Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 14-27. szám)

1907-01-16 / 14. szám

é tette az elnök magatartását, mivelhogy eléje akart vágni a Ház határozatának. — Majd élére állítom én a kérdést, — hangzott ki a sokaságból — személyes kérdéssé teszem a pártnak ezt a magatartását. Rakovszky István békítette háborgó kollégáját leginkább s ezúttal lehet, hogy neki is része volt az elnökválság beszüntetésében. Justh Gyula kissé lecsillapulva Wekerle Sándor miniszterelnök fölkeresésére indult. Némelyek szerint azért, hogy panaszkodjék, mások szerint azért, hogy lemondását bejelentse. Mit beszéltek, mit nem, ők tudják. Wekerle csakhamar megjelent a tanácskozó teremben s beszélt Kmety Károlylyal. Justh Gyula pedig föllépdett az elnöki emelvényre : — Az ülést folytatjuk. Még csak annyi történt, hogy Kmety — megszakítva az elnök első mondatát — bejelentette, hogy most már távozik a színpadról, nem akar a színészügyekkel foglalkozni. A Duna—Tisza-csatorna. — Ankét és deputáczió. — (Saját tudósítónktól ) Ma délután öt órakor kezdődtek meg a kereskedelemügyi minisztériumban a Duna—Tisza-csatorna ügyében alakított műszaki bizottság tanácskozásai. Az ülésen Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter személyesen elnökölt. Jelen volt az ülésen , a kereskedelemügyi minisztérium részéről .Szterényi József államtitkár és Hoszpotzky Alajos miniszteri tanácsos ; a bizottság külső tagjai közül: Hieronymi Károly v. k. t. t., Miklós Ödön főrendiházi tag, Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, Kupcsics György udvari tanácsos, Kovács Aladár műegyetemi tanár, Lázár Pál orsz. képviselő, műegyetemi tanár, Faragó Lipót miniszteri osztálytanácsos, Csatáry Frigyes királyi tanácsos, Máv. h. igazgató, Rapaich Richárd, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási rt. igazgatója és Klein Gyula tőzsdetanácsos. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter mindenekelőtt köszönetét fejezte ki az egyes szakelőadóknak azon nagybecsű munkálatok elkészítéséért, melyekkel a csatornaügy legfontosabb részletkérdéseit feldolgozták és részletes javaslataikat előterjesztették. Az első tárgy Kovács L. Aladár műegyetemi tanár előterjesztése volt a Duna—Tisza-csatorna méreteire, műtárgyaira és előirányzatára vonatkozólag. Ebben az előterjesztésben a következőket javasolja . A hajózási kamra-zsilipek hossza, legyen 70 méter helyett 75 méter, hogy a tiszai torkolatnál az alsó kamra fenékmagassága a tervezés megtörténte utáni legkisebb vízhez képpest állapíttassák meg, a dunai torkolat kérdése a soroksári ág rendezésének megfelelőleg oldassák meg s hogy a csatorna-szelvény nagyobb méretekben létesíttessék, de ne egyszerre, hanem a kibővítés fokozatosan történjék. Az előadó javaslata felett élénk eszmecsere indult meg, melyben Miklós Ödön az eredeti tervezet mellett foglalt állást, Klein Gyula és Lázár Pál pedig a hajózás fejlődésére való tekintettel szükségesnek tartja a Kovács Aladár által javaslatba hozott méretnöveléseket. Faragó Lipót szerint, arra való tekintettel, hogy 1896-ban építettek ezer tonnás hajókat, de azóta nem építettek többet ebből, hetven méter hossz a zsilipeknél elegendő , szélességnek pedig tíz méter volna megtartandó. Rupcsics György az internaczionális forgalomra való tekintettel csatlakozik a Faragó által elmondottakhoz. Hieronymi Károly a Dunán és a Tiszán közlekedő hajók és az osztrák csatornák méreteinél fogva a zsilipek méreteit úgy tartja kiépítendőknek, amint azok tervezve vannak. A csatornaszelvényt a földtani viszonyokhoz képest munka közben tartja véglegesen megállapítandónak. llvassay Jenő a hazai, különösen pedig a tiszai viszonyokra való tekintettel teljesen elegendőnek tartja a zsilipméreteket úgy, amint tervezve vannak. Rapaich Richard szerint középvízállásnál Gönyő alatt 2—5, Gönyő fölött 2 méter merüléssel mehetnek hajók. A Kovács Aladár tanár által javaslatba hozott nagyobb méretű zsilipeket tartja szükségeseknek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter anélkül, hogy most már állást kívánna foglalni, csak azt kívánja megjegyezni, hogy a múlthoz viszonyítva a fejlődés a jövőben nem fog egyformán haladni, tehát ezt a fejlődést a tervezésnél is tekintetbe kell venni. De a hajók hosszának állandó növekedése is kívánja, hogy a zsilipek e tekintetben akadályt ne képezzenek. Kovács Aladár azt hiszi, hogy a nagyobb zsilippel nagyobb forgalmat lehet közvetíteni és így az építési költségtöbblet már ezzel is bőven indokolva van. A csatornaszelvény növelését az a törekvés is indokolja, hogy a hajósok mindig nagyobb sebességgel kivánnak haladni. Klein Gyula fentartva azt, amit az ankéten mondott, arra az esetre, ha a csatorna megépítése elhatároztatik, legjobb tudásával szolgálatot tenni kívánván, a forgalom érdekeit csakis nagyobb méretű csatornával és nagyobb méretű zsilipekkel látja kielégítve. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a kérdést kimerítve látja és olyan helyzetben van, hogy ennek alapján most már határozhat. A legközelebbi ülések február elején fognak megtartatni, amidőn tárgyaltatni fognak Rapaich Richárd, a M. F. T. H. r.t. igazgatójának előadása alapján a hajózási díjtételeknek kérdése; a magyar államvasutaknak idevágó tanulmányát Csatáry Frigyes kir. tanácsos, államvasuti rt. igazgató fogja ismertetni. Az egységárakat és költségelőirányzatot Faragó Lipót osztálytanácsos teszi bírálat tárgyává. Végül Kvassay Jenő miniszteri tanácsos a legfontosabb kérdést, a tiszai torkolat kérdését fogja tárgyalni és ő ismerteti a garami vízművet is. * Szeged városának és környékének harminctagú küldöttsége tisztelgett ma Wekerle miniszterelnöknél. A küldöttség vezetője Lázár György dr. királyi tanácsos, Szeged város polgármestere volt. Ott voltak : Bánffy Dezső báró, Becsey Károly, Justh Gyula, Návay Lajos, Lovászi Andor, Lovászi Márton, Hódy Gyula képviselők, Bokor Pál és Taschkr Endre városi tanácsnokok, Jászai Géza, Wimmer Fülöp, Tóth Ferencz, Csáhi Venczel, Nyári György, Szarvady Lajos, Böröcz Pál, Fürjessy László és Vas András városi bizottsági tagok stb. Lázár György dr. polgármester előadta a kérelmet, hogy a tervezett Duna—Tisza-csatorna torkolata Szegednél legyen. Reámutatott a kérdés évszázados történetére, kifejtette, hogy Szeged gözpontja a délvidék iparának s kereskedelmének, környéke egészséges fejlődésü, lakói dolgos, józan emberek s a városnak helyzete olyan, hogy már így is maga felé vonja a kereskedelem irányát. Arra kéri a miniszterelnököt, hasson oda, hogy a műszaki tervek Szegedre helyezzék a csatorna torkolatát. Wekerle Sándor miniszterelnök szívesen fogadta a küldöttséget s átvéve a kérelmet,s megjegyezte, hogy bár a kérdés elsősorban műszaki s ilyen módon nem reá tartozik, biztosíthatja a várost, hogy a kérést a kormány a legnagyobb jóindulattal fogja kezelni. A helyzet ma az, hogy a műszaki tervek eddig a csatorna torkolatát Szegedtől északra, magasabbra helyezik s az újabb tervek még magasabbra teszik a torkolatot, tehát csak arról biztosíthatja a küldöttséget, hogy a kérelmet a legnagyobb jóakarattal fogja tanulmányozni, s ha valóban úgy van, hogy az ország érdeke a szegedi torkolat mellett szól, ez a megoldás fog diadalra jutni. Szeged forgalmi és gazdasági érdekeit a kormány készséggel fogja támogatni és én mindig szívesen tartom szem előtt, akkor is, hogy ha talán már itt nem leszek is. A miniszterelnök hosszasabban elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Lázár polgármestertől behatóan kérdezősködött a csatornakérdés felől. A küldöttség ezután Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél tisztelgett, aki azt választ adta, hogy a dolog tárgyalás alatt lévén, a döntésre nézve ma még nem nyilatkozhatik. KÜLFÖLD. A magyar-osztrák-szerb feszültség története. Jovánovics, a szerb országgyűlés alelnöke egy franczia újságírónak következőleg adta elő a magyar-osztrák-szerb feszültség (a franczia újságíró szerint válságerise) történetét.Milán lemondása után a radikális párt nagy reménységgel erélyes akcióhoz kezdett. Az Obrenovicsokra támaszkodó Ausztria azonban már eleve nehézségeket gördített a párt útjába. Mijatovics Cseda, az udvarral egyetértésben, 1882-ben ugyanis a következő titkos szerb-osztrák konvenciót kötötte meg: 1. Ausztria kötelezi magát az Obrenovicsok oltalmazására. 2. Ausztria előmozdítja Szerbia terjeszkedését déli és keleti irányban ; ezen az alapon keletkezett a szerb-bolgár háború; 3. Szerbia mindent elkövet, hogy elfojtsa a nemzeti mozgalmat Bosnyákországban és a Herczegovinában ; 4. Szerbia megengedi, hogy területén átvonulhasson az osztrák hadsereg ; egy pótczikkelyben arra kötelezi magát Szerbia, hogy csak Ausztria felhatalmazásával köt szerződést idegen állammal. Pirocsanáez miniszterelnök, amikor tudomására hozták ezen megállapodásokat, az 1—4. czikkelyhez hozzájárult, a pótczikkelyt azonban a képpel megváltoztatta, hogy csak politikai szerződésekre nyerhessen alkalmazást. íme, idejutottunk, amidőn nem állottunk ellent Ausztriának. A tizennégy évre kötött konvenczió 1896-ban szűnt meg. 1897-ben megkötöttük a szerb-bolgár kereskedelmi szerződést, amely már magában viselte a vámunió csíráját. Azután következtek a szerb, bolgár, montenegrói uralkodók kölcsönös látogatásai. Kezdett megelevenedni reménységünk, hogy föltámad a balkáni élszigeti szláv egyetértés (entente). Ekkor Ausztria visszahozta Milánt, újból terrorizálta és leigázta Szerbiát. Mostani fölszabadulásunk boszantja Bécset. Ez az 1906. évi válságnak legfőbb oka.« A franczia újságíróval, René Henryvel, a Temps czímű párisi újság külön levelezőjével, azt is elhitették Belgrádban, hogy a bosnyák-herczegovinai ortodox parasztok azzal ülték meg a karácsonyi ünnepeket, hogy határtalan lelkesedéssel ünnepelték a Pasicsot ! * Úgy Jovánovics »története«, mint a bosnyákherczegovinai Pasics-mese jellemző arra, hogy a belgrádi potentátok micsoda eszközökkel igyekeznek hangulatot csinálni maguk mellett és Magyarország és Ausztria ellen. A bolgár külügyminiszter Bécsben. Említettük már, hogy Sztancsov bolgár külügyminiszter Pétervárról visszatérőleg meg akar állapodni Bécsben. Újabb értesülésünk szerint a miniszter pénteken érkezik Bécsbe és négy napot fog ott tölteni, hogy a balkánfélszigeti kérdéseket alaposan megtárgyalhassa Aerenthal báró magyar és osztrák külügyminiszterrel. Valószínűleg a király is fogadni fogja Sztancsovot. A franczia egyházpolitikai harcz. A franczia püspökök értekezlete ma nyílik meg Párisban. Nyolcvanöt püspök közül negyvenöt jelentette be megjelenését. Az értekezlet programmját Richard, Lecot és Coullié bíborosok állapították meg, három napi tanácskozás során. Fontos vagy meglepő határozatok alig várhatók, miután a pápa legutóbbi encziklikájában világosan jelezte az egyház álláspontját a franczia kormány politikájával szemben. Főképpen két tárgygyal fog foglalkozni az értekezlet. Az egyik a franczia episkopátus és a pápai kormány érintkezésének rendezése. A másik azon módozatok megállapítása, amelyek lehetővé tennék, hogy a gazdagabb püspökségek segélyezzék a szegényebb püspökségeket. Egy éjjeli táviratunk jelenti, hogy a püspökök gyűlését ma délelőtt tizenegy órakor nyitót- AZ ÚJSÁG Szerda, január 16.