Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 163-177. szám)

1906-06-23 / 170. szám

Szombat, június 23. AZ ÚJSÁG évben, 1910-ben Brüsszelben lesz nemzetközi kiállítás, A kis kedvencz. Lueger Károly bécsi pol­gármester, mint nekünk Bécsből táviratozzék, ma egész sereg újságírót fogadott és nyilatkozott az ő nagy dicsőségéről. A többek közt nála járt a Zeit tudósítója is, a­kinek ezeket mondta : — Kijelentem, hogy teljesen önként utaz­tam Bukarestbe. Tudatában vagyok annak, hogy ennek az utamnak nagy jelentőséget csak akkor fog kitűnni, ha majd egyszer Magyarországnak eszébe fog jutni, hogy ajtaját előttünk becsukja. A­mit Bukarestben láttam, az a legnagyobb tisz­teletet ébresztette bennem Románia Iránt és kü­lönösen a mezőgazdaság az, a­mely­ méreteivel Amerikát is megközelíti. Nagyon csalódtak a ma­gyarok, a­mikor azt gondolták, hogy nekem Ro­mániában bajom fog esni, mert mondhatom, vér­ontás lett volna abból, ha valakinek eszébe jutott volna engem megtámadni. Hasonló nagyképű és pöffeszkedő nyilatkoza­tot tett a magyarfaló bécsi polgármester a Fremden­blatt tudósítója előtt. Ez a nyilatkozat azonban sokkal nagyobb feltűnést keltett, ha nem is éppen a tartalma miatt, de azért, hogy a külügyminiszter hivatalos lapja közölte. Erre a közlésre vonatkozik a magyar kormány egy félhivatalos kommünikéje, a­melyet ma éjjel adott ki és a­mely így szól: Lueger és a Fremdenblatt. A­mint a Magyar Távirati Irodának jelentik, a Fremdenblatt mai estilapja egy Lueger-intervjút közöl, a­melyben Lueger ismét tesz néhány kirohanást a magya­rok ellen. Tekintve, hogy a Fremdenblattot ál­talában a külügyminisztériumhoz közelállónak tartják, a Lueger-féle intervju közlése bizonyos körökben kínos feltűnést keltett, de a­mint ne­künk Bécsből illetékes helyről telefonálják, a legkínosabbat magában a külügyminisztérium­ban. Illetékes helyről vett értesítés szerint a Lueger-féle intervjú közlése nem tulajdonítható másnak, mint annak a pillanatnyi zavarnak, a­mely a Fremdenblattnál a legújabb szerkesztő­­változás következtében beállott. Csakis ily vi­szonyok között kerülhetett a Lueger-féle intervju a Fr­edenblattba, mely által Luegernek csak­ugyan sikerült kellemetlenséget okozni, de nem a magyaroknak, hanem a­­ külügyminisz­tériumnak. Igazán érdekes a magyar kormány nagy elő­zékenysége Goluchowski Agenor gróffal szemben, a­kit néhány napja még nem szánt volna egy pohár vízben megfojtani. Még meg se érkezett a Frem­­denblatt-beli támadás, még senkinek eszébe se juthatott ezért lármát csapni, s máris megszólal a miniszterelnöki sajtóiroda, hogy védelmébe vegye a legújabb kedvenezet, az aranyos, bájos, szere­tetreméltó külügyminisztert. Welche Wendung ! S mindezt néhány kenguru-kinevezés tette. — A szász király a párbaj ellen. Drezdából jelentik, hogy Frigyes Ágost szász király a minap megjelent egy tiszti társaságban s beszélgetés folyamán érdekesen nyilatkozott a párbajról. A szász király hangoztatta, hogy ő, éppen úgy, mint boldogult atyja, György király, ellenzi a párbajt. A maga részéről hozzátette még, hogy lelke mé­lyéből utálja a párbajt s mindent meg fog tenni, hogy a középkornak ezt a maradványát eltün­tesse. ’— Az aratósztrájk. Nagybecskerekről írják, hogy a megyei gazdasági egyesület a földbirtoko­sok részvételével a folyton terjedő aratósztrájk ügyében gyűlést tartott. Elhatározták, hogy a veszélyeztetett helyekre a belügyminisztertől ka­tonaságot kérnek, a földmivelési minisztertől pe­dig tartalék-avatokat. Elhatározták továbbá, hogy őszszel ezen ügyben gazdasági kongresszust tartanak, az összes földbirtokosok egyöntetű megállapodása czéljából. — A busuló férj, Kézdivásárhelyről írják, hogy Alcsernátony-Alperseken György István 72 éves gazdaember elhalt felesége utáni bánatában felakasztotta magát. — Ismeretlen merénylet Alfonz király ellen. A The Royal angol folyóirat szerint a spanyol király ellen nemcsak most Madridban s tavaly Párisban, ha­nem pár évvel azelőtt is merényletet követtek el Madridban. A király, a­mint ez akkor még szokása volt, gyalog és egyedül ba­rangolt Madrid utczáin, mikor egy sikátorból egy ficzkó tőrrel rontott felé. A király nem futott el, nem kiáltott segítségért, hanem botjával ha­talmas ütést mért a merénylő karjára, ki a tőrt elejtette s e szavakkal futott el: »Még nagyon fiatal vagy !« A nevezett lap ez alkalommal meg­­emlékszik arról is, hogy a királynak van egy gyűjteménye, a miben össze van gyűjtve minden tárgy, mely az életét vagy az egészségét veszé­­lyeztette. — A Széchenyi-család sirboltja, Sopronból je­lentik : A nagyczenki sirrablás gyanúja Naszipovics Ignáczra irányul, a­ki a betörés előtti délután a mauzóleum körül ólálkodott és a sirrablást követő napon Nagyczenkről eltűnt. Naszipovicsot, a­ki különben is rovott előéletű, ma sikerült Szelesten elfogni. — Német újságírók Angliában, Londonból jelentik, hogy a német újságírók tiszteletére teg­nap rendezett lakomán Adebury lord pohárköszön­tőt mondott, a­melyben így szólt : Ha létezik oly állam, a­melylyel Eduárd király inkább, mint bár­mely más állammal, békében és barátságban óhajt élni, úgy ez az állam Németország. Lord Brassey Vilmos császárt éltette és azt mondotta, hogy Németországot és Angolországot baráttá teszi és egyesíti a tenger iránt táplált közös szeretet. Az­után felolvasták Balfour levelét, a­melyben az ki­menti magát. Reidh­ford kanczellár a Németország és Angolország közötti barátságot éltette és azt mondta, hogy Angolországban nincs oly komoly ember, a­ki nem kívánná, hogy a két állam közötti viszony barátságosabbá legyen. Azon két állam között, a­melyeknek népei vérrokonok, kik soha sem viszálykodtak, kik sohasem fordították egy­más ellen a fegyvert, azonban gyakran ugyanabban a csatasorban állottak. A pohárköszöntőt nagy lel­kesedéssel fogadták. Azután Wolf­ Metternich gróf német nagykövet emelkedett szólásra és azt mondja, hogy a lordkanczellár úr szavai a német nép iránt érzett barátság és jóakarat kifejezései. Ezen szavak annál több figyelmet érdemelnek, ha elgondoljuk, hogy azokat az angol kormány ily kiváló tagja mondotta ki. A lordkanczellár szavai­nak kommentárra nincs szükségük. Csak azt akarja úgy a lordkanc­éllárnak, mint Angolország többi, hasonló gondolkozású polgárának mondani, hogy a németek ezen gondolkodást felette becsülik és meg fogja találni az erre való megfelelő választ. Azután még több pohárköszöntő hangzott el. A német sajtó képviselői ma megtekintették a Westminster-apátságot, a parlamentet, valamint több más látványosságot. Ezután reggeli volt, a­melyen Lloyd George, a kereskedelmi hivatal veze­tője, Winston Churchill államtitkárhelyettes és az alsóház több tagja is részt vett. Haldane hadügy­miniszter te veszélyt rendezett az újságírók tiszte­letére, a­melyen számos hölgy, így Harcourth és Leadstone miniszterek nejei is megjelentek. Hal­dane miniszter német nyelven üdvözölte vendégeit. — Az olasz király és az anarchisták. Rómá­ból jelentik, hogy Viktor Em­áiméi király holnap utazik Anconába és ebből az alkalomból egész Olaszországban valóságos vadászatot ren­deznek az anarchistákra. A Bariba és Anconába érkező összes vonatokat és gőzhajókat szemmel tartják és a gyanús alakokat megmotozzák. Eddig két veszedelmes anarchistát fogtak el, a­kikről kitűnt, hogy Anconába akartak utazni. Az egyi­ket Carameilinek hívják és ezt Pisában csípték el, a másikat pedig a Bariba érkező »Nilo« gőzhajón. Mind a kettőnél revolvert találnak. — Vasúti baleset. Beszterczebányáról írják: Garamberzencze és Selm­eczbánya között egy kajtány, melyen a vasúti mérnök és két munkás ült, nyílt pályán, egy kanyarulatnál összeütközött a személyvonattal. A mérnök s a munkások oly súlyos sérülést szenvedtek, hogy minden pere­ben várják halálukat. A vonat a sebesülteket bevitte Selmecz­bányára. A beszterczebányai ügyészség megindította a nyomozást, hogy ki okozta a sze­rencsétlenséget. Általános sztrájk Szatmáron, Szatmárról jelentik : Pár nappal ezelőtt a Neuschloss-féle fűrészgyár munkásai sztrájkba léptek, mert a gyár nem teljesítette béremelésre irányuló követelései­ket. A sztrájkolókhoz csatlakoztak későbben az asztalosmunkások is s munkaadóikkal tárgyalá­sokat folytattak követeléseikre nézve. A sztráj­koló fürészgyári munkások vezetője, valami Klop­­stein Ernő nevű munkás tegnap délelőtt a sztráj­kolókat engedély nélkül gyűlésre hívta s itt izgató beszédet tartott, minek következtében a rendőr­ség letartóztatta. A sztrájkolók erre táviratban a budapesti központi pártvezetőséghez fordultak tanácsért, a­mely ugyancsak távirati válaszban általános sztrájkra utasította a szatmári szerve­zett munkásokat. A központi utasítást azonnal közölték a sztrájkolók az összes szatmári munká­sokkal, mire délután 4 órakor a munka a gyárak­ban és műhelyekben megállott , az általános­ sztrájk kitört. A rendőrség az esetleges zavargások megakadályozására széleskörű óvintézkedéseket tett, de rendzavarás nem történt. Az este meg­érkezett a budapesti központ kiküldötte, a­ki azonnal érintkezésbe lépett a rendőrkapitánynyal s Klopstein szabadonbocsáttatását és sztrájk­tanya kijelölését kérte. A központi kiküldöttnek azon kijelentésére, hogy ha a sztrájkolók ezen kérését teljesíti a rendőrség, a sztrájkot abba­hagyják , a rendőrkapitány Klopsteint szabadon bocsátotta és a sztrájktanyát kijelölte. Időköz­ben az asztalosmunkások munkaadóikkal köve­teléseikre nézve megállapodásra jutottak s ennek közhírré tétele után a fürészgyári munkások kivé­telével, kiknek nem sikerült még megegyezésre jutniuk a gyárral, az összes munkások ma délben fölvették a munkát s a félnapos általános sztrájk megszűnt. — A Times. John Ve­ndom azt írja a Cassells Magazine-ben, hogy ha valaki arra kérné, hogy valami nagyon nehéz dolognak az elképzelésében gyakorolja a fantáziáját, akkor azt képzelné el, hogy mi lenne Angolország a Times nélkül. Ez az újságkolosszus, mely immár öregebb száz esztendő­nél, születésétől fogva a mai napig a Walter­­dinasztia tulajdona s valószínűleg még sokáig az is marad. A lapot John Walter I. alapította, a­ki hajóvállalatokon pár milliót szerzett s 1785-ben megalapította a Timest, mely azonban az első három esztendőben a Daily Register nevet viselte s csak 1788-ben keresztelték át Times-szé. 1803-ig, mikor John Walter II. vette át, mérges, támadó s pénzügyi tekintetben nem éppen biztosan álló lap volt, de II. Johnnak nagyszerű lappá sikerült átalakítania, mely csakhamar nagyon fontos kö­zege lett a közvéleménynek. Ha igazságról vagy hazaszeretetről volt szó, a lap botránytól sem­ riadt vissza. Jelenleg senkitől, semmitől nem függő hatalom. Mikor lord Randolph Churchill elhatá­rozta, hogy Salisbury­val szakit s lemond a pénz­ügyminiszteri tárczáról, elment a Times kiadójá­hoz s egyszersmind főszerkesztőjéhez, hogy ezt a hírt, mely a politikai világban a legnagyobb föl­­tűnést kelteni volt hivatva, elmondja neki, és csakis neki, hogy a Times legyen az első és egyet­len, mely közölje. — Természetesen, — vete oda, könnyedén — ezért nagyon jól kell velem bánnia. — Ezt nem teszem — monda szárazon a fő­­szerkesztő s másnap a Times egy vezérczikkben Churchillt nagyon lerántotta elpártolásáért. — A Dreyfus-pert Parisból távírják . Az elő­adónak az nézete, hogy semmiféle törvényes vagy materiális akadályok nem állanak a revízió útjá­ban, még a vádlottnak adott kegyelem sem. Végül kijelenti, hogy a bíróságnak meg kell vizsgálnia, váljon az új tények formális bizonyítékot nyújta­­nak-e Dreyfus ártatlansága mellett és szigorúan alkalmaznia kell a törvényt. Az ülést mint rendesen jó 3 órakor rekesztették be. A tárgyalást hétfőn délben folytatják, a midőn a főállamügyész kezdi meg előadását. — Százegyéves asszony. Kézdivásárhelyről jelentik, hogy Torja nagyközségben tegnap meg­halt özvegy Csiky Jánosné földmivesasszony 101 éves korában. — Öngyilkos katonaorvos. Bécsi telefonjelen­­tés szerint a 15. sz. tréndivízióhoz beosztott 28 éves katona-főorvos, Toczauer Angelus ma­czián­­kálival megmérgezte magát. Az öngyilkosság oka is­meretlen. — Kardaffér Ös-Budavárában. Ma éjfél után Ös-Budavárában nagy botrányt okozott két ka­tonatiszt. Egy tüzérhadnagy és egy közélelmezési tiszt egy nővel együtt sétáltak és közben megálltak Lőwinger Samu czukorárus bódéja előtt. Itten Lőwingert inzultálták, mire ez rendőrért futott. A tisztek egyike kardot rántott és Lőwinger után sietett. El is érte az öreg embert, a­kit kardjával fültövön talált és sértett meg. A tiszteket a közön­ 9

Next