozott az ő nagy dicsőségéről. A többek közt nála járt a Zeit tudósítója is, akinek ezeket mondta : — Kijelentem, hogy teljesen önként utaztam Bukarestbe. Tudatában vagyok annak, hogy ennek az utamnak nagy jelentőséget csak akkor fog kitűnni, ha majd egyszer Magyarországnak eszébe fog jutni, hogy ajtaját előttünk becsukja. Amit Bukarestben láttam, az a legnagyobb tiszteletet ébresztette bennem Románia Iránt és különösen a mezőgazdaság az, amely méreteivel Amerikát is megközelíti. Nagyon csalódtak a magyarok, amikor azt gondolták, hogy nekem Romániában bajom fog esni, mert mondhatom, vérontás lett volna abból, ha valakinek eszébe jutott volna engem megtámadni. Hasonló nagyképű és pöffeszkedő nyilatkozatot tett a magyarfaló bécsi polgármester a Fremdenblatt tudósítója előtt. Ez a nyilatkozat azonban sokkal nagyobb feltűnést keltett, ha nem is éppen a tartalma miatt, de azért, hogy a külügyminiszter hivatalos lapja közölte. Erre a közlésre vonatkozik a magyar kormány egy félhivatalos kommünikéje, amelyet ma éjjel adott ki és amely így szól: Lueger és a Fremdenblatt. Amint a Magyar Távirati Irodának jelentik, a Fremdenblatt mai estilapja egy Lueger-intervjút közöl, amelyben Lueger ismét tesz néhány kirohanást a magyarok ellen. Tekintve, hogy a Fremdenblattot általában a külügyminisztériumhoz közelállónak tartják, a Lueger-féle intervju közlése bizonyos körökben kínos feltűnést keltett, de amint nekünk Bécsből illetékes helyről telefonálják, a legkínosabbat magában a külügyminisztériumban. Illetékes helyről vett értesítés szerint a Lueger-féle intervjú közlése nem tulajdonítható másnak, mint annak a pillanatnyi zavarnak, amely a Fremdenblattnál a legújabb szerkesztőváltozás következtében beállott. Csakis ily viszonyok között kerülhetett a Lueger-féle intervju a Fredenblattba, mely által Luegernek csakugyan sikerült kellemetlenséget okozni, de nem a magyaroknak, hanem a külügyminisztériumnak. Igazán érdekes a magyar kormány nagy előzékenysége Goluchowski Agenor gróffal szemben, akit néhány napja még nem szánt volna egy pohár vízben megfojtani. Még meg se érkezett a Fremdenblatt-beli támadás, még senkinek eszébe se juthatott ezért lármát csapni, s máris megszólal a miniszterelnöki sajtóiroda, hogy védelmébe vegye a legújabb kedvenezet, az aranyos, bájos, szeretetreméltó külügyminisztert. Welche Wendung ! S mindezt néhány kenguru-kinevezés tette. — A szász király a párbaj ellen. Drezdából jelentik, hogy Frigyes Ágost szász király a minap megjelent egy tiszti társaságban s beszélgetés folyamán érdekesen nyilatkozott a párbajról. A szász király hangoztatta, hogy ő, éppen úgy, mint boldogult atyja, György király, ellenzi a párbajt. A maga részéről hozzátette még, hogy lelke mélyéből utálja a párbajt s mindent meg fog tenni, hogy a középkornak ezt a maradványát eltüntesse. ’— Az aratósztrájk. Nagybecskerekről írják, hogy a megyei gazdasági egyesület a földbirtokosok részvételével a folyton terjedő aratósztrájk ügyében gyűlést tartott. Elhatározták, hogy a veszélyeztetett helyekre a belügyminisztertől katonaságot kérnek, a földmivelési minisztertől pedig tartalék-avatokat. Elhatározták továbbá, hogy őszszel ezen ügyben gazdasági kongresszust tartanak, az összes földbirtokosok egyöntetű megállapodása czéljából. — A busuló férj, Kézdivásárhelyről írják, hogy Alcsernátony-Alperseken György István 72 éves gazdaember elhalt felesége utáni bánatában felakasztotta magát. — Ismeretlen merénylet Alfonz király ellen. A The Royal angol folyóirat szerint a spanyol király ellen nemcsak most Madridban s tavaly Párisban, hanem pár évvel azelőtt is merényletet követtek el Madridban. A király, amint ez akkor még szokása volt, gyalog és egyedül barangolt Madrid utczáin, mikor egy sikátorból egy ficzkó tőrrel rontott felé. A király nem futott el, nem kiáltott segítségért, hanem botjával hatalmas ütést mért a merénylő karjára, ki a tőrt elejtette s e szavakkal futott el: »Még nagyon fiatal vagy !« A nevezett lap ez alkalommal megemlékszik arról is, hogy a királynak van egy gyűjteménye, a miben össze van gyűjtve minden tárgy, mely az életét vagy az egészségét veszélyeztette. — A Széchenyi-család sirboltja, Sopronból jelentik : A nagyczenki sirrablás gyanúja Naszipovics Ignáczra irányul, aki a betörés előtti délután a mauzóleum körül ólálkodott és a sirrablást követő napon Nagyczenkről eltűnt. Naszipovicsot, aki különben is rovott előéletű, ma sikerült Szelesten elfogni. — Német újságírók Angliában, Londonból jelentik, hogy a német újságírók tiszteletére tegnap rendezett lakomán Adebury lord pohárköszöntőt mondott, amelyben így szólt : Ha létezik oly állam, amelylyel Eduárd király inkább, mint bármely más állammal, békében és barátságban óhajt élni, úgy ez az állam Németország. Lord Brassey Vilmos császárt éltette és azt mondotta, hogy Németországot és Angolországot baráttá teszi és egyesíti a tenger iránt táplált közös szeretet. Azután felolvasták Balfour levelét, amelyben az kimenti magát. Reidhford kanczellár a Németország és Angolország közötti barátságot éltette és azt mondta, hogy Angolországban nincs oly komoly ember, aki nem kívánná, hogy a két állam közötti viszony barátságosabbá legyen. Azon két állam között, amelyeknek népei vérrokonok, kik soha sem viszálykodtak, kik sohasem fordították egymás ellen a fegyvert, azonban gyakran ugyanabban a csatasorban állottak. A pohárköszöntőt nagy lelkesedéssel fogadták. Azután Wolf Metternich gróf német nagykövet emelkedett szólásra és azt mondja, hogy a lordkanczellár úr szavai a német nép iránt érzett barátság és jóakarat kifejezései. Ezen szavak annál több figyelmet érdemelnek, ha elgondoljuk, hogy azokat az angol kormány ily kiváló tagja mondotta ki. A lordkanczellár szavainak kommentárra nincs szükségük. Csak azt akarja úgy a lordkancéllárnak, mint Angolország többi, hasonló gondolkozású polgárának mondani, hogy a németek ezen gondolkodást felette becsülik és meg fogja találni az erre való megfelelő választ. Azután még több pohárköszöntő hangzott el. A német sajtó képviselői ma megtekintették a Westminster-apátságot, a parlamentet, valamint több más látványosságot. Ezután reggeli volt, amelyen Lloyd George, a kereskedelmi hivatal vezetője, Winston Churchill államtitkárhelyettes és az alsóház több tagja is részt vett. Haldane hadügyminiszter te veszélyt rendezett az újságírók tiszteletére, amelyen számos hölgy, így Harcourth és Leadstone miniszterek nejei is megjelentek. Haldane miniszter német nyelven üdvözölte vendégeit. — Az olasz király és az anarchisták. Rómából jelentik, hogy Viktor Emáiméi király holnap utazik Anconába és ebből az alkalomból egész Olaszországban valóságos vadászatot rendeznek az anarchistákra. A Bariba és Anconába érkező összes vonatokat és gőzhajókat szemmel tartják és a gyanús alakokat megmotozzák. Eddig két veszedelmes anarchistát fogtak el, akikről kitűnt, hogy Anconába akartak utazni. Az egyiket Carameilinek hívják és ezt Pisában csípték el, a másikat pedig a Bariba érkező »Nilo« gőzhajón. Mind a kettőnél revolvert találnak. — Vasúti baleset. Beszterczebányáról írják: Garamberzencze és Selmeczbánya között egy kajtány, melyen a vasúti mérnök és két munkás ült, nyílt pályán, egy kanyarulatnál összeütközött a személyvonattal. A mérnök s a munkások oly súlyos sérülést szenvedtek, hogy minden pereben várják halálukat. A vonat a sebesülteket bevitte Selmeczbányára. A beszterczebányai ügyészség megindította a nyomozást, hogy ki okozta a szerencsétlenséget. Általános sztrájk Szatmáron, Szatmárról jelentik : Pár nappal ezelőtt a Neuschloss-féle fűrészgyár munkásai sztrájkba léptek, mert a gyár nem teljesítette béremelésre irányuló követeléseiket. A sztrájkolókhoz csatlakoztak későbben az asztalosmunkások is s munkaadóikkal tárgyalásokat folytattak követeléseikre nézve. A sztrájkoló fürészgyári munkások vezetője, valami Klopstein Ernő nevű munkás tegnap délelőtt a sztrájkolókat engedély nélkül gyűlésre hívta s itt izgató beszédet tartott, minek következtében a rendőrség letartóztatta. A sztrájkolók erre táviratban a budapesti központi pártvezetőséghez fordultak tanácsért, amely ugyancsak távirati válaszban általános sztrájkra utasította a szatmári szervezett munkásokat. A központi utasítást azonnal közölték a sztrájkolók az összes szatmári munkásokkal, mire délután 4 órakor a munka a gyárakban és műhelyekben megállott , az általános sztrájk kitört. A rendőrség az esetleges zavargások megakadályozására széleskörű óvintézkedéseket tett, de rendzavarás nem történt. Az este megérkezett a budapesti központ kiküldötte, aki azonnal érintkezésbe lépett a rendőrkapitánynyal s Klopstein szabadonbocsáttatását és sztrájktanya kijelölését kérte. A központi kiküldöttnek azon kijelentésére, hogy ha a sztrájkolók ezen kérését teljesíti a rendőrség, a sztrájkot abbahagyják , a rendőrkapitány Klopsteint szabadon bocsátotta és a sztrájktanyát kijelölte. Időközben az asztalosmunkások munkaadóikkal követeléseikre nézve megállapodásra jutottak s ennek közhírré tétele után a fürészgyári munkások kivételével, kiknek nem sikerült még megegyezésre jutniuk a gyárral, az összes munkások ma délben fölvették a munkát s a félnapos általános sztrájk megszűnt. — A Times. John Vendom azt írja a Cassells Magazine-ben, hogy ha valaki arra kérné, hogy valami nagyon nehéz dolognak az elképzelésében gyakorolja a fantáziáját, akkor azt képzelné el, hogy mi lenne Angolország a Times nélkül. Ez az újságkolosszus, mely immár öregebb száz esztendőnél, születésétől fogva a mai napig a Walterdinasztia tulajdona s valószínűleg még sokáig az is marad. A lapot John Walter I. alapította, aki hajóvállalatokon pár milliót szerzett s 1785-ben megalapította a Timest, mely azonban az első három esztendőben a Daily Register nevet viselte s csak 1788-ben keresztelték át Times-szé. 1803-ig, mikor John Walter II. vette át, mérges, támadó s pénzügyi tekintetben nem éppen biztosan álló lap volt, de II. Johnnak nagyszerű lappá sikerült átalakítania, mely csakhamar nagyon fontos közege lett a közvéleménynek. Ha igazságról vagy hazaszeretetről volt szó, a lap botránytól sem riadt vissza. Jelenleg senkitől, semmitől nem függő hatalom. Mikor lord Randolph Churchill elhatározta, hogy Salisburyval szakit s lemond a pénzügyminiszteri tárczáról, elment a Times kiadójához s egyszersmind főszerkesztőjéhez, hogy ezt a hírt, mely a politikai világban a legnagyobb föltűnést kelteni volt hivatva, elmondja neki, és csakis neki, hogy a Times legyen az első és egyetlen, mely közölje. — Természetesen, — vete oda, könnyedén — ezért nagyon jól kell velem bánnia. — Ezt nem teszem — monda szárazon a főszerkesztő s másnap a Times egy vezérczikkben Churchillt nagyon lerántotta elpártolásáért. — A Dreyfus-pert Parisból távírják . Az előadónak az nézete, hogy semmiféle törvényes vagy materiális akadályok nem állanak a revízió útjában, még a vádlottnak adott kegyelem sem. Végül kijelenti, hogy a bíróságnak meg kell vizsgálnia, váljon az új tények formális bizonyítékot nyújtanak-e Dreyfus ártatlansága mellett és szigorúan alkalmaznia kell a törvényt. Az ülést mint rendesen jó 3 órakor rekesztették be. A tárgyalást hétfőn délben folytatják, a midőn a főállamügyész kezdi meg előadását. — Százegyéves asszony. Kézdivásárhelyről jelentik, hogy Torja nagyközségben tegnap meghalt özvegy Csiky Jánosné földmivesasszony 101 éves korában. — Öngyilkos katonaorvos. Bécsi telefonjelentés szerint a 15. sz. tréndivízióhoz beosztott 28 éves katona-főorvos, Toczauer Angelus macziánkálival megmérgezte magát. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — Kardaffér Ös-Budavárában. Ma éjfél után Ös-Budavárában nagy botrányt okozott két katonatiszt. Egy tüzérhadnagy és egy közélelmezési tiszt egy nővel együtt sétáltak és közben megálltak Lőwinger Samu czukorárus bódéja előtt. Itten Lőwingert inzultálták, mire ez rendőrért futott. A tisztek egyike kardot rántott és Lőwinger után sietett. El is érte az öreg embert, akit kardjával fültövön talált és sértett meg. A tiszteket a közön 9