Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 269-283. szám)

1906-10-01 / 269. szám

Hétfő, október 1. _________AZ ÚJSÁG__________ franczia köztársaság nyugalma ellen fordulna. A franczia kormány azonban tántoríthatatlanul megmarad azon az úton, a­melyen elindult. A mi­niszter beszédét na­p tetszéssel fogadták. A japán haditengerészet, Pétervár, szeptember 30. A pétervári távirati ügynökség tokiói jelentése szerint a tengerészet­­ügyi miniszter javaslatot terjesztett a parlament elé, a­mely hadihajóknak építésére és javítására 270 milliónyi jen megszavazását kéri. Ez összeg 1913-ig volna felhasználandó olyképpen, hogy ez évben 23 millió jen adatnék ki. A kormány külön­ben különös figyelmet fordit az önkéntes hajóraj erősítésére. MI­HEIL Telepy Károly, a magyar festőművészek nesz­tora ma elhunyt 78 éves korában s vele a régi művészeti irány utolsó képvviselője vonult be a magyar művészet történelmébe. Most más művé­szet van, más az elv, más a kivitel módja, más a művészek látása, érzése, a jó Telepy bácsi művei már régóta anakronizmusok, soha meg nem ér­tette az modern irányt, de ez nem von le semmit az ő érdemeiből. Az ő művészi hitvallása, föl­fogása, látása, technikája, modora, színei, iga­zság­­szeretete, becsületessége ezelőtt ötven évvel is csak az volt, a­mi az idén januárban, mikor a Műcsarnok termeiben összegyűjtve láthattuk az ő életének java művészi eredményét.­­ Telepy a maga jóságos, csendes tempera­mentumával a konzervativizmus felé hajlott, he­lyesnek vélt művészi krédója mellett mindvégig kitartott, nem akart modern lenni, sőt nem akart még akarni sem. Festett úgy, mint a helyesnek látta, becsületesen és igazságosan. Ismételjük, nem von le semmit az ő érdeméből, hogy az általa konokul vallott igazság nem a mai művészet igaz­sága, rég letűnt kornak belenyúlása a modern kor ideges művészetébe, rég letűnt művészi igazságok­nak árván itt kóválygó akkordja, rég letűnt fény­nek visszamaradt reflexe. A­mit Telepy vallott, vallották Ligeti és Margó, sőt azt vallotta vala­mikor Claude Lorrain is. A modernség kérlelhet­­len ítélőszéke előtt Telepy számára már rég nem volt izgalom, de senki sem lehet oly igazságtalan és szűkkeblű, hogy őt ne a maga korának szem­pontjából ítélje meg. S e szempontból Telepy szép lapot fog kapni a magyar művésztörténelem­­ben, már csak azért is, mert az ő művei meg­könnyítik egy rég letűnt kornak a megértését, a nagy panorámalátás, a gondos részletezés koráét. Telepy Károly, született Debreczenben 1828. Atyja Telepy György, a Nemzeti Színház tagja volt. Iskoláit Pesten végezte a kegyesrendieknél, az egyetem helyett azonban a festészeti pályát választotta s 1845-ben Barabásnál kezdte meg a rajzolást. A szabadságharcz őt is elvonta tanul­mányaitól, de azért már 1849-ben sikerült Mün­chenbe kijutnia, a­hol szorgalmasan tanult 1851-ig, a­mikor is a katonasorozás miatt vissza kellett térnie hazájába. Néhány hónapot Pesten töltvén, Velenczébe utazott s ott Liparini vezetése mel­lett végezte be tanulmányait. A lagúnák városá­ban öt esztendeig tartózkodott, majd meglátogatta Drezdát, Berlint, Münchent s másfél évet töltvén Rómában. 1860-ban visszatért Pestre. Ekkor már a magyar fővárosban is égető szükségnek tekin­tették a művészi egyesület megalakítását és Telepy tevékeny részt vett a mozgalmakban, majd buzgó titkára is lett az egyesületnek. Azóta nem volt olyan képzőművészeti mozgalom, melynek élén Telepyt ott ne találtuk volna, mindig tevékeny­séget fejtett ki a kiállítások sikerének emelésé­ben. Festett arczképeket, oltárképeket, igazi tere azonban a tájképfestészet volt. Elmondhatni, hogy nincs Magyarországnak valamirevaló vidéke, me­lyet be ne járt­­volna, s melynek­­ nevezetesebb pontjait meg néhán örökitette volna". Hihetetlen munkásságot fejtett ki s az a négyszáz s néhány festmény, mely januárban összegyűjtött művei kiállításán látható volt s melyet akkor bővebben méltányoltunk, csak kisebbik részét képezi azok­nak a műveknek, melyeket hosszú művészi pá­lyáján alkotott . Telepy Károly, a­kinek neve és művészete szorosan egybeforrt a magyar művészet történeté­vel, egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja volt a főváros művészvilágának és az előkelő úri társaságnak. A mellett, hogy nagytehetségű és rendkívüli szorgalmú festő volt, mint a Képző­művészeti Társulat műtárosa évtizedeken át nagy tevékenységet fejtett ki a műkiállítások rendezése s a művészet társadalmi és anyagi helyzetének emelése körül. A fiatalabb mű­vésznemzedék nagy szeretettel csüngött »Telepy bácsiján­, a­ki késő öreg koráig megőrizte lelki és testi rugékonyságát, s a legutóbbi időkig elvégezte pontosan hivatalos tisztét is. Telepy Károly már régóta asztmában szenvedett, s tegnap reggel felesége, született Egressy Etelka karjai között városligeti fiasor 26. számú lakásán csöndesen elhunyt. A meg­boldogult Káposztásmegyeren nyaralt s dolgoz­­gatott is, a mitől kezelőorvosai, Ritoók Zsig­­mond dr. és Hammersberg Árpád dr. júniusban teljesen eltiltották. Telepyék négy­ nap előtt jöttek Káposztásmegyerről. Az öreg úr rövid haldoklás után meghalt. A Képzőművészeti Társulat választ­mánya vasárnap délben ülést tartott Benkő Kál­mán igazgató elnöklete mellett. Egyhangúlag ki­mondták, hogy az elhunytat — tekintettel nagy érdemeire — saját költségén temetteti el és annak rendezésével az Entreprise des pompes funébrest bizza meg. Kimondta, hogy a halálozásról külön gyászjelentést ad ki, az özvegyhez részvétiratot intéz, díszsírhelyet kér, a koporsóra koszorút helyez. A halottat az Entreprise a gyászházból hétfőn átszállítja a Műcsarnok előcsarnokába s díszes ravatalra helyezi. A temetés kedden délután 3 órakor lesz. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szí­veskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. — Személyi hír. Andrássy Gyula gróf belügyminisz­ter vasárnap Tőketerebesről Budapestre érkezett. — Az igazságügyminiszteriumból. A király Sólyom Andor osztálytanácsosi czimmel felruházott miniszteri titkárt az igazságügyminiszteriumhoz osztálytanácsossá nevezte ki. — A dán király Magyarországon. Kézsmárk­ról táviratoztak: Keresztély dán király szep­tember 29. és 30-án Kóburg herczeg pusztapolyánai birtokán vadászott és vasárnap elutazott Pop­­rádról. — Az angol vendégek elutazása. Herkules­­fürdőről jelentik . Az Eighty­ Club tagjai szombat reggel Orsovára érkeztek. Onnan a Vaskapun át hajón Turn-Szveverinig mentek, a­h­ol a vendége­ket ünnepélyesen fogadták. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság luncköt adott tisztele­tükre. Browning Oszkár latin nyelven mondott beszédében köszönetet mondott a hajótársaságnak a kiváló vendégszeretetért. Domony igazgató fran­­zia nyelven válaszolva, a hölgyeket­­ köszöntötte el. A társaság azután vasúton Herkulesfürdőre utazott. A fürdőhely az angol vendégek érke­zése alkalmából zászlódíszt öltött. A város ki volt világítva. Darányi Ignácz földművelésügyi minisz­ter az angolok tiszteletére dejeunert adott, a­me­lyen Micklen dr. egy általunk már közölt beszéd­ben társai nevében elbúcsúzott a magyaroktól. A társaság Han­kins titkár indítványára elhatározta, hogy táviratot intéz Darányi Ignácz fölmivelés­­ügyi miniszterhez, a melyben megköszöni a ki­tűnő fogadtatást. Ezután a társaság Magyarorszá­got éltetve és Viszontlátásra Londonban! ki­áltással szétoszlott. A vendégek egy része egyene­sen Angliába utazik vissza, mig mások még néhány napig itt maradnak. — A herkályi emlék leleplezése. Komárom­ból jelentik : A komárommegyei és városi mú­­zeummegyesület ma délután Herkály-pusztán em­léktáblával jelölte meg azt az épületet, a­hol 1649 szept. 27-én Komárom várának átadását elhatározták és aláírták. Az ünnepély nagyszámú közönség részvételével folyt le. Jelen voltak Kálmán Rudolf főispán, Zichy Miklós­ gróf, Szász József orsz. képviselők, Ghyczy Dénes alispán, Baranczay Géza és több más megyei és városi notabilitás. Alap Gyula dr. titkár szép alkalmi beszéde után Paku Gyula intéző az uradalom nevében az emléktáblát gondozás végett átvette. A komáromi dalosegylet a leleplezés előtt a Him­­­uszt, azután a szózatot énekelte. Gyürky Vik­­torné grófné, az uradalom tulajdonosa az ünnepély után a jelenlévőket megvendégelte. — A székesfehérvári kiállítás megnyitása. Székesfehérvárról jelentik . Ma délelőtt nyitották meg ünnepiesen a fejérmegyei és a székesfehér­vári iparkiállítást. A kisebb arányú kiállítás czélja a fejérmegyei és székesfehérvári ipari, valamint a helyi kereskedők által közvetített hazai gyár­ipari termékeket a közönséggel megismertetni. A kiállítást az új pénzügyi palotában rendezték, a­melynek ötven termét foglalják le a kiállított tárgyak. Prohászka Ottokár megyéspüspök és Zichy Jenő gróf védnököket a feldíszített elő­csarnokban Széchenyi Viktor gróf főispán, a ki­állítás elnöke fogadta. Lelkes beszédben utalt a kiállítás fontosságára. Azon czél elérésén dolgozik a tulipánmozgalom is, — úgymond — a mely­nek elve, hogy az önálló vámterület sorompóit ki-ki saját háza küszöbén állítsa fel. Éljenzéssel fogadott beszédére Zichy Jenő gróf válaszolt. Beszédében kiemelte, hogy az iparfejlesztés első kelléke a hitelviszonyok rendezése és szabályo­zása. A beszédek elhangzása után Havranek Antal elnök vezetésével a kiállítási bizottság kalauzolása mellett a vendégek, köztük Batthyány Lajos gróf, rónai Horváth Jenő és Jámborfy Kál­mán tábornok, és Szüts alispán stb. megtekintet­ték a kiállítást és a látottakról a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkoztak. A közönség az egész nap folyamán tömegesen látogatta a kiállítást. Este a városi színházban ünnepély volt, a­melynek fénypontja Prohászka Ottokár püspök magas szárnyalású, szónoki hévvel elmondott beszéde képezte. A tulipánmozgalom üdvös voltát han­goztatta, a­melyet minden magyar embernek ki­tartással, lelkesedéssel pártolnia kell. Prohászka püspököt mindvégig lelkesen ünnepelték. Az ünne­pélyt ének- és zeneszámok egészítették ki. A ki­állítás október 15-éig lesz nyitva. — Zola halálának évfordulója. Párisból je­lentik : Zola halálának negyedik évfordulója al­kalmából ma délután Medunban leleplezték Zola mellszobrát. Briand közoktatásügyi minisz­ter képviselőt küldött az ünnepélyre, a­ki Zolát mint írót és polgárt dicsérte és azt mondotta, hogy az ifjúság neki köszöni kötelességeinek tel­jes tudatát. — Fejedelmi dráma a Szunda-szigeteken. Egy hágai távirat szerint a tabanani fejedelem és fia megölték magukat. Tabanan apró államocska a Szunda-szigetek egyikén, melyek néhányat a hol­landok meghódították s a jávai rezidensséghez csatolták. Úgy látszik, ettől a sorstól félt a taba­nani fejedelem is, s inkább meghalt a fiával együtt, mintsem hogy megérje kis országa meghódítását. Tabanannak 200.000 lakosa van, köztük 200 európai és néhány ezer arab.­­ Az angol kamarák tagjai Budapesten. Az angol kamarák tagjai ma érkeztek meg Buda­pestre, hogy Magyarország kereskedelmi viszo­nyait tanulmányozzák. Megérkeztek: Charles Charleton, neje és leánya, Sir J. Fortescue Flan­nery és neje, Sir Albert K. Rollit, F. Faithfull Begg, Frank Debenheim, Arthur Serena és leánya, R. S. Fraser, L. R. S. Tomalin, Kenric B. Murray, James Moore és neje, Ebenezer Parkes, az angol képviselőház tagja és neje, J. Kersh­aw és neje, Henry Barran, Sydney Humphires és neje, T. Graig Brown, F. W. Bentley, neje és leánya, Colonel Harding, L. N. Powell és Noel Barnell lapszerkesztő. Az angol kamarák tagjait hétfőn délelőtt 10 órakor Lánczy Leó főrendiházi tag fogja fogadni és üdvözölni a Kereskedelmi és Ipar­kamarában. Az angol vendégek itt tartózkodásuk alatt több nagyobb iparvállalatot is meg fognak látogatni. — Munkások kizárása. A fehérnemű tisz­­títók ipartársulata a múlt héten kimondotta az összes munkások kizárását, mert a munkások egy műhelyben sztrájkba állottak, s a többi mühel 3

Next