Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 269-283. szám)

1906-10-01 / 269. szám

Budapest, 1906. • _________IV. évfolyam/ 269. szám._________ . _______Hétfő, október 1. _____ ____ * . SZERKESZTŐSÉG: Egész évre......... 2$ L­­­fi £381 WSB H 1 Hi MBKL BSk J&Hk Budapest, Kerepesi­ út 54. S& Félévre .. ..... 14 . — » R fi 11 fi WM TelefonM-U. Negyedévre _ 7 . — * Jflf W­SS Wk Bf ■■ KIADÓHIVATAL: Egy hóra ._ ._ ... 2 » 40 » flLJft MBW BE* 'mi «SmrCTM fflS Budapest, Kerepesi-út 54. S3. n fewu wnvi A Semmelweis-ünnep. — Saját tudósítónktól. — A szobroknak is megvan a maguk története és művelődéstörténeti képet festene ,az, ki meg­írná, mily ösztönzésből és kiknek filléreiből állí­tottak ércz- és kőemléket egy-egy nagy vagy neve­zetes embernek. A Semmelweis-emlék, mely vakító márványpompájában, lepleitől,immár megszaba­­dultan áll a főváros egyik legszebb parkjában, az Erzsébet-téren, keletkezésének történetével meg­­ragadóan beszél a megtisztelés nagyságáról és az elismerés általános voltáról, mely Budapestnek ezt a legújabb és egyik legszebb szoborművét létrehozta. Az egyetem aulájában e nagy embe­rünk emlékére szokatlan fényű, mert az idegen nemzetek tudományosságának részvételével meg­tartott díszü­lésen hallottuk, hogy a Semmelweis­­szobor csak egy kilenczed részben készült magyar költségen, mert a kilencz tizedrészt a világ műveit nemzetei adták össze, így fejezték ki azt, hogy Semmelweisnek hálával adósa az egész emberiség. A gyűjtött összeg nagyságával az angol tudós világ járt legelőt. S ennek kétszeres jelentősége van. Mert éppen angol részről szokták vitatni, hogy a gyermekágyi láz ellen való védekezés elsőbbsége egy angol-amerikai orvost, Oliver Wen­dell Höhnest illeti meg, ki három évvel az előtt, hogy Semmelweis az ő világra szóló felfedezését megtette, értekezést adott ki arról, hogy minő óvatossági rendszabályokat­ keljene kövésről. a­ gyermekágyi láz elhárítására. Pedig lényegbe vágó különbség van Holmes és Semmelweis kezdése közt s e különbség ott kezdődik, hogy amaz jár­ványnak, ragályos betegségnek hirdette még min­dig az anyáknak e gyilkos betegségét, olyannak, minek a himlő és a más epidémiák, és közel sem járt még a feltevéséhez sem a fertőzésnek, holott épp ennek felismerése adja meg Semmelweis fel­fedezésének véghetetlenül nagy jelentőségét. Erről szolgáltat súlylyal bíró tanúságot az ünneplő egye­temhez intézett levelében az angol orvosi tudo­mány egyik legkiválóbb művelője, Sir William Sinclair, a manchesteri orvosegyetem professzora, midőn kiemelve az ünnepről való kénytelen el­maradását, a következőket írja : »Nagy elégtétel lett volna számomra, ha kifejezhettem volna nagyrabecsülésemet Semmel­­weiss munkássága iránt. Mert az ő emlékét illeti meg mind­az a tisztelet, melylyel a művelt világ a gyermekágyi láz okának felfedezéséért tartozásban van. Semmiképpen sem értek egyet azokkal, kik el akarják vitatni Semmelweistől a jogc­ímet attól az egyedül őt megillető elsőbb­ségtől, hogy az emberiség egyik legnagyobb áldása tőle ered. És azt hiszem, nincs az az ember, ki bár csak részleteiben is elolvasva az ő könyvét, ezzel a tárgygyal kapcsolatban jó­hiszeműen említhetné együtt Oliver Wendell Holmes vagy Gordon nevét, a Semmelweis ne­vével, ha csak nem azt akarná kimutatni, hol tévedtek amazok a dolog lényegét illetőleg.« A Semmelweis nagysága előtt való meghódo­lás ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatai tették emlékezetessé az egyetem és a szoborleleplezés mai ünnepét. A tudományegyetem aulájában sorra kér­tek szót a külföldi egyetemek oly képviselői, mint a jénai Schultze, ki a német tudományosság és a német nők háláját, tiszteletét s üdvözletét hozta Semmelweis nemzetének, s utána a dán, az olasz és a svájczi egyetemek képviselői. Fájdalmas hírt érintett a bécsi orvosegyetem egyik küldöttje, midőn megemlítette, hogy amaz előadás hatása alatt, melyet Semmelweis egykor a bécsi orvosegyesületben tartott felfedezéséről, az osztrák kormány elrendelte volt a gyermekágyi­tás okának vizsgálatát, — de ez a rendelet aztán örökre az akták közt maradt. Mily másképp for­dult volna a nagy tudós sorsa, ha meg is tartják azt a vizsgálatot! De a bécsi egyetem érzi, hogy lerovatlanul van még egy nagy tartozása a nagy magyar tudós iránt s új szülészeti klinikáján szobrot fog állítani az egykor el nem ismert és üldözött Semmel­weisnak. Az ünnep második főrésze az Erzsébet-téren, Semmelweis szobra előtt folyt le. Szép és lelket megragadó ez a szobor a nagy tudós márványba faragott alakjával, lábánál a hálát jelképező anyá­val, ki a megmentett élet örömével tartja eléje megmentett gyermeket.­­ (Az egyetem diszülése.)­ ­ Az ünnep a tudományegyetem központi épü­letének aulájában fél tizenegy órakor kezdődött. A hatalmas terem zsúfolásig telve volt. A közön­ség soraiban helyet foglaltak Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter, Lukács György titkos tanácsos, Molnár Viktor és Tóth János állam­titkárok s a kultuszminiszterig), több más kép­viselője. A főváros képviseletében Bárczy István polgármester, Piperkovics és Festetich gróf ta­nácsnokok, Magyarevits Mladen tiszti főorvos, K. Jónás Ödön, a műegyetem rektora, Hutyray Ferencz, az állatorvosi főiskola rektora, Szabó Dénes kolozsvári egyetemi prorektor és Riegler dékán, Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára, Szily Kálmán főkönyvtáros, Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Emich Gusz­táv és Ráth Péter udvari tanácsosok. A katonai orvosi kar részéről Kepes Gyula vezértörzsorvos, H­odoly Erisk .bfu­yód ■ v .­­ Mh Jább Pál főtörzs­orvos, Abrahám Béla főtörzsorvos, Szilágyi József honvéd-főtörzs­­os, Kovács Áron törzs­orvos, Kosztka Emil honvéd-törzsorvos. A kül­földi tudósok közül ott voltak : Jena : Schultze Bernét dr. tanár, v. b. t. t., Friedberg : Wecker­ling H. dr. tanácsos, Boroszló : Ash R. dr., Lon­don : Duka Albert dr., Bécs: Chrobak R. dr. tanár, udvari tanácsos, Schaura Fr. dr. tanár, tanácsos, Neumann Gy. dr. egyetemi magántanár, Herzfeld K. dr. egyetemi tanár, Halbay József dr. egyetemi tanár, Mandl Lajos dr. egyetemi magán­tanár, Lackó dr. egyetemi magántanár, Fiscer dr. igazgató, Schürer v. Waldheim dr., Semmelweis életrajzírója, Kopenhága: Fibiger I. tanár, Róma : Pestalozza E. dr. tanár, Genua: Bossi L. dr. tanár, Messina: Guzzoni Degli Ancerini A. dr. tanár, Basel: v. Herff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes tanárai, élükön Ajtai K. Sándor rektorral és az egyetemi tanács tagjaival, a­kik díszmagyarba öltözötten foglaltak helyet az emelvényen. Kép­viseltették magukat a díszülésen: a Közegész­ségügyi Tanács, a Vöröskereszt-Egylet, a Buda­pesti kir. Orvos-Egyesület, az Országos Közegész­ségügyi Egyesület, az Orvosszövetség és fiókjai, a Közkórházi Országos Társulat, a budapesti ösz­­szes kórházak és klinikák, a budapesti összes orvosegyesületek és orvostársulatok, az országos bábaiskolák, a Mária Dorottyiz-Egyesület, a Sza­­maritánus-Egyet, az Erzsébet királyné szanató­rium, a József kir. h­erczeg Szanatórium-Egyesület, az állami gyermekmenhely országos felügyelősége, a Mária Valéria gyermekmenhely, az Orvostan­hallgatók Segítő­ Egyesülete stb. Semmelweis családjának tagjai közül ott volt a tudós özvegye, a nővére, Semmelweis Júlia, Ráth Péter özvegye, fiával Ráth Péter udvari tanácsossal és ennek családjával, továbbá a tudós két leánya, kik közül az egyik Lehotzky pozsonyi Ítélőtáblás elnök felesége, azonkívül a Szemerényi­­család és Müller Kálmán egyetemi professzor, Semmelweis unokaöcscse. A díszülést Ajtai K. Sándor rector magnificus nyitotta meg rövid beszédével, melyben a mai ünnep jelentőségét méltatta, a­mikor nemcsak a tudomány, hanem a megmentett és hálás polgárok hódolatukat rakják le a nagy magyar tudós em­léke előtt. A rektor beszédét a közönség zajos tapssal és éljenzéssel fogadta. Utána Bársony János tanár mondott mind­végig a közönség tetszésével kísért beszédet, melynek bevezető részében Semmelweis nagy érdemeit magasztalja. Az orvostudomány egyik régi otthonának statisztikája szerint — úgymond — 60 év alatt húsz millió lakos közül közel négyszáz­­ezer érett asszonyélet esett áldozatul a nagy betegségnek. És ő volt az, a­ki hatalmas tudásával megmentette a sok ezer életet. És ez az ember magyar ember, egyetemünknek a szülésztanára volt! Nagy sorscsapás reánk, hogy hamar elvesz­tettük. Sok viszálykodás és lélekgyötrődés közt csak 47 évet élt és idegenben halt meg elborult elmével. Nem egy országgal tett ő jót, hanem mindnyájunkkal, faj, vallás, nem és rang kü­lönbsége nélkül. Hálára kötelez iránta mindenkit. Legmélyebb azonban, őszinte és örök a mi hálás érzésünk. Mi dolgozunk ma az ő kertjében s szem­­től-szembe látjuk gyümölcsözni azt a terebélyes lombot, mely az ő ültette cserjéből fejlődött. Ha az örökségünk nagyságát és annak mérhetetlen áldását tekintem, elfog az áhitat. Ilyen állapotban hálával telt szívvel nézek föl az égre, az ő csillagára s fohászkodom hozzá. Semmelweis tudós pro­fesszor, világ jótevője, asszonyok nemtője ! Árnyé­kold be szived jóságával, szándékod tisztaságával, agyad tudásával az elménket, vezesd cselekede­tünket továbbra is s szellemeddel maradj közöttünk mindörökre ámen ! (A külföld szónokai.) A lelkes éljenzés és taps lecsillapultával a külföld küldöttei emelkedtek szólásra. Elsőnek Schultze Bergát dr. titkos tanácsos, a jénai egyetem kiérdemesült" professzora"; egy őszbe borult aggastyán szólt. A hatvanas évek elején, — mondotta — Bécsben járva, ellenállha­tatlan vonzalommal kereste a találkozást Semmel­­weis-szel s eljött Budapestre, meg is látogatta a Hatvani-utcza sarkán volt régi klinikájában. Bol­dognak érzi magát, hogy Semmelweis-szel akkor szorosabb barátságba léphetett, melynek emlékét tisztelettel őrzi mind mostanáig. Vázolta az akkori idők téves nézeteit a gyermekágyi láz természeté­ről és hálás elismeréssel emlékezett meg a láng­eszű magyar tudósról, a­ki e betegségek kór­­oktanának egyedül igazi irányát megtalálta. Ki­fejezte azután, lelkes tapsoktól kísérve, a jénai fakultásnak, a német orvosok szövetségének, a német günekológiai társaságnak és a német anyák­nak tiszteletét, köszönetét és háláját s végül üd­vözölte nagy fiáért a magyar nemzetet. Chrobak Rudolf dr. udvari tanácsos, a bécsi orvosegyetem professzora szólott ezután. Azt hangoztatta, hogy Semmelweis kiképzését a bécsi egyetemen nyerte, hol akkor Rokitansky egészen új irányát jelölte meg a kórbonettannak és a spe­­kuláczió útjáról a természettudomány reális út­jára terelte át az orvostudományt, s hol Skoda és Hebra barátsága voltak nagy befolyással szel­lemének fejlődésére. Tanításait is ezek propa­gálták legelőbb az ő szakfolyóiratukban. Schauta Frigyes dr. bécsi professzor mint annak a klinikának mostani vezetője­ szólt, mely­nek kórtermeiben Semmelweis az ő világraszóló felfedezését tette. Kérte a szót főképpen azért, hogy reámutathasson, mennyire nem volt merő véletlenség az, hogy Semmelweis éppen a bécsi közkórházban tette ezt a felfedezést. Mert, hogy ez lehetséges volt abban az időben, midőn a la­­boratóriumbeli munkák, a górcsővel és az eprpu­­vettával való vizsgálatok ideje még nem érkezett el, az egyesegyedül annak köszönhető, hogy Semmelweisnek oly statisztikai adatok álltak rendelkezésére, minek nagy számaiknál fogva csakis a bécsi közkórház szülészeti osztályán álltak rendelkezésre. A bécsi orvosegyetem el­ismeri készséggel, hogy "van még egy tartozása Semmelweis iránt, melyet leróni nemcsak kész, hanem a­melyre régóta készül is már, még­pedig az, hogy szobrot állítson az immár tető alatt álló új sebészeti klinikában Semmelweisnek. (Taps.) Lapunk mai száma 8 oldal.

Next