Az Ujság, 1907. április (5. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

Budapest, 1907. V. évfolyam, 79. szám. Kedd, április 2.­­— ------------------------------- ■■■■■■—......................­­............* ■ —-------------------------- 1 --------- 1 ■——■■■ " ................ "■ ....................................................— Előfizetési árak: ^ C'i' A * ROVÁS. Lengyel Zoltán ma valaki, mert egyedül áll. A legnagyobb szájú obstruáló volt, a legválogatatlanabb politikai baj csináló, de csak abban különbözött a komoly vezérektől, hogy viselte az ódiumot is eljárásáért, mig azok nagyképűen a plafondra néztek s elítélték az obstrukcziót, melyet csináltak. Azóta egy uj tulajdonsággal különböztette meg magát tő­lük. Kisült, hogy ő komolyan akarta azt, a miért obstruált s mivel a többi nem akarta komolyan, hát ellenük is fordul. Hogy ki­­dobták a függetlenségi pártból, mely neki köszönhet mindent, nem hozza közelebb mi­­hozzánk. De hogy az egész diszes és túlnyomó társaságból ő az egyetlen, a­ki komolyan függet­lenségi akar lenni s a­ki nemcsak személyek ellen, hanem elvek mellett obstruált, oly szé­gyene a mai uraknak, hogy igazán nem értjük, miért engedik meg szabadon lélegzeni, vagy pláne Zilahon szónokolni ? Sajátságos kis gyülekezet mondta ki ma, hogy a kormánypárti koalíczióval szemben szükség van egy ellenzéki koalíczióra. Milyen programmal ? Hát egyszerűen koalícziós pro­grammal. Ugyanazzal, melyet a mostani val­lott, míg kormányra nem került, sőt ugyan­azzal, melyet most is vall, csak nem valósít meg. Czifra kis helyzet, mikor kormánypárt és ellenzék ugyanazon elv alapján áll egy­mással szemben. Szerencsére, a­kik az ellen­zék létesítését elhatározták, mind kívül álla­nak a parlamenten, a­kik pedig benne vannak, inkább támogatják a kormányt, mint a pro­­grammot. * Kossuth Ferencz jelezte, hogy meg fogja magyarázni félreértett szavait a húsvéti ter­minusról. Azután egy napilapnak el is mondta, miképp fogja megmagyarázni félreértett sza­vait. Ezek után pedig holnap nagy kormány­értekezlet lesz, a­melyen meg fogják állapítani, hogy miképpen értse Kossuth Ferencz azt, a­mit a közgazdasági bizottságnak el fog ma­gyarázni. Ennyi fázis után pedig senki sem hiheti, hogy félreértette Kossuthot, mindössze az világos, a­mit már akkor konstatáltunk, hogy akkor meg kellett nyugtatni a köz­véleményt a záros terminussal, s minekutána a megnyugtatás sikerült, a terminusra nem volt többé szükség. Ezt a magyarázatot min­denki megérti, ennélfogva Kossuth nem ezzel fog szolgálni. A gyermekvédelem fontossága és eszközei. Felolvasta az Országos Kaszinó estélyén Edelsheim-Gyulai Lipót gróf. A gyermekvédelem eszméje, mely már minden kulturáltam társadalmát meghódította s melyet hazánkban hivatalosan először Széll Kálmán mint Magyarország miniszterelnöke hirdetett, nem divatos jelszó, nem szentimen­tális frázis, hanem szomorú tapasztalatok és komoly szocziális tanulmányok eredménye. Mindazok, kik szocziális problémákkal fog­lalkoznak, — államférfiak, orvosok, tanítók, filozófusok, emberbarátok — különféle utakon haladva és kutatva, mégis egy ponton talál­koznak és arra a meggyőződésre jutottak, hogy a megoldásra váró nagy szoc­iális kér­dések között a gyermekvédelmi kérdés nem­csak egyike a legfontosabbaknak, hanem egyike azon feladatoknak is, melyekkel sürgősen fog­lalkozni kell. Kiinduló pontja ez mindazon társadalmi mozgalmaknak, melyek a nép jó­létének emelésére és ennek folytán az emberi­ség fejlődésének előmozdítására irányulnak. A kezdetnél kell kezdeni ! Gyermekkorá­ban kell az embert az emberiség számára megmenteni ! Úgy, mint szabad szemmel a vízcsöppben nem látjuk azt a hemzsegő világot, mely a mikroszkópon át figyelve­ számtalan az em­beriséget pusztító baktériumot rejt magában, épp igy csak komoly megfigyelés és tanul­mányozás után veszszük észre, hogy óriási két napon át a szoczialisták tartot­ták meg az ő külön törvényhozásukat s legott szentesítették is határozataikat. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy ők nemcsak szembehelyezkednek a pol­gári társadalommal, hanem külön hatal­muk is van a polgári társadalom álla­­dalmi hatalmával s«,» .«ben. Rendelkeznek a munkaerővel, s onnan vonják el, a­honnan éppen tetszik. E negatív hata­lmik mérhetetlen, szám szerint nem negli­gálhatók, el kell ismernünk, hogy a­mikor Buchinger úr a szoczialistákat tényező­k száma mindazoknak az orvoslandó bajok­nak, kérdéseknek, törvényhiányoknak és igaz­ságtalanságoknak, melyek ezen ügy körül mo­zognak és egészséges fejlesztését megakadá­lyozzák. Talán nincs is más kérdés, mely annyira elválaszthatatlanul összefüggne minden szo­c­iális kérdéssel, mint éppen a gyermekvéde­lem. Mindig voltak és mindig lesznek erősebb és gyengébb emberek,­­ betegek és egész­ségesek, gazdagok és szegények — de míg a régi átlagfilozófus belenyugodott abba, hogy ez a világ rendje, hogy ennek így kell lennie, addig a modern szoc­iológus az állapotok okait kutatja és módot keres arra, hogyan le­hetne a különbségeket ha nem is megszün­tetni, de lehetőleg kiegyenlíteni, hogyan le­hetne az embereket egymáshoz minél köze­lebb hozni, hogy egymást és egymás bajait megértsék.­­ A létért való­­ küzdelem századunkban erősebb, mint valaha volt. A czinikus azt mondja: »Pusztuljon, ki nem erős«, a­ hu­mánus : »Mentsünk meg minél többet !« Magyarországon minden hazafinak humá­nusan kell gondolkoznia, ha az ország javát szem előtt tartja, mert nekünk minden egyes emberéletre szükségünk van. Ha azt akarjuk, hogy mint testileg-lelki­leg erős, munkaképes nemzet helyünket meg­álljuk a többi kulturáltam között, úgy szük­ségünk van testileg-lelkileg erős, egészséges emberanyagra. Csak úgy tudunk azonban ilyen generácziókat felnevelni, ha az élet harczára gyengéket és a támogatásra szo­rulókat is észszerűen és c­éltudatosan tá­mogatjuk. A modern állam és társadalom oly kompli­­ x szoczialisták­­ nek mondja ma már, akkor ez nem nagyzolás. E tényező erkölcsi erejét azonban aprecziálni kell. Tényező volt Ugron Gábor is, a­míg obstruált, s csak most nulla, a­mióta a kormány háta mögött ül. A szoczialisták ereje is ilyen obstruk­­c­iós természetű. Meg tudják akasztani a többség munkáját, kárt tudnak okozni, rombolni tudnak. S mivel az Ugronok példája inkább csábító, mint visszaret­tentő, ennélfogva nagyon érthető, ha a szoc­ialisták ismét az általános sztrájk­hoz fordulnak arra az esetre, ha a koalí­­c­ió választóreformja nem fedezné teljesen az ő ideáikat az általános választójogról. A készülő reformról nem tudnak semmit, de egyet a szoc­ialisták bizto­san tudnak: az a reform semmiképpen sem lesz olyan, a­milyennek ők csinálnák. Ha rajtuk állana, olyan választótörvényt csinálnának, mely lehetetlenné tenné egyetlen bourgeois-nak is a megválaszta­tását. Mivel azonban a bourgeois-k csinál­ják a reformot, tehát hallatlan jogtiprás­­nak minősítik,hogy az a nyomorult pugris­­uralom­ nem hajlandó maga alatt vágni a fát s mindjárt agyon is ütözetni magát. Szóval a föltételes általános sztrájk ki­mondása olybá vehető, mintha föltétel nélkül lenne kimondva, éppen csak az időpontja van a választóreformtól füg­gővé téve. Megijedni azért nem kell tőle, de aggódni muszáj. A szoc­ialisták taktikája utóbbi időben meglehetősen agresszív, kált szervezet, hogy bajaikon egyszerű szenti­­mentalitással segíteni nem lehet. Nem elég egyesek jótékonysága és alazómiája, a jóté­konyság többé nem lehet egyéni jóság vagy érdem, hanem ma már nemzeti kötelesség, sőt morális kényszer ! Jól irányzott társadalmi érdeklődés és munka az, a­mi a czél elérésére szükséges. Mit jelent az : gyermekvédelem­­ ! Gyermekvédelem annyit jelent : a gyer­­mek testi és lelki normális fejlődését biztosí­tani. Csecsemőkorában a gyermekeknek csak­is testi ápolására és megfelelő táplálkozásra van szüksége. Később kezdődik a fizikai ápoláson kívül a gyermek lelkének és eszének fejlesztése , a nevelés. Mindenki tudhatja, hogy éppen nem cse­kély a feladat egy gyermeket megfelelő testi és lelki nevelésben részesíteni. Több köteles­séggel jár, önfeláldozást és anyagi áldozatot követel a szülők vagy gondozók részéről. Ha végre szerencsésen felne vélték, a gyermekek elhelyezéséről is kell gondoskodni. Lehetőleg olyan foglalkozást kell számára kiszemelni, mely egyéni tehetségének és hajlamainak leg­inkább megfelel. Csak a saját egyéniségének megfelelő tevékenységben fejtheti ki az ember egész erejét és csak olyan pályán érvényesül­het kiválóan, melyet teljes lélekkel és kedv­vel foglal el. Kulturális fontossággal bír, hogy erre nagy figyelem fordíttassék. Mindaz, a­mi normális egészséges gyer­mekekről áll, még sokkal nehezebb feladatot képez, ha beteg, testi vagy lelki fogyatkozás­ban szenvedőkről van szó, kiknek a rendesnél is figyelmesebb és költségesebb ápolás és nevelés kell. Mindezen valóban nem csekély kötelességeknek teljesítésére első­sorban a Lapunk mai száma 20 oldal.

Next