Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 178-192. szám)

1906-07-13 / 190. szám

14___ Végzetes diagnózis. — Maurice Level. — — Orvos úr, — szólt a férfi — vizsgáljok­ meg engemet és mondja meg nyiltan, tétovázás nélkül: tüdővészes vagyok-e? Elég bátorság van bennem arra, hogy az igazságot elviseljem, a legborzasz­tóbb való sem ijeszthet meg. Feleljen őszintén. Megteszi ezt? Adja a szavát, hogy csak az igazat mondja. Az orvos habozott, s tetőtől-talpig végig­nézte az előtte álló férfit. Aztán szólt: — Megígérem. Vetkőzzék le. A­míg a beteg megtette, a­mit tőle kivántak, kérdéseket intézett hozzá: — Nem érez gyöngeséget? Nem izzad éjjente? Ezelőtt igen, most már nem? Köhög-e gyakran? Reggelenként? A szülei nem szenvedtek e bajban? Még most is élnek? Tanulmány alá vette emberét, lélegzetét meg­hallgatta, megkopogtatta a mellét stb. Végül így szólt:­­— Most már felöltözhet. Ön ideges, nyugta­lan természetű ember, de egyébként — jól jegyezze meg — semmi baja. Micsoda? Talán nem örül ennek a hírnek? A férfi szórakozottan mormogta:­­ — De igen .. . Hogyne . .. Hamarosan magára kapta öltönydarabjait, egy aranyat tett az asztalra s leült. — Orvos úr, beszélgessünk egy kissé — mondta. — Ezelőtt egy évvel fölkereste önt egy ur s arra kérte: mondja meg nyiltan véleményét állapotáról. Ön megvizsgálta őt s kijelentette, hogy felismerte a tüdő­vész jelenségeit s megtil­totta, hogy megházasodjék. — Nem emlékszem ... — felelt az orvos. — De meglehet... Sok beteg keres fel... De nem értem, miképpen függ ez össze ... — Azonnal megérti. A tavalyi beteg — én vagyok. Akkor hazudtam önnek, nőtlennek vallva magamat. Házas, családos ember voltam már akkor. Három gyermek s imádott feleség vett körül már akkor engemet. Képzelheti, mily hatást tett rám az ön diagnózisa ... A férfi remegő kézzel simította végig homlo­kát, mintha rettenetes fájdalmát akarná csilla­pítani. Majd folytatta : — Hazatértem öntől, egyenesen, úgy érez­tem magamat, mint a bujkáló gyilkos, kit lelki­­ismerete marczangol. A hangos öröm, a­melylyel elém szaladtak, borzalommal töltött el. Úgy futot­tam ki a gyermekszobából, mint egy őrült, ma­gamra zártam stúdióm ajtaját s nem engedtem magamhoz közel senkit. A gondolat, hogy soha többé nem érinthetem apai csókommal e gyer­mekajkakat, csaknem elviselhetetlen volt. A csira, melyet az ön szavai bennem elvetettek, gyorsan felburjánzott. A vészes kórtól való rettegést fokozta a tudat, hogy gyermekeimbe is beoltottam a vészt. Elpusztulnak ők is, menthetetlenül... Eljött az est. A mi hálószobánk — feleségemé és az enyém — a gyermekeké mellett van. Nyitott ajtó mellett aludtunk. Én nem bírtam lehunyni a szememet. A fekete éjszaka tele volt rémekkel: láttam csa­ládunk tragédiáját, minden borzalmas részleté­vel ... Egyszerre — talán éjfél lehetett éppen —­­száraz gyermekköhögést hallottam a másik szobá­ból. A megdöbbenés bénává tett, de a köhögés ismétlődött. A feleségem mély alvó, ő nem hal­lott semmit. Óvatosan felkeltem s átmentem a mellékszobába. Egyszerre két ágyacskából hallat­szott fel a köhögés. Tehát már két gyermekem ! .. . Megtapogattam mind a hármat. Kettőjük feje csakugyan forró és verejtékes volt. Uram Nem részletezhetem azt, a­mit átéltem e pillanatokban. A téboly megbomlasz­totta józan ítéletemet. Végiggondoltam a tragédia egész lefolyását. . . Elképzeltem azt, hogyan seny­­vednek el szegény feleségemmel együtt az ártat­lanok ... És nem lesz az a tudomány, a­mely megmentené őket... És ekkor eszembe jutott, hogy vannak körülmények, a­mikor az embernek kötelességévé válik megrövidíteni a gyógyíthatla­­nul elítéltek szenvedéseit. .. Orvos úr! ön ugy­e retteg e föltevésre! Nem gyötröm soká a bizonytalansággal, hanem bevallom : igen,­­ megöltem őket. Méreggel, fáj­dalom nélkül öltem meg valamennyit." A felesé­gemet is. Talán olvasta is a hírlapokban a tragé­diát. Azt természetesen senki sem hitte, hogy én voltam a hóhér. A vizsgálat, sajnos, véletlennek minősítette az egészet s megállapította, hogy a család romlott ételnek lett az áldozata. Nem éreztem megbánást miatta. Vártam a véget, melynek az ön diagnózisa szerint oly ha­mar el kellett következnie. Ámde — különös — a kór nem rombolt tovább a szervezetemben. Gyarapodni kezdtem, arc­om színe visszatért, ál­mom nyugodtabb lett. Hogyan ? — gondoltam rémülten. — Tévedett volna az orvos ? Ezért jöttem önhöz, ön tudtomra adja, hogy teljesen egészséges vagyok. Önt súlyos bűn ter­heli. És az igazság bűnhődést követel... A következő pillanatban két fegyverdörej hangzott el az orvos szobájában. Az első golyó az orvost terítette le, a másik a merénylőt. Mire segítség érkezett, már mind a kettő meg volt halva. AZ ÚJSÁG Péntek, július 13. INNEN-ONNAN. Ír Király és tudós. Svéd újságok írják : A stockholmi tudományos akadémia egyik meg­üresedett tagságra Sakk Henrik professzor tör­ténetírót jelölte s e miatt összeütközésbe jutott a királylyal. Oszkár király ugyanis, a­ki védője az akadémiának, kijelentette, hogy nem erősíti meg Sakk megválasztását, mert a köteles tisztelet meg­tagadásával írt III. Gusztáv királyról, az akadémia alapítójáról. A svédek nagy tisztelői III. Gusztáv­nak s valósággal legendás alakká tették, Sakk azonban egy róla irt tanulmányban szétbontotta a legendák fátyolét és az igazság rideg színében mutatta be a néhai uralkodót. A professzor egyéb­ként igen jeles ember s a mai svéd tudományos­ságnak egyik legjelentősebb alakja. tz » Mit tenne, ha Rockefeller volna ?« Ezzel a kü­lönös kérdéssel fordult a párisi »Gaulois« az olvasóihoz. A kérdés pontosan azt jelenti, mit tenne a nyájas olvasó, ha évenként 250 millió, naponként pedig 700.000 frank volna a költeni­­valója. Íme néhány beérkezett válasz : »Fiatal és szegény leányoknak, a kik férjhez mennek, év­járadékot juttatnék, mindaddig, a­mig tisztessége­sek maradnak.« Egy másik így vélekedik : »Éven­ként 50.000 frankot osztanék el oly munkások között, a kik ötvenéves korukat meghaladták, családot tartanak el és sohse jártak korcsmába.« Akad egy ember, a­ki 100.000 frank jutalmat adna annak a képviselőnek, a­ki megtartotta vá­lasztói előtt tett minden ígéretét. Egy ötödik em­ber az utczán osztaná el javát, egy hatodik foga­tot tartana, egy hetedik arra vállalkoznék, hogy pályázatot íratna ki Rockefeller gyomorbajának gyógyítására. 1­ Az egyszerűsített zenekar, Charles Parson londoni zenész a minap mutatta be a szakemberek­nek találmányát, mely lehetővé teszi, hogy csekély­­számú hangszerekkel oly hatás éressék el, mint egy nagy zenekarral. Az új találmány annyira megerősíti az egyes hangszer hangját, hogy több hangszer hangjának illúzióját kelti. A hang színe­zete azonban teljesen változatlan marad­­t. Uj képtár a Vatikánban. Rómából jelentik, hogy a Vatikánban új képtárt rendeznek be, mely egyesíteni fogja a Vatikánban levő összes képeket. Eddig a képek szerteszéjjel voltak elhelyezve és sok olyan kép volt a pápa és a főpapok lakosztályai­ban, melyeket idegenek sohasem tekinthettek meg. A pápa szobáiból az új képtárba helyezik át a régi mesterműveket, a­melyeket modern képekkel fognak pótolni. Az új képtárnak, melyben a képe­ket iskolák szerint rendezik, külön bejárata lesz olyképpen, hogy a látogatóknak nem kell áthalad­­niok a Vatikán belső szobáin. It A pálinka Afrikában. Az angol politikai körökben már régóta nagy a panasz a­miatt, hogy az afrikai angol gyarmatokban, főképpen Nigériá­ban, Lagosban és a kelet-afrikai brit­ gyarmatok­ban óriási mértékben árusítják a pálinkát. A fekete lakosság között lábrakapott az iszákosság, a­mely­ről lehetetlen leszoktatni a négereket. A kormány elősegíti az iszákosságot, a­mennyiben minden­képpen megkönnyíti a pálinkás üzletek alapítását ,és igen csekély büntetéssel sújtja az ittasságban elkövetett kihágásokat. Jellemző, hogy a kelet­­afrikai angol gyarmatokba 1905-ben 650.000 frame értékű pálinkát vittek be. VIDÉK-­ oo Pest megye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta e havi ülését Gulner Gyula főispán elnöklete alatt. Szabó Géza jegyző előterjesztette a folyó ügyeket s beje­lentette, hogy az elmúlt hónapban 761 ügyirat intéztetett el elnökileg. A bizottság a szőlő- és aratómunkásoknak munkamegtagadás folytán rájuk rótt büntetések ügyében bejelentett felebbezésüket tárgyalta s néhány esetben a büntetést enyhítette. Jóváhagyta az erdőkihágások foly­tán néhány esetben kirótt büntetést s helybenhagyta az ápolási dijak, illetőségi ügyek és gyógyköltségek ügyében bejelentett felebbezéseket. A budapesti helyiérdekű vas­utak Soroksáron két új megállóhelyet, Soroksár és Haraszti községek közt pedig egy megállóhelyet akar létesíteni. A bizottság pártolja a kérést. Újpest község alapítója és első lakosa a szájhagyomány szerint Lőwy Sámuel volt. Nevezettnek egy leszármazottja kéri ezt hivatalosan kon­statálni. A bizottság azonban nem tett eleget a kérelem­nek, mert azt hiteles iratokkal igazolni nem tudja. A pénzügyigazgató jelenti, hogy a lefolyt hóban befolyt egyenes adó czimén 684.870 K. 75 f. a tavalyi 110.778 K. 65 fillérrel szemben, úgy hogy az emelkedés 574.092 K. 12 fillért tesz ki. Förster Aurél bizottsági tag nagyrészt jogosnak tartja a kereskedők adójának felemelését, mert azok majdnem mindig eltitkolják jövedelmük egy részét. A Wertheim-kasszák — úgymond — mindig feljajdulnak, ha adójukat felemelik a rendes mértékre, míg a föld­­birtokosoknak el kell tűrniök a legmagasabb adóterhet is. Holló Lajos újból hangoztatja, hogy méltányosságot kér a szegényebb iparos- és kereskedőosztály részére. Az elnök javaslatára a bizottság kimondotta, hogy az adó­kivetésnél teljes méltányosságot és igazságot kell keresni és megtalálni. A tanügyi jelentések során Grezsó János kir. tanfelügyelő jelentette, hogy Miske pestmegyei község nem akarja a felekezeti iskola tanítóit segélyezni. A köz­ség ugyanis 1869-ben alapított iskolát, a­mely 1876-ban felekezetivé lett. Most a község sem segélyezni nem akarja az iskolát, sem új községi iskolát felállítani és június 1-én beszüntette a tanítók fizetését. A főispán már elrendelte, hogy a község az esedékes fizetést adja ki s a bizottság elhatározta, hogy sürgősen felhívja a községet, határozzon az iránt, várjon akarja-e támogatni a felekezeti iskolát, avagy felállít-e községi iskolát. Több felszólamlás és feleb­­bezés elintézésével a gyűlés véget ért. N­op Kinevezések Pestmegyénél. Gulner Gyula fő­ispán Zlinszky János dr. árvaszéki fő ügyészt és Iványosi Szabó László dr. kecskeméti ügyvédet tiszteletbeli tiszti főügyészszé, Rudnyánszky Miklós báró végzett joghall­gatót pedig díjas közigazgatási gyakornokká kinevezte. NYILT-TÉBL­£ rovatban foglaltakért nem vállal felelőséget a szerkesztőség Ter­életes egvenyn ----- ^^»-^g^AVANYÜ VIZ. 2387 Konyvkovetelesek sajt ]r­észére minden Hi­telösszegben. — Egészen uj, rendkívül egyszeri­ eljárás. Eisenbach Sándor L521 Köszönetnyilvánítás. Felejthetetlen drága gyermekem Zsófia el­­hunytával, nagy fájdalmam közepette, nem tud­nám elmulasztani, ezúton legforróbb köszöne­tém­ nyilvánítását kifejezni, azon odaadó önfel­áldozásért, melyben édes felejthetetlen gyer­mekem, a »Bródy Adél« kórházban, Nagyságos Dr. Grósz Gyula igazgató főorvos úr, valamint Dr. Königsberg Lea és Dr. Bán Ilona úrhöl­­gyek által, hosszú szenvedése alatt, részesült. Blau Jakab 2859 RomLach-u'cza 6. ''Ihr. FABINYI v. kórházi orvos (az urologiai osztályon) rendel férfibetegeknek 9—3-ig, este 6— 8-ig BUDAPEST, ERZSEBET-KÖRUT 12., FÉLEMELET. (Levelekre díjtalanul válaszol.) 2413 ---------1—. LÜ'L!1......... 1.1. — i

Next